MILE LAJOS
MILE LAJOS
MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Felvezetésként szeretném megerősíteni azt, amit Dorosz képviselőtársam, frakciótársam is elmondott, hogy a Lehet Más a Politika számára valóban szintén fontos, hogy a szülőföldön történő boldogulás elősegítését mi is támogatjuk, és azt gondoljuk, hogy ebben a honi politikának, a kormányzó pártoknak és minden politikai erőnek komoly felelőssége van.
Ám most nézzük magát a törvényt, hogy mennyiben szolgálja ténylegesen ez a javaslat, ez az előterjesztés ezt az egyébként valóban támogatható és nemes célt.
(11.30)
Itt már többször elhangzott, hogy alapvetően két egységre bomlik ez a törvény, nem egy egész salátástálról van szó, hanem egy kisebb fajta salátáról. Kettő jogszabály módosításáról beszélünk, egyrészt a 2001. évi LXVII. törvényről, tehát a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényről beszélek, másrészt pedig a Szülőföld Alapról szóló 2005. évi II. törvényről.
A 2001. évi törvény módosítása ebben az esetben valóban egy technikai eljárás. A Lehet Más a Politika támogatta a kedvezményes honosítási eljárást, tehát ebből a szempontból rendkívül fontos, hogy megtörténjen a két jogszabály harmonizálása. Magyarán, a honosítási eljárással való összhang megteremtése volt a célja ennek az előterjesztésnek, hiszen a magyarigazolvány megszerzésével a kedvezményektől eddig elesett az, aki ezt meg tudta szerezni. Ez a helyzet semmiféleképpen nem tartható fenn, tehát ebből a szempontból, ahogy többször is elhangzott, ezt a részét a javaslatnak tudjuk támogatni. Azért is tudjuk támogatni egyébként, mert a jelentős pénzügyi támogatások a szomszédos államban való életvitelszerű tartózkodáshoz vannak kötve, tehát ez megint egy komoly garancia arra, hogy a szülőföldön történő boldogulást szolgálja.
Az is nagyon helyes, hogy a támogatottak körét vagy a támogathatók körét kiterjeszti például az óvodásokra is, tehát ez mindenféleképpen egy nagyon helyes javaslat. Van egy apróság, nem tudom, lehet, hogy tévedek, de valahogy úgy fogalmaz az előterjesztés, hogy ha valakit kiutasítanak Magyarország területéről is, akkor a magyarigazolványt vissza kell vonni. Itt alkotmányos aggályaim vannak: magyar állampolgársággal rendelkező honfitársunk kiutasítható az országból? Tehát ennek utána kellene nézni, hogy ennek mi az eljárásrendje, és jogilag ez hogyan pontos, de összességében ez a része ennek a törvényjavaslatnak támogatható.
Viszont ami a Bethlen Gábor Alappal kapcsolatban megfogalmazható fenntartás, az bizony elég sok, és azt gondolom, hogy lényegi. Itt elhangzott, hogy a forradalmi lendület közben az előkészítés enyhén szólva elég sok hiányosságot hagyott maga után. Ezt én nem kívánom megismételni, tökéletesen egyetértek vele, méltatlan egy ilyen súlyú javaslathoz ez a fajta hozzáállás és ez a kapkodás. Egyébként semmi ok nincs a kapkodásra.
Azt mondja a javaslat, hogy a Bethlen Gábor Alap a Szülőföld Alap teljes jogutódja. Ez csak egyszerű technikai kérdés: ha teljes jogutód, akkor talán ezzel kellene kezdeni a javaslatot, és nem a zárórendelkezések között megemlíteni, de lehet, hogy ez csak merő formalizmus. Mindenesetre más lenne azért a felvezetése az egész szövegnek, hogyha ez az elején szerepel. Tehát annyira teljes jogutód, ahogy el is hangzott, hogy a szöveg több mint 90 százaléka megegyezik a módosítani kívánt törvény szövegével, a 2005. évi II. törvényről beszélek.
És itt hadd reagáljak Harrach Péter frakcióvezető úr egyik mondatára - kiment ugyan, de majd elolvassa a jegyzőkönyvet ugyanúgy -, úgy fogalmazott, ha jól emlékszem, hogy ilyen esetekben nem a szöveg a fontos, hanem a végrehajtás. Itt egy kis segítségre szorulok, mert ezt nem értem. Hogyha egy törvénytervezet általános vitájáról van szó, és egy törvényről van szó, akkor azt gondolom, hogy ott meghatározó a szöveg. Meghatározó a szöveg! És a mi felfogásunk szerint magának a végrehajtásnak is meghatározója az adott törvényszöveg, mert ha a végrehajtás nem ehhez illeszkedik, akkor ott törvénysértésről beszélünk, és az már egy egészen más dimenzió. Tehát ebben az esetben én ezt nem is értettem igazán, hogy egy törvény vitájában ez hogyan fogalmazódhat meg, hogy igenis a szöveg nagyon fontos, és nem valamiféle filológiai elfogultság mondhatja ezt velem.
