SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném leszögezni az elején - ahogy már a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésénél is mondtam -, hogy két részből áll az előterjesztés. A kedvezménytörvény módosítását érintő részben nagyobb elvi kifogásunk nincs. Néhány módosító indítványt be fogunk terjeszteni, amelyekről azt gondoljuk, hogy pontosítják a jelenlegi szöveget. Kritikánk inkább a Bethlen Gábor Alap létrehozására irányul.
Valóban nehéz racionális magyarázatot találni erre a sietségre. Miniszterelnök-helyettes úr is úgy gondolta, hogy erre kitér a bevezetőjében. Amit azonban válaszként elmondott, az valójában nem volt arra indoklás és magyarázat, hogy miért is kellett ily nagy gyorsasággal beterjeszteni a Ház elé. Abban teljesen egyetértünk, hogy valóban fontos kérdésről van szó, a nemzetpolitika egyik legfontosabb kérdéséről, vagyis hogy milyen rendszerben, milyen elvek és milyen gyakorlat alapján fogja a magyar állam támogatni a határon túl élő magyar közösségeket. Ezért is kellett volna ehhez nagyobb megfontoltság, nagyobb előkészítés, és nem saját körben, igen nagy gyorsasággal és meglehetősen felületesen elvégzett munka alapján beterjeszteni ezt az előterjesztést.
Ha megnézzük az általános indoklást, és megpróbálunk abból következtetést levonni, azzal se leszünk okosabbak, hiszen az általános indoklás közhelyszerű megállapításokból áll, másrészt pedig azt gondolom, hogy alaptalan és igaztalan megállapításokból.
(10.40)
Még egyszer megismétlem - itt már az előbb elmondtam -: akik ezt írták, vagy nem ismerik a helyzetet, vagy tudatosan ferdítik el. Azt mondják, hogy a működő rendszer nem alkalmas, ötletszerűen elnevezett célkitűzések voltak, a támogatási rendszer átláthatatlanná vált, és gyakorlatilag most ezt ismételte meg Semjén miniszterelnök-helyettes úr is a bevezetőjében.
No de, ha ez így van, akkor vajon mivel magyarázható, hogy a tervezet csaknem száz százalékban azonos szövegű a Szülőföld Alap-törvénnyel, azzal a Szülőföld Alap-törvénnyel, amely 2005-ben született? És miután magam is részt vettem ennek az előkészítésében, örömmel is vehetném, hogy valójában és alapvetően a mostani előterjesztők ezt egy jó rendszernek tekintik, bár az ellenkezőjét mondják és az ellenkezőjét írják le róla, de gyakorlatilag nem változtatnak a rendszeren. Nem értem tehát, mik azok a jó gyakorlatok, amikről itt mind a miniszterelnök-helyettes úr, mind Balla Mihály képviselő úr, bizottsági elnök úr beszélt, hiszen döntően ezen a rendszeren nem változtatnak: ha ez átláthatatlan volt, akkor ez is átláthatatlan lesz, ha az kiszámíthatatlan volt, akkor ez is kiszámíthatatlan lesz, és még folytathatnám a sort.
Említik a MÁÉRT-et. Való igaz, az nem a MÁÉRT felügyeletére vagy elvi iránymutatására alapult. De mire alapul a mostani előterjesztés? Azt mondja, hogy a MÁÉRT és a szakbizottságai elvi iránymutatást adnak. Kérem tisztelettel, akkor miért nem tetszettek már most a MÁÉRT-et és a MÁÉRT szakbizottságát arra használni, hogy adjon elvi iránymutatást a születésénél ennek az új alapnak? Miért nem lehetett összehívni a MÁÉRT szakbizottságát, amelyben a parlamenti pártok képviselői és a határon túli közösségek legitim képviselői jelen vannak, akár ezt a tervezetet, akár egy másik tervezetet elküldeni megvitatásra?
Azt mondják, hogy a költségvetés okozza. A költségvetést úgy tetszettek beterjeszteni, hogy a Szülőföld Alap szerepel benne meghatározott összegekkel, és ez most már így is fog maradni, hiszen most már csak a részletes vita következik. Ami fog történni, és e tekintetben nem okozna kárt, miniszterelnök-helyettes úr, a halasztás, hiszen jogutódlás címén, ami eddig Szülőföld Alapról szólt, az Bethlen Gábor Alapként lesz átvezetve, ha ezt tetszenek elfogadni, amit most beterjesztettek, akkor ugyanezen szöveg vagy ugyanezen, akkor már elfogadott törvény alapján, de az égvilágon semmi más nem történik.
Az hangzott el a kormánybiztos úrtól a külügyi és határon túli magyarok bizottsága ülésén, hogy majd a jövő évben egy teljes MÁÉRT fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. De hát utólag miért is fog már ezzel foglalkozni? Hiszen ha a törvényt elfogadták, akkor ezzel már nem kell foglalkozni. Foglalkozni nyilván majd a tapasztalatokkal kell.
Elmaradt az egyeztetés, és ez a második legnagyobb problémája az egész történetnek, elmaradt az egyeztetés a határon túli magyarok képviselőivel. Hát, ha úgy tetszik, az újságból tudták meg. Nyilvánvalóan nem gondolom, hogy ennek olyan nagyon örülnek, hiszen mégiscsak róluk van szó, mégiscsak arról van szó, hogy a következő, mindenképpen négy évben hogyan fog a támogatási rendszer működni, és mi az, amibe ők most már nem szólhatnak bele. Így tehát ez az általános indoklás egyáltalán nem ad magyarázatot, a törvény szövege se ad magyarázatot, mert, még egyszer ismétlem, majdnem száz százalékban azonos a Szülőföld Alap-törvény szövegével. Akkor tehát most alkalmas ez a működő rendszer vagy nem alkalmas?
Nem értjük azt sem, még egyszer mondva, hogy miért nem tudtak egyeztetni, és miért csak utólag akarnak egyeztetni. Hát egy magyarázat nyilvánvalóan kínálkozik, és olyan nagyon ezen nem is lepődünk meg: illeszkedik ez a kormányzat hatalomkoncentrálási tevékenységéhez és eddig kifejtett tevékenységéhez, említhetek a médiától kezdve sok minden más egyebet. Vagyis: minél szűkebb kör dönthessen a lehető legkisebb kontrollal és ellenőrzéssel és beleszólással a teljes összegről, hiszen itt több mint kétmilliárd forintról van szó, amelyről ez a bizonyos háromtagú bizottság fog dönteni. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a Szülőföld Alap-törvény - ezt megváltoztatták - előírta, hogy a támogatási összeg 90 százalékát pályázat útján kell odaítélni. Ez kimaradt érdekes módon. Helyette az szerepel, hogy ez a háromtagú bizottság eldöntheti, hogy milyen arányban lesz pályázat útján odaítélt összeg vagy keret, és milyen arányban lesz nem pályázat útján odaítélt keret. Ez a bizonyos háromtagú bizottság nevezi ki a kollégium tagjait.
Apropó, kollégium. Eddig a Szülőföld Alapban volt három kollégium. Hát ha ezek önök szerint ötletszerűek, akkor bizonyosan bennem van az értelmezési hiba. De kérdezzék meg a határon túli magyarokat is, szerintem ők sem fogják ezt érteni. Volt oktatási és szakképzési kollégium, kulturális, egyházi és médiakollégium, önkormányzati, együttműködési és informatikai kollégium. Nos hát, ezen kollégiumokon belül beszélték meg azt, hogy a támogatást hogyan ítéljék oda. Na, most lesz egy általános kollégium, amelyet a háromtagú bizottság nevez ki. A háromtagú bizottság fogja meghatározni, hogy milyen összeg pályáztatható, és nyilvánvalóan a kollégium pedig majd ezt el fogja fogadni.
