SCHIFFER ANDRÁS,
SCHIFFER ANDRÁS,
SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is nagyon szépen köszönöm államtitkár úrnak, aki most egyéni képviselőként próbál kormányozni éppen a frakciókormányzás nevében, Szatmáry Kristóf képviselőtársunknak ezt a remekbe szabott kultúrtörténeti előadást. Megmondom őszintén, így az előadása elején én azt gondoltam, hogy esetleg még a cannabis jövedéki termékké nyilvánítása mellett fog majd érvelni - már néztem föl a kereszténydemokrata alelnökre, hogy mit fog ehhez szólni.
Az a helyzet - kicsit kijavítva itt jobbikos képviselőtársamat -, hogy a törvényjavaslat mögül nem a lóláb, hanem egy egész lovarda lóg ki. Tudniillik ez megint nem az, aminek látszik; ez a harmadik törvényjavaslat a mai napon, amelyik ugyanazt a célt szolgálja: egy piacnak az állami újrafelosztását, egy állami piacrablást. Ez a törvény - és majd mindjárt kifejtem, hogy miért - egyetlenegy cégcsoportnak a helyzetbe hozásáról szól.
Elöljáróban két dolgot szeretnék tisztázni. Először is, ami a törvénynek a kimondott, leírt célja, nem ami mögötte van, azzal természetesen teljes egészében egyetértünk. Voltak is erre az LMP-nek saját javaslatai. Nekünk is alapvetően az alkalmazott eszközzel van egyébként a problémánk.
Még valami: nem csak az egészségvédelmi céllal értünk egyet, és ezt elmondtuk már az elmúlt négy évben, önmagában a szektorális adók kivetése, egy-egy pofátlanul magas extraprofitot felhalmozó szektornak a fokozott adóztatása, az, azt gondoljuk, hogy helyes cél lehet. Tehát nekünk azzal sincs bajunk, hogyha egy-egy szegmenst, mint például a dohányipart fokozottan adóztatja a kormány.
Az már más kérdés, hogy akkor, amikor egy ilyen javaslatot behoznak, lehetőleg nem egyéni képviselői indítványként tegyék, hanem a minisztérium úgy hozza ide egy-egy szektornak a különadóztatását, hogy bemutatja a várható hatásokat, a várható piaci hatásokat és a várható munkaerőpiaci hatásokat, hogy történetesen a dohányiparnak a fokozott adóztatása, egy extraadó kivetése a dohányiparra hogyan hat a nyílt munkaerőpiacon meglévő jelenlegi munkahelyekre. Például Pécs és környékén hogyan hat a munkahelyek számának alakulására, hogyha mondjuk, a Pécsi Dohánygyár Kft.-nek extraadót kell még fizetni a jövő évben.
Most ez a javaslat úgy van itt előttünk - igaz, hogy miután egyéni képviselői indítványként van itt, törvényi kötelezettség sincsen arra, hogy hatástanulmány legyen, bár önöket a törvényi kötelezettségek sem szokták zavarni -, hogy semmit nem tudunk arról, és Szatmáry képviselő úr sem mondott semmit arról, hogy ennek a javaslatnak a nagyon nemes egészségvédelmi célokon kívül milyen piaci, konkrétan milyen munkaerőpiaci hatásai vannak.
Minket elsősorban az érdekel: hány munkahely jön létre, illetve hány munkahely szűnik meg egy-egy újabb gazdaságpolitikai intézkedés hatására. Ma az embereket ebben az országban elsődlegesen ez érdekli, hogyan tudnak megélni tisztességes bérből, értelmes munkából. Ha erre nincsen válasz, akkor én azt gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot, úgy, ahogy van vagy egy ilyen törvényjavaslatot úgy, ahogy van, vissza kell vonni. Ha ebben az országban az embereket elsődlegesen az érdekli, hogy hogyan lesz munkahely, hogyan lesz olyan munkahely, ahol tisztességes bért fog keresni, nem 48 ezer forintot, és értelmes munkát tud végezni, akkor egy-egy ilyen törvényjavaslatnál be kell tudni mutatni azt, hogy egy ilyen extraadónak a kivetése milyen hatással van a munkahelyek számára.
Az egy évre tervezett sávos progresszív egészségügyi hozzájárulást bevezető javaslat, amely a terméket az első forgalomba hozónál terheli meg, legyen az gyártó vagy szabad forgalomba helyező nagykereskedő, a hozzájárulás alapja a 2015. évi nettó árbevétel.
