DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az eljárásjog az anyagi jog szolgálóleánya és egyben mostohagyermeke is, hiszen a parlament és a közvélemény figyelme hagyományosan általában az anyagi jogi intézmények felé irányul. Pedig az anyagi jog normáit a színfalak mögött rejtőző eljárásjogi rendelkezések teszik élővé, elevenítik meg. Így volt ez már Werbőczy korában is, aki éppen fontossága miatt vette fel az eljárásjogi rendelkezéseket kódexébe, amely így a szabályozott területekre tekintettel Hármaskönyv elnevezés alatt vált ismertté.
(12.40)
Az első modern polgári perrendtartásunk megalkotása, az 1911. évi I. törvénycikké, Plósz Sándor nevéhez fűződik. A törvényjavaslat előadója 1910. november 16-án maga a jogtudós volt, aki expozéját azzal kezdte, hogy nehéz helyzetben van, amikor egy törvényjavaslat szükségességét kell megokolnia, ami 42 esztendei várakozás után kerül végre az Országgyűlés elé.
Kortársai a javaslat vitájában az alábbi szavakkal méltatták az előterjesztést: „A rendezett jogállapotok, az igazság kiszolgáltatásának megbízható volta nemcsak a jogkereső közönségnek és nemcsak a hivatásos jogászoknak érdeke, hanem fokmérője egy nemzet kultúrájának és erős biztosítéka a gazdasági élet fejlődésének.” Az 1911. évi polgári perrendtartás maradéktalanul érvényre juttatta a XIX. századi jogfejlődés során kialakult alapelveket, szóbeliség, normavilágosság, közvetlenség, a bizonyítékok szabad mérlegelése, másfelől megteremtette a bíróság és a felek modern együttműködését.
Az utókor egybecsengő ítélete szerint az 1911. évi I. törvénycikk korának legjobban sikerült európai perjogi kódexe lett, aminek megoldásait több országban tanulmányozták és mintának tekintették. Ma, amikor egy új polgári perrend tervezetét mutatom be a tisztelt Ház előtt, fontosnak tartottam, hogy megemlékezzünk egy több mint száz esztendővel ezelőtt ugyanebben a Házban elfogadott törvényről és annak megalkotójáról, Plósz Sándorról.
Az 1911. évi kódexet helyezte hatályon kívül 1953. január 1-jével a Rákosi-korszakban készült, ma is hatályban lévő polgári perrendtartás. A törvényjavaslatot 1952. május 29-én nyújtották be az Országgyűlés elé. Az előterjesztő a Dobi-kormány igazságügyi minisztere, Molnár Erik volt. A javaslatot a Ház még aznap vita nélkül fogadta el. Ez a kódex az 1923. évi szovjet polgári eljárási törvénykönyvet kívánta utánozni.
Az 1952. évi III. törvény megalkotása alapvetően bíróközpontú volt, a felek autonómiáját háttérbe szorító eljárást vezetett be. Az állampolgárok személyi és vagyoni jogvitái - a korszak paternalista, etatista felfogásának megfelelően - a bíróság gondoskodása és az ügyészség vigyázó szemei előtt zajlottak. Ez azt jelentette, hogy a felek rendelkezési joga a bíróság és az ügyészség ellenőrzése alá került.
Természetesen a ma hatályban lévő 1952. évi III. törvény már nem hasonlít elfogadáskori állapotához. Már a rendszerváltás előtt, majd azt követően is számos novella módosította, egészítette ki a törvényt. Mindazonáltal e törvény mára ma már nem tud korszerű válaszokat adni a kor kihívásaira, és az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján az eljárások hatékonysága érdekében újra kellett gondolni.
Ezért is tartom jelentősnek, hogy a mai napon bemutathatom az új polgári eljárási törvény alapjait. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a törvényjavaslat több évtizedes várakozás után kerül a tisztelt Ház elé, szinte mondhatjuk itt is a 42 évet. Az új polgári eljárási kódex megalkotásának szükségességéről a kormány az 1267/2013. kormányhatározat elfogadásával döntött. Ezt követően kezdődhettek meg a megalapozó munkák, majd a koncepció elfogadása és végül maga a kodifikáció. Tehát több, jól elhatárolható szakaszt követően készült el a tervezet.
