DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az utolsó két indítványomról szeretnék beszélni. Az ajánlás 52. és 65. pontjában található ez a két indítvány. Azt gondolom, amiről most beszélek, ez a leglényegesebb kérdés az én nézőpontomból, de azt gondolom, más nézőpontból is. Arról van szó, hogy az államháztartáson belüli ellenőrzésnél a központi szinten még megvagyunk - ahogy a költő mondja, hogy magasról nézvést még megvolna az ország -, de az államháztartás alsó szintén, a helyi önkormányzatok szintjén végképp nincs megoldva a külső pénzügyi ellenőrzés kérdése. Én a helyi önkormányzatokról szóló törvényhez is megtettem azt a javaslatomat, amit most itt is megtettem, mert ott sajnos nem fogadták el. Ezzel a problémát nem oldották meg. Lehet úgy tenni, hogy behunyom a szememet, lehúzom a kalapomat, és nem látok semmit, attól a probléma még ott marad.
Miről van szó? Arról van szó, kedves képviselőtársaim, hogy 3200 helyi önkormányzat fölhasznál évente 3500 milliárd forintnyi közpénzt, és mintegy 10 ezer milliárd forint vagyonnal gazdálkodik, könyv szerinti értéken mondom. Ez sokat végül is nem fejez ki, de egy hatalmas vagyontömeggel gazdálkodik. Évente pénzügyi beszámolót készít, annak rendje s módja szerint, amiben van mérleg, eszközök, források, van pénzforgalmi kimutatás és egyéb információk. És ezt a pénzügyi beszámolót független ellenőrző szerv, személy, könyvvizsgáló vagy számvevőszék, senki nem ellenőrzi. Ez példa nélküli Európában, kérem szépen, ilyen sehol Európában nincs! Tessék elmenni Szlovéniába, Ausztriába pláne, vagy bárhova, ilyen nincsen.
(22.00)
Ami a döbbenet, hogy száz évet lépünk visszafelé. Valamikor a XIX. század végén, amikor léteztek a községek, a községnek volt egy jegyzője, az megcsinálta papírral, ceruzával, tintaceruzával a beszámolót, felült a lóhátra, és bevitte a járáshoz, a főszolgabíróhoz a pénzügyi beszámolót. Ott megnézték hozzáértő hivatalnokok, mert akkor is voltak - vagy akkor voltak? - hozzáértő hivatalnokok, és a járási főszolgabíró pedig vitte föl a megyéhez, az alispánhoz, ahol összesítették ezeket a községi beszámolókat. Volt egy rendszer; nem voltak számítógépek, és mégis nagyjából a lényeget látták. Hát még ilyen szintű ellenőrzés sem lesz, hogyha ez így fog maradni, ahogy ez van.
A belügyi kormányzat azt mondja, hogy de kérem, majd a Kincstár megoldja. A két tárca, tehát a Nemzetgazdasági Minisztérium, ahogy most mondani kell, a pénzügyi kormányzat meg a belügyi kormányzat labdázik egymással, pingpongozik egymással, és képtelenek megegyezni abban, hogy hogy történjék ez a bizonyos független pénzügyi ellenőrzés. A belügyi kormányzatnak nem engedték meg azt, amit szíve szerint csinált volna, úgy nevezték ezt a bizonyos konstrukciót, hogy állami könyvvizsgálók. A név nem túl szerencsés, de hagyjuk. De legalább valami elképzelése volt a Belügyminisztériumnak a korábbi fázisokban, mikor a törvényt kezdték kidolgozni. Ezt a másik, a József nádor téri minisztérium valamilyen oknál fogva megkontrázta, és most lenullázták az ügyet. Most ott tartunk, hogy valami halvány remény van arra, hogy majd a Kincstár megoldja a kérdést. Na de tisztelettel jelentem: a Kincstárnak nem ez a dolga.
Kezdjük a dolgot az elején, hogy mire való a független pénzügyi ellenőrzés. Vannak itt gyakorló polgármesterek, itt van Nagy István tisztelt kollegám a költségvetési bizottságból, Mosonmagyaróvár polgármestere. Mosonmagyaróváron még mindig van független könyvvizsgáló, mert a törvény erre kötelezte az önkormányzatot, a polgármestert, a képviselő-testületet. Most ez is meg fog szűnni. Vannak persze nagyon tisztességes, kulturált és értelmes polgármesterek, hála istennek, akik önmaguktól is úgymond igénylik a független külső ellenőrzést. Nyugodtabban alszik, hogyha megnézi valaki a könyveit, hogy rendben vannak-e az elszámolások, de jelentem, nem mindenki van ezzel úgy.
Azzal érvel nekem a költségvetési bizottsági vitában az egyik államtitkár-helyettes - vagy már nem is tudom pontosan, hogy államtitkár volt-e vagy helyettes - a Belügyminisztériumtól, hogy nincs erre pénz. Kérem szépen, az igaz, hogy az ellenőrzés pénzbe kerül; több pénzbe csak az kerül, ha nincs ellenőrzés, ezt is tudjuk.
Tehát ha a magánkönyvvizsgálóktól sajnáljuk azt a díjat, amit a város, a község fizet neki azért, hogy a könyveket megnézze, és aludjon nyugodtan a képviselő-testület, a polgármester meg az adófizető is, ha valaki sajnálja ezt a pénzt, akkor nagy baj van. Ezt is megszünteti, megszüntette - most már múlt idő, mert elfogadták önök - az önkormányzati törvény, abban ilyen feladat, ilyen kötelezettség most már nincs.
A Számvevőszék elnöke meg hivatalosan közölte az én kérdésemre, hogy az Állami Számvevőszék nem kívánja auditálni a helyi önkormányzatok zárszámadását, jóllehet a Számvevőszék megtehetné, mert az a hatáskörében van, a törvény feljogosítja arra mint általános hatáskörű szerv, és jó nagy hatáskört ad neki a helyi önkormányzatokat illetően is, de a Számvevőszék elnöke úgy értelmezi a feladatát, úgy értelmezi a hatáskörét, hogy miután direkt módon neki a törvény ezt nem mondja ki, ezért ő nem kívánja auditálni. Idézem szó szerint, megér egy idézetet. “Az Állami Számvevőszék feladatait és ellenőrzési kötelezettségét a róla szóló törvény rendelkezései tartalmazzák, ezek között nem szerepel az önkormányzatok beszámolóinak, zárszámadásainak teljes körű ellenőrzése.” Ez tény, hogy nem szerepel. Ezért a legrosszabb sarkalatos törvények egyike vagy a legrosszabb törvények egyike a számvevőszéki törvény, többször elmondtam.
A Számvevőszék köszöni szépen, ő ezt nem fogja csinálni. A könyvvizsgálókat levették a napirendről, ott van egy hatalmas vákuum, és most azt hiszi valaki a kormányban, vagy valakik, hogy majd a Kincstár. De kérem szépen, a Kincstárnak nem ez a dolga. A Kincstárnak az a dolga, hogy azokat a pénzeket ellenőrizze, amik a központi költségvetésből a helyi önkormányzatokhoz áramolnak ki. Ez durván az egyharmada annak az összegnek, amit elköltenek évente a helyi önkormányzatok, tehát 1100 milliárd körüli összeg. Normatív állami hozzájárulások, céltámogatások, egyéb támogatások, önhiki et cetera, ezeket a Kincstár megnézi szabályszerűségi szempontból, ez igaz - de ez csak az egyharmada az éves kiadásoknak. A másik kétharmadát ki nézi meg? Senki.
Ki nézi meg a vagyonmozgásokat - itt van a napirenden a nemzeti vagyonról szóló törvény -, annak a helyi önkormányzatok alrendszerét? Ki nézi meg azt független pénzügyi külső ellenőrként, ki nézi meg azt a helyi önkormányzatoknál, hogy a vagyonváltozás hogyan néz ki? Az egész számvitel erről szól. Minek csinálják a beszámolókat a helyi önkormányzatok, minek alkalmazzák a számviteli törvény előírásait, ha a legfontosabb információkat, a vagyonmozgásokat nem lehet ebből tulajdonképpen hitelesen megállapítani? Vagy valami őrült nagy szakmai tudatlanság van az illetékes pénzügyi kormányzati körökben, vagy egy fantasztikus felelőtlenség, vagy a kettő együtt, tessék eldönteni, hogy melyik az igaz. Európában példátlan ez a helyzet, hogy egy kormány egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt, hogy a helyi önkormányzati alrendszerben semmiféle független pénzügyi ellenőrzés nincs. Tehát a Kincstár nem oldja meg ezt a feladatot.
