FODOR GÁBOR

Full text search

FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR (Független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy a költségvetés, amely előttünk fekszik, a válság költségvetése, és azért a válság költségvetése, mert az unortodox gazdaságpolitika nem fogja előrevinni az országot; ma már ezt egyre többen látják itthon és külföldön egyaránt. Ez a költségvetés csak megerősít bennünket, liberálisokat abban az aggodalmunkban, hogy bizony, a kormány nem néz szembe ezzel a problémával, nem néz szembe, és ehelyett egy válságköltségvetést terjesztett be ide elénk.
Miért válságköltségvetés ez, ami előttünk van? Nos, először is azért, mert nem lehet a költségvetést elválasztani természetesen az adótörvényekkel kapcsolatos döntésektől, és nem lehet elválasztani attól a gazdasági környezettől, amelyben születik. Mi ez a gazdasági környezet? Érdemes körülnéznünk egy pillanatra, mit látunk. Azt, hogy Magyarország a keleti nyitás politikája részeként elkezdett egy olyan gazdaságpolitikát és egy olyan társadalompolitikát is, amelyből az országnak egyre súlyosabb bajai származnak. Konfliktusba kerültünk a nyugati szövetségeseinkkel, konfliktusba kerültünk azokkal a szervezetekkel, ahova tartozunk - Európai Unió, atlanti együttműködés -, a bizalom Magyarország iránt a Nyugat részéről lényegileg történelmi mélyponton van a rendszerváltás óta. Ennek tragikus következményei lesznek, már most láthatók a tragikus következmények gazdaságpolitikai szempontból is, és egyébként általános politikai szempontból is.
Nos, egy ilyen helyzetben, amikor a kormány egy téves politikát folytat, folyamatosan játssza el a bizalmat, és ahelyett, hogy a bizalmat építené a Nyugat irányába, az atlanti szövetségesek irányába, folyamatosan a keleti nyitással foglalkozik. Erre láttunk az elmúlt hónapokban példát Paks esetében. Paks persze nem egy egyszerű kérdés, az előttem szóló LMP-s képviselő, Sallai Benedek említette is ezt más összefüggésben; nem pusztán környezetvédelmi kérdés, hanem súlyos gazdaságpolitikai kérdés. Hiszen egyszer a nemzeti együttműködés rendszerének is vége lesz, és itt marad majd az ország azzal az iszonyatos adósságállománnyal és gazdasági teherrel, amit Paks jelent majd a számunkra. Tehát nem szabad elfelejteni, hogy bizony a keleti nyitásnak ilyen következményei vannak, ami tragikus gazdasági helyzetet fog majd eredményezni néhány éven belül az ország számára. Ez a költségvetés, ami előttünk van, amit a kezünkben tartunk, nem mer szembenézni ezzel a problémával. Úgy tesz, mintha nem is létezne; nem is létezne ez a környezet, amelyben ma Magyarország, akárhogy is nézzük, nagyhatalmak küzdőterébe került. Ma ez a költségvetés az unortodox politika csődje, ahogy mondtam, és annak a válsága. Lényegében, ha ez a költségvetés megvalósul, és a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim megszavazzák majd - ahogy az várható - a szükséges szavazásnál, az ország megy tovább ugyanúgy a szakadék felé, mint ahogy eddig, és nem vesznek tudomást arról, hogy milyen óriási nemzetközi problémák érlelődnek körülöttünk, és ennek milyen kihatása lesz Magyarországra.
Gondoljunk csak bele, hogy valójában ez a költségvetés mennyire improvizatív. Azon túlmenően, hogy ezeket a stratégiai kérdéseket nem kezeli, nincsenek mögötte olyan típusú megalapozott számítások, amelyekre hivatkozva mondhatnánk azt, hogy igen, a kormány próbál szembenézni azzal a nemzetközi válsággal, ami kialakulóban van - például szembenézni azzal, hogy Keletről nem kaphatunk gazdasági segítséget, hanem a Nyugatra kellene építenünk, akikkel éppen harcot vívunk, szabadságharcot vívunk, súlyos konfliktusban vagyunk. Nem néz ezzel szembe a kormány, nem néz szembe, mert nincsenek meg ezek a megfelelő háttérszámítások. Egyébként erre a Költségvetési Tanács is, óvatosan ugyan, de felhívta a figyelmet, emlékezhetnek rá a képviselőtársaink, ezekre az óvatos megfogalmazásokra, de ebből világosan kiderült az, hogy a bevételi oldala a költségvetésnek enyhén szólva is ingatag lábakon áll. És bizony, az egész internetadó körülötti cirkusz mutatta azt, hogy egy ilyen improvizatív adóbevezetés, mint amilyen az internetadó is volt, nagyon plasztikusan szembesített minket azzal, mennyire nincsenek tisztában a kormány oldaláról a számokkal. Hiszen lényegében ahány nap eltelt, annyi számot hallottunk arra vonatkozóan, hogy mennyi is lenne a bevétel igazából ebből az adóból, és magának az adónak a bevezetési szándéka is mutatta azt, hogy hogyan kell lyukakat betömni ezen a költségvetésen.
