DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szerencsére oly sokan beszéltek már ma este előttem, hogy én csak néhány témát szeretnék megemlíteni ebből a meglehetősen nagy és sokféle kérdést felölelő témából vagy diskurzusból.
Egyrészt szeretném előzetesen megnyugtatni önöket, hogy eszem ágában sincsen sem nemzetközi összehasonlítások részleteibe, sem pedig történeti részletekbe bocsátkozni. Azonban újfent meg kell hogy említsem a személyi hatály régebbi szűkülése, most pedig kiterjesztése kapcsán és ügyében, hogy természetesen rendkívül fontos, kiemelt fontosságú munkavállalók presztízs-, szociális érdekeivel foglalkozni, erre mindannyiunknak tekintettel kell lenni, és ezen érdekek érvényesülését mi sem, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója sem óhajtja akadályozni. Azonban ezzel párhuzamosan azt gondolom, hogy rendszerében, struktúrájában kell végiggondolnunk a közszolgálatiságot, rendszerében, struktúrájában kell végiggondolnunk azt, hogy mi felé tartunk, milyen szabályokon, milyen lépéseken keresztül tartunk egyfajta cél vagy a közszolgálatiságnak egyfajta állapota felé, és e tekintetben mindenképpen ennek alárendelten is vizsgálnunk kell a személyi hatály kérdését.
Miért tartom ezt fontosnak megemlíteni? - és itt szeretnék csak néhány mondatban utalni arra a fenyegetésemre, hogy ki szeretnék térni néhány történeti és nemzetközi kérdésre, de tényleg nagyon szűken és néhány mondatban.
Az közismert azok körében, akik erről vitatkoznak, hogy a világ országaiban - és itt természetesen elsősorban az európai országok jönnek számításba példaként vagy referenciaként - számos megoldása létezik a közszolgálatiság szabályozásának. Létezett, hogyha történeti szemléletben nézzük, ennek a századnak az első felében, amikor ennek megvolt az a speciális oka, hogy olyan fajta szociális helyzethez, juttatásokhoz, biztonsághoz vagy kiszámíthatósághoz csak a közszolgálatban vagy a közszolgálat meghatározott, kiemelt területein dolgozók juthattak hozzá, ami egyébként a munkavállalói társadalom más területein elérhetetlen vagy nagyon nehezen elérhető volt. Nyilvánvaló, hogy a modern államok kialakulásával, illetve meghatározott szociális biztonság elérése után ez önmagában véve nem tesz vonzóvá, nem tehet vonzóvá közszolgálatiságot, tehát ennek a fajta vonzóvá tételnek vagy ennek a fajta rendszernek a felállításával ma már nem operálhatunk. Ennek dacára van, ahol megmaradt a közszolgálatiság és annak meghatározott vonásainak külön szabályozása, van, ahol nem.
Az is közismert tény, hogy a modern kor kihívásai azon országokban is, ahol ilyen módon megmaradt egyfajta külön köztisztviselői szabályozás, a kihívások ezeket a szigorúbb szabályokat puhítják, illetve húzzák szét. Itt kell, azt hiszem, néhány mondatot szólnunk például a főtisztviselői kar ügyéről, és hadd ne abban a vitás összetételben, hogy miért és hogyan ellenezte ezt a Szocialista Párt, illetve a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója. Hiszen aki részt vett a vitában, annak számára nem kétséges, hogy nemcsak a részletszabályokat ellenezték, hanem magát a jogintézményt is erősen ellenezték, most pedig magát a jogintézményt nem ellenzik. Azt gondolom, hogy - leszűkítve a vita tárgyát - ennyit azért megállapíthatunk. Noha aki akkor a politikából kicsit is kivéve ezt a problémát megszemlélte, az világosan tudta, hogy azzal a problémával próbálunk megküzdeni, ami egyébként - a nyugati közszolgálatokban jellemzően - a közszolgálatiságot már felbontó menedzserszerződéseknek vagy pedig a magas fokú vezetők díjazásának, illetve a piac és a közszolgálati vezetők közti átjárhatóságnak a problematikája, amire egyébként különböző országokban különböző megoldások vannak. De az, akár tetszik ez nekünk, akár nem, tökéletesen bebizonyosodni látszik, hogy a régi fajta, úgymond, vonalas rendszerbe szabott közszolgálati szabályokkal ez a probléma ma már nem kezelhető, illetve nem kezelhető olyan szinten, amilyen szinten egy, a magángazdaságban is elvárható képzettséggel, tulajdonságokkal és rugalmassággal rendelkező vezetőket szeretnénk mi a köztisztviselői létben, a köztisztviselői munkában is foglalkoztatni.