Mértéke 30 milliárd forint árbevételig 0,2 százalék, 30 és 60 milliárd között 2,5 százalék és a 60 milliárd feletti sávban 4,5 százalék.
Első közelítésre nyilván nem tudjuk azt véleményezni, hogy mely gyártók és kereskedők melyik sávba esnek, bár én azt gondolom, hogy Szilágyi képviselő úr néhány órával ezelőtti felvetése itt is megfontolandó, hogy egy nyereményjátékot azért csak be lehetne vezetni, hogy ugyan tippeljük már meg, hadd kössünk fogadásokat Andy Vajnánál, hogy egy ilyen furcsán kialakított sáv az mégis melyik cégcsoportnak lesz kedvező. Az ugyanis tény, hogy az egyes sávok közötti hozzájárulásmérték-ugrás igen jelentős, és ez szokatlan az ilyen jellegű adótörvényeknél, és nincs is rá érdemi indokolás. Szatmáry képviselő úr nem adott rá érdemi magyarázatot, hogy miért vannak ezek az egész szokatlan mértékugrások az egyes sávok között.
Ezért álláspontunk szerint a javaslat célja a közpénzbeszedésen túl a piaci szereplők gyökeresen eltérő terhelése, ezáltal a piaci versenyhelyzet befolyásolása. Magyarul: már első ránézésre itt is kilóg a lovarda, fölmerül az állami piacrablásnak a gyanúja. Tudniillik az egészségvédelmi célt avagy az egészségügyi finanszírozást például - ahogyan erre az LMP többször tett már az elmúlt négy évben javaslatot - a jövedéki adó emelésével is el lehetne érni, elsődleges célnak a piaci szereplők erőviszonyainak kormányzati befolyásolását látjuk. Figyelembe véve azt, hogy mondjuk, egy tüdőrákos beteg társadalombiztosítási költségei mennyibe is kerülnek a magyar társadalomnak, a magyar adófizetőknek, akár még egy jelentős közteher-növekedést is javasolhatnánk.
De akkor itt álljunk meg egy pillanatra: ha már hatástanulmányokat hiányolunk, amennyire fontos egy ilyen szektorális adónál, hogy bemutassa azt a kormányzat, az előterjesztő, hogy az adott piacra, így a dohánypiacra milyen hatással van egy ilyen szektorális adó, és amilyen fontos az, hogy nézzük meg a munkaerőpiacra gyakorolt hatását, hány munkahely megszűnéséhez, esetleg hány új munkahely létesüléséhez vezethet egy új törvény, egy új adótörvény, legalább ennyire fontos egy ilyen közcélt szolgáló hozzájárulás bevezetésénél, hogy mutassa be a kormányzat, hogy valójában ez a pluszbevétel azon kívül, hogy leteszik a nagyesküt, hogy ez egészségvédelmi célokat szolgál, hogyan fogja tudni érdemben alakítani az egészségügyi büdzsét legalább 2015-ben. Erre nézve sem láttunk hatástanulmányt, és megint csak csatlakozom ahhoz, amit Lukács képviselő úr elmondott: felettébb sokatmondó, hogy a Fidesz-frakcióban újra nem ül egyetlen egészségpolitikus sem. Én azt gondolom, hogy ha például mi beterjesztünk, mondjuk, egy környezetpolitikai törvényjavaslatot, akkor azok a képviselőink, akik mondjuk, a témában járatosak, itt szoktak ülni az Országgyűlésben.
Kérdés ugyanakkor, hogy miért találunk ki egy új, egyetlenegyszer befizetendő közterhet, hiszen ott van a dohánytermékek forgalmát extra módon adóztató jövedéki adó, amely ráadásul már bizonyított. Mindig elég volt azt megemelni, ha pénzre volt szüksége az állami költségvetésnek, mint ahogyan egyébként most is él a jövedékiadó-emelés eszközével a kormány, amikor 24 forintról 28 forintra, 16 százalékkal megemeli a cigarettánkénti jövedéki adó mértékét.
Az LMP-nek van egy módosító javaslata is, amely arról szól, hogy a dohánytermékek jövedéki adójának emelése kompenzálná az egészséges helyi élelmiszerek áfacsökkentését. Tehát ugyanazt a célt, azt gondolom, gyökeresen eltérő eszközökkel is el lehetne érni.