Lehet azt mondani, hogy a Kincstárat “feltupírozzák”, odavesznek, nem tudom én, mennyi embert, de nem ez a funkciója a Kincstárnak. De ha most a Kincstárból csinálok egy ilyen szuperellenőrző szervet, akkor meg az a probléma, hogy honnan veszik ezeket az embereket. Nem is beszélve arról, hogy a Könyvvizsgálói Kamarába tömörült 3500 körüli könyvvizsgálónak most úgymond piaci problémái vannak, mert vagy 900 helyen ott voltak a könyvvizsgálók. Én nem vagyok a prókátora a Könyvvizsgálói Kamarának, de ez az éremnek egy másik oldala vagy egy következménye, hogy számos okleveles könyvvizsgáló marad úgymond piac nélkül, munka nélkül, mert azok a helyi önkormányzatok - mintegy 900 - most vagy megbízzák őket, vagy nem, fakultatív a dolog. Nyilván megteheti a polgármester, hogy megbízza, de nem tudom, hogy meg fogja-e bízni, mert a törvényhozó úgy döntött, hogy bedobja a gyeplőt, aztán mindenki azt csinál, amit akar.
Tehát az, hogy stimmelnek-e az elszámolások, minden pénzügyi ellenőrzés első számú feladata, kötelessége megállapítani, hogy stimmelnek-e az elszámolások. Ezt most nem fogja megnézni senki, aki hitelesen, az ország, a parlament, az adófizetők számára hitelesen nyilatkozna, deklarálna, hogy igen, kérem, ott voltam, megnéztem, rendben vannak az elszámolások, nincsenek jelentős hibák, lehet nyugodtan aludni. Ez megszűnik.
Az a lehetőség is kérdőjelessé válik, ami az ellenőrzésnek egy másik nagyon fontos feladata a szabályszerűség mellett, hogy értelmesen használják-e a közpénzeket, mert először szabályosan, törvényesen kell használni, ez az első számú feladat; a másik pedig az, hogy amellett, hogy szabályosan használom, értelmesen költöm-e a közpénzt. Mindenki tud rá példát mondani, hogy szabályosan költötte a pénzt, és értelmetlenül, főleg ilyenkor december közepén, amikor ez a költekezési láz elfogja a központi költségvetési szerveket, mert ha nem költi el a pénzét, akkor jövőre kevesebbet fog kapni. Nem magyar jelenség ez, megvan más országokban is. Tehát értelmesen költeni a közpénzt. Ehhez pedig arra van szükség, hogy azokat a funkciókat kell megnézni, amelyeket a helyi önkormányzatok betöltenek a lakosság ellátása érdekében, a bölcsőtől a sírig, azt a sok, mindenféle feladatot hogyan látják el, mennyiért, milyen színvonalon, milyen gazdaságossággal, milyen hatékonyan, és mennyire összehasonlítható módon más önkormányzatokkal.
Milyen jó lenne olyan helyzetbe kerülni, mint amilyen helyzetben az angol helyi önkormányzatok vannak, ahol az audit commission olyan számításokat végez, hogy egy Excel-táblából lehet kiolvasni azt, hogy a különböző típusú helyi önkormányzatok különböző paramétereket tekintve, különböző teljesítménymutatókat tekintve hogyan állnak egymáshoz képest. Kérem szépen, a legtöbbet egymástól tanulnak a polgármesterek, nem a törvényekből, meg nem az egyetemről, egymástól, hogy csinálod te, miért kaptál te jeles osztályzatot az ellenőrző szervtől, és én meg csak kettest, vagy fordítva. Most a számok persze nem lényegesek. (Dr. Nagy István: Akkor nem kell ide könyvvizsgáló.)
Bocsánat, ez nem a könyvvizsgáló feladata, nagyon jó a közbeszólás, a könyvvizsgáló feladata nem ez. A könyvvizsgáló csak azt állapítja meg, de azt megállapítja egyértelműen és felelősséggel, anyagi felelősséggel is ráadásul, hogy stimmelnek-e az elszámolások, a pénzügyi beszámoló korrekt-e, és ad egy hitelesítő beszámolót.
(22.10)
Amiről az előbb beszéltem, a teljesítmény-ellenőrzés, ezt kellene a Számvevőszéknek csinálni. Ez a közpénzek ellenőrzésének egy másik fajta megközelítése. Ez is hiányzik. Ezt arra mondom példának, hogy sem ez nincs meg, sem az nincs meg. Ennek nincs tudatában. A belügyi kormányzat még úgy látom, hogy érzékeli, talán ez egy személyes dolog, és elmondhatom, hogy Tállai államtitkár urat régen ismerem, még számvevőszéki albizottsági elnök korából, és vele talán többet kommunikáltam, de a másik tárcáról ezt nem mondhatom el, jóllehet, ott is vannak régi ismerőseim, nem kisebb személyiség, mint a miniszter úr.
