GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! A felvezető gondolataiban véltem felfedezni, hogy némi önkritikát is gyakorolt az elmúlt évek, az elmúlt hat esztendő tapasztalásaihoz hozzáillesztetten. Ezek szerintem helyénvalóak, egyszerűen abból kifolyólag, mert nyilván látható, hogy akár a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszüntetése, akár a külső értékelési rendszerek felfüggesztése nem vezetett eredményre, nem hozta azt a várt eredményt, amit önök reméltek ezektől a változásoktól.
Azt mondják ebben az előterjesztésben, ami az állami projektértékelő jogviszony létesítésével kapcsolatos, hogy szakpolitikai szempontok alapján történő értékeléseket kívánnak életre hívni, megvalósítani úgy, hogy az a függetlenség biztosítása mellett történjen; tehát a kellő objektivitás mellett történjen. Akkor nagy tisztelettel azt szeretném kérdezni, hogy hat éven keresztül, de főleg az elmúlt három-négy esztendőben mit csináltak, ha nem ebbe az irányba vitték a dolgokat. Nyilván látjuk, tudjuk, hogy mit csináltak, képviselőtársaim már szóltak is előttem erről, tehát mélyebben nem kalandoznék el ez irányba, de látható módon azt csinálták, hogy pontosan olyan irányultsággal és olyan irányokban, ahol gyakorlatilag fogható vagy kevésbé fogható kapcsolati rendszereik léteznek, ott voltak előnyös döntések, ott voltak olyan típusú kihelyezések, amelyek legalább a kérdés szintjén felvetik az aggályt.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Amikor egy pályázati értékelő rendszert, egy szaknévsort raknak össze, akkor azt mondják, hogy a jelen kormánytisztviselők, köztisztviselők, közalkalmazottak, de nemcsak ők, hanem az állami cégek munkavállalói is érintettjei lehetnek ennek a másodlagos jogviszonynak; annak a másodlagos jogviszonynak, amely tekintetében a kvázi munkáltatói jogok gyakorlóját az európai uniós forrásokért vagy az azok felhasználásáért felelős miniszter koordinálja, irányítja.
Én azt gondolom, hogy ebben a konstellációban legalább egy-két olyan kérdés felvetődhet, amely kérdésessé teszi ennek a minőségi voltát. Nézze, ön is tudja, hogy a közszféra egy eléggé direkt utasítási nyomvonalon keresztül működő rendszer. A kormánytisztviselő, a köztisztviselő nem nagyon hágja meg azokat az útmutatásokat és utasításokat, amelyeket kap, míg megítélésem szerint az ezen a körön kívül lévő külső szakértői körök, amelyek egy adott témához kellő ismeretanyaggal rendelkeznek, nehezebben bírhatók rá arra, hogy bármilyen olyan irányultságú tevékenységet folytassanak, amely nem a szakmai hitvallásukkal vág egybe.
(14.00)
Ezzel nem akarom bántani a közszférában dolgozó embereket, nem, vagy a kormánytisztviselőket, hanem inkább a kiszolgáltatottságukról szólnék, amely kiszolgáltatottsággal az én értékítéletem szerint önök, akik úgymond felettesként utasításokat és útmutatásokat adhatnak, meggyőződésem szerint élnek vagy éppen vissza is élhetnek. Nem jó ez a pálya. Azt gondolom, hogy nem jó az, amikor zárt rendszerek felépítését teszi meg a kormány, amikor csakis a maga által irányítható vagy kézben tartható kört látja alkalmasnak arra, hogy mondjuk, a források kihelyezésének előkészítési munkálataiban, a pályázati források felhasználását érintő döntésekben ezeket az emberek alkalmazza egy ilyen másodlagos jogviszony keretei között.