Miniszteri megbízatásom megkezdésekor 2014. június 30-án kaptam kézhez Németh János emeritus professzor úrtól az akkori szerkesztőbizottság által elkészített polgári perrendtartás tervezetét érintő lehetséges koncepciót, amelyet mint munkaanyagot kiválóan hasznosítani tudtunk. E döntéselőkészítő, több száz oldalas munkaanyag tudományos alapossággal problémákat vázolt fel, lehetséges megoldási javaslatokat vázolt fel az Igazságügyi Minisztérium számára. E munka is jelentősen hozzá tudott járulni ahhoz, hogy az Igazságügyi Minisztérium által elkészített szabályozási koncepciót a kormány 2015. január 14-én elfogadta.
Figyelemmel arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium tiszta profilú jogászminisztérium, a polgári perrendtartás kidolgozását és magát a kodifikáció irányítását magára vállalta, természetesen figyelembe véve a korábbi munkaanyagokat. A munka irányítására miniszteri biztost neveztem ki Wopera Zsuzsa személyében, aki egyben a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára. Wopera Zsuzsa vezetésével az Igazságügyi Minisztérium rendkívül felkészült és elhivatott munkatársai kiemelkedő munkát végeztek annak érdekében, hogy a mai napon bemutathatom a polgári perrendtartás tervezetét. De köszönettel tartozom azoknak is, akik segítették az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs munkáját; elsősorban 14 munkabizottságban több mint száz kiváló jogász kollégának, bíráknak, ügyvédeknek, ügyészeknek, közjegyzőknek, a tudomány képviselőinek, akik sokszor rövid határidőn belül is szakértői anyagokkal segítették a kodifikációt. Külön köszönet jár a munkabizottságokat koordináló Varga István egyetemi tanárnak, majd a munkába később becsatlakozó és a szerkesztőbizottság elnöki feladatát ellátó Szabó Imre professzor úrnak is.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezt követően magáról a célról és a megvalósításról beszéljek. A koncepció főbb szabályozási célként határozta meg a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítását, a perelterelést, a felek közötti egyeztetési előmozdító eljárási szabályok kiépítését, az osztott perszerkezet bevezetését, a perkoncentrációt biztosító eljárási szabályok megteremtését, a törvényszéken induló perekben a kötelező jogi képviselet előírását, a társult per hazai szabályainak megalkotását és a modern információs technológia nyújtotta lehetőségek kiaknázását az új perrendben.
Már a koncepció döntött a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó szabályok külön törvénybe foglalásáról, függetlenül annak szervezeti kereteitől. Ez egy külön törvény, ennek az előkészítése folyamatban van.
A koncepció azt is eldöntötte, hogy a munkaügyi bíráskodásra vonatkozó eljárási szabályokat továbbra is a polgári perrendtartás szabályozza, és a munkaügyi perekben továbbra is fennmarad a gyakorlatban jól funkcionáló ülnökrendszer.
Már a koncepció kimunkálása során is nagy figyelmet fordítottunk a külföldi megoldások elemzésére, és az ott bevált szabályozás magyar jogrendszerbe történő beilleszthetőségének vizsgálatára. A törvényjavaslatban felfedezhetők a német, az osztrák, a svájci és a szlovén polgári perrendtartási törvény egyes eljárási szabályaihoz hasonló megoldások.
Az elmúlt 25 évben a legtöbb volt szocialista ország polgári perrendtartása megújult, vagy új perrendtartási törvények, vagy átfogó novelláris jellegű módosítások születtek. Új polgári perrendtartása lett a balti államoknak, Szlovéniának, Horvátországnak, Bulgáriának, Oroszországnak, de számos nyugat-európai ország polgári perrendje is megújult, így Spanyolországé, Svájcé. Ezek indoka elsősorban az, hogy az utóbbi évtizedekben bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások generálta kihívásokra a régi perjogi megoldások nem tudtak megfelelő válaszokat adni, ahogy nálunk sem.
