DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi salátatörvénynél, egészségügyi salátatörvénynél azért rendszerint abba szokott átmenni a vita, hogy egy kisebbfajta felolvasóestet tartunk a törvényjavaslat indokolásából. Én most azért ettől szeretnék egy kicsit elrugaszkodni, és ha államtitkár úr is azzal kezdte, hogy az ő öt pontban összefoglalható szakmai krédóját felelevenítette, ezt én is szóba hoznám, illetve azért tennék rá utalást pár helyen.
Azt tudjuk, hogy az egészségügyi salátatörvény mindig apró kiigazításokat, ha úgy tetszik, finomhangolásokat tartalmaz az elmúlt időszakban felmerült igények, illetve a jövőben várhatóan felmerülő vagy egyébként a jövőre nézve rendezendő igények vonatkozásában. De van pár olyan médiaképes javaslat is benne, ami - bár ugye korlátozott érdeklődés mellett, de - már mindenki számára megismerhető volt. Ilyen például az országos fesztiváloknak a gyógyszertári ellátása vagy kihelyezett patikája, amelyben azért érdemes tényleg annyival messzebbre gondolkodni, hogy vajon milyen típusú gyógyszereket válthatnak ki vagy milyen típusú gyógyszerek fognak fogyni.
(19.20)
OTC-gyógyszerek, ne adj’ Isten. Itt magunk között beszéltük, hogy remélhetőleg nem arra fogják használni az ott szórakozni vágyók, hogy esetleg az egyébként keleten, mondhatjuk úgy, hogy fertőzésként szétfutó Rivotrilokat fogják kiváltani. Tehát nyilvánvalóan ez egy meghatározott szakmai rend szerint fog zajlani, semmi okunk nincs feltételezni azt, hogy egyébként a gyógyszerészek ezzel visszaélve vagy egyébként a piaci rést kihasználva szeretnék ezt alkalmazni.
Tehát vannak ilyen médiaérzékeny részei is ennek a javaslatnak, vagy például olyan, mint a nyugdíjkorhatár emelkedése miatti bértábla-kiigazítás, amiről nyugodtan állíthatjuk azt, hogy érdeklődésre tartott számot. Vagy például a fokozódó terrorizmus, illetve bevándorlási, vándorlási veszéllyel maga az egészségügyi veszélyhelyzetre vonatkozó mini-cso-mag is ilyenre volt alkalmas.
Talán nem is az a kérdés, hogy mi van benne, hanem hogy minek kellene benne lennie egy ilyen egészségügyi salátatörvényben. Itt érdemes talán végignézni azt az öt pontot, amelyet államtitkár úr a tél végén, tavasz előtt, ha úgy tetszik, februárban is már többször artikulálva elmondott, hogy mik azok a pontok, amelyeken előrelépést szeretne elérni az államtitkárság és államtitkár úr is. Ilyen volt, és itt előbb elhangzott az alapellátás fejlesztése is.
Most ebben a salátatörvényben pont nem látjuk az alapellátásnak például azon irányú fejlesztését, ami szintén csak egy törvénymódosítást jelenthetne. Például nagyon egyszerű példát hozzak erre, ismételve ezt a szót: lehetőséget biztosított a kormány arra, hogy helyiiparűzésiadómentességet juttasson az alapellátásban dolgozó háziorvosoknak, házi gyermekorvosoknak, viszont kiderült, hogy az alapellátás többi szereplőjének még mindig nem jutnak ilyen lehetőségek.
Bizony van az alapellátásban olyan dolgozó is, legyen akár egészségügyi szakdolgozó is, de akár a fogorvosok is - ha már az alapellátás megerősítéséről beszélünk -, akik igényt tarthatnának erre a lehetőségre, hozzátéve természetesen azt, hogy önkormányzata válogatja, és az önkormányzati teherbíró képesség válogatja azt, hogy élnek-e ezzel a felhatalmazással. Például ilyen is lehetett volna abban a részben, ha az alapellátás megerősítéséről vagy annak a fejlesztéséről beszélünk, egy ilyen salátarészt is nagyon szívesen láttunk volna.
