DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amit Kósa Lajos képviselőtársunk elmondott, van ennek a jogszabálynak biztosan ilyen olvasata is, hozzátéve, hogy eléggé lólépésben haladtunk. A diákszövetkezetek bemutatásában nagyjában-egészében egyetértünk, de egy picit hamar jutottunk el a tescós karácsonyfa-árusítástól az Európai Unió bérszínvonalának elérésén keresztül az Európai Unió fiataljainak munkaerőpiaci problémái megoldásáig. Úgy gondolom, hogy ennek a jogszabálynak azért van egy olyan olvasata, ami azért ennél egy kicsit kevesebbet céloz meg. A múlt héten tényleg tárgyalta a Ház a passzív és az aktív hallgatói jogviszonyt, és úgy gondolom, egyetértettünk abban, ami abban benne foglaltatott.
Nagyrészt azzal is egyet lehet érteni, amit Kósa Lajos is elmondott ebben a jelenlegi expozéjában. Annyit viszont muszáj elmondani, hogy itt, ugye, két javaslat van, csak az egyiket önök visszavonták. A két javaslat sokban nem különbözik egymástól, két apró különbség van. Az egyik az, hogy az egyiknél nemcsak Kósa képviselőtársunk az előterjesztő, hanem Szatmáry képviselőtársunk is. A másik pedig az, hogy önök még meghatároztak egy 15 százalékos minimális működési összeget. Ebben a második javaslatban, hiszen a korábbit visszavonták, már kivonják a törvényalkotás felügyelete alól, és egy majd valamikori képlet vagy egy létrejövő képlet alapján, most már tudjuk, hogy nagyjában-egészében a minimálbérhez kötve fogja majd a kormány az ő rendeletében megállapítani azt, hogy mi történik ezekkel a kifizetésekkel, illetve hogyan kell megállapítani a működési költséget az iskolaszövetkezeteknél.
Ez a jelenlegi, benyújtott javaslat valójában technikai jellegű módosításnak tűnik, de ahogyan ezt képviselőtársam is mondja, én is látok ebben egy mélyebb értelmet, csak én másfelé látom ezt a mélyebb értelmet, mert, hogy Kövér Lászlót idézzem, már sokkal több a tapasztalatunk, mint amennyi illúziónk maradt. Azt látjuk, hogy ugyan az indoklásból ki lehet következtetni a kormányzati szándékot, most már azt is tudjuk, hogy a minimálbérhez fogják kötni ennek a képletnek a legfőbb elemét, de ezt a képletet egyelőre nem ismerhetjük meg. Mégis azt gondoljuk, ahogyan Kósa képviselő úr is mondta, az a piaci szegmens, amelyik akármekkora is, ha 130 ezer fős is, és ezeknek az iskolaszövetkezeteknek így, főleg akkor, ha 15 százalék környéki működési költséget állapítanak meg, amelynek betartására fogják kötelezni őket, akkor valószínűleg szűkülni fog ez a piaci szegmens, és nem megoldani fogja a problémákat, hanem problémákat fog keletkeztetni. Mert a munkaerő-kölcsönzésben 8-12 százalék között vannak ezek a költségek, és egész egyszerűen olcsóbb a munkaerő-kölcsönzés, mint az iskolaszövetkezeti, magyarán mondva: diákmunkával elérni bármilyen célt. Amiket egyébként elmondott képviselőtársam, mindegyikkel egyet lehet érteni, a munkaszocializációtól a szakmai tapasztalat megszerzésén keresztül bármelyikig. Na, ezeket fogják szűkíteni.
Ez alapján a képlet alapján, amit most már sejtünk, hogy mihez fogják kötni, melyik számhoz lesz majd közelebb, valójában fixárasítják ezt a munkát. Lesz ebben egy olyan minimum, egy olyan fixárasítás, hogy ha szebben mondom, egy kvázi hatósági ára lesz ennek a munkának, ami nyilvánvalóan torzítja azt a piacot, amin ez a magyar unikum, ahogyan mondja, eddig betöltött egy bizonyos szerepet. Kérdés az, hogy ha ennyire sikeres, kérdés az, ha ilyen példamutató, akár az Európai Unió sok tízmilliárd eurós programjával szemben is úgy gondoljuk, hogy sokkal értelmesebb egy ilyen unikális, egyedülálló szövetkezeti és munkaszervezési formát meghonosítani akár az egész Unióban, akkor miért szűkítjük ennek lehetőségét.
