VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A 4., 5. és 7. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, és egyben ki szeretném fejezni abbéli reményemet, hogy nem járunk úgy, mint most már négy különböző törvényjavaslat kapcsán csak a mai napon, miszerint itt vita zajlik az Országgyűlésben, amiben a kormányoldal látványosan nem vesz részt, aztán a kormányoldal részéről eljáró képviselő a végén látványosan leosztja az ellenzéket, hogy mennyire hülyék és nem értenek hozzá, bezzeg ők, meg miért nem nézett utána az ellenzék.
Hát, képviselőtársaim, velem történetesen az előző törvényjavaslat kapcsán is mélyenszántó szakmai vitát lehetett volna folytatni, nagyon sajnálom, hogy nem került erre sor. Több évig tevékenykedtem egyébként ingatlanfejlesztési cégek közelében, illetve ezekből áll gyakorlatilag a baráti köröm jelentős része is, a nemzetközi gyakorlattal is tisztában vagyok, és azt gyanítom most az eddigi vita alapján, hogy nem lettem volna ezzel a vitával egyedül. De tartok tőle, hogy ebben a törvényjavaslatban foglaltakkal kapcsolatban is hasonlóan fogok járni.
Miről is szól ez az előterjesztés, amit most Nemény képviselő úr megpróbált ezekben az ajánlási pontokban lehetőség szerint korrigálni? Arról, képviselőtársaim, hogy akkor, amikor a tavalyi év folyamán az egykulcsos adórendszer és az adójóváírások hozzácsapott kivezetése vita tárgyát képezte itt az Országgyűlésben - plenáris üléseken és bizottságokban -, akkor számszerűsítettük ennek az eredményét. Ez egy egzakt módon kiszámolható eredménnyel járt, azzal, hogy számszerűsíteni lehetett, hogy bruttó hány forintos keresetnél van az a határ, amikor jól járnak a munkavállalók, és hol van, ahol rosszul. Kiderült az APEH jövedelmi statisztikái alapján, hogy a munkavállalók 85 százaléka az egykulcsos adórendszer bevezetésével, a hozzácsapott adóváltozásokkal rosszul fog járni. Nem fog jól járni, mindössze a munkavállalók 15 százaléka lesz kedvezményezett.
Amikor fölhívtuk erre a kormányoldal figyelmét, és elmondtuk azt, hogy ez a munkavállalók széles tömegei számára jövedelemcsökkenést okoz, akkor a kormányoldal kézzel-lábbal tagadta ezt, elmondták, hogy az majd nem következhet be, nem így lesz, miért beszélünk erről. Amikor a számokkal szembesítettük őket, akkor az volt erre a válasz, hogy de majd ezt más módon kompenzálni fogjuk. Jött az ötletelés: bérmonitoring-bizottság, amiből már nem lett semmi, és most itt a legújabb előterjesztés, ami jelenleg előttünk fekszik: a cégeket, amelyek elmulasztják a kormányzat által elképzelt béremelést, különböző szankciókkal kívánja a jogalkotó sújtani.
Mi is történik itt, képviselőtársaim? Hát 20 éve megvolt a rendszerváltás, durván beavatkozik mégis a kormány a piacgazdasági folyamatokba, és elvárja a versenygazdaság szereplőitől azt, hogy gyakorlatilag nemegyszer az erejükön felül, mindenféle gazdasági többletteljesítmény nélkül működő cégeknél jelentős bérfejlesztéseket hajtsanak végre. Ennek az indokaként pedig az a halványnál is halványabb indoklás hangzott el bizottsági ülésen is, illetve a sajtó nyilvánossága előtt, hogy de hát a cégek milyen jól jártak, hiszen jelentős társaságiadó-kedvezményeket kaptak. Hát, ha megnézzük a társaságiadó-kedvezmények mértékét, messze nincs ellentételezve ez. Ugyanis a társaságiadó-kedvezmények csak az 50-ről 500 millió forintra történő emelését jelentették az adóalapnak, illetve rövid ideig szó volt arról is, hogy az 500 millió forintos adózási határ majd el fog tűnni, ez a társaságiadó-alap gyakorlatilag korlátlan lesz. Magyarul: a legtöbb kis- és középvállalkozót nem azok a problémák gyötrik, hogy mit kezdjen az 50 és 500 milliárd forint közé eső adóalapjával, hanem az a problémája, hogy egyáltalán túlélje az adott évet.
Most a kormányzat nem tesz egyebet, mint hogy a saját elhibázott gazdaságpolitikájának az árát jelentős részben megpróbálja a kis- és középvállalkozókra terhelni, hiszen őket hozza olyan kellemetlen helyzetbe, hogy különböző szankciókat helyez kilátásba, ha azok a kis- és középvállalkozók a kormányzat által diktált mértékben nem hajlandók vagy egyszerűen nem tudják emelni a béreket. Hát ez minden, csak nem foglalkoztatásösztönző lépés!
