SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Amikor jelentkeztem hozzászólásra, akkor úgy volt, hogy még több témához kívánok hozzászólni, most már igazából csak egyet kívánok említeni. Az elmúlt 15-20 perc arról a témáról szólt, amit az előttem szóló képviselő urak most már kifejtettek, ez a bizonyos tanítói szerepvállalás. De azért meg kell hogy mondjam, azzal kezdte Szabó Zoltán képviselő úr a legelső hozzászólását, hogy itt szó sincs iskolaszerkezeti váltásról. Az elmúlt két óra vitája azt mutatja, hogy igenis csak erről van szó. Az oktatás-nevelési program szakaszolása, ez a tanítók a felső tagozaton című program, aztán később még lesz jó néhány ilyen paragrafus, mind-mind csak erről szól. De mégis most ezzel nem kellene foglalkozni, majd egy későbbi vitaszakaszban.
Most a 43-47. módosító javaslatokkal szeretnék foglalkozni, ami egy nagyon érdekes témát feszeget, ez pedig a vagyoni jogok kérdése, amely a bizottsági ülésen is komoly szakmai vitát váltott ki. Úgy vettem észre, hogy a vitában nem kormánypárti és ellenzéki képviselők között volt a töréspont, hanem mindenki a saját szája íze szerint szavazott, persze nyilván érvényesült a kormánypárti-ellenzéki logika.
Miről is van szó ebben a néhány módosító indítványban, amelyet jobbára ellenzéki képviselők adtunk be? Arról van szó, hogy amennyiben a nevelési és oktatási intézmény és a tanuló között nem létesül szerződés, akkor abban a pillanatban a tanuló által korábban alkotott termékek, ami bármilyen termék lehet, akár egy kisplasztika, akár egy nagy festmény is, de bármilyen művészeti alkotás… - miután a tanuló elhagyja az intézményt, enyhén szólva kétes jogi helyzet lesz, hogy a tárgyat ki is birtokolja.
Ennek a nagyon nehezen körülírható jogi helyzetnek a tisztázására próbáltunk beadni módosító indítványokat, hogy hogyan is értelmezzük pontosan ezt a paragrafust. Sok érdekes példa közben az derült ki számomra, hogy voltaképpen ezt a jogszabályt nem is itt kéne a közoktatási törvényben pontosan szabályozni, hanem elég lenne egy erre utaló jogszabály a Ptk.-ban, illetve elég lenne, ha ezt csupán az intézmény szervezeti és működési szabályzatában szabályoznánk. Egyébként - teszem hozzá - ezt a módosító javaslatot a kormánypárti képviselők is hajlamosak lettek volna elfogadni, hogy ilyen módon a Ptk.-ra visszautalás, majd pedig a helyi szmsz-re való visszautalás legyen benne. Aztán egy-két ügyes érv miatt mégsem támogatták a módosító indítványomat. Én mégis amellett érvelnék, hogy képviselőtársaim fogadják meg ezt a módosító indítványi szándékunkat, hiszen jogtiszta helyzetet csak ez teremtene.
Képzeljék el azt a szituációt, amikor az őrzésre rendelt intézmény, amelynek a tanulója valami nagyon szépet és értékeset előállított, de nem tudja igazából, hogy mekkora érték ez a tárgy, nem tudja kellően pontosan őrizni ezt a tárgyat. Mert ha egy 16 éves gyerek előállít egy festményt, miért tudná, hogy ennek a festménynek az értéke 20 év múlva, mondjuk, horribilis értékű lesz? Az iskola ezt nem tudja őrizni, viszont az őrzése a Ptk. szerint van szabályozva, tehát a Ptk. szabályai szerint kell ezt az iskolának megőrizni. Ha esetleg nem őrzi meg, akkor az iskolát megbüntetik. De amennyiben ez a paragrafus életbe lépne, abban a pillanatban nem lenne lehetőség arra, hogy az intézményt felelősségre vonnák, mert itt a Ptk. nincs nevesítve, illetve egyetlenegy pontban benne van a Ptk., ez pedig a 196. és 197. §, de az meg pont nem erre a részre utal. Tehát a szerződés sem jogilag pontosan meghatározott.
Ez az oka egésznek, hogy azt javasoljuk, ezt inkább vegyük ki a törvény szövegéből, mert később kínosan kell magyarázkodni néhány oktatási intézménynek, hogy mi is az igazi értéke ennek a bizonyos tárgynak. Gondolom, ez egy érdekes jogi probléma, és valószínűleg nem tanároknak, jogászoknak kellene erről vitatkozni, csak gondolom, hogy nem árt, ha elkerüljük a kényes szituációkat most előre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
