KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én a beszámoló 6., 12. és 13. oldalához szeretnék hozzászólni, s majd valamikor ott szeretném folytatni, ahol Harangozó Tamás képviselőtársam abbahagyta.
Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy a korrupciós ügyekről a beszámoló a 6. oldalon a következő tájékoztatást adja: a közélet tisztaságát sértő regisztrált korrupciós cselekmények száma 761 volt, amely az azt megelőző évben regisztrált 3268 esethez képest lényeges csökkenést mutat. Ennek oka a gazdasági vesztegetések körében a tavalyi beszámolóban is jelzett úgynevezett nyelvvizsgaügy kiugró értéke volt, a korrupciós cselekmények száma ugyanakkor nagyságrendileg nem tért el a korábbi évek adataitól, gyakorlatilag megegyezett azok számtani átlagával. Akkor megállapítható, hogy egy jottányit sem csökkent a korrupció az előző évhez képest.
Majd ki fogok térni arra, amit Harangozó képviselőtársam mondott a tegnapi, Orbán Viktor által jegyzett, a Magyar Közlönyben megjelent kiadvánnyal kapcsolatban.
De mindenekelőtt szeretnék néhány keresetlen mondatot mondani, legfőbb ügyész úr, a kopaszgate-ről. Nemcsak azért, mert személyében Nyakó István képviselőtársam, az én barátom érintve volt benne, hanem azért is, mert azt gondolom, hogy példátlan a rendszerváltás utáni magyar történelemben az, ami itt történt, az, hogy egyáltalán előfordulhatott egy ilyen helyzet. Mindenki előtt ismeretes, hogy miről van szó. Nyakó István képviselőtársam február 26-án ebben az ügyben feljelentést tett, később a Nemzeti Választási Iroda és az NVB is feljelentést tett ebben az ügyben. Azt gondolom, ez is ismeretes mindenki előtt. A feljelentésben megjelölt bűncselekmény a választás, népszavazás és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény volt. Ezt a Btk. 350. §-a egyértelműen megfogalmazza. Nem akarom a törvényi tényállás összes pontját ismertetni, de azt ki kell emelni, s ebben egyértelműen fogalmaz a Btk., hogy aki arra jogosultat a választásban, népszavazásban, a népszavazási vagy az európai polgári kezdeményezésben akadályoz, vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással befolyásolni törekszik s a többi, s a többi.
Nézzük meg, hogy ehhez képest mi történt az ügyészség részéről - négy pontban felállítottam magamnak. Nem a kronológiát akarom elmondani, mégis tanulságos, és a jegyzőkönyv számára ezt mindenképp el kell mondani. Az első lépés az volt, hogy március 1-jén a Fővárosi Főügyészség feljelentéskiegészítést rendelt el. A második lépés az volt, hogy ügyészi utasításra 2016. március 4-én, röpke három nap alatt a nyomozás elrendelésére került sor.
Harmadik lépésben augusztus 10-én a nyomozást megszüntették arra való hivatkozással, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. Az ügyészség megdöbbentő logikával vezeti le, hogy miért nem bűncselekmény a kopaszok akciója. Az Erdősiné-Nyakó-párharcot utólag, április 6-án eldöntendő kúriai döntésre hivatkozva rögzítik, hogy az NVB-hez benyújtott érkezés időpontja a beadványnak az irodán történő átvételéhez kötődik, és nem az időbélyegzőhöz igazodik, ezért az időbélyegző előtt lezajlott eseménysor nem bír relevanciával a cselekmény büntetőjogi megítélése vonatkozásában. Persze, február 23-án még senki nem tudhatta, hogy ez lesz a Kúria álláspontja, ezért az időbélyegzőnél dúló küzdelemben akkor nagy jelentőségűnek tűnt ez az egész. Ráadásul az ügyészség még azt is tagadta, hogy Nyakó István egyáltalán sértettje lenne a bűncselekménynek, holott az akadályozás elkövetési magatartás inkább hasonlít egy kényszerítéshez. Innen már csak tényleg egy lépés, hogy azt is bebizonyítják, hogy ott se volt.
A negyedik lépés pedig az, hogy Nyakó István panaszt tett a nyomozás megszüntetése miatt, amit az ügyészség „természetesen” elutasított. (Dr. Józsa István: Ez már politikai terror!) Kedves Képviselőtársaim! Képviselőtársam itt súgja, s igaza van, hogy ez a politikai terror kategóriájába tartozik.
A 6. oldalra hivatkozva az előbb említettem, hogy jottányit sem csökkent a korrupció Magyarországon. Én döbbenettel olvastam tegnap a kormány 1719/2016. számú határozatát - és ezt Orbán Viktor jegyzi saját kezűleg -, amely szerint Magyarország kilép az egyik legjelentősebb nemzetközi korrupcióellenes együttműködésből. Bizonyára ismeretes képviselőtársaim előtt, hogy holnap kezdődik Párizsban a nyílt kormányzati együttműködés nevű nemzetközi korrupcióellenes kezdeményezés éves csúcstalálkozója. A magyar kormány vállalásai teljesítése helyett inkább kilép az együttműködésből. Innen már csak egy lépés, hogy talán egy elővágásról van szó. Nem tudom, hogy ebből a szervezetből ki lehet-e zárni tagállamokat, de erre nagy valószínűséggel sor került volna, ha Magyarország nem jelenti be ezt a kilépést.
Érdemes egy mondatot időzni itt a tekintetben, hogy mi volt a kilépést megelőző helyzet. A kilépés közvetlen előzménye, hogy a szervezet megdorgálta Magyarországot, amiért a kormány szembement a nyílt kormányzás elveivel, továbbá határozott lépéseket követelt annak érdekében, hogy ne tegyék Magyarország tagságát Azerbajdzsánhoz vagy Törökországhoz hasonlóan inaktívvá, magyarul: cselekvő legyen Magyarország ebben a nemzetközi szervezetben. Kedves barátaim, azért hoztam ezt a két példát, mert Azerbajdzsán és Törökország szintjén vagyunk ezzel a kilépéssel a tegnapi nap óta.
Szijjártó Péter a döntést egyebek mellett azzal magyarázta, hogy egyes országok leckéztetésének terepévé vált, valós párbeszédet nem folytat, a tényeket elferdíti, és egyoldalú jelentéseket készít. Ezzel szemben az igazság az, tisztelt ház, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szervezet hosszú évekig nem tett semmit azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek nem teljesítették a vállalásaikat, vagy teljesen szembementek az átlátható kormányzás alapvető elveivel. Belső nyomásra sikerült 2014-ben egy olyan eljárást bevezetni, amely lehetővé teszi, hogy felülvizsgálják egyes országok tagságát. Azt, hogy Magyarország mennyire nem teljesített jól, az is mutatja, hogy a kormány második akcióterve jelentős részben az első ismétlése, gyakorlatilag Ctrl C-Ctrl V, ráadásul másfél év alatt alig sikerült haladni az igencsak szerény vállalásokkal, gyakorlatilag semmit nem tettek. Mi többször is felháborodtunk ezen. A fentieken túl szinte havi gyakorisággal születtek azok a törvények, amelyek korlátozták az állam költekezéseiről szóló információk nyilvánosságát. Hangsúlyozom, mi többször fölháborodtunk ezen, nagyon sokszor interpelláltunk, nagyon sokszor napirend előtti hozzászólásainkban rávilágítottunk a kormányzati aljasságra.
Arra is emlékszünk, amikor a kormány napokkal az első akcióterv bemutatása után fogadott el átláthatóságellenes törvényt. Ehhez jött hozzá a kormány és a civilek közötti párbeszéd hiánya egyrészt az akciótervek kidolgozása során, másrészt amiatt, hogy a kormány a folyamatban lévő partnerek nagy részét ügynöknek, idegen érdekeket képviselő szervezeteknek nevezte, és rájuk küldte a Kehit. Ezt is mindannyian tudjuk, mindannyian emlékszünk rá, és mindannyiszor felemeltük ellene a hangunkat és felháborodtunk.
Szerintem a nemzetközi szervezet saját magából csinált volna bohócot, ha ezek után sem kezdi meg Magyarország státuszának felülvizsgálatát. A civilek felhívása nyomán indult egyéves vizsgálódás pedig igazolta a panaszokat. A több mint százoldalas, angol nyelven olvasható jelentés részletesen beszámol az elmúlt évek hazai fejleményeiről. Úgy tudom, hogy a párizsi csúcstalálkozóra meghívták Pintér Sándor belügyminisztert is, hogy a legmagasabb szinten vitassák meg a magyar helyzetet, a kormány ugyanis egy levélben visszautasította a nyári jelentést és az abban megfogalmazott vádakat. A tegnapi kormányhatározattal azonban egyértelművé vált, hogy a kormány már látszatintézkedéseket sem hajlandó tenni a korrupció ellen, és az arcvesztés helyett inkább maga kezdeményezte a szervezetből való kilépést. Értelemszerűen Pintér Sándornak nem vásároltak repülőjegyet erre a konferenciára. Azt gondolom, hogy ez szégyen. Szégyen a kormányra nézve, de sajnos szégyen Magyarországra nézve is.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A beszámoló 12. és 13. oldala a Központi Főügyészség tevékenységével foglalkozik; ez a 2.1.2 beszámolási pont. Meg kell mondjam, hogy nem lehetséges egészként beszélni az ügyészi szervezetről. Van egy rész, egy óriási halmaz, az ebbe tartozó ügyészek tisztességesen végzik a törvényben meghatározott feladataikat; erről Bárándy képviselő úr és mások is szóltak. Azok a több szempontból kedvező számok, amik a beszámolóban olvashatók, az ő munkájukat dicsérik, amiért köszönet illeti őket. Van azonban egy másik része, egy rendkívül kis halmaza az ügyészi társadalomnak, amelyik egészen más megítélés alá esik. Az ügyészi felső vezetés és a felső vezetés néhány bizalmasa a ma regnáló XXI. századi diktatúrának nem is kiszolgálója, hanem egy nagyon stabil pillére.
(12.30)
Évek óta tendencia az, hogy az ellenzékiekkel szemben koncepciós perekben büntetőeljárásokat folytatnak az ügyészség indítványára, és se szeri, se száma azóta a felmentő ítéleteknek ezekben az ügyekben.
A másik pillére ennek a működési módszernek az, hogy a maffiamódszerekkel folytatott állami korrupciót viszont az ügyészség elősegíti azzal, hogy nem tesz semmit; azzal, hogy esély sincs arra, hogy kormánypárti prominensekkel szemben, mondjuk, eljárást lehessen indítani. Erre is utalt Harangozó képviselőtársam is és Bárándy képviselő úr is.
Szeretnék egy szociológuskollégát idézni, és most idézet következik: „A keresztapa kifejezés minden kétséget kizáróan Orbán Viktorra vonatkozik. Orbán Viktor, mint a maffiaállam legfőbb hatalma, maga alá gyűri, és mindenben meghatározza a különféle jogállású vazallusok ’családias’ rendjét, teljhatalmú és önkényes uralkodója a rendszernek, első körben csak a pártot, majd a ’fülkeforradalom’ révén az államot sajátította ki, és formálja saját képére, saját hatalmi és/vagy gazdasági érdekeinek alárendelten.” Hangsúlyozom, ezt egy szociológuskolléga fogalmazta meg.
Tisztelt Ház! Harangozó képviselőtársam utalt már rá, a korrupció elleni államok csoportja - a GRECO-csoportról van szó - 2015-ben negyedik alkalommal értékelte Magyarország korrupció elleni teljesítményét az ügyészséget illetően, és arra a következtetésre jutottak, hogy az a törvényi rendelkezés, miszerint a hivatalban lévő legfőbb ügyész kilencéves mandátumának a lejáratán, illetve a 70. életéve betöltésén túl is mindaddig gyakorolja jogait, amíg a parlament kétharmados többséggel meg nem választja az utódját, azt eredményezi, hogy az Országgyűlés képviselőinek egyharmada blokkoló kisebbségként az idők végezetéig hivatalában tarthatja a legfőbb ügyészt. A korrupció elleni szervezet szerint ez a szabály jelentősen növeli a legfőbb ügyész megválasztásának politikai befolyásolhatóságot.
És akkor szintén egy másik szociológuskolléga definícióját szeretném ideidézni: „Egy olyan politikai vállalkozás rendszerének kiépítésénél és bebetonozásánál vagyunk tanúk és/vagy résztvevők, amely nem az országot, nem a nemzetet, nem a többséget szolgálja, és semmilyen más távlatos célja nincs (még a diktatúra bevezetése sem cél), csupán a hatalmon lévők, mindenekelőtt a vezér, a keresztapa és személye körüli kis számú beavatott, szervezett felvilág anyagi hasznát, vagyonosodását és önkényes hatalmát szolgálja a nemzeti és szociális populizmus, a megtévesztő és hamis politikai kommunikáció, a végletesen megosztó verbális agresszió, a fenyegetések egész intézményesített arzenálja, a kormányzati és a parlamentáris működés központosított és kézi vezérléses rendszere.
Összességükben és mindent egybevetve a maffiaszerű szervezett politikai felvilág hol békés, hol erőszakosabb kiépítését követeli.”
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a két idézet, amit a legvégére hagytam, sokat elmond a nemzeti együttműködés rendszeréről, hogy a bírákra, az ügyészekre és a parlamenti képviselőkre vonatkozó szabályok módosítására megfogalmazott ajánlások közül a fideszes többség egyedül a parlamenti képviselőkről szóló ajánlásokkal hajlandó érdemben foglalkozni. A bíróságokkal és kiváltképp az ügyészségekkel összefüggő súlyos aggályokról tudomást sem hajlandó venni. Ez egy tragédia! Ez az egész ország tragédiája.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Számtalan olyan helyi ügyet tudnánk itt felsorolni, én magam is a múlt héten itt interpelláltam, ezt megelőzően az európai uniós források felhasználása kapcsán hoztam példákat Heves megyéből. Nem igaz, hogy nem indulhat nyomozás egy olyan ügyben, ahol több mint 1 milliárd forintot fordítanak olyan kalandparkra, ahol kettő év alatt összesen 38 ember lépett be! Hogy senkinek nem tűnik föl, hogy több mint 1 milliárd forintot finanszíroztak meg egy beruházásra, és összesen 38 ember regisztrált rá?! Nem igaz, hogy nem tűnik föl senkinek, hogy százmilliókért építenek olyan tanösvényt, amely soha nem nyitott ki?!
Nem tűnik föl senkinek, hogy olyan kerékpárutat építenek meg, és arra való hivatkozással utasítják el a feljelentést, hogy majd még a későbbiek folyamán kijavítják, amelyik nem vezet sehová? Hogy olyan kerékpárutat építenek, amelyben a repedést 74 centiméter mélyre mérjük meg, hogy egy biciklit bele lehet állítani tengelyig? És nem indul nyomozás ebben az ügyben?! Milliárdokat síbolnak ki. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ja, képviselőtársaim, bizony fel van osztva a terület, és ez éppen egy államtitkár territóriuma. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
