FARKAS GERGELY,
FARKAS GERGELY,
FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az vitán felül álló kérdés szerintem, hogy az iskolaszövetkezetek kérdésköre és a diákmunka nagyon fontos és nagyon hasznos a fiatalok számára. Nem véletlen, hogy mi már évek óta foglalkozunk ezzel. Számos javaslatot tettünk, ahogy előterjesztő úr is utalt erre.
(17.30)
Azt azért én kijavítanám, hogy itt minden esetben önök csak például a költségvetési vonzata miatt szavazták le a mi javaslatainkat. Konkrétan például a három évvel ezelőtt benyújtott, a passzív hallgatókra vonatkozó javaslatunk, miszerint ők is legyenek jogosultak diákmunkát végezni, önök konkrétan a bizottsági ülésen azt mondták el, nem a költségvetési kihatásokra hivatkoztak, hanem azt mondták el, hogy önök igenis azt tartják helyesnek, hogyha különbséget teszünk a nappali jogviszonyban tanuló, felsőoktatási intézménybe járók között és a passzív jogviszonnyal rendelkezők között. Én örülök, hogy ilyen tekintetben is fejlődött az álláspontjuk, és végre, három év után elfogadták ezt a javaslatot, mert ez igenis sok ezer fiatalnak jelent segítséget annak tekintetében, hogy tudjanak munkát vállalni akkor is, amikor éppen nem aktív hallgatói jogviszonyukat élik meg.
A probléma létező, amivel ez a kérdéskör, ez a mostani, előttünk fekvő határozati javaslat, törvényjavaslat foglalkozik, ugyanakkor nekem is a formai követelményekkel kapcsolatban lenne kérdésem Kósa Lajos irányában. Ugye, az nem hangzott el az expozéban, pedig szerintem egy érdekes dolog lehetett volna, hogy mégis mi történt múlt hét szerdán, amikor néhány órával annak a konkrét javaslatnak a megtárgyalása előtt visszavonták a törvényjavaslatot, majd pedig benyújtották új formában, új formában, amely már kormányrendeletbe helyezte át a konkrét képletet és annak a mértékének a megszabását, hogy mit is kell minimálisan fizetni egy diákmunkásnak.
Itt tehát nagy különbségről van szó, mert tudjuk nagyon jól, hogy egy kormányrendeletet nem tart önöknek semmibe módosítani, ugyanakkor, hogyha ez törvényben lett volna rögzítve, akkor minden egyes alkalommal ide kellett volna hozniuk a Ház elé ezt a javaslatot, ami véleményünk szerint helyes lett volna, ha ez a kérdéskör itt, a Ház előtt kerül átbeszélésre, és mondjuk, az ellenzéki pártok is kifejthetik a véleményüket, hogy konkrétan azzal az ominózus, mondjuk, 15 százalékkal mi egyetértünk vagy nem értünk egyet, meg egyébként, hogyha már itt a diákmunkáról beszélünk, akkor milyen más problémakör merül fel ezen téma kapcsán.
Mi helytelennek tartjuk azt, és nagyon rossz irányú lépésnek tartjuk azt, hogy ahelyett, hogy törvény rendelkezne erről, és az Országgyűlés tudná azt módosítani egy komolyabb vita után, ehelyett önök kormányrendeletben tudják ezt módosítani, ki tudja, hogy milyen lobbiknak, milyen érdekeknek megfelelően. Értem én, hogy önöknek ez könnyebb, viszont mi ezzel nagyon nem tudunk egyetérteni, és szeretném is, ha Kósa Lajos majd a zárszavában, vagy akár a felszólalásom után reagálna arra, hogy mi játszódott le itt a háttérben, ami miatt azt a törvényjavaslatot vissza kellett vonni, és ezt az új formáját, ezt az általunk kevésbé támogatható formáját nyújtották be helyette.
A probléma létező, ahogy mondtam, miszerint igenis a diákmunkások esetében előfordult az, hogy akár az iskolaszövetkezet trükközésének köszönhetően, akár a munkaadó trükközése miatt akár a minimálbérnél is kevesebb pénzt kaptak meg óradíjként ezek a fiatalok. Ugyanakkor én úgy érzem, hogy ez a javaslat, annak ellenére, hogy a szándékot értékeljük és jónak tartjuk, mégsem tudja egy az egyben megoldani ez a javaslat ezt a problémát, ugyanis a kormányzati kommunikációval ellentétben most nem arról van szó, hogy a diákok új minimálbért kapnának vagy emelnék a fizetésüket, ugyanis a munka törvénykönyve eddig is egyértelműen előírta, hogy bruttó 604 forint a legkisebb adható órabér. Az, hogy voltak olyan diákok, akik mégsem kaptak ennyit kézhez, az nem a törvényi szabályozás hiánya miatt volt, hanem azoknak a trükköknek a kapcsán, amiknek szemtanúi lehettünk itt a diákmunka kapcsán, amikkel továbbra sem foglalkoznak, és én ezt egy súlyos hiányosságnak érzem. Hiányosságnak érzem azt, hogy nincs lehetősége egy fiatalnak arra, hogy amikor vele szemben, mondjuk, úgy jár el az iskolaszövetkezet vagy a munkaadó, ami őt hátrányosan érinti vagy méltánytalan, akkor nincs lehetősége megtenni a szükséges lépéseket.
Én sokkal inkább azt tartanám fontosnak, vagy azt is fontosnak tartanám, hogy teremtsünk egy olyan lehetőséget ezen fiataloknak - itt most a fiatalok alatt fontos azért egy picit belegondolni magunkat az ő helyzetükbe, sok esetben 16, 17, 18 éves fiatalokról van szó, akik tényleg tudatlanok, nem tudják azt, hogy milyen rendszer alapján is működik a munkaerőpiac, milyen lehetőségeik, milyen jogaik vannak, egy ilyen fiataltól ez nem is elvárható, igenis középiskolások is nagy számban végeznek diákmunkát és nem elvárható az, hogy ők tisztában legyenek a lehetőségekkel, jogilag felkészültek legyenek -, nagyon fontosnak tartanánk, hogy az ilyen javaslatok mellett teremtsünk lehetőséget arra is, hogy ezen fiatalok megtegyék, megtehessék a szükséges lépéseket a problémáik, a visszaélések bejelentése kapcsán.
Még egy lélektani helyzet, ami eszünkbe juthat itt a fiatalok kapcsán, hogy nagyon sok fiatal örül, ha nyáron egyáltalán néhány hónapra kap munkát, tud valamit dolgozni, tud egy kis zsebpénzt gyűjteni, amiből mondjuk, a nyár végén elmehet egy hétre nyaralni. Az ilyen fiatal sokszor nem meri azt megkockáztatni, hogy mondjuk, konfrontálódjon az ő iskolaszövetkezetével vagy a munkaadójával, sokkal inkább lenyeli ezeket a problémákat és elfeledkezik róla vagy szemet huny ezek felett, és bizony számos ilyen tapasztalat jutott el hozzánk is, hogy ezzel vissza is élnek egyes iskolaszövetkezetek vagy munkaadók. Én tehát azt szeretném itt ezen vita keretén belül is felvetni, hogy ezzel a problémakörrel is foglalkozzunk és teremtsünk lehetőséget jogi segítségnyújtásra ezen fiataloknak, mert ezzel önök nem foglalkoznak, és én azt mondom, hogy ez majdnem fontosabb lenne, mint most egy kötelező minimálbér megszabása.