Melyek is ezek a lépések, amelyeket a kormányzat szankcionálásként beemel a rendszerbe? Két évig a közbeszerzési eljárásokból eltiltja gyakorlatilag azokat a vállalkozásokat, amelyek nem hajlandók a kötelező mértékű béremelésre.
(20.30)
Képviselőtársaim! A cégek nagyon sokszor nem tudják kigazdálkodni a béremelés mértékét, és ha a képviselőtársak széles tömege ismerné egy átlagos magyar vállalkozás költségszerkezetét, akkor megérthetné azt, hogy adott esetben egy 4-5-6 százalékos béremelés jóval nagyobb tehertételt jelent még a nyereséges cégek nagyobb részének is, mint mondjuk, egy esetleg társaságiadó-csökkentés. Megjegyzem egyébként, hogy az adóalapok kicsiny volta miatt a legtöbb céget, ezeknek a cégeknek a jelentős részét ezek az adóváltozások nem is érintették pozitív módon, mégis hivatkozik erre a kormányzat.
Fel szeretném arra is hívni a figyelmet, hogy amikor elmulasztja egy cég a kötelező béremelést, amit a kormány elképzel, akkor kizárhatják a központi költségvetésből, valamint az elkülönített állami pénzalapokból származó támogatásokból, és bármilyen szabálytalanság esetén, amit egy munkaügyi ellenőrzés során tapasztalnak, a munkaügyi bírság maximális kiszabását tekintik irányadónak.
Hát ezek megint csak olyan lépések, amelyek teljesen nyilvánvaló és durva beavatkozást jelentenek a piacgazdaság működésébe. Képviselőtársaim, ez már rég nem az állami tervutasításos rendszer, amikor felülről kell vezérelni a gazdálkodó szervezeteket. Ezek a saját gazdasági szükségleteiket a piaci igényekkel igyekeznek mindig összhangba hozni, akár a munkaerő-piaci oldalról, akár pedig az értékesítés részéről nézzük azt. Teljesen fölösleges, sőt kifejezetten káros a piaci folyamatok és a cégek versenyképességének szempontjából az, hogy az állam megpróbál ebbe felülről belenyúlni, beleavatkozni. Gondoljunk csak bele! Az a cég, amely nemzetközi versenyhelyzetben van, és nemcsak arra gondolunk itt, azoknak a vállalkozásoknak a körére, amelyek exportra termelnek, hanem azokra is, akik importhelyettesítő terméket állítanak elő a magyar piacon, és itthon verik meg a külföldi cégeket, az a cég, amely kötelező mértékben emeli a béreket, anélkül, hogy jelentős változás állna be a gazdasági teljesítményében, nyilvánvalóan versenyhátrányba fog kerülni a külföldi vállalkozásokkal szemben.
Ez a lépés tehát nem fog egyebet eredményezni, mint hogy a magyar vállalkozásokat, ahogy az elmúlt években már többször előfordult, még a hazai piacon is meg fogják a jóval kedvezőbb adókörnyezetben gazdálkodó külföldi vállalkozások verni, mert egész egyszerűen azt az adóhátrányt, amit egy magyar vállalkozás itthon, Magyarországon kénytelen elszenvedni, nem fogják tudni semmivel kompenzálni. A kormány maga nem adott semmit a vállalkozóknak, amivel ezt kompenzálhatná. Utalni szeretnék arra, hogy amikor a versenyhátrányt, ami ebből a törvényjavaslatból ered, és amit elszenved a cég, megpróbálja valamilyen úton-módon kompenzálni a jogalkotó, akkor föl kell hogy bukkanjon a jogalkotónál az a gondolat, hogy nem csupán a munkaerő, illetve a munkaerőpiac kerül sokba a képzettségéhez, a produktumához mérten Magyarországon, hanem az árukon és szolgáltatásokon érvényesített adók arányában is Magyarország első helyen áll az összes OECD-tagállam között.
Tehát van egy jelentős adóterheléssel járó környezet, amit, azt kell mondjam, szavakban a kis- és középvállalkozók megmentéséért szorgosan munkálkodó kormányzat jelenleg még tovább is terhel, nemcsak adókkal, hanem kötelező béremeléssel is. Ez tehát egy olyan út, képviselőtársaim, ami a nemzetgazdaság ellen van, a foglalkoztatás ellen van, és éppen ezért nagyon melegen ajánlom a kormánynak, hogy erről az útról térjen le, mindannyiunk közös, jól felfogott érdekében.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