A törvényjavaslat alapvető jellemzőit tekintve továbbra is inkább a kontinentális eljárási rendszer jegyeit hordozza magán, mintsem az angolszász országokra jellemző adverzariális rendszer ismérveit. Amellett, hogy a törvényjavaslat nagy hangsúlyt fektet a felek rendelkezési jogára, a jogvita eldöntése során a bírónak is kifejezetten aktív szerepet szán. A bíró feladata tehát nem korlátozódik csupán a döntés meghozatalára, hanem az anyagi pervezetés új szabályaiból következően közrehat a jogvita kereteinek a meghatározásában és segíti a nyilvánvaló jogérvényesítési hibák kiküszöbölését. E tekintetben is figyelembe kellett vennünk az Alkotmánybíróság idevonatkozó döntéseit.
A koncepció alapján megkezdődött a normaszöveg kimunkálása, amelynek közigazgatási egyeztetésre bocsátását 3 hónapos előzetes érdemi szakmai-társadalmi egyeztetés előzte meg, melynek keretében a javaslatot különböző szakmai testületek, egyetemek véleményezték és támogatták.
A koncepció elfogadása óta több mint húsz szakmai rendezvényen, vitaülésen mutattuk be a javaslatot országszerte. Magam is jó néhány ilyen rendezvényen részt vehettem, és igyekeztünk minden kérdésre választ adni. Az említett kormányhatározatban felállításra került főbizottság vitára alkalmasnak tartotta a tervezetet, ugyanakkor korrekciók elvégzését javasolta, aminek az igazságügyi miniszter által felállított szerkesztőbizottság ezt követően eleget is tett.
(12.50)
A javaslat közigazgatási egyeztetése keretében az előterjesztés a minisztériumok mellett az igazságszolgáltatási szervekkel, az Országos Bírósági Hivatal elnökével, a Kúriával, a Legfőbb Ügyészséggel és az érintett jogalkalmazók szakmai szervezetével, a Magyar Ügyvédi Kamarával, a Magyar Országos Közjegyzői Kamarával, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarával is egyeztetésre került. Köszönöm, hogy már eddig is többen üdvözölték a tervezet benyújtását. A kormány 2016. július 20-án tárgyalta a javaslatot, és döntött annak Országgyűlés elé terjesztéséről.
A következőkben a törvényjavaslat főbb újításairól és azoknak a magánjogi jogviták eldöntésére gyakorolt, tervezett kedvező hatásairól szeretnék szólni. Nézzük a javaslat szerkezetét, tagolását! A tervezet szerkezeti felépítése perjogi hagyományainkhoz igazodik, legnagyobb szerkezeti egység a rész, azon belül fejezet, alcím, szakasz, bekezdés. Valamennyi szakasznak címe van, ami az abban foglalt rendelkezések tartalmát előrevetítve mind az értelmezést, mind az eljárás menetének követését is segítik, így a javaslat szerkesztési technikája a Ptk.-hoz igazodik. A javaslat 11 részből, 47 fejezetből, 633 paragrafusból áll.
Nézzük az eljárást gyorsító rendelkezéseket elsőként! A szocialista polgári perjog célja az anyagi igazság érvényesítése volt, ahogyan arra a törvényjavaslat országgyűlési expozéjában utalt az előadó képviselő: a bíróságnak nem csupán a felek által rendelkezésre bocsátott adatok és tények alapján kell eljárnia, hanem köteles behatolni az egyes jogviszonyok valódi lényegébe, s törekednie kell a peres felek valóságos jogainak és kölcsönös viszonyainak felderítésére. Ez a megközelítés mind a Plósz-féle 1911. évi polgári perrendtartás, mind a törvényjavaslat szellemiségétől idegen. A bíróság döntésének határait a felek rendelkezési joga szabja meg, a hatékony jogérvényesítés kereteit kell az eljárási törvénynek biztosítania. Magyary Gézát idézve: a per célja olyan ítélet, amely a sértett vagy veszélyeztetett magánjogi jogosítványt, vagy esetleg csak veszélyeztetett magánjogi érdeket érvényesíti, illetve, ha ilyen nem bizonyul be, az ellen megvéd.