Említette államtitkár úr, hogy mindenképpen a minimumfeltételek teljes újragondolásával és tisztázásával kell foglalkozni, ami azért is nagyon helyes, mert ma talán, ha jól értelmezem a problémát, abban áll az egésznek a lényege, hogy vannak olyan minimumfeltételek, amelyeket nemhogy a kórházak nem képesek betartani, de ezeknek a feltételeknek a betartatására létrehozott szerv sem ellenőrzi ezeknek a betartását, hiszen valószínűleg egy közös megegyezéssel már arra a következtetésre jutottak, hogy képtelenség betartani.
Nyilvánvalóan egy kiváló hely lett volna az egészségügyi salátatörvényben, ha ezeknek a minimumfeltételeknek esetleg az újrarajzolásával foglalkozunk. Bár azt is nyilván meg lehet érteni, hogy ennek a meghatározása nemcsak intézményi szintű, hanem például a bürokrácia részéről történő bevonást is igényel, egy olyan konzultációnak is előfeltétele lett volna.
De nyugodtan mondhattuk volna, hogy a minimumfeltételeket azért is érdemes lett volna átgondolni és például beletenni ebbe a jogszabálycsomagba, mert azért csak nem adhatunk még öt vagy hat hónapot ennek a szférának is, hogy államtitkár úrra rárúgják az ajtót, és azt követeljék, hogy a minimumfeltételeket mindenképpen módosítsa. Márpedig a minimumfeltételek be nem tartása nemcsak a betegek biztonsága szempontjából, hanem a dolgozók és az intézmények biztonsága szempontjából is komoly problémákat vetít elő, és komoly következményei lehetnek. Nyilvánvalóan újra kellene gondolni, hány orvos, milyen szakmai feltételek mellett, milyen eszközellátottsággal tud eleget tenni a minimumfeltételek teljesítésének. Régóta várat magára, jöhetett volna, ebben a salátában szerintem nyugodtan elfért volna.
De ilyen harmadik elemként államtitkár úr által megálmodva a kancelláriarendszer. Ennek se látom igazán nyomát még ebben az egészségügyi törvényjavaslatcsomagban, holott az idő mégiscsak szorít, ha valaki ezt a középirányítói szintet szeretné beiktatni a rendszerbe. Bár itt több utalás is volt ebben, hogy egy olyan bürokráciacsökkentési csomagban állva, ahol gyakorlatilag az egészségügyi háttérintézmények és bürokráciához tartozó szervek közül szerintem alig volt olyan, aki ne lett volna érintett azzal, hogy Lázár János mindenképpen szerette volna őket lefejezni és lehetőleg beterelni az EMMI alá vagy más intézmények alá, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem biztos, hogy a kancelláriarendszeren még érdemes gondolkodni.
A másik, ami viszont megjelent itt, de csak nyomokban tartalmazza az egészségügyi salátatörvény, a szociális, illetve az egészségügyi ellátás határterületeinek a jól artikulált, jól látható különválasztása, ami a tervek szerint, ha jól emlékszem, akkor 17-18 ezer ágy átadásával járhat. Ebben is csak egy kormányrendeletre való felhatalmazást látunk. Értem, hogy a kormányrendelet rugalmasságot, időt és nagyobb terjedelmet biztosít, de mégis egy törvényi szintű szabályozásnak jobban örülnének szerintem nemcsak a törvényalkotók, akik erről szavazni fognak, hanem szerintem a lakosság számára is nagyobb biztonságot jelentene. Tehát ezt szintén nyugodtan be lehetett volna hozni nagyobb terjedelemben.
Tudom és értem azt, hogy ezekben a kérdésekben lehet, nem is az egészségügyi államtitkárság és az EMMI diszponál a dolgok fölött, hanem azért több érdeket, akár a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, Miniszterelnökségnek is az érdekeit össze kell házasítani ezekben a kérdésekben, de ettől függetlenül mindenképpen itt kellene szerepelnie legalább annak, hogy milyen ágyszámokkal vagy mivel lehet számolni. Nagyon nagy a bizonytalanság a szakma körében, hogy merre fut ki. Erre az évre, azt hiszem, most már a számokban nem akarok elveszni, de ezres nagyságrendű ágyszámmal számol az államtitkárság is, ami megvalósítható. Ezeknek az intézményvezetőknek, akik érintettek, jól kellene tudniuk, hogy mire számítsanak.
