VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kissé vegyes benyomásokkal vagyok az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban, ugyanis ismét egy olyan törvény van előttünk, amelynek természetesen a Jobbik egyetért a céljaival, hiszen a határon túli magyarság megsegítéséről, gazdasági eszközökkel történő támogatásáról rendelkezünk, azonban azért vegyesek a benyomásaim, mert azt látom, hogy az a szakmai aprómunka, ami ezt a javaslatot tartalommal töltené meg, hiányzik mögüle.
Egyelőre azt látom, hogy egy gazdasági előterjesztés, egy alapvetően gazdasági témájú előterjesztés fekszik előttünk, de a legnagyobb káosz most a kormány minisztériumai között éppen a két gazdasági tárcánál van. Még kialakult struktúrájuk sincs a minisztériumoknak, folyamatosan adják-veszik egymás között a hatásköröket, és ez bizony erős kétségekkel tölt el engem.
De hogy belemenjünk rögtön itt a részletekbe is: Kőszegi Zoltán és Potápi Árpád János fideszes képviselőtársaim arról beszéltek, hogy végre rendszerbe vannak foglalva a források, egy helyre összpontosulnak a forrásfelhasználások, könnyebb lesz ezt az ügyet ilyen módon kezelni. Én azt látom az eddigiekből okulva, hogy az önök számára ez elsősorban PR-szempontból fontos, mert jól kommunikálható, nagy számokat tudnak egyszerre megjeleníteni a közvélemény előtt, és ezeket felmutatják, élnek, gyakran élnek a nemzeti retorika erőteljesen használt eszközeivel, azonban hiányzik mögülük a tartalom.
(13.00)
Gondoljunk csak arra, amikor itt a törvényjavaslatban rendelkeznek arról, hogy turisztikai, idegenforgalmi, vendéglátó-ipari tevékenységet támogat majd a magyar állam a határ túloldalán, kérdezem én önöket: mi változott az előző kormányhoz képest ezen a téren az új kormány kormányzása alatt? Hát, tisztelt képviselőtársaim, az égvilágon semmi! Ilyen jellegű törvényi előterjesztéseket nem láttunk, egyik gazdasági minisztérium előterjesztésében sem láttunk még erre vonatkozó szakmai anyagokat megjelenni, nem látjuk azt, hogy ezen a téren önök egyáltalán megértenék a probléma lényegét, és elszakadnának attól, ami az eddigi hibás gyakorlatot jelentette. Nem látjuk azt, hogy a Magyarországot érintő országimázsban bármilyen változás állna be. Beszélhetünk mi itt arról, hogy támogatjuk a turisztikát, de ezek üres szavak maradnak addig, amíg önök nem hozzák meg azokat a szakmai aprómunka körébe tartozó lépéseket, amelyek valóban egy gazdasági fellendülést hoznának ezen a területen. Itt csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az elmúlt húsz évben például Magyarország fővárosának - de ez számos határ menti régióra, amelyeknek most esélyük lenne együttműködni a határokon túli magyarsággal is a turisztika, idegenforgalom szintjén - gyakorlatilag elhalt az idegenforgalma a szomszédos országokhoz képest is, mert egész egyszerűen nem történt semmi.
Itt két kulcsszó van, amit a kormánynak szem előtt kellene tartania. Az egyik az ismertség, a másik a bizalom. Uraim! Ahhoz, hogy meg tudjuk szólítani a külföldi turistákat, a potenciális turistajelölteket, erre a két dologra építeni kellene. Először is olyan nyelvet kell beszélni, amit a külföldiek is megértenek, és itt most nem arról beszélek, hogy a német turistákhoz németül szóljunk, hiszen ez egy alapkövetelmény. Az lenne ennek a lényege, hogy lehetőség szerint azokon a fórumokon, olyan módon célozzuk meg a turistákat, hogy azok valóban odataláljanak az általunk kijelölt, megjelölt turisztikai célpontokra; olyan határon túlnyúló együttműködésre lenne szükség, amely képes lenne megszólítani egy kellő vásárlóerővel bíró nyugat-európai vagy amerikai turistát is akár, és arra sarkallni, hogy a határ innenső és túlsó oldalán egyaránt vegyen igénybe különböző turisztikai szolgáltatásokat. Nagyon sokszor olyasmire kell gondolni most a hétköznapok szintjén, hogy megszáll Magyarországon egy wellness-szállóban, de átmegy a határ túloldalára, mondjuk, a Vajdaságba, és ott befizeti a gyermekét egy lovardába vagy egy hegyi kirándulásra. Gyakorlatilag ez így, együtt lenne egy olyan értelmes programtervezet, egy olyan gazdasági alappal rendelkező terv, amelyet gyakorlatilag most itt teljesen hiányzónak látunk a kormány előterjesztései között.