Miért szűkítjük ennek lehetőségét? Miért tesszük fixárassá, miért tesszük hatósági árassá? És most újra visszautalok arra, hogy lehet ennek egy olyan olvasata is, amit Kósa képviselőtársam elmondott, de lehet ennek olyan olvasata is, hogy a jelenlegi szereplőket ki kell szorítani a piacról. Ma már éppen tárgyaltunk egy ilyen javaslatot, amikor jogszabályt alkotott a törvényalkotás, kiszorította az egyik médiacéget a hirdetési piacról, majd, minekutána megvette a céget Garancsi úr, Orbán Viktor jó barátja, utána rájöttek, hogy a szabályozás mégis rossz, és visszacsinálták. Ettől tartunk.
Mert sokkal több már a tapasztalatunk, mint amennyi illúziónk maradt, hogy arról van-e szó, hogy a jelenlegi piaci szereplőket kivezetik a piacról, rájönnek a hibájukra, amikor már más kezében van, aztán utána visszavezetik a piacra, de majd a saját Fidesz közeli, párt közeli embereknek irányításával. Magyarán mondva: csak a kiválasztottak maradhatnak. Az előző változatot, amit még Szatmáry képviselőtársunkkal közösen jegyzett, képviselőtársam, lehet, hogy tudtuk volna támogatni, mert az a törvényhozás elé behozta volna ezt a javaslatot, a képletet is behozta volna, vagy urambocsá, azt az abszolút számot, amit beleírtak; és azzal lehet vitatkozni, legyen 15, legyen 12, legyen 8, legyen 20.
Ahhoz lehetett volna módosító javaslatot is benyújtani, de önök ezt visszavonták, és azt mondják, hogy legyen inkább a kormány hatáskörében. Halkan és zárójelben jegyzem meg, és egy mondatra térek el a tárgytól, minden átkerül most rendeleti irányításba, az MFB, az összes állami tulajdonban álló cég és azok összes cégvásárlása, portfólió-építése. Olyan hatalomkoncentráció van most már a minisztériumok egyes szereplőinél, hogy az már elképesztő. De ha visszatérek ide, önök mindenhol azt mondják, hogy vége van a válságnak, az építkezés időszaka van. Az építkezés időszakában az elemi demokrácia szabályait betartjuk, nem rendeleti kormányzásra van szükség. Úgy gondoljuk, eléggé rugalmasan működik ahhoz a parlament is, és eléggé rugalmatlan ahhoz ez a piac is, hogy nyugodtan törvényben lehetett volna ezt alkalmazni. De önök kivonják a parlament hatásköre alól, és beteszik a kormány alá, hogy a kormány annak kedvezzen, aki szerinte neki kedves.
Amikor készültünk erre a vitára, akkor még nem tudtuk, hogy mi alapján kerül meghatározásra majd a működési költség. Most a vitában érdemes részt venni, mert így megtudtuk, hogy a minimálbérhez lesz valamilyen köze. Azt látjuk egyébként, hogy itt az állam valójában nem fog ebben komoly részt vállalni. Az állam be fogja szedni ez után az adót. Tehát a vállalkozások terhe nőni fog. Egyébként örülünk neki, ha a diákok megkapják a munkájuk ellenértékét, örülünk annak, ha a vállalkozó be tudja fizetni az adót, de végső soron azért a vállalkozó fog mindent fizetni.
És még egy gondolat a végére: hosszasan hallottuk azt, hogy milyen megfeszített munka és milyen hihetetlen erőfeszítés vezetett oda, hogy ez a költségvetés tárgyalásával egy időben elénk kerülhessen ez a javaslat. Hát, képviselőtársam, gondoljon abba bele, ha normális menetben tárgyaltuk volna a költségvetést, októberben, normális tényszámok alapján! Akkor, úgy gondolom, nem kellett volna ennyire megfeszülni, igaz, hogy akkor a nyári idénymunkák elé nem sikerült volna bebiggyeszteni ezt a jogszabályt. Illetve a költségvetési számokba nem fér bele? Abba bármi belefér, amit önök akarnak. Ha elolvassa az EMMI fejezetét, ahol 12 milliárdot költünk futballra, kíváncsi vagyok, hogy ehhez mekkora forrást fog kapni majd ez. Itt a befektetett összeget, energiát és az abból származó előnyöket egymás mellé téve nincsenek ár-érték arányban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bármi belefér, amit önök akarnak. Egy dologban legyenek biztosak, hogy ez az önök felelőssége is. A Magyar Szocialista Párt nem fogja támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