A külső, a függetlennek mondható vagy mondott szakértők esetében nyilván meg lehet kívánni azt, hogy kellő összeférhetetlenségi állapot fenntartását teremtsék meg, és akkor semmifajta olyan probléma és gond nincs, ami gyakorlatilag kérdésessé tenné az ő szerepüket e tekintetben. Nézze, ha nem úgy lenne, ahogy mondom, tehát ha nem joggal fogalmazott kétségek sokaságát mondanák képviselőtársaim és én is, akkor nem következett volna be és nem következhetett volna be az, hogy mondjuk, az elmúlt időszak történéseiből fakadóan foghatóvá vált, hogy alapvetően a túlárazott projektek pont abba a körbe tartozóak, minisztériumi és más körökbe, ahol közvetlen befolyás gyakorlására ilyen értelemben sor kerülhetett.
(Földi Lászlót a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)
Móring József Attila váltja fel.)
Azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy meggyőződésem szerint nem szerencsés úgy összerakni a rendszert, hogy azok irányíthassák, útmutatást adhassanak, utasításokat adhassanak azoknak a pályázatdöntésekben szereplő embereknek, akik ilyen értelemben az ő jogviszonyuk tekintetében is döntéseket tudnak szülni. Mert hát az, aki gyakorlatilag a pályázati források felhasználásához párosuló döntéseket szüli, egy ilyen helyzetben adott esetben a saját személyes sorsának alakulását is szem előtt tartja; és az ilyen értelemben tett kiszolgáltatottságából fakadóan akár a személyes értékítéletével ellentétes vagy nem teljes egészében egybevágó döntést is hozhat.
Azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy talán érdemesebb lenne azon elgondolkodni, hogy ha már a nemzeti fejlesztési ügynökségi rendszer nem vált be, ha már a külső értékelési rendszerek működtetése nem vált be, mint amit önök működtettek az elmúlt esztendők időszakában, akkor érdemes lenne elgondolkodni legalább azon, hogy ezt a zárt kört bővítsék és ennek a lehetőségét megteremtsék. Hiszen mindegyikünknek az kell és lehet a célja, hogy igen, a korrupció veszélye adott, mint ahogy államtitkár úr is említette, hogy a korrupció lehetősége minél inkább szűkre szabott legyen és igazából úgy, ahogy elhangzott ma már itt a Ház falai között, a központosítottság tekintetében a korrupció ne szoros összefüggésrendszerben szerepeljen. Ebben a változást csak és akkor lehet megtenni, ha nem abban az utasítási körben tartozó emberek sokaságával kívánják a másodlagos jogviszonyrendszer keretei között ezeket a döntéseket meghozni, meghozatni. Ha ezt teszik, akkor ez megítélésem szerint ilyen típusú eredményekhez vezethet, mármint olyanokhoz, hogy a korrupció nem mérséklődni fog, hanem sokkal inkább tagadni fog, duzzadni fog, ami szerintem nemkívánatos.
Azzal, amit a Fidesz vezérszónoka megfogalmazott, egy részével, mármint azzal, hogy a munkahelyteremtést érintő és a gazdaság erősítését szolgáló folyamatokat kell minél intenzívebbé tenni, egyetértünk. Azt gondoljuk, hogy önmagában persze nem a szavak szintjén kell mindezt megtenni, mert ha visszagondolunk akár arra a hitelprogramra vagy bármi másra, még Matolcsy időszakából származtatható a történet, amikor is a mikro- és kisvállalkozásoknak a szavak szintjén ígéretek sokaságai hangzottak el, és szembesítjük magunkat az elmúlt évek történésével, hogy milyen lehetőségekhez jutottak hozzá és mennyien, akkor sajnos azt látjuk, hogy nem túl kedvező ez a kép. Ezzel azt akarom mondani, hogy nemcsak a szavak szintjén kell a munkahelyteremtést erősíteni, és nemcsak a szavak szintjén kell a gazdaság erősítését és a gazdaság működésének erősítését szolgálni, hanem konkrét, kézzelfogható cselekedetek vonatkozásában is. Mert ma azt látjuk, hogy ezek már a szavak szintjén működnek, de a konkrét cselekvések tekintetében nem.