Ezzel egybecsengve az 1267/2013-as kormányhatározat is azt tűzte ki célul, hogy az új polgári perrendtartás biztosítsa az anyagi jogok hatékony érvényesítését. Meghatározó jogalkotói célkitűzés volt tehát, hogy úgy alakítsuk ki mind az elsőfokú, mind a perorvoslati eljárások és a különleges perek szabályait, hogy azok minden jogkereső számára, akár jogi képviselővel, akár anélkül jár el, egyaránt biztosítsák a hatékony és koncentrált per feltételeit.
Ezt egyebek mellett az alábbiakban kiemelt jogintézmények, eljárási szabályok garantálják: osztott perszerkezet: tervezhetőbb, kiszámíthatóbb permenet, mindkét fél számára egyértelmű, hogy mit kell tennie az egyes eljárási szakban, amit, ha elmulaszt, később nem pótolhat; strukturált beadványok: a legfontosabb beadványok - keresetlevél, ellenkérelem, ellenkövetelések - tartalmát a javaslat pontosan meghatározza, ez elősegíti, hogy a lényeges kérdésekre koncentrálódjanak az iratok; a keresetlevél és ellenkérelem tartalmát illetően fokozott követelmények: biztosítja, hogy a hiánytalan peranyag minél hamarabb rendelkezésre álljon; a jogi képviselő nélkül eljáró felet segítő formanyomtatványok: ezzel elkerülhető a hiánypótlás, ami elhúzza a pert; az írásbeliség és szóbeliség megfelelő egyensúlya mentén kialakított perelőkészítés. A perhatékonyságot biztosítja az ellenkérelem, viszontkereset, beszámítás írásbeli előterjesztésének előírása. Ugyanígy a perhatékonyságot biztosítja, hogy a nem védekező alperessel szemben tárgyalás tartása nélkül kibocsátható a bírósági meghagyás.
A perelhúzódás elkerülése szempontjából kiemelt fontosságú a keresetváltoztatás, viszontkereset előterjesztésének korlátozása: fő szabály szerint csak a perfelvételi szakban, később nem; kötelező jogi képviselet előírása kizárólag a törvényszéki eljárásban: ez biztosítja azt a szaktudást, ami a bonyolult ügyek elintézését gyorsítja.
Az anyagi pervezetés jogintézménye aktív közreműködési kötelezettséget telepít a bíróságra, amely elősegíti a felek jogérvényesítését és közrehat a peranyag mihamarabbi és koncentrált rendelkezésre állásában. A kötelező fizetési meghagyásos értékhatár felemelése 3 millió forintra csökkenti a peres ügyek mennyiségét, így az ügyek gyorsabban és rövidebb határidőkkel, tárgyalási időközökkel bonyolíthatók. Itt megvizsgáltuk többek között azt is, hogy ma a 3 millió forintos fizetési meghagyásnak hány százaléka alakul perré, és nyugodtan láthatjuk azt, hogy bevállalható az, hogy az értékhatárt felemeljük, hiszen a fizetési meghagyások eljárásainak többsége így is befejeződik 3 millió forint értékhatár alatt.
Fontosnak tartottuk az elektronikus kapcsolattartás kiterjesztését is.
Nézzük az alapelvi szinten megjelenő elvárásokat! A javaslat alapelvei jelenítik meg azokat a legfontosabb üzeneteket, amelyek meghatározzák a törvény szellemiségét. Ezek közül hármat szeretnék kiemelni. A felek eljárástámogatási kötelezettségét, amivel a javaslat alapelvi szinten kívánja kifejezni a felek fokozott eljárási felelősségét a bíróság elé vitt jogvita előrevitelével kapcsolatban. A felek eljárás-támogatása az egyik biztosítéka a törvény egyik legfontosabb célkitűzése, a perkoncentráció megvalósításának.
