KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék fölolvasni két mondatot, mert borzasztóan tanulságos. „A legutóbbi öt év statisztikai adatai és a rendőrségi tapasztalatok nem indokolják, hogy a rendőrségen belül gyermekprostitúció elleni akciócsoportot hozzanak létre. A tapasztalatok szerint a kiskorú prostituáltak nem fenyegetés és kényszer alatt, hanem önként válnak prostituálttá. A megelőzés iskolai feladat, a rendőrség csak jelzőrendszeri tagként tud közreműködni.” Ez az idézet két és fél évvel ezelőtt hangzott el, és meglehetősen heves vitát váltott ki a szakmában. Ezt azért citáltam ide, tisztelt képviselőtársaim, mert szeretném előrebocsátani, hogy az előterjesztéssel egyetértek, és támogatásra is javaslom.
De mégis, ha megnézzük a rendőrségi statisztikákat, én pedig alapos ember vagyok, én megnéztem, rendszerint olyan harminc alatt marad a büntetőeljárás szexuális kizsákmányolás tárgyában. Ugye, a statisztikákat olvasó emberként azt is látom, hogy az ILO-nak volt egy jelentése, amelyben azt rögzítik, hogy közel egymillió gyermek érintett a szexiparban. Kapaszkodjanak meg, egymillió gyermek! Ebből a fejlett országokban az egymilliónak körülbelül 25 százaléka jelenik meg, és rendszerint Kelet-Közép-Európából és Közép-Ázsiából rekrutálódik az érintettek jelentős része.
Na most, Magyarországon, ha megnézzük a különböző civil szervezetek jelentéseit, illetve voltak azért itt szociológiai felmérések is az elmúlt években, két olyan dolog van, amire érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik a rejtőzködés, a másik pedig, hogy mondjam, a szakemberek félrenézése, amikor nem akarnak tudomást venni a dologról. A rejtőzködésnél, persze, értem alatta az elkövetőt is, az elkövetőknél az úgynevezett futtatókról van szó, a bordélyházak működtetőiről, illetve tulajdonosairól, de sajnos a gyerekek vagy az érintettek, vagy az áldozatok is, pontosabban fogalmazva, sokszor rejtőzködnek, és bizony a kliensek is nagyon gyakran. A szakemberek félrenézésénél pedig ez a „nem veszünk róla tudomást”, a hárítás rendszerint jelen van. Szeretném fölhívni a figyelmet egy olyan bírói határozatra, ahol a bíró, egyébként a közelmúltban, kijelentette, hogy ő a lelki terrort nem tartja családon belüli erőszaknak, sőt egyáltalán, a lelki terrort nem tartja erőszakos cselekedetnek.
Na most, és itt többen is utaltak rá, ha az intézményrendszer oldaláról vizsgáljuk, gyakorlatilag nálunk jogszabályok szintjén többé-kevésbé ez rendben van. Szinte az összes intézmény tudja, hogy mi lenne a kötelessége, csak az intézmények egyrészről nem hajlandók erről tudomást venni, nem érvényesítik a jogaikat, másrészről pedig az intézmények egymás közötti együttműködése nincs összehangolva, és ebből adódik az a mérhetetlen nagy látencia, amire Borbély Ildikó az előbb utalt. És hát persze rengeteg közhely és előítéletek tömkelege. Elég a civil szervezetek különböző konferenciájára beülni néhány órára, és hozzák az élő példákat rá, ilyeneket, hogy nem tehetünk ellene, mert hát ő ilyen, de hallottunk itt az előbb is olyat, hogy benne van a vérében. Én nem akarok eltérni természetesen, elnök úr, a tárgytól, de a nettó náci működéstől az eutanáziaprogramig lehet itt azért mondani, hogy milyen megoldási javaslatok kerülnek napvilágra.
(21.20)
Tulajdonképpen mi a probléma? Nem tudjuk - az előbbiekre utalva -, hogy ki foglalkozik a gyermekprostitúció megelőzésével, mert lehetne hatékonyabban csinálni; nem tudjuk, hogy ki foglalkozik a felismeréssel; és nem tudjuk, hogy ki foglalkozik a kezelésével.
Én a rendőrség válaszát - amelyet az előbbiekben felolvastam, illetve azon a konferencián elhangzott - borzasztó ócska válasznak tartom, mert a rendőrök rendszerint arra hivatkoznak - egyébként a mi időnkben is, amikor mi kormányoztunk, ugyanezt csinálták -, hogy 14 év fölött az önkéntes szex nem büntetendő, és ezzel elintézték az egészet.
Az áldozattá vált gyerekek jelentős része, pontosan tudjuk, hogy intézeti gyerek, és az intézeti gyerekek úgynevezett dossziéjában gyakorlatilag a gyerek teljes előéletének ott kell lenni, hiszen a nevelők, a felnőttek, akik vele kell hogy foglalkozzanak, kéne hogy ismerjék, hogy mi történt a gyerek életében. Amikor rendőrségi eljárás zajlott vagy azt érvényesítettek, gyakorlatilag ezek a jegyzőkönyvek mindig hiányoztak ebből a dossziéból. Miért is? Mert a rendőrök nem akarnak vele foglalkozni. Nem akarnak vele foglalkozni, mert nekik ez nyűg a nyakukon.
Szeretném megjegyezni, hogy a gyermekvédelmi törvény szerint minden 18 év alatti fiatal gyermeknek minősül, tehát ebből a szempontból a rendőrség tévesen jár el akkor, amikor azt mondja, hogy 14 év fölött gyakorlatilag mindenki azt csinál, amit akar, és ő még jegyzőkönyvet se hajlandó fölvenni. Tehát van egy olyan - hogy mondjam - rendőrszemüveg rajtuk, amelyen nem lehet kilátni 14 és 18 év között, tehát valami őrület az egész. Majd később utalok rá, hogy itt volt egy olyan nemzetközi egyezmény, amelynek Magyarország meg kéne hogy feleljen.
A szexuális kizsákmányolásról feltétlenül beszélni kell. Ezek a fiatalkorúak - és itt elsősorban gyermekkorúakról is szó van -, ha valamilyen intézményrendszerbe bekerülnek, és az intézményrendszeren belül a gyerekkel foglalkozni kell, akkor ott egy egyéni gondozási tervet kell készíteni. Az egyéni gondozási terv kapcsán nagyon sok mindennek ki kéne derülni, de nem derül ki, miközben pontosan tudjuk, hogy egyáltalán a prostitúcióval, a gyermekprostitúcióval kapcsolatosan milyen erős dominancia a pénzszerzés, milyen erős dominancia a kábítószer-élvezet, illetve a kábítószer-kereskedelem, amely ezzel összefügg.
Szintén szeretnék utalni arra a néhány héttel ezelőtti, tartalmas riportra - meg nem mondom, hogy melyik újság készítette, de nagyon színvonalas, még szociológiai aspektusból is színvonalas újságcikk volt -, amely a Svájcban élő magyar prostituáltakkal foglalkozik. Rávilágítottak arra, hogy a kábítószer-kereskedelem melegágyai azok a prostituáltak, akik jellemzően magyar anyanyelvűek - mert nem feltétlenül jellemzően Magyarországról viszik ezeket a szerencsétlen fiatal lányokat ki, hanem Erdélyből és Kárpátaljáról is -, és természetesen összefügg az emberkereskedelemmel, és összefügg a pornográf fotók készítésével. Tehát azért hangsúlyozom az egyéni gondozási tervet, mert itt látni kell, hogy a gyermeknek milyen ellátásra van szüksége akkor, amikor szakemberek kezébe kerül.
Ahogy említettem, az intézeti gyerekeknél borzasztó súlyos a helyzet. Felhívnám a figyelmet arra, hogy most többen is arra gondolnak, hogy a lányokról van szó. Kedves barátaim, a prostituáltak közel 20 százaléka férfi prostituált, és ha az ILO egymillió fős becslését vesszük alapul, és annak 25 százaléka gyermek- vagy ifjúsági korú, akkor el lehet képzelni, hogy mennyi kisfiú érintett ebben az esetben. A lányoknál, azt mondják a kollégák, hogy az érintettek körülbelül egyharmada már kicsi korában valamilyen abúzust szenvedett el, és a lányok esetében ezek 12-13 éves korban következnek be nagy mennyiségben - ezt a mennyiséget természetesen idézőjelbe tettem -, de sajnos a kisfiúknál ez 7-8 év. Gondoljanak bele, hogy milyen lelki sérülést szereznek ezek a gyerekek, amelyet egész életük végéig hordoznak magukkal.