Ami itt a lényeg, az az, hogy miért érte hideg zuhanyként a dohányipari cégeket Szatmáry képviselőtársunk törvényjavaslata, ami hatalmas különadót vet ki rájuk. Ezt rendkívüli egészségügyi hozzájárulásnak nevezi az előző ciklusban gazdaságszabályozásért felelős államtitkár által benyújtott törvényjavaslat, és eszerint csak egyetlen évben, 2015-ben kell befizetni. Az most más kérdés, hogy ezt ma már ennek a kormánynak vagy e kormány jelenlegi vagy korábbi tisztviselőinek szerintem a kutya sem hiszi el.
A dohányipari cégeket milliárdos veszteségbe taszító új különadó egyetlen vállalkozást fog érintetlenül hagyni, és akkor itt talán ki sem kell írni ezt a nyereményjátékot: a trafikosztáskor is taroló Continental-csoportot.
A Szatmáry képviselő úr által jegyzett, az ő nevén futó - hogy ki jegyezte ezt a törvényjavaslatot, szerintem ezt hagyjuk meg az éji homályban -, a képviselő által jegyzett törvényjavaslatot úgy írták meg valakik, hogy a multik óriási összeget fizethetnek. Mondom még egyszer: ezzel önmagában semmi bajunk.
Azok a szektorok, amelyek nagyot kaszáltak az elmúlt 10-15 évben, igen, első közelítésben nagyon helyes, hogyha külön hozzájárulnak, főleg, hogyha olyan szektorokról van szó, amelyek fokozottan termeltek szociális, egészségügyi vagy környezeti externáliákat. Tehát nem ebben van vitánk. Fizessenek ezek a szektorok, amelyek extraprofitra tettek szert, és különösen nagy környezeti, szociális, egészségügyi hátrányokat halmoztak föl a magyar társadalomnak.
Ugyanakkor nézzük meg, hogy egyes szereplők között ez a nagyon furcsán megszerkesztett sávos rendszer hogyan különböztet. Az első becslések szerint a Philip Morris legalább 6,4 milliárdot, a BAT, tehát a Pécsi Dohánygyár 3,5 milliárdot, az Imperial Tobacco 1,7 milliárdot, a JTI Hungary 685 millió forintot fizet. Egy szereplő viszont csaknem sértetlenül megússza az új különadót: a Continentalnak csak 47 millió forintot kell fizetnie.
(14.40)
Ezt az eredményt úgy írja le a javaslat, hogy 30 milliárd forintos árbevételig csak 0,2 százalék, 30 milliárd felett 2,5 százalék, 60 milliárd felett pedig már 4,5 százalékos a teher. A Continental Zrt. így csak az adó töredékét fizetné 25 milliárdos árbevétele után. Ezt így tényleg komolyan gondolják, vagy viccelnek velünk?
Amit ma is már többször elmondtunk, nyilvánvaló az a politika, amit követnek. Folyamatosan olyan piacoknak rongyolnak neki, amelyeknek a letarolása, amelyeknek az állami eszközökkel, törvényhozási eszközökkel való elrablása viszonylag jól becsomagolható egy kommunikációs mázba. Erről van itt szó. Melyik az a párt, amely azt fogja mondani, vagy melyik az a társadalmi csoport, amely nagy kedvvel tüntetést szervez, mondjuk, dohányipari cégek mellett? Nyilvánvalóan senki. De az üzenet teljesen világos. Tisztán csak kommunikációs kérdés az, hogy mikor melyik szegmensre, melyik piacra teszik rá a mancsukat.
Nem egészségvédelmi célokról szól ez a javaslat. Nem arról szól, hogy szabályozott, tiszta viszonyokat akarnak alkotni, még csak nem is önmagában a költségvetés bevételiségét kívánja ez csökkenteni, hiszen az összvolumenhez képest a várható adóbevétel kicsiny. Még csak nem is arról van szó, hogy a nagy sápot húzó szektorokat akarnák igazságosan adóztatni, hiszen akkor nem ilyen furcsa sávos rendszerrel operálnának. Ez a törvényjavaslat pontosan illeszkedik a ma tárgyalt másik két javaslathoz, ez egy szegmensnek az állami lenyúlása úgy, hogy kijelölik a megfelelő fideszes oligarchát, oligarchacsoportot, akit helyzetbe akarnak hozni. Erről szól ez az egész történet.
A kultúrtörténeti előadást természetesen köszönjük szépen. Nagyon érdekes filozófiai és kultúrtörténeti vitákat lehetne még erről folytatni, de én azt gondolom, hogy beszéljünk a lényegről, beszéljünk arról a nem lólábról, hanem lovardáról, ami már eléggé kilóg ebből az egész törvényjavaslatból. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Sallai R. Benedek tapsol.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