A második az igazmondási kötelezettség előírása a fél által tett tényállítások tekintetében. Plósz Sándor 1910. évi expozéjában a törvényjavaslat egyik nóvumaként emelte ki, mely szerint: „Hazudni a perben büntetés terhe alatt tilos. Aki jobb tudomása ellenére az ügyre vonatkozó nyilván valótlan tényeket állít, vagy jobb tudomása ellenére nyilván alaptalanul tagad, vagy valótlan bizonyítékot hoz fel, pénzbüntetéssel sújtható.”
A törvényjavaslatban is hangsúlyosan jelenik meg az igazmondási kötelezettség előírása, hasonlóan a mintaadónak tekinthető külföldi kódexek, így például a német, osztrák, szlovén törvény megoldásaihoz, amit a polgári per társadalmi költségei is indokolnak, vagyis a fél felelősségének hangsúlyozását az általa megtett tényállítások és ténybeli nyilatkozatok valóságtartalma tekintetében.
A javaslat a bíróságtól is új szerepfelfogást kíván, amely alapelvi szinten a közrehatási tevékenység nevesítésében jelenik meg, a per során pedig az anyagi pervezetésben nyilvánul meg.
A javaslat egyik jellegadó sajátossága a bíróság szerepének erősítése, a bírói aktivitás fokozása a jogvita tárgyi kereteinek kialakításában, ami valamennyi újrakodifikált európai perrendben megfigyelhető.
Engedjenek meg néhány szót az osztott perszerkezetről! A javaslat legfontosabb újítása az 1911. évi I. törvénycikkben is meghonosított és külföldön is kiválóan funkcionáló, osztott perszerkezet bevezetése. Ez azt jelenti, hogy az eljárás mind funkciójában, mind időben egymástól elkülönülő, két szakaszra tagolódik. Plósz Sándor expozéjában ezt a megoldást más perjogokkal szemben is fontos újításként nevesítette, megkülönböztetve a per úgynevezett alakulási stádiumát és az érdemleges szakot, ahol a kereset előadása, az érdemleges ellenkérelem és a pergátló kifogások és azoknak a letárgyalása a per alakulásához tartozik, ami után következik az érdemleges szak.
A javaslat is ezt a kettéosztást alkalmazza, ami sikeresen működik a mintaadónak tekinthető külföldi perrendekben, így a német, svájci, francia eljárásjogban, és az újonnan kodifikált európai kódexek is előszeretettel alkalmazzák, így például a szlovén, a horvát és a cseh perjog.
A javaslat szerint az eljárás két szakaszra, a perfelvételi szakra és az érdemi tárgyalási szakra tagozódik. Ebben a modellben a perfelvételi szakra nagy hangsúly helyeződik. Itt történik meg a jogvita tartalmának, kereteinek meghatározása. A felek itt teszik meg jogállításaikat, tényállításaikat, bizonyítási indítványaikat, amelyek a perfelvételi szak lezárásával rögzülnek - tehát mondhatjuk, hogy rögzül a per -, és fő szabály szerint eddig van lehetőségük a feleknek tény- és jogállításaikat, kérelmüket, ellenkérelmüket módosítani, újabb bizonyítási indítványt előterjeszteni. Ennek a szakasznak a legfontosabb perbeli eseménye a perfelvételi tárgyalás, ami Plósz tervezetében is hangsúlyos szerepet kapott, és ami szerinte még élesebbé teszi a két eljárási szak kettéosztását.
A javaslatban a szóbeliség mellett a perfelvételi szakban nagyobb szerepet kap az írásbeliség.
(13.00)
Ezt a megoldást a Plósz-féle javaslat országgyűlési vitájában úgy dicsérték a kortársak, amely szerint a „javaslat nem ragaszkodik szorosan a merev szóbeliséghez, hanem megfelelő kapcsolatot teremt a szóbeliség és az írásbeliség között akkor, amikor az írásbeliséget kisegítő, előkészítő szerepre szorítja.” A szóbeliség és írásbeliség egyensúlyának megteremtésére törekszik a javaslat is, ahol az írásbeliség a perelőkészítés körében jut fő szerephez.
