HERINGES ANITA
HERINGES ANITA
HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Mint ahogy ellenzéki képviselőtársam is elmondta, komoly vitát folytattunk a múltkori egészségügyi törvény módosításával kapcsolatban is az e-cigarettáról. Akkor is elmondtam, hogy bár én nemdohányzó vagyok, ilyen szempontból nem vagyok érintettje ennek a dolognak, de annyi történetet hallgattam végig azoktól, akik a dohányzásról ezzel az eszközzel sikeresen leszoktak, és most már ott tartanak tényleg, hogy nikotint sem tartalmaz az e-cigarettájuk patronja, amit szívnak. Ők kértek arra, hogy hátha sikerül most, a ma este folyamán picit módosítanunk a kormány álláspontján ebben a kérdésben, merthogy ők is észlelték ezt a kiskaput vagy ezt a hibát, amit a kormány egyelőre nem vett észre: a nem nikotintartalmú patronokra nem vonatkozott ez a törvényi rész, viszont most, hogy módosítják, reménykednek benne, hogy hátha legalább ez a rész nem fog bejönni.
Csak hogy lássunk tisztán: most arról beszélünk, hogy azon emberek, akik olyan patronból szívják az e-cigarettán keresztül a levegőpárát vagy a vízpárát, akik már leszoktak a dohányzásról, be kell majd menjenek azon emberek közé, akik éppen mellettük fogják szívni a cigarettát. Azt gondolom, ez egy picit nonszensz kép lesz, hiszen pont az, aki próbált leszokni, próbálta letenni, és már csak egyébként a mozdulatsor van meg, amitől még nem tudott megszabadulni, eltérni, nem tudott más dolog felé fordulni, fogja magát és bemegy oda, ahol dohányoznak majd körülötte, mert a kijelölt dohányzóhelyeken majd ott kell állni az összes többi emberrel. Sajnos, szerintem ez egy olyan dolog, amivel visszaszoktatni lehet majd ezeket az embereket. Szerintem, ha már elindultak azon az úton, hogy leszokjanak, akkor lehet, hogy ez nem a legszerencsésebb.
A másik dolog pedig az, hogy a trafikokba kell majd nekik is bemenni és megvásárolni ezeket az eszközöket, a patronokat és minden egyebet, ami megint csak arra ösztökéli őket, hogy ott lesz velük szemben mindaz, ami ellen küzdöttek, amit megpróbáltak letenni, ami eddig egyébként befolyásolta és meghatározta az életüket, és ugyanott kell megvenniük azt az eszközt, amivel leszoktak, mint amiről megpróbáltak leszokni. Szerintem ez teljesen nonszensz, ezért át kéne gondolnunk, picit beszélgetni velük többet a kormányzat részéről is, mert tényleg olyan nonszensz élethelyzetbe rakjuk őket, ami szerintem olyan emberek számára, akik megpróbálnak ettől a szenvedélyüktől megszabadulni, méltánytalan.
Éppen ezért mi módosító javaslatot is nyújtottunk be a képviselőtársaimmal, és ezekkel az egész e-cigarettát érintő forgalmazási és fogyasztási szigorításokkal, ahogy mi ezt hangsúlyoztuk, eddig sem értettünk egyet, így most a nikotint nem tartalmazó készülékek szigorításával sem tudunk egyetérteni. Bár az államtitkár úrról azt gondolom, hogy tényleg az egészségügy a legfontosabb számára, mégis felmerül bennem az a kérdés, hogy egyébként ez a törvénymódosítás alapvetően nem a trafikok kiszolgálásáról szólt. Nekünk Tolna megyei képviselőkként pedig vannak sejtéseink és rossz érzésünk, hogy hogyan is történt a trafikok konzorciumának kiosztása, ki nyerhetett trafikot ma Magyarországon.
Tegyük félre ezt a rossz érzést, mert azt gondolom, az egészségügyi törvény módosítása egy olyan kérdés, ami nagyon-nagyon fontos kérdés. Pont a krónikus ágyak, azt gondolom, egy olyan kérdés, amivel minden ember találkozott már az életében, az idősek és beteg emberek elhelyezésének problémájával. Ahogy ezt a nyugat-európai országokban szoktuk hallani, és ahogy szokták hangsúlyozni, minden ország olyan lelkileg, ahogy az időseivel bánik.
Jelen pillanatban azt látjuk, hogy az egészségügyi ellátórendszerből kiveszik ezeket a krónikus ágyakat, és mint ahogy az államtitkár úr mondta, a szociális ellátórendszerbe kerülnek át, így nem lesz szakorvosi ellátás ezeken a helyen, hanem szakápolói ellátás lesz. És azért egyezzünk meg abban, hogy az orvosi és szakápolói kivándorlás mellett nem tudom, hogyan tudják majd egyáltalán biztosítani itt azokat az embereket, akik majd ellátják ezeket az idős embereket. Szerintem megérdemlik ezek az emberek azt, hogy olyan ellátást kapjanak, hogy esetlegesen a nagyon rossz élethelyzetükből is még fel tudjanak állni.