Ha összegezni akarom a gondolatainkat, akkor arra szeretném még egyszer, újólag és utoljára felhívni a figyelmet, hogy az, ami a kormánytisztviselőket, köztisztviselőket, közalkalmazottakat és az állami szférában, az állami cégek keretei között dolgozó munkavállalókat érintő lehetőségként megjelenik mintegy másodlagos jogviszony keretei között, az EU-források felhasználásának előkészítéséhez kapcsolódó döntésmeghozatal, az úgymond nem ördögtől való. De nem lehet csak ilyen pályát futni a dolgokban, mert ha azokat a speciális tudással bíró, külső szakértőket, akik az összeférhetetlenségi dolgok tekintetében helyt tudnak állni, kizárják a rendszer működtetéséből, akkor nem nyereségre tesznek szert, hanem megítélésem szerint veszteségre. Arra a tudásra, ami létezik, nyilván az állami cégek és az állami szektor keretein kívül van, mindenképpen érdemes odafigyelni és igénybe is venni.
Azt szeretném tehát kérni államtitkár úrtól, értem a logikáját a dolgoknak, amit csinálnak, csak pont abból kifolyólag, hogy ne egy torz pályára kerüljön ez a történet és a későbbiekben majd ne azzal kelljen majd szembenézni, hogy még torzabb szituációk sokasága alakul ki, ezért ne csak ebben a burokban történő gondolkodás legyen érvényes, hanem a független és tudással bíró szakértők álláspontjai és döntési helyzetei is alakulhassanak ki.
Az utolsó mondatom pedig arról szól, még egyszer visszatérve, hogy nem lehet egy kormánynak sem az az érdeke, hogy a források kihelyezését követően azzal kelljen szembenézni, hogy szabálytalansági eljárások sokaságán keresztül, büntetések sokaságán keresztül gyakorlatilag forrásokat veszítsen el Magyarország. Ha komolyan gondolják azt, hogy az a cél, hogy ez a gazdaság erősödjön, ha komolyan gondolják azt, hogy az a cél, hogy valós, kézzelfogható munkahelyek teremtődjenek ebben az országban, úgy, ahogy azt hat évvel ezelőtt ígérték, 1 millió új munkahely a gazdaságban, ha komolyan gondolják ezt, és nem statisztikailag akarják formálni a világot, nem a külföldön munkatevékenységet végző emberek statisztikai számadatait kívánják a hazai statisztikába beépíteni, nem a diákfoglalkoztatás keretei között lévő embereket kívánják a statisztikában erősíteni, nem a közfoglalkoztatás mértéktelen kiterjesztésével, bővítésével kívánják a statisztikákat abba a helyzetbe hozni, hogy a foglalkoztatási számadatok olyanok legyenek, mint amilyeneknek önök azt szeretnék látni, hanem azt szeretnék, hogy a valóságban Magyarországon a vállalkozói szférában, a vállalkozói szférához kapcsolódóan a gazdaságban szülessenek új munkahelyek, akkor, azt gondolom, hogy így ez a törvény önmagában nem alkalmas ennek a folyamatnak a megerősítésére.
Ehhez azok a kiegészítések, amelyeket én is, de más képviselőtársaim is az előzőekben elmondottak, megítélésem szerint szükségszerűen kellene hogy párosuljanak. Azt szeretném kérni, hogy ezeken gondolkodjon el, államtitkár úr, és gondolkodjanak el kormánypárti képviselők is, egyszerűen azért, mert hitem szerint, meggyőződésem szerint ez ennek az országnak az érdeke. Így lehet erősebb gazdaságot működtetni, így lehet a valóságban több munkahelyet teremteni, olyat, amely adott esetben olyan bérekkel és fizetésekkel megáldott is, ami a tisztes megélhetés alapját is képezheti Magyarországon. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Elnök úr, köszönöm.
(14.10)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