De nemcsak hogy a módosítandó törvény 90 százalékával egyezik meg az új javaslat, hanem volt ennek egy 2006-os jogszabály-módosítása 2006 decemberében, annak az indoklása is kísértetiesen hasonlít itt-ott az itt megfogalmazott indoklásra. Ilyenkor az ember tanácstalanná válik, hogy gondolati szegénységről van-e szó ebben az esetben, vagy esetleg valamiféle kényelmességről, ne adj’ isten, a kapkodás miatt történt ez. Legalább ennél egy kicsit igényesebb kidolgozást vártunk volna el.
De ha már az indoklásnál tartok, azt mondja a kollégiummal kapcsolatban, hogy a kollégium - ezt szintén az indoklás mondja ki - garancia arra, hogy a döntéshozatal a felelős szakemberek kezében marad - nem értem. Van egy szuper trió, amelyik a döntéseket hozza. Ez a miniszter úr, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára és a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Önök hozzák a döntést. Önök nevezik ki a kollégiumot is, ezt a 9 fős grémiumot. A döntéshozatal az önök kezében van; ennek a kollégiumnak maximum a döntés-előkészítésben lehet valamilyen szerepe, de nem a döntéshozatalban. Tehát ez a gondolati konstrukció egy olyan képződményre emlékeztet engem, amikor sikerül elkészíteni a fából vaskarikát. Tehát a döntés önöknél van, nem pedig a kollégium kezében.
Azért érdekes erre a kollégiumra egy kicsit kitérni, habár már elhangzott. Jó lenne látni, hogy valóban milyen szempontok szerint fogják kialakítani ezeket a kollégiumokat, milyen lesz a kollégiumban a határon túli magyarok képviseletének és a honi politikának az aránya; azon belül milyen megosztásokat kívánnak ebben megtenni. Erről a szöveg öles betűkkel hallgat, tehát azért ezt jó lenne tudni, mert itt is fel kellene ismerni garanciális elemeket.
Azt mondja, hogy ha már ilyen nagy a rokonság a kettő között, akkor miért nem az eredeti törvény módosítását terjesztették elő. Sokkal egyszerűbb lett volna, nyilván azonkívül, hogy azt az előző kormány fogadtatta el. Tehát itt a tartalmi, lényegi elemek helyett ismét csak egyfajta forradalmi radikalizmus az, ami ezt indokolja, mert egyéb dolgot nem nagyon lehet látni, hiszen maga az indoklás is semmitmondó. Szinte megismétli az eredeti törvényjavaslat indoklásának kongó sztereotípiáit: a szervezeti működés átláthatóbbá, hatékonyabbá, rendezhetőbbé tétele, tehát ezt már egy jobb képességű papagáj gyönyörűen fel tudná mondani, és egymást ismétlik még az indoklásban is. Egy kis háttérelemzés, némi konkrétum nem ártana az ügyben.
Valamint az is nagyon érdekes, amit valóban elmondott képviselőtársam is, hogy ha jól értelmeztem, akkor arról van szó, hogy a költségvetésből maximum 1 milliárd forintig lehet kiegészíteni a forrásokat. Azóta bizony 5 esztendő eltelt, ez semmit nem változott a Szülőföld Alapra vonatkozó törvény megszületése óta. Azóta azért nőttek a teendők is, nőtt a támogatandók köre is. Nőtt a költségigény is az egyes tevékenységekre, itt mégis megmaradtunk ennél az 1 milliárd forintnál. És még gazdaságfejlesztési tevékenységet is magába foglal a javaslat. Itt csak egy apró kérdésem van: a Bethlen Gábor Alap gazdaságfejlesztési tevékenysége most hogyan fog viszonyulni a Corvinus Támogatásközvetítő Zrt. tevékenységéhez? Hiszen a felesleges párhuzamokat talán el kellene kerülni ezen a területen is.
Akkor, ha mégsem az eredeti módosításáról van szó, hanem egy új törvényjavaslatról, akkor vajon mi lehet ennek az oka? Először is szeretném leszögezni, hogy a nagy fejedelem életművével tökéletes módon azonosulunk, nagyon tiszteljük, és ilyen szempontból semmiféle kifogásunk nincs. Bizonyos szempontból azért mégis egy kicsit zavaró, és itt vissza kell mennem a közelmúlt történéseire, ugyanis létezik egy Bethlen Gábor Alapítvány. Méghozzá ez nem azért lényeges, merthogy itt most játszani szeretnék a névadás különböző vonzataival, hanem itt egy fontos előéletről van szó. 1979-ben vetették fel először ennek az ötletét, és szintén a határokon túli magyarokkal való szolidaritás jegyében fogalmazódott meg az ötlet, az ő támogatásukra, és szintén az állampolgári támogatásra is számít. Bakos István vetette fel ’79-ben. A formális alapítók: Illyés Gyula, Németh Lászlóné és Kodály Zoltánné. ’85-ben az egyre gyengülő Kádár-rendszer végül is engedélyezte, és a ’87-ben induló MDF-nek ez volt az egyik legfontosabb civil előzménye. Mind a mai napig működik, persze egy kicsit módosult funkciókkal, például ők azok, akik odaítélik a Bethlen Gábor-díjat, a Tamási Áron-díjat, a Márton Áron-emlékérmet, és mind a mai napig működik. Ha jól tudom, Lezsák Sándor vezeti.