A MÁÉRT és a szakbizottság elvi iránymutatása is nagyon általános meghatározás. Talán lehetne egy picit több törvényben megfogalmazott jogkört adni, hiszen most a háromtagú bizottság vagy figyelembe veszi a MÁÉRT és a szakbizottságai iránymutatását, vagy nem veszi figyelembe. Egyébként, ha nem veszi figyelembe, akkor sem sérti meg a törvényt, merthogy erre a törvény nyilvánvalóan nem kötelezi. Az, hogy mikor és hogyan kerül majd erre sor, ez sem derül ki a szövegből.
Ezért azok a most megismerhető elemek, amelyek ebben az alapban vannak, egyrészt az elnevezést és a nevet megváltoztatják, nyilvánvalóan Bethlen Gábor tevékenysége, személyisége, megítélése részünkről is teljesen pozitív, abszolút alkalmas arra, hogy egy ilyen alapnak az elnevezője legyen, vagy egy ilyen alapot róla nevezzünk el. De ha csak ennyi a történet, ha megint csak egy szimbolikus lépésről van szó és többről nem, akkor azt gondolom, olyan nagyot nem léptünk előre, és egyáltalán nem hoz tartalmi változtatást.
A félelmünket erősíti ez a háromtagú bizottság, hogy az a hatalomkoncentráció és az a fideszes pártpolitikai befolyásnövelés, amelyet láthattunk az elmúlt hónapokban már a határon túli magyar közösségekben, az ebben a támogatási rendszerben fog majd igazán testet ölteni. Vagyis azokat a szervezeteket, pártokat és személyeket fogják támogatni, akik úgymond ennek a kormánynak, illetve a Fidesznek a politikai, ideológiai törekvéseit szolgálják, vagy azt gondolják róluk, hogy szolgálják.
Láthattuk ennek a következményeit már a Felvidéken, igen tragikus következményekkel. Látjuk ezt Kárpátalján is, elég sajnálatosan, ahol a kormányzat nem hagyja a magyar közösségre azt, hogy elrendezze a belső problémáit, hanem kívülről igyekszik, Budapestről igyekszik eldönteni. Láthatjuk ennek a jeleit Erdélyben is, csak remélni tudjuk, hogy ezek nem fognak fokozódni. És hogyha ehhez most társul ez az elfogadásra beterjesztett törvény a Bethlen Gábor Alapról, akkor azt gondolom, hogy minden okunk megvan arra, hogy félelemmel tekintsünk erre. Ez nem nemzeti együttműködés lesz, hölgyeim és uraim, miniszterelnök-helyettes úr, ez egy önző pártpolitikai célokból meghozott törvény lesz a többi mellett, amelyet már meg tetszettek hozni az elmúlt időszakban, és még valószínűleg terveznek is ilyet.
(10.50)
És nagyon súlyos károkat fog okozni, mint ahogy megítélésünk a Szülőföld Alap tekintetében is azért tér el, mert a Szülőföld Alapot egyébként nem a népszavazás miatt és annak következtében hozta létre az akkori kormány, annak a létrehozását már azt megelőzően elkezdte, csak éppenséggel egyeztetésekkel; egyeztetésekkel a parlamenti pártokkal, egyeztetéssorozattal a határon túli magyar közösségek képviselőivel, és azt követően is igen szoros egyeztetésekre került sor.