Én nem is azt kérem számon, hogy egy törvényjavaslaton belül oldjunk meg mindent. Én azt kérem számon, hogy a szakpolitika, amely megalapozná ezeket a döntéseket, és amely gazdasági erőt lenne képes felmutatni a másik oldalon, az hiányzik mögülük. Egész egyszerűen ez ügyben nem történt semmi.
Nem történt semmi Magyarországon még érdemben az épített környezettel kapcsolatban. Önök ugyan elfogadtak egy törvényt, de az is alapvetően arról szól, hogyan pateroljuk ki a hajléktalanokat a Belvárosból. Megjegyzem, egyébként egyetértek, ez is az országimázs egy fontos része, hogy bizonyos korlátozó intézkedésekkel éljünk, de alapvetően azt látjuk, hogy meglehetősen besavanyodott, unalmas, a turisták számára egyáltalán nem vonzó magyarországi városképet láthatunk gyakorlatilag szinte mindenhol, vagy legalábbis nagyon sok helyen, és ez elsősorban az önök törvényhozói felelőssége, az önöké, akik jelenleg rendelkeznek a kétharmados felhatalmazással.
És kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim: ha ezen a téren önök nem tudtak eredményt felmutatni még idehaza sem, hogyan szeretnék megoldani a határon túli magyarság problémáját? - kérdezem én. Még idehaza sem megy! Azt kérem, legalább kezdjenek el ezzel foglalkozni. Végre fejezze be a két gazdasági minisztérium az egymással fenntartott civakodást, legyen vége ennek a veszekedéses folyamatnak, végre foglalkozzanak azzal, ami a dolguk lenne, és lehetőség szerint az ellenzék részéről érkező konstruktív és szakmai javaslatokat, amelyekkel egyébként mi valósággal elhalmoztuk önöket a saját szakértői gárdánk segítségével az elmúlt időkben, fogadják be, és lehetőség szerint tegyék a kormányprogram részévé.
Továbbmennék. Akkor, amikor a felsőoktatási, közoktatási, a tudományos kutatást, fejlesztést érintő elképzelésekről értekeznek, ugyanilyen jellegű hiányosságokkal küzdenek, és ugyanilyen hiányosságokat tapasztalunk a kormányzati politika gyakorlatilag minden szintjén. Önök most már arról rendelkeznének, hogy milyen módon oldják majd meg a határon túli magyarság felsőoktatási, innovációs problémáit. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim: mi változott itthon ezen a téren az elmúlt időszakban? Hát az égvilágon semmi! Nincs Magyarországnak tudományos stratégiája! Akkor, amikor a Magyar Tudományos Akadémia éves beszámolóját hallgattuk, és a kormányoldalt arról faggattuk, milyen elképzelései vannak a kormánynak arról, hogy az alkalmazott kutatás alapját jelentő alapkutatás hogyan kapcsolódik össze, milyen átjárás lesz a két szektor között, milyen kompetenciákat kíván egyáltalán ebben az erőforráshiányos gazdasági környezetben a kormányzat felerősíteni, akkor az égvilágon semmit nem tudtak erre mondani, gyakorlatilag maga a miniszter úr is széttárta a karját, és semmit nem tudott rá érdemben válaszolni.
Tehát akkor, amikor ezekkel az óriási hiányosságokkal szembesülünk, azt gondolom, az ellenzék önöktől teljes joggal kéri számon, hogy hol maradnak az érdemi kormányzati előterjesztések, hol marad az az önök által többször is megígért, konstruktív ellenzéki javaslatokat befogadó kormányzati magatartás, amely alapja lehetne egy valódi nemzeti együttműködésnek, alapja lehetne annak, hogy Magyarországon végre elinduljon a tudományos fejlődés. Meggyőződésem ugyanis az, hogy ha itthon nem történik ez ügyben semmi, akkor a határon túli magyarság számára sem lesz ez a közeg kellően befogadó.
Én kérem azt ismét önöktől, most már nem először, és ahogyan elnézem, nem utoljára, konstruktív módon viszonyuljanak az ellenzéki kezdeményezésekhez, foglalkozzon végre mindkét gazdasági minisztérium azzal, ami a dolga lenne, kezdjék el végre a szakmai aprómunkát, legyen vége ennek a kommunikációs és tettekben megnyilvánuló káosznak, ami eddig az önök tevékenységét jellemezte.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