Azért ha ez az alap is számít az állampolgári támogatásokra, és ez az alapítvány is számít az állampolgári támogatásokra, akkor ezt a zavart egy kicsit ki kellett volna kerülni. Nem beszélve arról, hogy ennek az előéletét és ennek az összes politikai jelentését egy magát konzervatívnak és az értékes hagyományokat megőrző és becsülő formációnak tartó politikai erő ezt nem hagyhatta volna figyelmen kívül, mert ez így zavaró.
(11.40)
A másik, erről már volt szó, a 2006 decemberében megszületett új jogszabály megszüntette többek között az Új Kézfogás Közalapítványt, az Apáczai Közalapítványt, és megszüntette az Illyés Alapítványt is. Itt az Illyés Közalapítványnál azért elég sok minden eszünkbe juthat. Ez egy olyan konstrukció volt, ami a korabeli döntés miatt megszűnt, de csak idéznék az őt sirató nekrológból, a Magyar Nemzet 2007-es számából: “A döntéseket többpárti kuratórium hozta, szimbolizálva a közmegegyezést és a határon túli támogatások politika felett állását. Az alapítványnak elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy az Illyés Közalapítvány megalapításától vezérelve számos önszerveződő kezdeményezés jelent meg, közösségek, egyesületek, alapítványok, civil szövetségek a kultúrától az oktatáson keresztül, a szociális területen át a gazdaságig és a politikáig kezdték behálózni a határon túli magyar társadalmat.”
Nem olvasom végig ez a cikket, ez a nekrológ tulajdonképpen ezt a közalapítványt siratja el, de azért mégis ez a fajta hozzáállás és ez a fajta szervezeti kultúra egy nagyon fontos értéket jelentett. Tehát azt gondolom, hogy ennek a folytathatósága jelentene garanciát arra, hogy megszűnik egy áldatlan gyakorlat. Tudniillik itt van a legnagyobb problémánk, az átláthatóság és a támogatások odaítélésének mechanizmusa területén. Többször elhangzott, a 2005. évi törvény 10. §-ának (1) bekezdése mondta ezt ki, hogy az erőforrások vagy a támogatások 90 százalékát nyílt pályázati eljárás útján kell szétosztani, a többi lehet egyéni elbírálás. Ezt úgy ahogy van, ki tetszettek venni a törvényjavaslatból, és innentől kezdve még a feltételezett és megelőlegezett bizalom mellett is nagyon sok találgatásra és nagyon sok személyes elfogultságra, feltételezésre is joggal adhat okot egy ilyen konstrukció. Nagyon fontos a szöveg. Tehát a törvény szövege lehet az, amelyik ilyen lehetőségeket kizár. Ezt nem teszi meg.
Nézzük meg, hogy mi történt eddig, ha őszintén beszélünk. A két nagy politikai erőcsoport Magyarországon a saját küzdelmei martalékává tette tulajdonképpen a határon túli magyarok mindennapjait és sorsát. Ez oda-vissza igaz. Ez egy áldatlan küzdelem, aminek tulajdonképpen nem igazán voltak nyertesei. Tehát egyfajta kliensépítés, ha úgy tetszik, vagy szpáhirendszer kiépítésének a kényszere, ami nagyon romboló hatású volt ezen a területen, és bizony, ha megnézzük, hogy most mi történik, és ennek a javaslatnak mi lehet a következménye, akkor azt lehet látni, hogy nem ennek a korszaknak a lezárásáról beszélünk.
Itt most nagyon megkérem kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy ne a kétharmaddal tessenek előhozakodni. Tehát ennél sokkal időtállóbb érveket kellene elővenni, a kétharmad múlandó. Itt tartalmi, lényegi indokokat keresnénk és várnánk el - mert lenne egy ajánlatom. Tehát itt most tényleg be lehetne bizonyítani, hogy a kormánypártok távlatosan gondolkodnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), szakítanak az elmúlt 15 év rossz gyakorlatával, visszanyúlnak a konszenzusteremtés igényességéhez és felhagynak az erőpolitizálással. Ehhez több kell, mint kétharmad, okos, józan belátás. Erre kérem önöket.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