Tehát természetesen az ember megérti, hogy nyilván a kormánypárti képviselők próbálják védeni és támogatni ezt a költségvetést, mi, ellenzékiek, természetesen próbáljuk a hibákra felhívni a figyelmet, de egy pillanatra ezeken a szerepeken túlemelkedve, mégiscsak a saját hazánkért érzett közös felelősség miatt azt kell hogy mondjam, és szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét erre, hogy ezzel a költségvetéssel óriási bajok lesznek e megalapozatlan problémák miatt, az improvizatív jelleg miatt és nem utolsósorban a válsággal való szembenézés hiánya miatt.
Természetesen a költségvetés ezen túlmenően számtalan olyan konkrét rendelkezést tartalmaz, amiről a képviselőtársaim - főleg az ellenzéki képviselőtársaim - már beszéltek, a sajtóban is lehetett olvasni ezekről, amelyek indulatokat, érzelmeket kavarnak. Engedjék meg, hogy néhányat ezek közül a szimbolikusan is fontos ügyek közül - hiszen az időhiány miatt az ember nem tudja ezeket sorra venni - én is hadd emeljek ki.
Az egyik szimbolikus kérdés az, hogy lényegében a Szociálpolitikai Alap 60 milliárdos csökkentése került be a költségvetésbe, tehát egy jelentős csökkenést látunk a szociálpolitikai ellátások irányában. Ezt azzal magyarázzák a tisztelt kormánypárti képviselők, Varga miniszter úr is az előterjesztésében arról beszélt, hogy valójában a munkához való jutást szeretnék elősegíteni, és nem pedig a szociálpolitikai juttatásokat emelni. Ez egyébként egy nemes szándék és helyes szándék, ezzel mindannyian egyetérthetünk, de a kivitelezés természetesen téves. Mert világosan szembe kell azzal nézni, hogy nem úgy kell az embereket munkára ösztönözni, hogy csökkentjük egyébként a szociális ellátásokat, hanem úgy, hogy a foglalkoztatást növeljük és a beruházásokat növeljük egy országban. Mindig is lesznek olyanok, akiknek szükségük lesz a szociális ellátásra, nincs teljes foglalkoztatottság, amit hallunk megint a kormánypárti képviselők oldaláról, ez egy illúzió, nincs, nem is létezik; nem is enne helyes, megjegyzem, ha egy társadalomban ilyen létezne, de törekedni kell arra, hogy minimális legyen azoknak a száma, akikre szükséges, hogy kiterjedjen a szociális hálónak a védelme.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy rossz irány, amit önök követnek, ebből továbbra is az elszegényedés lesz Magyarországon, továbbra is azt látjuk majd, hogy nő a szakadék gazdagok és szegények között.
(10.30)
Ugyanilyen súlyos problémának látom a munkaalapú társadalom szlogenjét, amiről rendszeresen beszélnek. Soha nem definiálták azt, hogy mit jelent ez. Mi, liberálisok azt mondjuk, hogy tudásalapú társadalmat kellene építeni, tudásalapú társadalmat, ahol mindenféle munkát megbecsülünk. Ezért kellene például az oktatáspolitikát a középpontba állítani, nem 125 milliárd forintot kellene kivonni az oktatásból, ha összeadjuk a költségvetés számait, ezt látjuk, hanem az oktatáspolitikára, felsőoktatásra, középfokú oktatásra kellene építeni.
Milyen társadalomkép az, ahol azt gondolják, hogy a gimnáziumokkal szemben harcot kell vívni, ahol a szakmunkásképzést - egyébként annak a tragikus voltát valóban erősíteni kell - szembe kell állítani a gimnáziumi képzéssel? Két fontos terület, mindegyikre szükség van. De a modern világban a művelt emberfők bizony kellenek egy társadalomnak.
Magyarország számára ebben a gazdasági helyzetben, amiről a felszólalásom elején beszéltem, egyértelműen a tudásalapú társadalom jelenthet csak kitörési pontot. Bizony ehhez intenzív támogatására van szükség a felsőoktatásnak, bizony ehhez fejleszteni kell a középfokú oktatást, bizony ehhez az kell, hogy minél több gyerek gimnáziumba járjon, érettségizzen. Bizony ehhez nem az kell, hogy leszállítsuk a tankötelezettségi korhatárt 16 évre, hanem az, hogy felemeljük újra rendesen, tisztességesen 18 évre. Egészen másfajta filozófia kell, mint ami kirajzolódik ebből az előttünk fekvő költségvetésből.
Engedjék meg, hogy végül még a családtámogatási rendszerről is szóljak néhány szót, amiről előszeretettel beszélnek a kormánypárti képviselő urak és hölgyek. Az a családtámogatás, ha az oktatást és az egészségügyet támogatjuk. Ez az igazi családtámogatási politika szerintünk, liberálisok szerint. Itt e kormány részéről az elmúlt években sem az egészségügy, sem az oktatás nem részesült ilyen támogatásban. Ellenkezőleg, azt látjuk, hogy egy olyan mérhetetlen lepusztulás indult meg, ami az alap-életfeltételeinket, életminőségünket befolyásolja negatívan.
Ezért számunkra, liberálisok számára ez a költségvetés nem elfogadható. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir