RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A 42., 50., 52., 58., 59., 64. és 74. sorszámú módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni.
A 42. pontban lévő módosító javaslatot már Pánczél képviselőtársam érintette. Hadd hívjam föl én is a figyelmet, hogy ez a módosító javaslat tipikusan a régi idők értelmetlenségeit idézi, és azt kell mondjam, hogy szocialista képviselőtársaim elfogadják ezt a mondatot, azt még csak rendjén valónak tartom, de hogy egy liberális képviselő, mondjuk, Gusztos Péter mit szól ehhez a módosító javaslathoz, illetve ehhez a törvénytervezethez, arra nagyon-nagyon kíváncsi vagyok.
A tanuló kötelessége, hogy közreműködjön a közösségi élet szervezésével összefüggő feladatok ellátásában. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez tipikusan az a mondat, aminek az égvilágon semmi értelme nincs, törvénybe ilyen mondatot rögzíteni értelme nincs. Teljesen értetlenül állok az előtt, hogy ezt a módosító javaslatot, ami csak egy nyilvánvaló értelmetlenséget kíván kihúzni a törvényből, miért nem fogadta el a kormánypárti többség. Azt kell mondjam, hogy az ilyenfajta megfogalmazások egyébként a törvényességbe vetett hitet ássák alá, mert mindenki látja, hogy egyszerűen ez egy teljesíthetetlen, következmény nélküli, teljesen értelmetlen felvetés, mert nyilvánvaló, mindannyian, önök is és mi is tudjuk, hogy nem lesz annak semmilyen következménye, ha valamely tanuló nem teljesíti a kötelességét a közösségi élet szervezésével összefüggő feladatainak ellátásában. Éppen ezért még egyszer javasolnám, hogy ezt a javaslatot, illetve ezt a pontot fogadja el a tisztelt Ház. A törvény lényegét nem érinti, csak egy teljesen értelmetlen pontot veszünk ki.
Az 50. pontban Lezsák Sándor képviselőtársam módosító javaslata megnyerte a bizottság tetszését is, illetve a jobboldali részének a tetszését. Mellette is szóltak egyébként többen a kormánypártiak közül is, ám végül a szavazás során mégsem fogadták el ezt a módosító javaslatot. Miről is van szó ebben a pontban, tisztelt képviselőtársaim? Azt mondja a pont, hogy a tanárt a feladatai ellátása közben úgy kell tekinteni büntetőjogi védelem szempontjából, mintha közfeladatot ellátó személy lenne. De azt is mondja ez a pont, hogy csak akkor, ha közvetlen foglalkozás keretében történik vele kapcsolatosan valami.
Tisztelt Képviselőtársaim! Aki járt iskolában, az tudja, meglehetősen ritkán fordul elő, hogy a szülő beront egy órára, és ott valamiféle atrocitás éri a tanárt. Ez sem kizárt, volt már erre példa, de ennél sokkal gyakoribb az az eset, hogy a szülő esetleg az iskola előtt megvárja a tanárt, majd ekkor alakul ki az atrocitás. De ebben az esetben a törvénytervezet mostani megfogalmazása alapján a tanárt csak akkor éri különleges védelem, ha az osztályteremben pofozza őt fel a szülő. Ha már ezt az iskola előtt teszi, akkor semmiféle különleges védelem nem érinti a tanárt.
(23.00)
Éppen ezért azt gondolom, Lezsák képviselő úr javaslata, amely után az lenne a törvény szövege, hogy “tanulókkal összefüggő tevékenységgel kapcsolatban a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személy”, ez teljesen egyértelmű helyzetet teremt. Tehát ha a tanárt az iskola előtt megvárják és a gyerek egyese miatt felpofozzák, akkor úgy kell tekinteni, mintha közfeladatot ellátó személy lenne; ha a piacon bonyolódik szóváltásba, miközben alkuszik, mondjuk, a paradicsomra, és akkor verik meg, ebben az esetben pedig nem.
Ezek elhangzottak, és egyébként szocialista képviselőtársaim is azt mondják, ez egy jogos felvetés, majd utána ezzel ellentétesen szavaztak. Úgyhogy nagyon remélem, tudnak érveket mondani, amelyekkel ráerősítenek erre az álláspontjukra, illetve abban még ennél is jobban reménykedem - ismerve a helyzetet, ismerve egy-két ilyen történetet -, hogy ezt a módosító javaslatot el fogják fogadni a szavazás során.