Beszéljünk kicsit a 15 százalékról, amely 15 százalék nem is biztos, hogy ennyi lesz. Az előző javaslatban ez még benne volt, hogy aztán a kormányrendelet végül mit fog meghatározni, azt önök tudják, mi nem tudjuk sajnos, pedig jó lett volna, ha erről is tudunk beszélni. Ugyanis a 15 százalék a szakmai szervezetek szerint a kisebb iskolaszövetkezetek számára szükséges árrés vagy olyan százalék, amely szükséges azok fenntartásához, ugyanakkor egy nagyobb iskolaszövetkezet sok esetben már 8-10 százalékos árréssel is el tud működni. Ilyen értelemben ez a rendelet, mondjuk, a nagyobb szervezeteket, a nagyobb iskolaszövetkezeteket fogja versenyelőnyhöz juttatni, hisz számukra ez a 15 százalékos árrés, amennyiben önök ennyit fognak meghatározni, egy nagyobb iskolaszövetkezet számára nagyobb profitot fog eredményezni, ezáltal még inkább tudják növelni a piaci befolyásukat. Erről is érdemes lenne beszélni, hogy ez egy helyes út-e. Nem biztos, hogy az a helyes út, hogyha a monopolizálás irányába indulnak el az iskolaszövetkezetek kapcsán, lehet, hogy sokkal jobb az a lehetőség, amikor a kisebb, sokszor specifikus vagy akár régiós szinten működő iskolaszövetkezeteknek is van lehetőségük, és ilyen szempontból ez a 15 százalék tényleg a nagyobb iskolaszövetkezeteknek tud kedvezni.
A rendelet jelen formájában egy biankó rendelet, tényleg annyit határoz meg, hogy majd a kormány eldönti, hogy akkor milyenfajta… - pontosan így szól ez a paragrafus: „Felhatalmazást kap a kormány arra, hogy az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatásokért fizetendő minimális szolgáltatási díjat rendelettel állapítsa meg.” Ez egy biankó rendelet. Ez egy biankó rendelet, nem tudjuk, hogy mit fog a gyakorlatban tartalmazni, ez egy nagy visszalépés az önök által elsőként benyújtott javaslathoz képest, ezért mi sem tudjuk jelen formájában támogatni.
Számos kérdés merülhet még fel, amit nemcsak én teszek fel, hanem olyanok is, akik szintén szakértői, vagy belelátnak ebbe a rendszerbe, a munkapiacnak ebbe a szektorába. Nem derül ki ugyanis a törvényjavaslatból, hogy például milyen szankciókat alkalmazhat az adóhatóság, ha valaki nem tartja be a 15 százalékos vagy más százalékos szabályt, szintén nem kapunk arról felvilágosítást, hogy a hatályban lévő szerződésekre vonatkozhat-e ez az új jogszabály. Tehát vannak olyan kérdések, amik a szakmai szervezetek részéről is felmerültek, merthogy erről semmit nem lehet hallani, sem a leírásban, az indoklásban nem olvashatunk erről, sem most az expozéban nem hallhattunk erről. De még egyszer mondom, a legnagyobb problémánk, hogy egy biankó rendelkezésről van szó, amely olyan irányban hat, hogy erről a fontos kérdésről ne tudjunk itt a jövőben beszélni az Országgyűlés előtt, amit mi rossz iránynak tartunk.
Hiányoljuk azt is, hogy azon rendszert, amelyik akár ezen minimális szolgáltatási díj ellenére is fennmaradhat, miszerint az iskolaszövetkezetek, illetve a munkaadók tudnak trükközni, tudnak visszaélni, tudják kihasználni a fiatalok helyzetét, ami az életkorukból adódó kisebb munkaerőpiaci tapasztalatból származik… - ezen visszaéléseknek a bejelentésére nincs lehetőség, és mi ezt tartanánk nagyon fontosnak. Illetve ezt megelőzendő például az oktatásban való diákmunkára való felkészítést egy olyan javaslatnak tartanánk, amit érdemes lenne megfontolni. Nem kerülne sokba, mondjuk, egy középiskola keretein belül, egy osztályfőnöki órán egy-két órát arra szánni, hogy igenis, hogyha a fiatalok elmennek ilyen iskolaszövetkezetekhez, akkor milyen lehetőségeik, milyen jogaik vannak, milyen garanciák védik meg őket a kizsákmányolástól.
(17.40)
Én kérem, hogy fontolják meg ezeket a javaslatainkat, és arra is kérem Kósa Lajost, hogy válaszoljon arra, hogy miért ilyen kormányrendelet formájában szeretnék ezt a javaslatot keresztülvinni, miért nem adják meg arra a lehetőséget, hogy a későbbiekben is tudjunk erről a fontos kérdéskörről itt a Ház nyilvánossága előtt beszélni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