Az egyik olyan, amit szintén érinthettünk volna benne, ha esetleg Cserháti miniszteri biztos úr kiszivárogtatott volna valamit, hogy mit sikerült letenni a budapesti ellátás újragondolásával és a budapesti szuperkórházzal kapcsolatosan, merthogy államtitkár úrnak ez az ötödik pontja, ami a komplex budapesti ellátást és a budapesti szuperkórházat érinti, bár megjegyzem, hogy ebből minimum hármat kellene szerintem készíteni, és ha Cserháti Péter miniszteri biztos úr helyes következtetésre jut a tények elemzéséből, akkor valószínűleg ő is ugyanerre a következtetésre kell hogy jusson. Ebben is ölesebb léptekkel haladhatnánk előre, különösen úgy, hogy valóban nagyon aktuális, hogy az elmúlt időszak uniós fejlesztési ciklusában részint betonba ment 330 milliárd forintos fejlesztésekből okulva Budapesten a betonozáson túl egyébként milyen más tevékenységeket lehetne elvégezni, hogy lehetne megszervezni az ellátást.
Nagyon sok budapesti rész hiányzik ebből. Tehát, ha valamire lehetett volna egyébként felhatalmazásokat adni a törvényjavaslatban, bár nem szeretjük akár a kormány-, akár a miniszteri rendeleti felhatalmazásokat, viszont a budapesti témákra nagyon jó lett volna, ha már esetleg most szerepel benne, hogy előrelépések lehessenek Budapest ellátórendszerének, ha úgy tetszik, teljes újragondolásában, legyen szó a pszichiátriai ellátásról, ami most megint egy háborús területté kezd alakulni Budapesten, vagy legyen szó akár a budai szuperkórházról.
Áttérve magára a salátatörvényre, talán az egyik legérdekesebb része az egészségügyi veszélyhelyzet, illetve válsághelyzet kérdése. Régóta mondják, akár médiában, akár szakmai szinten néztük, hogy Magyarországnak talán nincs és nem is volt arra - bár ezen viták voltak - felkészültsége és kapacitása, hogy egy Nyugat-Európában már megtapasztalt terrortámadás vagy valami komolyabb katasztrófahelyzet esetén megfelelő mentést és megfelelő ellátást biztosítson a sérültek számára. Talán ez most ebbe az irányba mozdul el.
Ezzel kapcsolatosan egy kritikát szeretnék megjegyezni, amelyre módosító indítványunk is lesz. A jogszabálynak a 20. §-ában található az a rész, ami lényegében az egészségügyről szóló törvény egyik paragrafusát úgy egészíti ki egy új C. ponttal, amelyben sorra veszi a katasztrófavédelem által meghatározott katasztrófahelyzet és annak a taxatív megvalósulása esetén alkalmazható egészségügyi veszélyhelyzet kihirdetési lehetőségét. Itt a (4) bekezdésben úgy tűnik, már nagyon szélesre nyitja a kormány az ollót.
Az előtte való bekezdésekben nagyon szépen felsorolja, hogy mik azok a módosítások, amelyek átmenetileg megtörténhetnek egy katasztrófaveszély esetén - akár az alapellátási körzethatárok, az ellátási terület határait vagy a betegellátás rendjét is érintheti -, majd ennek az egésznek lerontja az értékét a (4) bekezdésben, ahol csak annyit ír a jogszabály, hogy akkor is kihirdethető maga az egészségügyi veszélyhelyzet, amikor katasztrófahelyzet nem áll fenn. Tehát az előző, egyébként célhoz kötött és arányosnak tekinthető ellátási átszervezést itt teljesen lerontja, és azt mondja, hogy akkor is megoldható, amikor katasztrófahelyzet nem áll fenn, de az egészségügyi feladatok más módon nem biztosíthatóak.
(19.30)
Azt hiszem, ez a klasszikus olyan gumiszabály, amit, ha akarom, így értek, ha akarom, úgy értek, és ha még csak tíz napra is alkalmazható, akkor is látható, hogy nem tartalmaz kellő következetességet, nem tartalmaz kellő átláthatóságot, szimplán egy miniszteri jóváhagyástól fog függni egy kormányhivatali döntés. Én úgy gondolom, ennek vagy a teljes újragondolása, vagy az elhagyása mindenképp szükséges lehet, hogy kellően jól érthető legyen, és kellő következtetéseket lehessen belőle levonni, mert így ez nagyon gumiszabálynak tűnik.
