KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! “Meglátod, olyan divatom lesz, mint Lukács Györgynek!” - mondta Bibó István ironikusan az egyik tanítványának nem sokkal a halála előtt.
A Bibó-felejtés évtizedei után valóban az ő írásai és az ő személyes példamutatása vált a formálódó ellenzéki értelmiségi mozgalmak egyik legfontosabb hivatkozási alapjává. Már a temetésén több ezer tisztelője vett részt, tegyük hozzá, több száz titkosszolgálati rendőr megfigyelésében. A halála után két évvel szamizdatban megjelent Bibó-emlékkönyv pedig a rendszerváltozás egyik szellemi előszobája volt, amelyben, hogy csak néhány nevet említsek, olyan szerzők írtak, mint Kis János, Petri György, Eörsi István, Csoóri Sándor, Duray Miklós vagy Csurka István. A Bibó István Szakkollégiumban megalakult Fidesz politikusai a rendszerváltás hajnalán még valóban Bibó tanítványai voltak, amikor nemzetközi egyezmények alapján követelték a jogaikat a jogszabályokkal szemben is.
A bibói szemlélet egyik alapköve, hogy a jog érvényesülése nemcsak formális kérdés, mert a jogban a civilizált emberiség erkölcsi normáinak kell megjelennie. 1956 novemberében a koalíciós Nagy Imre-kormány államminisztereként szó szerint bebizonyította, hogy ezt halálosan komolyan gondolta. A magyar történelem talán egyik legnagyszerűbb tette volt, hogy a törvényes magyar kormány képviseletében november 6-áig a parlamentben maradt, akkor is, amikor azt a szovjet katonák elfoglalták és mindenki más elmenekült.
Mint a törvényes kormány egyetlen helyén kitartó tagja a szovjetbarát megszállás elleni tiltakozásul passzív ellenállásra és sztrájkra szólította fel a lakosságot, majd a világ közvéleményéhez és az ENSZ-hez fordult a magyar forradalom erkölcsi és politikai támogatásáért. Saját maga vitte át a nagykövetségre az amerikai elnöknek írt levelét, amelyben politikai és diplomáciai támogatást kért a magyar forradalom és a magyar kormány számára. A forradalom után bebörtönözték, és csak Nehru indiai miniszterelnök közbenjárásának volt köszönhető, hogy nem végezték ki.
(12.00)
Ha lett volna a harmadik Magyar Köztársaságnak ethosza, ha morális értelemben is lett volna rendszerváltás, akkor azt leginkább Bibó szellemére és jellemére lehetett volna alapozni, arra az elvárásra, hogy a szavaknak és a tetteknek összhangban kell lenniük, annak belátására, hogy a politikában lehet ugyan elkövetni kisebb-nagyobb hazugságokat, de a hazugságokra nem lehet rendszert építeni, mert az előbb-utóbb összeomlik, arra a nyitottságra és jóhiszeműségre, amivel Bibó a társadalmi és politikai problémákhoz viszonyult. Egy kortárssal, Szabó Zoltán szavaival élve: ő volt a legtürelmesebb magyar, aki soha nem azt kereste, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Politikai terapeuta volt, aki azt kutatta, hogyan tudunk túllépni a XX. század traumáin és az azok nyomán kialakuló hisztériáinkon. A parlamentarizmus kérlelhetetlen híve volt, de radikális demokrataként korát hosszú évtizedekkel megelőzve hitet tett az állampolgári részvétel szélesítése, az önkormányzatiság, ahogy ő mondta, a szabadság kis körei mellett.
Most azonban Bibó-reneszánsz helyett újra a Bibó-felejtés korszakát éljük. Az idén augusztus 7-én ünnepeljük Bibó születésének 100. évfordulóját, de úgy tűnik, a magyar közélet nagy többsége erről megfeledkezett. Hogyan lehet az, hogy Budapesten Elvis Presley-ről van közterület elnevezve, de Bibó Istvánról nincs? Hogyan lehet az, hogy Ronald Reagannek van egész alakos szobra, Bibónak viszont nincs? Bibó persze puritán és szerény ember volt, neki biztos nem hiányoznak ezek a hívságok, de mi, az utódok, akik sokkal többet köszönhetünk neki, mint talán gondolnánk, nem tehetjük meg, hogy ne emlékezzünk meg méltóan a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodójáról és leghitelesebb emberéről. Ezért az LMP budapesti frakciójával együtt arra kérjük a főváros vezetését, hogy ha már ilyen nagy buzgóságot mutatnak a közterek átnevezésében, akkor Bibó Istvánról is nevezzenek el közterületet.
Persze, a megemlékezés elmaradásánál is fájóbb, hogy a bibói szellem bántóan hiányzik a magyar közéletből. A megosztottságon alapuló, hisztérikus politikai kultúrához valóban nem kell Bibóra hivatkozni. Ahogy fia, ifjabb Bibó István fogalmazott nemrég, nagyon nehéz őt fölhasználni bunkóként a másik tábor ellen. Bibó az európai társadalomfejlődés értelmét leginkább a hatalom humanizálásában, a hatalmi ágak elválasztásában és a személyes uralom lebontásában látta, talán éppen az ellenkezőjét annak, amit most a volt Bibó-szakkollégisták csinálnak Magyarországon. Úgy tűnik, mára nagyon messzire kerültek az alma materüktől.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a tavaszi ülésszak zárónapja van, két hónapig nem ülésezik a parlament. Azt kívánom mindannyiunknak, kormánypártiaknak és ellenzékieknek egyaránt, ezt a szünetet használjuk föl arra, hogy megszabaduljunk a hisztériánktól, s szeptembertől higgadtabb és józanabb módon folytassuk a vitát. Bibó mindannyiunknak nagy segítségére lehet ebben. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