De tisztelettel jelentem: nem kell nekem eldönteni azt, hogy melyik tárcának kell ezt a dolgot a kezébe venni és megoldani. Azért javasoltam azt kicsit eufemisztikusan, hogy az államháztartásért felelős és a helyi önkormányzatokért felelős miniszter gondoskodik arról, hogy ez a probléma meg legyen oldva valamilyen formában. Vagy akkor a Számvevőszéket kell olyan helyzetbe hozni, bár ezt én nem javasolnám szakmai szempontból, mert a Lajtán túl nem a számvevőszékek csinálják ezt. Ennyiben Domokos úrnak igaza van, hogy ez nem a Számvevőszék dolga, máshol sem a számvevőszék végzi ezeket a feladatokat, hanem Ausztriában a tartományi kormányok, Németországban szintén a tartományi kormány valamelyik szerve.
Befejezésül, elnök úr, annyit még, hogy reményt keltő volt a bizottsági vitában az államtitkár úrnak az a megjegyzése, hogy igen-igen, van itt valami ebben a felvetésben, és akkor még nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy majd a kormány lép az önkormányzati törvény esetleges korrekciójával. Ilyen lépésre sajnos nem került sor, úgyhogy maradt az az utolsó lehetőség, hogy az államháztartási törvénybe ennek a problémának a megoldását majd talán bele lehet illeszteni.
Végül, elnök úr, az utolsó módosító indítványom az ajánlás 65. pontjában egy olyan javaslat, amely érthető módon szintén nem nyerte meg a tetszését a törvényjavaslat tevőjének, ugyanis ez arra irányul, hogy azt a jogkört vagy azt a lehetőséget vagy azt a feladatot vegye el a kormánytól a törvényhozó, ami szerint a kormánynak kell meghatároznia, a kormánynak kell előírnia úgymond a zárszámadás mikéntjét. Tehát a könyvvezetésnek és a pénzügyi beszámoló készítésének, a zárszámadásnak a módját és a szerkezetét a kormánynak kell meghatároznia. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)
Idézhetném a szakirodalmat, hiszen az első magyar államháztartási tankönyvben már benne van az a mondat, hogy azokat a szabályokat, amelyek szerint az Országgyűlés elszámoltatja a neki számadással tartozó kormányt, a parlamentnek kell megalkotni és nem a kormánynak. Ne a kormány mondja meg, hogy én hogy számolok el, hogy rakom össze a zárszámadást, milyen annak a szerkezete, meg mennyi kommentárt fűzök hozzá, milyen szöveges elemzéseket teszek hozzá.
Ha megnézünk egy zárszámadást, kedves képviselőtársaim, annyi fölösleges ballaszt van benne, hogy az elképesztő. Az egyik tárca 60 oldalt ír, a másik 150-et, a harmadik három oldalt, kinek milyen a hangulata meg az íráskészsége vagy a fantáziája az adott fejezetnél. Tehát ezeket a szabályokat, hogy hogyan kell egy számadást elkészíteni, hogyan kell egy könyvvezetést szabályozni a közszférában, ezt törvényben kell előírni. Magyarországnak nincs államszámviteli törvénye. Nincsenek itt azok a képviselőtársaink a kormányoldalon, akik nagy hangon emlegették tíz évvel ezelőtt éppen az államszámviteli törvény hiányát, Font Sándor, Varga Mihály, Dancsó József. Itt, a pulpituson, nagyon helyesen. Én örültem, mikor hallottam, hogy jussunk már el oda végre, hogy az államnak legyen számvitele, hogyan kell a közpénzeket nyilvántartani, könyvelni, elszámolni velük, ellenőrizni. Ez nincs törvényben rögzítve, a mai napig sincs.
Helyette az van, ami hatályban van, az a kormányrendelet, hogy a kormány mondja meg, hogy ezt hogyan kell csinálni. Azért, ha belegondolunk, azt, hogy a kormány elszámoltatása hogyan történjék a parlament részéről, azt már ne a kormány mondja meg! Ez egy logikátlan dolog. Tehát ez az én javaslatom lényege, hogy ezt a fajta lehetőséget ne adja meg a kormánynak a parlament, hanem helyette törvényalkotásra késztesse a kormányt és magunkat is, és mielőbb alkossuk meg az állam számviteléről szóló törvényt.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik, az MSZP és az LMP soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
