DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én a következő időszakban a 43., valamint a 44., 45. indítványok kapcsán szeretnék szólni elsőként. Ezek az indítványok alapvetően azzal foglalkoznak, hogy ebben a törvényjavaslatban meglehetősen hosszú terjedelemben és meglehetősen részletekbe menően igyekeznek szabályozni a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal tevékenységét, szuperjogosítványokat biztosítva ezen hivatalnak, mindenki fölött, mindenbe betekintés lehetőségét, minden információhoz való hozzájutás lehetőségét. Továbbá azt is ennek a hivatalnak a jogkörébe adják, és akkor most szeretnék pontosan idézni, hiszen egészen elképesztő a szöveg:
“A kormányzati ellenőrzési szerv az ellenőrzései során feltárt, a kormányzati ellenőrzési szerv által ellenőrzött, az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervet és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű, nemzeti vagyonba tartozó, állami tulajdonban álló, valamint az állam többségi befolyása alatt lévő gazdasági társaságot megillető, az ellenőrzés tárgyával kapcsolatos polgári jogviszonyból fakadó jog, követelés, egyéb polgári jogi igény érvényesítése iránt, valamint a költségvetési támogatás visszafizetése érdekében a jogosult nevében és helyett a bíróságok és más hatóságok, valamint harmadik személyek előtt külön meghatalmazás nélkül eljárhat.”
Mire is adnak önök ezzel, ha elfogadják ezt a szöveget így, jogosultságot? Már a bizottsági ülésen is elmondtam, de többek között arra adnak jogosultságot, hogy például az államtitkár úr által irányított szervezetnél ez a szervezet, ez a szuperellenőrző szervezet lefolytat valamilyen ellenőrzést, anélkül, hogy tudna róla az államtitkár úr, anélkül, hogy tájékoztatnák az adott szervezeti egység vezetőjét arról, hogy ők milyen ellenőrzést folytatnak, és milyen megállapításra jutnak. És ha, mondjuk, ennek alapján ők úgy gondolják, hogy bírósághoz fordulnak az államtitkár úr nevében vagy helyett, akkor minden további nélkül ezt megtehetik anélkül, hogy tudomása lenne az adott szervezeti egység vezetőjének arról, hogy ez a bizonyos szuperszervezet úgy gondolta, hogy bírósági eljárást indít.
Azt kell hogy mondjam önöknek, egészen elképesztő számomra az, hogy egy olyan szervezetet, amelyik az elmúlt egy évben lejáratódott, nyilvánvalóan politikai megrendelésre olyan jelentések tömegeit bocsátotta ki, amely komolytalanná tette a megítélését ezen szervezetnek, amely alapján azt lehet mondani, hogy a párt által irányított, káderek által uralt - és ez szépen megjelenik a jelentéseikben is - szervezetet olyan hatalomhoz próbálnak juttatni, amely hatalom eredményeképpen itt mindenki fölött kényúrként rendelkezhetnek, és mindenki helyett kényúrként rendelkezhetnek.
Mi magunk egy olyan indítványt nyújtottunk be ezen téves és helytelen gondolat megakadályozására, amely pusztán arra vonatkozik, egy nagyon finom megfogalmazással, miszerint legalább tudjon róla a szervezeti egység vezetője, azaz nem nélküle, hanem meghatalmazás alapján járhat el akkor, amikor kifelé próbál - nem tudjuk pontosan, milyen jogviszony alapján, hiszen ebben semmifajta ilyen dologra nincs utalás - kezdeményezni akár bíróságnál, akár másnál, nem tudjuk pontosan, milyen eljárásokat, azaz ne nélkül, mármint a meghatalmazásnélküliség érvényesüljön, hanem meghatalmazás alapján járhasson el.
(21.40)
Az LMP-s képviselőtársaink ettől merészebbek voltak, ők ugyanis nem sokat variáltak ezzel a dologgal, látva, hogy itt milyen hatalommegosztási problémáról van szó, ők ezt az egész pontot, ami erre vonatkozóan felhatalmazza, eljárásaiban szabályozza ezt a bizonyos hivatalt, teljes mértékben elhagyásra javasolják, és azt mondják, hogy a kormányzati ellenőrző szerv eljárásáról, vizsgálati jogosultságairól, a jogorvoslat lehetőségeiről külön törvényben kell rendelkezni. Egyetértünk ezzel a megközelítéssel is természetesen, hiszen nyilvánvalónak tartjuk azt, hogy ahogyan ebben a törvényben szabályozásra kerül a KEHI mint szuperellenőrző párthatalom megfogalmazása, az semmilyen módon nem fogadható el. Természetesen az is egy jó megoldás, ha innen teljes mértékben kimarad ez a fajta megfogalmazás, és egy másik törvény rendelkezik arról, hogy a kormányzati ellenőrzési szerv eljárásáról, vizsgálati jogosultságáról, a jogorvoslat lehetőségéről külön törvény rendelkezzen, ugyanis egészen furcsa módon az sincs benne a mostani benyújtott javaslatban, hogy van-e egyáltalán bárkinek bármilyen észrevételezési, véleménynyilvánítási, jogorvoslati lehetősége a KEHI mint szuperhatalom megállapításaival szemben.