Én jó pár olyan emberrel találkoztam, akik bekerültek ilyen krónikus belosztályra, ahogy a köznyelvben szokták mondani, elfekvőbe, majd pedig olyan orvosi, ápolói ellátást kaptak, amiben volt az az erő az orvosok és ápolók lelki támogatásában, hogy ezek az emberek kijöttek onnan, és utána még évekig élték az életüket otthon, el tudták látni magukat, de ahhoz szükség van arra, hogy olyan szakorvosi ellátást kapjanak, ami igazából, ahogy szokták mondani felénk, feltunningolja őket újra, hogy képesek legyenek saját magukat újra ellátni, és éljék az életüket unokáikkal, gyerekeikkel tovább, ahogy lehet.
(19.40)
Éppen ezért én ezt tényleg átgondolásra javaslom, vagy legalább egy olyan fórumot nyissunk, ahol megnyugtató válaszokat lehet kapni, mert azt gondolom, nem mindegy, hogy milyen helyzetbe kerülnek az időseink, nem mindegy, hogy milyen helyzetbe kerülnek azok az emberek, akik felneveltek minket, vagy felnevelték a szüleinket.
Ahogy mi néztük a számokat, az OEP 63 milliárd forintot fizetett eddig erre a területre. Ha kiszámoljuk az ágyszámot, akkor ez több mint 10 ezer forintra jött ki nekünk per ágy, per nap. Nagyon reméljük, hogy nem próbálják majd meg ezt az összeget áthárítani azon családtagokra, akik még aktív dolgozók, hiszen az Alaptörvényben is azt látjuk, hogy az időseket el kell látnia a családtagoknak, ez ez alaptörvényi kötelezettség, ami nem kérdés persze, az ember mindent megtesz, hiszen sokat kapott ezektől az emberektől, de erőn felül nem biztos, hogy képesek lesznek emberek nagyobb összegeket fizetni azért, hogy ebbe az ellátásba bekerülhessenek a szüleik, nagyszüleik. És ezek a nagy kérdések, hogy ez is majd anyagi szempontból fogja a társadalmat rétegezni, és eldől majd, hogy ki fog egyébként, bárhogy nézzük, otthon feküdni és ellátás nélkül maradni, vagy pedig be tud kerülni egy olyan ellátási rendszerbe, amiből most képesek kijönni emberek, mert azt mondom, mind a szakorvosok, mind az ápolók olyan munkát tesznek le a mai napon is ezen a területen is, ami sokszor emberfeletti, és azt gondolom, hogy megérdemlik mindegyikőnk dicsőítő szavait, mert tényleg le a kalappal előttük. Éppen ezért nagyon reménykedünk benne, hogy nem az történik, hogy egy fizetős rendszer jön létre, egy olyan fizetős rendszer - mert tudjuk persze, hogy valamennyi hozzájárulást most is tenni kell -, amit az emberek majd nem lesznek képesek, egy átlag magyar ember nem lesz képes kifizetni.
Miután paksi, tamási választókerületből jövök, ezért nekem a Tamási környéki emberek ellátása és a pincehelyi volt kórház - sajnos, most már sokan így emlegetik - problémája mindig is fontos kérdés lesz. Amikor írásbeli kérdésemben megkérdeztem, hogy mégis arról volt szó, hogy a fizikoterápia megmaradhat, ami pont az időseket elég komolyan érintette - végeredményében önök megígérték, hogy ez a fizikoterápiás ellátás megmaradhat, de sajnos mégsem maradhatott meg -, azt a választ kaptam Rétvári Bence aláírásával, hogy nem baj, majd Tamásiba be tudnak ezek az emberek járni a pincehelyi kórház helyett, rövid időn belül beérkeznek, majd ott megkapják az ellátást. Én megnéztem a környező településeket, van olyan település, ahonnan csak átszállással, 60-80 perc alatt lehet elérni majd a tamási fizikoterápiás szakellátást, ami, bárhogy nézzük, pont azon embereknek, akiknek fizikoterápiára van szüksége, nagyon-nagyon sok idő, és egy átszállás is megnehezíti az életüket. Így csak reménykedünk abban pincehelyi lakosok - és a környéki települések lakosai nevében is -, hogy mégiscsak legalább a fizikoterápia visszajön, ha már az aktív ágyakat elvették ott. És ott pont egyébként egy krónikus belosztály jött létre, pedig ott nagyon-nagyon küzdöttek mind az ápolók, mind az ott dolgozó még aktív orvosok, hogy megmaradhasson ez a kórházi rész; nekik nagyon nagy seb, hogy őszinte legyek, hogy ez itt megszűnt, és a mai napig is küzdenének azért, hogy valamit tehessenek, hogy legalább a környékbeli emberek ellátása stabil maradhasson, és egy olyan kórház, ami nekik a szívükhöz nőtt, és ahol rengeteg gyermek született, az újraindulhasson. Ezt a reményt ők nyilván nem fogják feladni. Én minden egyes alkalommal, amikor lehet, akkor próbálok kérdéseket feltenni az ő érdekeikben, és nagyon reménykedünk, hogy legalább a fizikoterápia visszajöhet, pont az idősgondozás szempontjából sem mindegy.
Ezért kérem államtitkár urat, hogy próbáljon a krónikus ágyakkal kapcsolatban megnyugtatni minket, hogy egy olyan ellátási rendszerre van lehetőség, ami nem kerül majd olyan összegbe, amit az emberek nem képesek kifizetni, és időskorban ezek az emberek olyan ellátást kapnak, amiből van kiút, akinek van ereje, van fölállás, és a családnak ne azt kelljen éreznie, hogy akik bekerülnek majd ebbe az ellátórendszerbe, azoknak nincs esélye onnan kijönni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