A javaslat azt is lehetővé teszi, hogy egyszerűbb jogvitákban vagy alperesi elismerés esetén perfelvételi tárgyalás tartása nélkül fejeződhessen be a perfelvételi szak, de a felek ilyenkor is kérhetik a tárgyalás tartását. A perfelvétel lezárásának legfontosabb joghatása a preklúzió, amely szerint a perfelvételi szak lezárását követően főszabály szerint nincs lehetőség a kereset és ellenkérelem megváltoztatására, további bizonyítékok és indítványok előterjesztésére. A korlátozás célja egyrészt az, hogy egy bizonyos ponton a bíróság és az ellenérdekű fél is véglegesen rögzültnek tekinthesse a jogvita keretét és tartalmát, és ezt követően a rögzült állítások alapján már csak a bizonyítási eljárás és az érdemi döntés meghozatala történjen. A korlátozás másik indoka egyrészt, hogy megakadályozza a per elhúzódását, másrészt, hogy kizárjuk a meglepetésítéleteket.
Az érdemi tárgyalási szak szerepe is változik. Célja, hogy a perfelvételi szakban azonosított jogvita vonatkozásában az ott rögzített keretek között a bizonyítás lefolytatásra kerüljön, ami az előkészítés következtében sokkal célirányosabbá válik, és a per érdemében emiatt korábban születhet döntés.
Nézzük a hatásköri szabályozás megújítását! A javaslat a négyszintű bírósági szervezethez igazítja a hatásköri szabályozást, fenntartja a két elsőfokú bemeneti szintet, és számos európai megoldást követve általános hatáskörrel a törvényszéket ruházza fel. Ez azt jelenti, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását a törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. Fontos kiemelni, hogy ez nem okoz jelentős arányeltolódást az ügyérkezésben, inkább a dogmatikai következetesség szempontjából van jelentősége, mert a javaslat az egységes perrendet a törvényszékre, a bonyolult ügyekre modellezi, és ehhez képest határozza meg a járásbírósági ügyekben alkalmazandó eltéréseket, könnyítéseket.
Itt tartom indokoltnak azt is megjegyezni, hogy a javaslat főszabállyá teszi a törvényszéki eljárásban a fél számára a kötelező jogi képviseletet. Ennek indoka, hogy az utóbbi évtizedekben a polgári jogviták a korábbiakhoz képest lényegesen bonyolultabbá váltak, így a felperes részéről a megalapozott igényérvényesítés, alperesi oldalon pedig az eredményes védekezés többnyire olyan jogi szaktudást igényel, ami nélkülözhetetlenné teszi a fél jogi szakember közreműködésével történő eljárását. Megjegyzem: ma is az ügyek 80-85 százalékában, ami a törvényszék előtt folyik, jogi képviselő jár el a felek képviseletében.
Nézzük az egységes perrendet! A javaslat egységes perrendet vezet be, amit az általános hatáskörrel rendelkező törvényszékre modellez. Az egységes perrend azt jelenti, hogy azonos eljárási szabályok szerint bonyolódnak a perek a törvényszék előtt és a járásbíróság előtt. Járásbírósági szinten, ha a fél nem rendelkezik jogi képviselővel, számos, a jogérvényesítését segítő szabály kerül bevezetésre, például formanyomtatványok alkalmazása, beadványok, nyilatkozatok szóban történő előterjesztésének lehetősége, amelyekkel szemben alacsonyabb elvárásokat támaszt a javaslat, és a felet szélesebb körű bírói anyagi pervezetés is segíti. A javaslat áttekinthetően, külön fejezetben foglalja össze a járásbíróságon alkalmazandó eltéréseket.
Néhány szó a bizonyításról. A javaslat több ponton megreformálja a bizonyítás szabályait. Törvényi szinten rendezi a bizonyítási szükséghelyzet problémáját. A bizonyítási szükséghelyzet azokra a kirívóan információaszimmetrikus helyzetekre ad szabályozási megoldást, amikor a bizonyító fél ellenfele rendelkezik a releváns bizonyítékok felett, például orvosi műhibaperben az alperes rendelkezik a bizonyításhoz szükséges okiratokkal, és ezáltal képes a bizonyítás eredményességét megnehezíteni, esetleg ellehetetleníteni. A bizonyítási szükséghelyzet javaslat szerinti jogkövetkezménye a tény fennállásának megállapítása, ha a bíróban kétely e tekintetben nem merül fel.