Nem felel meg a valóságnak, hogy nem volt átlátható és kiszámítható. Ugyanazon költségvetési törvényi szabályok alapján történt. Nem felel meg a valóságnak, hogy egyes határon túli kiemelt, prominens személyek vagy szervezetek, a határon túli magyar közösségek legitim képviselői, akik egyébként ma a MÁÉRT szereplői, pontosan ők voltak a Szülőföld Alap eddigi döntési mechanizmusában a regionális tanács tagjai, akik - ha úgy tetszik - a mostani elvi iránymutatás alapján meghatározták a főbb szempontokat az alap számára, a kollégiumok számára. Most ugyanők szerepelnek és ugyanők a tagjai a Magyar Állandó Értekezletnek, tehát ebben sincs különösebb változás. Tehát ugyanazok a szervezetek fognak a Magyar Állandó Értekezleten belül erről véleményt mondani, már ha tehetik. Most például nem tehették, mert a létrehozáshoz nem szólhatnak hozzá, megkapják ezt karácsonyi ajándéknak meg újévi ajándéknak, és hát aztán boldoguljanak majd vele, ahogyan tudnak. Talán inkább majd félni kezdenek, hogy minek alapján is osztják majd a pénzt, milyen szempontoknak kell majd megfelelni, mik lesznek a kormánynak azok a politikai szempontjai, aminek alapján majd valaki kap támogatást, más meg nem kap támogatást, hogy a pályázatokat milyen szempontok alapján fogják majd elbírálni.
Ez volt az a rendszer, ami ’98 és 2002 között is élt, ez volt az a történet, ami miatt nem volt konszenzus a magyar parlamentben, és ez lesz most is. Ez nem lesz nemzeti együttműködés. Ez az a nemzeti együttműködés, amiről önök akarják meghatározni, hogy aki beletartozik ebbe, az az, aki önök szerint nem tartozik bele, az nem az.
Az, hogy ezt a magyar parlamentben és a Magyar Köztársaságban a választási győzelmek után érvényesítik, ez itt nyilván következik a többségéből, de hogy ezt most ki akarják terjeszteni a határon túli magyar világra, azt gondolom, ez az egyik legnagyobb hiba, sőt azt mondanám, hogy nemcsak tévedés, hanem már bűn is lesz, amit el fognak követni. Ide fog ez vezetni, ha ezt a törvénytervezetet így most áthajtják és kötelezővé teszik, és egyáltalán nem lesz átláthatatlan, mert a háromtagú bizottságnak különösebben nem kell senkinek beszámolnia, és egyáltalán nem lesz az elszámoltatása sem minőségében más. Még egyszer ismétlem, ugyanúgy fog működni ez a része az irodájával együtt, mint ahogy a Szülőföld Alap működött.
Ha önök egy teljesen új rendszert dolgoztak volna ki és vezetnének be, akkor ezt látnánk a szövegen. Miniszterelnök-helyettes úr itt van. Ha össze tetszik hasonlítani a 2005-ös Szülőföld Alap-törvényt a mostanival, nagyon kell néznie, hogy mely szavak nem egyeznek azon a néhányon túl, és azok nem a bővítésre, nem az átláthatóságra vonatkoznak, hanem a szűkítésre, a kizárásra, a hatalomkoncentrációra, erre vonatkoznak. Ez fog ebből kisülni. Én nagyon sajnálom, hogy ezt teszik. Semmi nem indokolja, hogy ezt tegyék, idő is lenne rá, nyitottság is, készség is lenne, ha tetszettek volna ezt kezdeményezni. Önök vannak kormányon, nyilvánvalóan önöknek kellene ezt tenni, ahelyett, hogy pénteken éjszaka föltették az internetre és kedden már a külügyi bizottságban és a bizottságokban vitát nyitottak a kérdésről, és most pedig már teszik ezt és viszik a döntés irányába.
Nos, tehát azt tudom mondani, hogy a Magyar Szocialista Párt ebben a formájában nem támogatja. Módosító indítványokat nyújtottunk be a Bethlen Gábor Alapról szóló törvényjavaslathoz is, amennyiben mégis úgy gondolják, hogy ez megfontolható, akkor fogadják ezt el, de a legjobban azt tennék, hogyha ezt visszavonnák, és a jövő évben kezdődne egy egyeztetés, széles körű egyeztetés, és egy tényleges nemzeti együttműködésben, konszenzusra törekvés alapján születne egy olyan támogatási rendszer és az ahhoz kötődő szabályozás, amelyet együttesen el tudnánk fogadni. Ez most nem ez a helyzet, ezért ezt nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