A másik problémás pont - és itt a kiindulási alapot is érdemes ismerni - az egészségügyi dolgozókat és nagyobb részt egyébként a szakdolgozókat érintő, nem feltétlenül bért, hanem inkább a munkakörülményeket, munkaidőt érintő körülmények. Itt az alap-kiindulópont az - ezt jobbikos képviselőként többen megtapasztalhattuk, akik a valódi nemzeti konzultációban részt vettünk, és jómagam is egyeztettem a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarával vagy a Független Egészségügyi Szakszervezettel, valamennyi szervezet elmondta -, hogy az egészségügyi szakdolgozók, és amit mondani fogok, ez a rendelkezés őket érinti talán a legjobban, olyan munkakörülmények között, olyan munkaidőben dolgoznak, ami rendkívül kizsigerelő, nagyon komoly burn-outot, nagyon komoly kiégést jelent nálunk, és fokozottan, hatványozottan rontja az ő munkakörülményeiket és egyébként magukat az életüket, életkörülményeiket is.
Most ehhez kritikaként érdemes megjegyezni azt a 36. §-ban megjelent, magáról az egészségügyi tevékenység végzéséről szóló törvényben foglalt módosítást, amellyel, úgy gondolom, nem lehet egyetérteni, és kíváncsi vagyok, hogy akkor kik javasolták, mert az államtitkár úr elmondta, hogy javaslat érkezett, és nem a minisztérium találta ki, illetve nem az államtitkárság találta ki. Tehát a kérdéses szabály az, hogy 30 napról 15 napra csökkenjen az az idő, amivel hamarabb közölni kell a munkaidő-beosztást. Úgy gondolom, a munkaidő-beosztás közlésére vonatkozó időnek ez a csökkentése szerintem tervezhetetlenséget okoz, és tovább erősíti azt a kiszolgáltatottságot, amiben főként a szakdolgozók vannak, és még jobban nem segíti azt a helyzetet, ami sokszor a 12 órás munkaidő plusz-mínusz 30 perc, sőt inkább sokszor kétszer plusz 30 perc az átadás-átvétellel, tehát nem segíti az ő munkaidejük jó eltöltését, nem segíti legfőképp a munkaidő csökkentését, és egyébként szerintem tényleg rontja a tervezhetőségét.
De ha már hozzányúlunk ehhez a részhez, nyugodtan mondhatnánk, hogy a kifizetett bérek növelését is beletehetnénk, bár erre is történt utalás, hogy talán fog tartalmazni valamit a költségvetés. Nyugtával dicsérjük a napot! Nem csökkenti a törvény például a dolgozói munkaidőt, amit említettem, tehát ebben is nagyon komoly kihívások vannak, de rendezhetnénk például a munkaidőkeret problémáját is, hogy miért van egyáltalán munkaidőkeret az egészségügyi dolgozóknál, vagy ha az egészségügyi dolgozóknál van, ez hogyan segíti, vagy fordított esetben egyébként hogyan rontja nekik a bérhez jutási lehetőséget. Úgy gondolom, ha a bérekről beszélünk, azt is érdemes megjegyezni, hogy valójában a bértábla módosítása is csak amiatt volt szükséges, mert egy komoly nyugdíjkorhatár-emelésen vagyunk túl, illetve fog bekövetkezni, ehhez már hozzá kell igazítani a bértáblát. Ez egyébként jól mutatja a magyarországi faramuci viszonyokat.
De beszélhetünk nyugodtan, és talán Rig Lajos képviselőtársam is beszélni fog róla, az e-cigaretta szabályozásáról. Itt azt reméltük, hogy amikor bejön, akkor visszatáncolás lesz az államtitkárság részéről, de úgy tűnik, nem közeledtek ezek az álláspontok, de mi nem adjuk fel, és higgyék el, nem lobbi mondatja velünk azt, hogy ne adjuk fel. Továbbra is úgy érezzük, hogy ez a szabályozás egyáltalán nem fair.
Üdvözöljük a dizájnerdrogok ismételt kiszélesítését. Megint csak azt tudom mondani, hogy valami olyan rendszert kell találnunk, ami ennél is hatékonyabban teszi lehetővé a tiltott listára tételt. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) A továbbiakban egyéb hozzászólásokban fogom folytatni a felszólalásomat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