A javaslat rendezi a jogsértő bizonyítási eszközöknek a perben történő használhatóságát. Ez a problémakör nem új keletű. Már a 80-as évek perjogi kodifikációja során is felmerült, hogy „a személyiségi jogilag tilos adatszerzés bizonyításbeli következményeit” - ahogy Gáspárdy László mondta - rendezni kell, de a technika fejlődésével a jogellenesen készült vagy felhasznált bizonyítási eszközök perbeli felhasználásának szabályozása még aktuálisabbá vált.
A magyar bírói gyakorlat régóta kezelni próbálja ezt a sajátos érdekmérlegelést igénylő helyzetet, de a javaslat módot adott a tovább nem halogatható törvényi szabályozás megteremtésére. A javaslat általános jelleggel rögzíti, hogy jogsértő bizonyítási eszközök a perben nem használhatók fel. Ennek indoka, hogy a jogállamban nem alkothatók olyan szabályok, amelyek a jogkeresőket jogellenes cselekményekre ösztönzik. A javaslat ezért rögzíti, hogy abszolút kizárt az olyan bizonyíték felhasználhatósága, amelyet az élethez és a testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel szereztek meg vagy így állítottak elő. Más esetekben a bizonyíték befogadhatósága tárgyában a bíróság mérlegelési jogkörben dönt. Ennek körében azt kell mérlegelnie, hogy a fél bizonyításhoz fűződő méltányolható magánérdeke vagy a másik fél személyiségi jogának védelme élvez prioritást. A mérlegelés során azt is figyelembe kell venni, hogy a bizonyíték megszerzése, felhasználása milyen súlyú jogellenességet valósított meg. A jogsértő bizonyítási eszköz befogadása akkor lehet indokolt, ha a fél más módon nem tudja állításait bizonyítani. Ha a bíróság befogadja a jogsértő bizonyítékot, ez önmagában a felet nem mentesíti a büntetőjogi, szabálysértési és polgári jogi felelősség alól.
A bizonyítással kapcsolatos szabályozás leglényegesebb újítása a szakértői bizonyítás koncepcionális megújítása. A javaslat szerint a fél három úton szolgáltathatja a szakvéleményt: a megbízott magánszakértője, más eljárásban kirendelt szakértő vagy a perben kirendelt szakértő útján. A három út egyszerre nem vehető igénybe, azok között a bizonyító félnek kell választania.
Választását saját anyagi körülményei, a pervitelben való jártassága, az adott szakkérdés jellege, illetve az ügy körülményei befolyásolhatják. A magánszakértői bizonyítás intézményesítése megszünteti azt a hatályos, perelhúzó gyakorlatot, amely szerint a magánszakvéleményt nem a fő bizonyításra, hanem a kirendelt szakértő szakmai hozzáértésének a megingatására, cáfolatára terjesztették be. A megbízott szakértő csakis olyan személy, akit a bíróság egyébként kirendelhet.
A szakértőkre irányadó, a pártatlanságot és a magas szakmai színvonalat biztosítani hivatott, alkalmassági, képzési, fegyelmi vagy éppen büntetőjogi szabályok ugyanúgy vonatkoznak a megbízott, mint a kirendelt szakértőre. A magánszakértői vélemény nem lehet egyoldalú sem, ugyanis a javaslat előírja a magánszakértő számára, hogy a szakvéleményét ne csak a megbízója által szolgáltatott adatok alapján, hanem az ellenfél nyilatkozatait is értékelő módon készítse el. Ellenkező esetben a szakvéleménye a perben nem lesz szakvéleményként felhasználható, csak mint a fél nyilatkozata.
Néhány szót a perorvoslatokról. A javaslat hatékonyabbá kívánja tenni a perorvoslatok szabályait. E tekintetben a tervezet kettős célt kíván megvalósítani: megfelelően érvényesüljön a jogorvoslathoz való jog, ugyanakkor a szabályozás, követve a feszes menetrendű és a felek fokozott aktivitását feltételező elsőfokú eljárás szabályait, ne adjon lehetőséget a perelhúzásra a perorvoslati eljárásokban sem. Ennek érdekében a javaslat meghatározza a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének terjedelmét, ehhez képest határozza meg a fellebbezés kötelező tartalmát, és rögzíti, hogy a másodfokú bíróság főszabály szerint tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést. De ha a felek kérik, természetesen van tárgyalás.
