SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a fejlesztéspolitikai intézményrendszer kapacitásait kívánja bővíteni, amire a mi véleményünk szerint is nagy szükség van, hiszen tudjuk azt, hogy a gazdasági növekedés egyik fő hajtóereje az európai uniós támogatások. De amit e törvényjavaslat tartalmaz, az megítélésünk szerint nagyon kevés.
A 2014-2020-as EU-s fejlesztési időszakból már több mint két év eltelt, ám ahogyan a Miniszterelnökség a minap bevallani kényszerült, ebben a programozási ciklusban március 15-éig egyetlen eurót sem tudott Magyarország lehívni a számunkra rendelkezésre álló forrásból.
(13.50)
Ezen nem lehet csodálkozni. A kormány felszámolta a korábbi rendszert, megszüntette a nyilván nem hibátlan NFÜ-t, helyette nagyjából visszaállította a 2006 előtti állapotokat, amikor az egyes minisztériumoknál szétszabdalva osztották a forrásokat. Ezzel az akkori rendszer hibáit is reprodukálták. Ennek a következménye az is, hogy az új hazai kifizetési intézményrendszer csigalassúsággal állt föl, és elhúzódott a brüsszeli akkreditálás is. Mindez nem vezetett bővebb és hatékonyabb fejlesztési kapacitásokhoz. Sőt, egyre erősödik a gyanú, hogy a pályázatkezelő kifizetéseket nyomon követő informatikai rendszer hiányosságai miatt is hazánk nem is tudja majd maradéktalanul lehívni az új támogatási ciklus pénzeit. Értelmes célokra biztos nem, ehhez ugyanis nyomon kellene tudni követni legalább az alapvető indikátorokat. Ezzel szemben legalább júniusig fog tartani az előző ciklusban szolgált EMIR-rendszer utódjának fejlesztése, az Európai Bizottság csak ezután akkreditálhatja az új informatikai rendszert az információink szerint.
Holott a kormányzat tervei igencsak ambiciózusak; az LMP szerint túlságosan is azok. Lázár miniszter úr még az év elején kijelentette, hogy jövő év június végéig a ciklus összes pályázatát meghirdetik, 2019 elejére pedig a teljes keretet igénybe kell venni. Az LMP azonban már korábban is világossá tette az álláspontját, miszerint nem értünk egyet a gyorsított ütemű, koncepciótlan pénzkiszórással, ráadásul úgy, hogy az előző programozási időszak átfogó értékelése és a tapasztalatok leszűrése nem történt meg.
Itt szeretném megjegyezni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásával talán meg kellett volna várni a parlamenti vitanapot, amit Orbán Viktor miniszterelnök úr javasolt, mert egy ilyen vitanapon nyilván többet meg lehet tudni a 2007-2014-es időszak tapasztalatairól, és arról, hogy mi minden szorul még korrekcióra.
Az LMP szerint a kormány az elmúlt években többnyire rossz célokra és alacsony hatékonysággal használta föl az uniós forrásokat. Látjuk, hogy az EU-s pénzek valójában eltorzítják a magyar gazdaság szerkezetét, nem a fontos fejlesztések valósulnak meg, hanem azok, ahol könnyen lehet milliárdokat juttatni kormányközeli pályázóknak. Nem azok a vállalkozások nyertek jelentős forrásokat, amelyek alkalmasak azok megvalósítására, és amelyek piaci alapon is életképesek, hanem a jó kapcsolatokkal rendelkezők. Ez pedig nem azt fogja eredményezni, hogy amikor egyszer elfogynak az uniós fejlesztési források, akkor itt maradunk majd számtalan mesterségesen táplált, valójában életképtelen cégekkel.
A jelen törvényjavaslat nem jól közelíti meg a fő kérdést. Úgy tesz, mintha a piaci és külső projektértékelők alkalmazása lett volna a fő probléma, és ha belső állami projektértékelőket alkalmaznak, akkor majd minden jobb lesz. Ahogy az indoklás fogalmaz: az új rendszer garantálja, hogy az értékelés kizárólagosan szakpolitikai szempontok alapján történjen, továbbá biztosítja bármely külső piaci szereplő érdekeitől való függetlenséget, a fokozott objektivitást és az átláthatóságot. Úgy látjuk, ha valami nem fogja garantálni a függetlenséget és a szakpolitikai szempontok érvényesülését, akkor azok az állami projektértékelők, akik egzisztenciálisan is a kormánytól függnek. Ugyanis a korrupció ma Magyarországon állami irányítású, központosított. Tehát éppen az állami függésben lévő projektértékelők lesznek a leginkább kiszolgáltatottak a korrupciós nyomásnak. Ez nyilvánvaló.
A Korrupciókutató Központ a 2009-2015 közti közbeszerzéseket vizsgálva friss jelentésében megállapítja, hogy folyamatosan nőtt a túlárazott közbeszerzések aránya, de nagy ugrás a 2011-es közbeszerzési törvény módosítása után jött. Sőt, tavaly decemberben Varga Mihály miniszter úr kezdeményezésére a kormányzat úgy változtatta meg az összeférhetetlenségi szabályokat a közbeszerzési törvényben, hogy a tendereken már könnyen elindulhatnak a vezető politikusok családtagjai is. És emlékezhetünk még arra a januári botrányra, amikor az Európai Csalás Elleni Hivatal állítása szerint magyar ellenőrök csapolták meg a közbeszerzések szabályosságára adott uniós pénzeket. A legdurvábban többszörösen túlárazott projektek gazdái minisztériumok voltak, például az EMMI által kezelt Öveges-program.
Ha finoman akarnánk fogalmazni, azt mondanánk, nem tartjuk egészségesnek, hogy az állami projektek értékelésénél a közigazgatásból rekrutált értékelők nyernek domináns pozíciót. Az LMP szerint igenis szükséges, hogy a külső üzleti vagy a civil szektor képviselői is szerepet kapjanak, csökkentve ezzel a korrupció kockázatát. De nem érdemes finoman fogalmazni. Az átalakítás fő célja nyilvánvalóan az, hogy az EU-s pénzek minden eddiginél simábban, akadály vagy szakmai akadékoskodás nélkül folyhassanak a kijelölt személyekhez és érdekeltségekhez. Ezért nem érdekesek az előző ciklus eredményei, ezért nincs fogalmunk az egyes programok hatásosságáról, és ezért nincs a gyors költésen kívül semmiféle elvárás vagy szakmai talapzat. Nem érdekes, hogy a lakossági energetikai források, amiket egyik pillanatról a másikra lenulláztak, már az EU Bizottság által elfogadott operatív programban voltak rögzítve.
Ezért nem érdekes semmilyen hosszú távú cél, ha a pillanatnyi haszonról van szó. Köszönöm a figyelmet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
