PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A második szakaszban a közoktatási törvény személyi kört érintő részével szeretnék foglalkozni. Három fontosabb témakört látok ebben, amihez módosító javaslatot nyújtottam be vagy önállóan, vagy képviselőtársaimmal. A tanári foglalkoztatás problémájára szeretnék ismét kitérni, a pedagógusok kötelességével kapcsolatban volna egy módosító javaslatunk, illetve a pedagógiai felügyelővel kapcsolatban. Mindezek előtt azonban egy gyöngyszemre szeretnék kitérni, ami a tanulói kötelességekkel foglalkozik.
A törvényjavaslat azt mondaná, hogy a házirendben meghatározottak szerint a tanuló kötelessége, hogy közreműködjön az iskolai, kollégiumi közösségi élet szervezésével összefüggő feladatok ellátásában. Hogy ez miért gyöngyszem? Vegyünk egy életből ellesett példát, amikor egy iskolai vagy kollégiumi „ki mit tud?”-ot szerveznek, és azon valamely tanuló - egyébként a házirendnek megfelelően - részt vesz, megnézi azt, nem dobálja meg romlott paradicsommal vagy záptojással a rosszul szavalókat, esetleg még valami bűvészmutatványt elő is ad - viszont súlyos kötelességszegést követett el, hiszen nem vett részt a szervezői feladatokban. Ilyen elvárások még az úttörőmozgalom meg a KISZ idején sem voltak. Ilyet szabályozni a tanulói kötelességek között véleményem szerint abszolút felesleges.
Az ajánlás 42. és 43. pontjához kapcsolódik az is, ahol a szerzői és vagyoni jogokkal foglalkozik a törvény-előterjesztés. Azt gondolom - és ellenzéki képviselőtársaim is azt gondolják -, hogy a szerzői és vagyoni jogokat más jogszabályok megfelelően rögzítik. Egyébként itt is van utalás, például az őrzésnél a Ptk. 196. és 197. §-aira. Teljesen felesleges ezt itt rögzíteni, a megjelenítése indokolatlan. Ha mégis van olyan eset, ha vannak olyan iskolatípusok, ahol ez problémát jelent, akkor ezt ott, azon a szinten kell megoldani, és nem biztos, hogy ezt a közoktatási törvényben kell rögzíteni.
Egyébként mind a két gyöngyszem tipikus példája annak, hogy a törvény valószínűleg úgy született - mint ahogy azt a bizottsági ülésen is említettük -, hogy aki elsétált Szüdi János helyettes államtitkár úr szobája előtt, és valami ehhez hasonló az eszébe jutott, az bekerült a törvénybe.
Az 58. pontban szerepel az a nagyon fontos dolog, hogy a tanár mikor taníthat alsó tagozaton, illetve a tanár mikor taníthatja azokat az 5-6. osztályosokat nem szakrendszerű oktatásban, akikre egyébként eddig a diplomája szólt, hiszen itt azt írja a törvénymódosítás, hogy a tanár akkor taníthat, ha legalább 120 órás pedagógus-továbbképzés vagy szakirányú továbbképzés keretében elsajátítja ezeket az ismereteket, ami a 6-12 éves korosztály életkori sajátosságaihoz alkalmazkodik. Nos, ennek a szaktanárnak eddig a diplomája az ebből a korosztályból szólt a 10-11 éves korosztályra is. Úgy gondolom, ez alkotmányosan is, jogilag is erősen kifogásolható, hiszen eddig az állam által elismert, akkreditált felsőfokú oklevele és diplomája volt, és ezt most a törvénymódosítás megkérdőjelezi, és különböző kitételekhez köti az ő munkáját. Tulajdonképpen a jogbiztonságot is veszélyezteti ez a módosítás, mert most az állam kérdőjelezi meg azt, hogy az általa fenntartott felsőoktatási intézmények által kiállított diplomáknak milyen a minősége és a tartama. Innentől kezdve várhatjuk azt, más szakmáknál mikor jelenik meg, hogy a most elfogadott diplomákra egyik napról a másikra kimondjuk, hogy nem jogosítanak fel arra a munkavégzésre.
A 74. pontban módosító javaslatot adtunk be a pedagóguskötelességek szabályozására. Részünkről az általános vitában is - úgy gondolom, jogosan - sok bírálat érte a pedagógus-titoktartásra vonatkozó passzust. Úgy gondoljuk, valamilyen szabályozásra szükség van, elfogadjuk ezt, ha önök ennyire indokoltnak tartják, viszont nem ott, ahol önök eddig szerepeltették, hanem a pedagóguskötelességeknél, és más, megengedőbb formában. Mi bízunk a pedagógusban, kötelessége a személyes adatok tiszteletben tartása, ugyanakkor az a merev titoktartás, amely esetleg más szakmákban előírható, az itt nem alkalmazható, mert a pedagógiai munkában bizony szükség van arra a tudásra és információra, amelynek a pedagógus birtokában van. Tehát ez a merev titoktartási szabályrendszer nem írható elő. Különösen úgy nem, hogy a szülő elől szinte minden információt - illetve a törvény szövege szerint minden információt - el kell titkolni, és csak az igazgatón és a gyermekvédelmi hatóságokon keresztül juttathatja ezt el valahova a pedagógus, de pont annak a szülőnek nem mondhatja el a tudomására jutott információkat, akinek pedig alkotmányos kötelessége és joga a gyermekéről való gondoskodás.
Mi a jogszabályban tehát a pedagógus felelősségtudatára apellálunk, és az ő mérlegelésére bízzuk a titoktartást a pedagógus kötelességeinél.
Ebben a szakaszban utolsóként a foglalkoztatottak körére térnék ki, az ajánlás 279. pontjára, amely a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők és alkalmazottak létszámára vonatkozik. Az itt szereplő kifejezés több más helyen is előfordul az előterjesztésben, ez pedig a pedagógiai felügyelő, és nemcsak mint kifejezés, hanem mint munkakör megnevezése is. Véleményünk szerint ez elfogadhatatlan. A kollégiumokban a pedagógiai munkát eddig kvalifikált szakemberek és pedagógusok végezték, ezeket most szakmailag lefokozzuk, felügyelőnek minősítjük őket, sokkal rosszabb foglalkoztatási feltételekkel a kollégiumi nevelő kollégáiknál és társaiknál. Ez a kollégiumokban folyó szakmai munka leértékelése.
Köszönöm.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