A közelmúltban látott napvilágot egy európai parlamenti jelentés, és az Európai Parlament ebben a jelentésében azt mondja, hogy 25-27 milliárd euróra becsülik azt az összeget, amely a prostitúcióból és az emberkereskedelemből realizálódik Európában. Gondoljanak bele, milyen iszonyatos sok pénz! 8000 milliárd forint! Döbbenetes. És ezt itt van a szemünk előtt, itt játszódik le a szemünk előtt. Tehát én azt gondolom, hogy itt mindenkinek dolga van.
Más szociológiai mérések azt mondják, hogy Magyarországon jellemzően 300-400 eset/év van, amikor a gyermekkorúak prostitúciójával foglalkozni kell. A rendőrségi jelentés meg azt mondja, hogy nem éri el a 30-at. Tízszer annyi ügy van, és a szociológus szakmában vagy a szociálpolitikában szereplők - azért a gyermekjóléti szolgálatoktól kezdve mindenféle szolgáltatón keresztül nagyon sokan kapcsolatba kerülnek ezzel a problémával – egybehangzóan állítják, hogy 300-400 eset/év az, amivel számolni kell, és a rendőrség azt mondja, hogy őneki nincs tudomása erről, és még a 30-at sem éri el.
Szeretném fölhívni a figyelmet az internet szerepére. Itt természetesen dolga van az Europolnak is meg az Interpolnak is, de kérem szépen, itt látni kellene azt a jelentést, hiszen úgy tudom, hogy itt van vagy egy miniszteri biztos vagy egy kormánybiztos Hatala József személyében, most már másfél éve működik és regnál, csak az Isten meg nem tudja mondani, hogy ez az ember mit csinál ezen a jogcímen vagy ezzel a felhatalmazással, mert erről az égvilágon senki nem tudott egyetlenegy épkézláb adatot sem mondani, sem azt nem tudták elmondani, hogy Hatala úr vezetésével milyen munkát végeznek.
Miért említettem meg az internet szerepét. Szintén nemrégiben volt egy vizsgálat, az internetes trollok személyiségjegyeit vizsgálták, és ezeknek az embereknek jelentős része kizárólag a fiatalokat és a gyermekkorúakat célozza meg, tehát a gyerekeink vannak veszélyben ezáltal is. Ezek jellemzően antiszociális elemek, ezek jellemzően az antiszociális hobbijukat gyakorlatilag az interneten játsszák le, ebbe beletartoznak a pedofilok, beletartoznak a szadisták. Nagyon sokan hallunk róla, tudunk róla, hogy vannak olyan trollok, akik a sérült gyereket öngyilkosságba hajszolják bele az interneten keresztül. Ezt online aljasságnak hívják a szociológus kollégáink, és én azt gondolom, hogy itt nemcsak a Magyar Országgyűlésnek, hanem azoknak a szakmai szervezeteknek is rendkívül sok feladata van, akik nem tudom, hogy az elmúlt években mit csináltak, de nem nagyon hallottam arról, hogy akár az ilyen jellegű internetes bűncselekményekkel valaki érdemben foglalkozna ebben az országban. Magyarul: van még mit tenni.
Én nem vagyok híve az ilyen büntetőpopulizmusnak, itt nem az indokolatlan szigorításáról van szó a Btk.-nak, de azt mindenképp gondolom, hogy a bonyolult társadalmi jelenségekre nem lehet kizárólagosan csak a büntetési tételek emelésével válaszolni. Itt nagyon sok szervezetnek nagyon sok feladata van a közeljövőben, és én, ha szabad ezt mondani, még kezdeményezőként is lépek föl annak érdekében, hogy ezekkel az ügyekkel az Országgyűlés a közeljövőben foglalkozzon. Természetesen ezt az előterjesztést meg fogjuk szavazni és támogatni fogjuk, de csak megismételni tudom magam: nagyon sok szervezetnek nagyon sok dolga van még ezen a területen.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Selmeczi Gabriella tapsol.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