Azt látjuk, hogy itt valami egészen furcsa dolog kezd kiépülni az államháztartási törvényben rögzítve, és szerintünk ez teljes félreértése annak, amire szolgál ez a törvény, ami a feladata lenne ennek a bizonyos szervezetnek. Igaz, hogy már eltorzították az elmúlt bő egy évben ennek a szervezetnek a munkáját egészen elképesztő módon, de hogy miután ezt ilyen slendrián, hányaveti formában az államháztartási törvényben próbálják szabályozni, azt teljesen felháborítónak, elfogadhatatlannak tartjuk, és mindenképpen ennek a módosítására, korrigálására, kihagyására vagy döntő mértékben történő átírására van szükség.
A továbbiakban a 34. ajánlási számon szereplő indítványról szeretnék szólni. Ez az indítvány nem tartalmaz mást, mint azt, hogy a jelenleg benyújtott államháztartási törvényjavaslatból hiányzó, ebben nem szerepeltetett, ebből vagy szándékosan kihagyott, vagy véletlenül kimaradt azon körülményeket írjuk le, amely körülmények az államháztartási törvény szintjén kell hogy meghatározzák a költségvetés-módosítás szabályait, illetve a pótköltségvetésre vonatkozó szabályokat.
Az a különleges alkalom van itt a héten Magyarországon, hogy egy még meg nem szavazott költségvetés már megbukott a szavazás közben. Erre nézve nyilván nincs megfelelő törvényi előírás, hogy mit kell ilyenkor tenni, láthatóan van is gond kormányoldalon a tekintetben, hogy hogyan próbálják megoldani azt a megoldhatatlan feladatot, hogy az Országgyűlésnek a Házszabálya szerinti költségvetés-elfogadási rendhez, a jelenlegi államháztartási törvény szabályaihoz illeszkedve azt a hibát kiküszöböljék, amely hibára jó időben fölhívtuk a kormánypárti képviselők és a kormány figyelmét. Hiszen a költségvetési bizottságban az első tárgyalásánál az idén benyújtott költségvetésnek mi már elmondtuk ellenzéki oldalról, hogy miután az a két száma a költségvetésnek bizonyosan nem tartható, amelyről már elég sok kutató, nemzetközi szervezet akkor elmondta a véleményét, amikor az Országgyűlés tárgyalásba vette a javaslatot, nevezetesen a gazdasági növekedés száma bizonyosan nem lesz annyi, mint amennyivel megtervezték a költségvetést, és akkor már nyilvánvaló volt, hogy az az árfolyam, amellyel meg van tervezve a költségvetés, szintén nem tartható, hiszen 268 forintos euróárfolyammal tervezték a költségvetést, 1,5 százalékos növekedéssel. Ma mindkét érték torz számot takar, ismerve ma már a reális viszonyokat, illetve akkor is ismerve a kutatók, az OECD, az Európai Bizottság, és nem akarom mondani, még kiknek a véleményét.
Azaz mondtuk időben, hogy módosítsák, én kifejezetten kértem személyesen azt, hogy a parlament költségvetési bizottságának legyen lehetősége érdemben a módosított számok alapján benyújtott korrekciókat megismerni, arról véleményt alkotni, hogy mennyire reális vagy mennyire nem reális a módosításnak a tartalma. Ezt nem tették meg, és most van egy elfogadott költségvetési keretszámsor, van egy elfogadott bevételi, van egy elfogadott kiadási főszám, van egy hiányérték elfogadva, és most több száz milliárd forintos korrekcióra lenne szükség ahhoz, hogy a realitást tükröző költségvetés legyen Magyarországon jövő évre elfogadva. Amire persze szükség van, hogy egy reális költségvetés legyen, hiszen az országgal szembeni befektetői bizalom megerősítésének egyik fontos eszköze és szükséges feltétele az, hogy ilyen költségvetése legyen az országnak; láthatóan ez most nincs meg, és nagyon nehezen fogják tudni megvalósítani a következő időszakban. De a mi javaslatunk arra térne ki, hogy az elfogadott költségvetést mikor kell módosítani, és milyen módon lehet módosítani, ha módosítási kényszer van.