A javaslat a perek elhúzódását előidéző hatályon kívül helyezésre okot adó körülményeket is újraszabályozza. Ennek lényege, hogy az abszolút hatályon kívül helyezési okok körén kívül eső eljárási szabálysértéseket a másodfokú bíróság csak akkor vizsgálhatja és veheti figyelembe, ha arra a felek valamelyike hivatkozott, hivatalból nem.
A felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat szabályai körében az úgynevezett engedélyezési rendszer kerül bevezetésre minden olyan vagyonjogi ügyben, ahol a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték a 30 millió forintot nem haladja meg. Ezekben az esetekben a Kúria jogegységi szempontokat is figyelembe véve engedélyezheti a felülvizsgálatot.
Néhány szót a kollektív igényérvényesítésről. A javaslat két kollektív igényérvényesítési forma szabályozására tesz javaslatot: a közérdekből indított perekre és a társult perlésre.
(13.10)
Közérdekű perekre felhatalmazást ma is adnak különböző jogszabályok, ezek eljárási kereteit teremti meg a javaslat.
A társult perlés intézménye teljesen új a magyar perjogi szabályozásban. E kollektív igényérvényesítési forma azért hatékony, mert csökkenti a jogérvényesítés egységnyi költségét. A javaslat nem teszi azonban lehetővé bármely érvényesített jog tekintetében a társult perlést, csak a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogvitákban, illetve a munkaügyi perekben. Gondoljunk arra, hogy a fogyasztóvédelemnél, ha valakinek 20 ezer forintos igénye van, egymaga nem, de ha sokan összeállnak, már lehet, hogy egy komolyabb pert lehet kialakítani, s ahhoz már csatlakozik valaki, de önmagában 20 ezer forintért nem indít pert. E szűkítés indoka az, hogy jellemzően csak a fogyasztói és a munkaügyi perekben van. A szűkítés indoka az, hogy jellemzően a fogyasztói és a munkaügyi jogviták azok, melyekben a kollektív jogérvényesítés által biztosított hatékonysági előnyök nélkül a jogvédelem meghiúsulna, mivel egyéni perindításra valószínűleg nem kerülne sor.
A társult per olyan kollektív igényérvényesítési forma, ahol legalább tíz jogosult döntése és kifejezett nyilatkozata képezi annak alapját, hogy az igények együttesen, egyetlen perben legyenek elbírálhatók. A társult per így az úgynevezett opt-in modellt valósítja meg. Ebben a modellben a felperesek személyükben ismertek, azonosítottak.
Míg a javaslat a közérdekű pert törvényszéki hatáskörbe emeli, addig a társult per pertárgyérték alapján vagy a per tárgya alapján egyaránt tartozhat járásbíróság vagy törvényszék hatáskörébe. A javaslat az Alaptörvényben rögzített társasbíráskodás elvét első fokon bővítendő, lehetővé teszi, hogy a kollektív igényérvényesítést biztosító eljárásokban az egyesbíró a per különös bonyolultsága, társult perben kiemelt társadalmi jelentősége esetén kivételesen az ügyet háromtagú tanács elé utalja.
Tisztelt Ház! Biztos vagyok benne, hogy most, 2016-ban, 1910-hez hasonlóan, Plósz Sándor szavait idézve elmondható, hogy a perrendtartás kodifikációja fontos és sürgős igazságügyi szükségletnek tesz eleget. Az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott és a tisztelt Országgyűlés elé került javaslat rendkívül széles körben egyeztetett, alaposan előkészített szakmai anyag. Köszönet illeti mindazokat, akik közreműködtek ennek a munkájában, ismétlem, azt a több száz embert, és kérem ennek a megvitatását, valamint elfogadását a tisztelt Országgyűléstől. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