Tehát megint mondom, hogy nyilvánvalóan sokak szociális és presztízsproblémáit nagymértékben javítja a visszaszervezés kérdése. És hogy most vitatkozunk, hogy esetleg további lépésként szóba jöhet-e a fizikai alkalmazottaknak a visszaszervezése vagy nem, erre több párt hozzászólásában hallottunk érveket, miért lenne ez jó. Én itt ma, az általános vita helyén csak arra kérem föl a tisztelt államtitkár urat, hogy a presztízs-, szociális, nagyon fontos kérdések kezelése mellett, azzal párhuzamosan ennek a végiggondolása és az átgondolása mindenképpen azzal együtt haladjon, hogy merre tart a közszolgálatiság Magyarországon, mely modell az, ami számunkra egyébként az előterjesztők szerint követhető út, és erre kell felfűznünk azokat a módosításokat, amelyek esetleg még előttünk állnak, hiszen az állam működése szempontjából rendkívül fontos munkavállalói rétegről beszélünk, itt tehát nyilvánvalóan rögtönözni nem lehet és nem érdemes.
Szeretnék itt még beszélni az illetmények kérdéséről. Már amikor a vezérszónoklatok elhangzottak, akkor is próbáltunk erről, egyébként gyakorlatilag minden oldalról szót ejteni. Bármennyire is helyes és akár üdvözlendő is az a szabály, ami a lefelé való eltérés lehetőségét kiiktatja a törvényből, és nyilvánvaló, hogy ez lehet nagyon örvendetes a munkavállalók számára is akár - és ezt az “akár”-t mindjárt indokolom -, azt tudnunk kell, hogy ma Magyarországon több száz olyan önkormányzat van vagy lehet, ahol ez problémákat okozhat. Itt nyilvánvalóan olyan önkormányzatokról van szó, amelyek akár körjegyzőségben, akár nem körjegyzőségben, de néhány köztisztviselőt foglalkoztatnak, és ezen néhány köztisztviselő számára egyébként, meg kell hogy jegyezzem, sokszor nem elsősorban az a kérdés, hogy 10 százalékkal eltérhet-e lefelé vagy sem az ő illetménye, hanem az a meghatározó kérdés, hogy ilyen jellegű munkát ő azon a területen vagy azon a kistelepülésen kaphat avagy nem kaphat, és ismerve a kistelepüléseknek az anyagi helyzetét és a mozgásterét, ez nem is biztos, hogy annyira jelentéktelen kérdés. Én nagyon remélem, hogy az előterjesztő ezt is vizsgálta.
Azt is pontosan tudjuk - és természetesen lehet, hogy a véleményünk megoszlik e tény körül, azonban a tény ismert -, hogy a 2001-es módosítás előtt is, éppenséggel a Belügyminisztérium is végzett ilyen felméréseket, amiből világosan kitűnt, hogy az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselőknek egy meghatározott településnagyság és településfajta függvényében jelentősen nagyobb a jövedelme, mint például a központi igazgatásban dolgozóknak; hogy a területi igazgatásról ne is beszéljünk, mert meg kell hogy mondjam, hogy ebben az összehasonlításban, ami az önkormányzatok központi igazgatása, illetve a területi igazgatás, legpregnánsabban a területi igazgatásban dolgozók jövedelme maradt el egy meghatározott önkormányzati jövedelemtől.
Mely önkormányzatokról beszélünk itt? Nyilvánvalóan a városi, jellemzően a nagyvárosi, a budapesti kerületi - meghatározott okokból, amely okok elsősorban egyébként annak idején az önkormányzati vagyonátadásban keresendők elsősorban, illetve az iparűzési adók kivetésének és beszedésének lehetőségéből, tehát ez okokból adódóan gazdagabbnak minősíthető kisvárosokban. Azt gondolom, ez nem elsősorban arról az oldalról vizsgálandó, hogy kell-e, szabad-e, etikus-e, ha ilyen módon szóródnak az önkormányzati, illetve az igazgatásbéli jövedelmek, hanem ez olyan problémát is felvet, amivel egyébként a magyar igazgatásnak meg kell birkóznia, és korántsem vagyunk túl ezen a problémán: ez pedig a szakemberrel való ellátottságnak a kérdése. Hiszen ha a képzés szintjét és a kvalifikáció szintjét megnézzük ma az igazgatásban, akkor azt kell hogy mondjam, természetesen nem egyenesen és nem egyértelműen és meghatározóan, de mégiscsak egy némileg fordított folyamatot találunk, hiszen éppenséggel a központi igazgatásban, területi igazgatásban találunk nagy számban kvalifikált szakembereket, és az önkormányzatoknál pedig megint csak a nagyvárosok, illetve a budapesti kerületek tekintetében vannak olyan gócok, ahol magasan képzett szakembereket találunk.
Én azt gondolom, hogy mindenképpen végig kell gondolnunk, milyen hatásai vannak a Ktv. illetményszabályainak az egyfajta szakemberrel való ellátottságra vagy a szakemberek területen való alkalmazhatóságának kérdésére, és azt gondolom, nem biztos, hogy szerencsés az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha az önkormányzatok tekintetében egyértelműen, határok mellett adunk szabad kezet; illetve ha szabad kezet adunk, akkor pedig föl kell vállalni annak ódiumát, hogy ennek százalékos határait nem szabjuk meg.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(21.30)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