Továbbá arra terjed ki ez a bizonyos javaslat, hogy mikor kell pótköltségvetést az Országgyűlés elé terjeszteni, milyen eltérések esetén. Sajnálatos módon a benyújtott indítványban erre vonatkozóan semmit nem szerepeltetnek. Ez azt jelenti, hogy nem lenne ilyen kötelezettsége a kormánynak, nem lenne ilyen feltétel, az Országgyűlés nem követelne ilyen feltételteljesítést a kormánytól, hanem tulajdonképpen a kormányra kénye-kedve szerint lenne rábízva, hogy mikor óhajt vagy mikor nem óhajt ilyen jellegű előterjesztést tenni. Éppen ezért úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy szerepeljen az államháztartási törvényben az az előírás, miszerint példának okáért, ha egy meghatározott, kormány által javasolt intézkedéssorozat együttes hatása meghaladja az érintett előirányzatok - mi a javaslatban 10 százalékot szerepeltetünk - és a költségvetés kiadási főösszegének 0,1 százalékát, akkor a kormány a megtett intézkedésekről az Országgyűlést 30 napon belül jelentésben tájékoztassa. Ez arra az esetre vonatkozik, amikor a kormány saját hatáskörben intézkedik, a kormány saját hatáskörben korrigálja a parlament által elfogadott költségvetés keretszámait, azaz az országgyűlési képviselők által meghatározott kereten belül olyan módosításokat hajt végre, ami nem terjed túl a kiadási főösszeg 0,1 százalékán, azon belül marad, de érdemben módosul a költségvetési előirányzatoknak a sora, ekkor egy tájékoztatást kap az Országgyűlés.
Szerepeltetjük azt is, hogy költségvetési törvénymódosítást akkor köteles az Országgyűlés elé terjeszteni a kormány, ha év közben az állami költségvetés egyenlegének várható összege a költségvetési törvényben jóváhagyottól legalább az állami költségvetésnek a költségvetési törvényben rögzített kiadási főösszeg 2,5 százalékával eltér. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a 2,5 százalékos eltérés feltételei év közben úgy alakulnak, hogy bekövetkezik, akkor költségvetési törvénymódosítást köteles az Országgyűlés elé terjeszteni a kormány, hiszen olyan mértékben rendezi át ez a 2,5 százalékos eltérés ebben az esetben a költségvetés azon előirányzatait, amelyeket az Országgyűlés fogadott el és hagyott jóvá, amit immár a kormány saját hatáskörben nem tehet meg, hanem az Országgyűlés döntésétől függően teheti majd meg, vagy következhet be a költségvetési törvénynek a módosítása.
Egy külön pontban természetesen arra is teszünk javaslatot, hogy mikor kell pótköltségvetést az Országgyűlés elé terjeszteni. Azt mondjuk, hogyha év közben a költségvetés egyenlegének várható összege a költségvetési törvényben jóváhagyottól legalább az állami költségvetésnek a költségvetési törvényben rögzített kiadási főösszeg 5 százalékával eltér. Úgy gondoljuk, hogy ezek olyan mértékek, amely mértékeknél immáron nem lehet kikerülni, elkerülni azt, hogy az Országgyűlés foglalkozzon a költségvetéssel, hogy az országgyűlési képviselők ismételt döntést hozzanak a költségvetés kereteiről, hiszen Magyarország költségvetésének ilyen mértékben történő érdemi módosításának elfogadása szintén az Országgyűlés jogköre, és nem a kormány jogköre.
Ezekben az években, amikor a válság hatására döntő részben, időnként a kormány által elkövetett gazdaságpolitikai hibák is szerepet játszhatnak ebben természetesen, de alapvetően mégiscsak a kialakult környezetben nagymértékben valószínűsíthető, hogy el fog térni az elfogadott számaitól a megvalósítás során a költségvetés, akkor természetesen ezek a szabályok lehetővé teszik azt, hogy a kormány beavatkozzon, végrehajtson intézkedéseket annak érdekében, hogy a költségvetés keretei tarhatóak legyenek, azonban olyan limiteket határoz meg, amely limiteknél az Országgyűlés tájékoztatására mindenképpen sort kell keríteni, illetve az Országgyűlés döntését kell kérni abban az esetben, ha eltér ettől a bizonyos 2,5 százalékos mértéktől, és ha az 5 százalékos mértéktől eltér, akkor pedig pótköltségvetést kell előterjeszteni.
(21.50)
Ezen szabályok szerepeltetése az államháztartási törvényben, úgy gondoljuk, szükségszerű. Azon lehet közöttünk vita, hogy vajon ezeknek a számoknak az értéke legyen más, lehet más költségvetési nagysághoz kötni ezen kötelezettségeknek az előírását. Ebben, azt gondolom, lehet egy értelmes szakmai vitát lefolytatni. Ugyanakkor azt nem látom indokoltnak, hogy ne szerepeljenek ilyen típusú előírások az államháztartási törvényben, hiszen ebben a törvényben van a helye ezen tételek meghatározásának. Ez a törvény az, amely ki kell mondja, hogy a következő időszakban milyen mértékű eltérés esetén köteles a kormány az Országgyűléshez fordulni. Szerintünk mind a kormánypárti képviselők érdeke, mind az ellenzéki képviselők érdeke, mind az ország érdeke is, hogy mindezek a folyamatok a nyilvánosság előtt megfelelő tartalommal bemutatva történjenek meg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