52. módosító javaslat: itt azt mondja, hogy a nemzetiségi, etnikai kisebbségi nyelv és irodalom, a testnevelés tantárgyakhoz a tanítói mellett a tanári végzettség is legyen elfogadható. Én alapesetben egyébként egyetértek Szabó Zoltán képviselő úrral, hogy igen, aki jól tudja a magyar nyelv és irodalmat, az nem biztos, illetve nem valószínű, hogy írni, olvasni is meg tudja tanítani megfelelő színvonalon a gyermeket. A testnevelést azonban ettől némileg különböző területnek érzem, és az a tapasztalatom az általános iskolában is, hogy sem a tanítók, sem a testnevelő tanárok nem tartják ördögtől valónak, sőt nagyon sok esetben kimondottan előrelépésnek tekintik, ha már az alsó tagozaton is testnevelő tanárok tudják tanítani a testnevelést.
Ebből a szempontból ha el is fogadjuk azt az érvelést, ami elhangzott a bizottsági ülésen, hogy a testnevelő tanárok sem különböznek a többi tanártól, tehát a képzettségük ugyanúgy csak a 10-14 éves korosztályra vonatkozik, akkor elfogadhatatlan a törvénytervezetnek az a része, hogy emelt szinten, ha az alsó tagozaton emelt szintű oktatás folyik, akkor viszont alkalmas a testnevelő tanár arra, hogy testnevelést oktasson.
Vagy felteszem a kérdést, mi van abban az esetben, hogy ha 2-3. osztályban úszásoktatásra viszik a gyermekeket. Az úszást oktató tanárok, mondhatom, legalább 95 százaléka testnevelés szakos diplomával rendelkezik. Mi történik abban az esetben, hogy ha mondjuk, mindez nem emelt szinten történik? Ezért mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet az 52. §-ra, mert ez betarthatóvá teszi a törvényt, és megold több olyan problémát, amely szerintem megoldandó, és szerintem a testnevelés szempontjából jelentős előrelépést jelent, ahol meg tudják oldani, és biztosítani tudják az ehhez szükséges feltételeket.
Egyébként szocialista képviselőtársamnak, Bakonyi Tibornak is volt ilyen jellegű törvénymódosítása az 59. pontban, ahol szintén ezt a problémát kívánta kezelni. Bár a bizottsági ülésen megállapítottuk, hogy a megfogalmazás nem sikerült tökéletesre, de azt hiszem, a problémafelvetést nemcsak ezen az oldalon, hanem a másik oldalon is érzik.
Az 58. pontról már többször volt szó, hogy a nem szakrendszerű oktatásban csak akkor taníthat, ha 120 órás továbbképzésen vesz részt. Ezt már megbeszéltük, a tanárok ezt meglehetősen sértőnek érzik, ezért erről többet már nem kívánok beszélni.
A 64. pontot is nagyon fontos pontnak érzem, és azt gondolom, ez is olyan pont, amelyet helyes lenne, ha megfontolna a kormánypárti többség, ugyanis azt mondja: “A helyi tanterv alapján a szakmai munkaközösségek véleményének kikérésével megválasztja az alkalmazott tankönyveket…” és a többi, és a többi. Ha viszont a pedagógus egy olyan tankönyvet szeretne választani, amelyik nem szerepel az oktatási miniszter által kiadott közoktatási tankönyvjegyzékben, akkor ezt kizárólag az iskolaszék és a szülői szervezet egyetértésével tehesse meg. Ez azért nagyon fontos, mert azok a tankönyvek, amelyek nem szerepelnek ebben a tankönyvjegyzékben, általában az áruk miatt nem szerepelnek a tankönyvjegyzékben. Tehát ha a pedagógus egy olyan könyvet akar választani, amelyből tanítani szeretne, ami lényegesen drágább, mint a tankönyvjegyzékben szereplő könyv, akkor azt hiszem, ebben az esetben helyes, ha ennek a döntésnek olyan legitimitást adunk, amely a szülői munkaközösségek vagy pedig az iskolaszékek véleményét is tartalmazza. Éppen ezért ezt a módosító javaslatot nagyon fontosnak tartom, pontosan a sokszor hivatkozott esélyegyenlőtlenség szempontjából is.
Köszönöm szépen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
