DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban az elhangzottak és különösen Vejkey képviselő úr és Staudt képviselő úr felszólalása bírt arra, hogy néhány adalékot magam is a törvényhez fűzzek. Mindkét képviselő úr - nagyon helyesen egyébként - az ügy súlyának megfelelően a részletekkel is foglalkozott. Én azt gondolom, hogy az elkövetkezendő idők jelentős változásokat kellene hozzanak éppen ezen a területen, az eddig így, ahogy most éppen még működő nemzetközi bíróságnak a szerepét illetően.
Meggyőződésem szerint itt van néhány olyan kérdés, amelyben, miután Magyarország - és ez dicséretes dolog - kezdeményezőként lépett fel annak idején, és kezdeményező volt ennek a statútumnak az elfogadásában, további lépéseket is tehet. Az elmúlt időszak tanulságainak a levonása ugyanis immáron ennyi idő után kötelezőnek látszik. Meg kell vizsgálni, vajon az elmúlt időszakban politikamentesen történtek-e azok a bírósági eljárások, amelyek lefolytak. Vajon olyan mértékben voltak-e politikamentesek, hogy indokolt a nemzeti bíróságoktól bizonyos tekintetekben a jogok elvonása? Én azt gondolom, döntő részben igen, valóban, ezek a bíróságok hézagpótló döntéseket hoztak.
Vannak azonban olyan részek, amelyek meggyőződésem szerint nincsenek pontosan megfogalmazva, illetve az elmúlt időszakban olyan új helyzetek álltak elő, amelyekre nincs ma még válasz. Ilyenek a háborús bűncselekmények. Melyek a háborús bűncselekmények? Kiterjednek-e ezek vajon azokra a bűncselekményekre is, amelyeket a legkorszerűbb eszközökkel követnek el, és amelyeket nevezzünk bárminek is, alapjában véve az emberi értékelés szerint csak gyilkosságnak tekinthetők? Vajon ezek miért és hogyan kerülnek majd a nemzetközi bíróság elé? Nyilván csak akkor, hogy valamilyen módosítás itt a statútumokban történik. De ezek az eszközök nemcsak továbbfejlődtek, hanem olyan mértékűvé váltak, amelyek bárhol, bármikor ma már úgy vethetők be, hogy sem bírósági eljárás, sem a vádlottnak, a gyanúsítottnak - aki voltaképpen nem is tudja, hogy ő pontosan mivel gyanúsított - az élete foroghat kockán. (Sic!)
(10.00)
Ezekre valamilyen választ kell adni az elkövetkező időszakban. Vajon megvizsgáltuk-e már azt, mi a helyzet azokkal az államokkal, amelyek tudatosan vonják ki magukat éppen ennek a nemzetközi bíróságnak a joghatálya alól? Vajon ezek az államok, amelyek nem hajlandók magukat ezeknek a nemzetközi szabályoknak alávetni, éreznek-e valamiféle nemzetközi nyomást, amely abba az irányba terelné őket, hogy maguk is részesei legyenek ennek a statútumnak? Meggyőződésem ugyanis, hogy ennek a statútumnak általánosságban kell érvényesülnie, akkor van igazán joghatása.
Továbbá az eddigi eljárások alapján nagyon nehéz azt mondani, és azt gondolom, itt kell Staudt Gábor felszólalására utalnom, hogy kiterjedhetnek-e a szabályozók, és ha kiterjednek, akkor mennyire kell hogy pontosak legyenek, amikor voltaképpen vélemény hangzik el. Mikor válik a vélemény olyanná, amely büntetőjogilag is üldözhető? Ennek a pontos behatárolása rendkívül fontos. Ha ez nem így történik, ez olyan eszköz lehet, amely eszközt nem Magyarországon, hanem máshol akár visszaélésszerűen is lehet használni. Mi az, amiről ha én meggyőződésből valamiről állítok valamit, és az én történelmi ismereteimre is alapozok bizonyos dolgokat, vajon annak az állítása mikor válik olyanná, hogy az már bűncselekménnyé minősül? Ezeket a határokat meg kell tudni húzni. Ha ezek nincsenek pontosan meghúzva, akkor az én véleményszabadságom valójában a történelmen belül nemcsak behatárolt, hanem teljes mértékben korlátolt. E tekintetben az én meggyőződésem szerint el kell gondolkodni, és ezen a területen biztos, hogy jobb lenne, ha pontosítások következnének a törvényen belül is.
El kell gondolkodni a következőn, tisztelt Ház és kedves képviselőtársaim! Vajon ha én ma azt mondom, hogy 1241-ben Magyarországon a tatárok nem követtek el népirtást, ez most mi? Vitathatom én, hogy a tatárok 1241-et követően végigsöpörve az országon milyen mértékű népirtást követtek el? Hát persze, mondják, és igazuk van. Hát, minden történész mást mond róla, minden történésznél más ennek az eredménye, következésképpen ennek a megvitatása egyszerűen nem zárható ki a polgári életből. Vajon ha jövünk a történelemben tovább, és az 1848-as eseményeket nézzük meg, és legyünk teljesen elfogulatlanok, mondjuk, az Erdélyben bekövetkezett azon eseményeket, ahol sok-sok száz, sőt több ezer család esett áldozatul valaminek - minek nevezzelek? Mi az, ami még belefér abba a meghatározásba, ami nem minősül valami olyasminek, ami esetleg bűncselekmény? Hol vannak a határok? Nagyon nehéz kérdések ezek, tisztelt Ház, és én nem gondolom, hogy itt és ma lehet ezt megoldani, de azt nagyon határozottan gondolom, hogy Magyarországnak, és ezt ismételten hangsúlyoznám, a jelenlegi tekintélyével, lehetőségeivel, mindazzal, amelyet egyébként nagyon helyesen a törvény elfogadása körül is hozzánk és körénk alkalmazott, ezekkel mód és lehetőség van arra, hogy ezeknek a megvitatása és az alapos eldöntése bekövetkezzék.
Végül egy rövid adalék. Nem először merül fel itt a Házban a mentelmi jog és a mentelmi joggal kapcsolatos különböző álláspont. E tekintetben nekem homlokegyenest más az álláspontom, mint a Jobbiknak. A mentelmi jog olyan védelmi eszköz, azt kell mondanom, éspediglen a jogrend fenntartásában érdekelt minden polgárnak olyanfajta védelmi jog, amelyet nem szabad feladni. Nagyon jól lehet látni, nagyon világosan lehet látni azt, hogy amíg az egyik oldalon ellenzéki erők nagyon határozottan, sokszor durván támadják az igazságszolgáltatást, mondjuk itt nálunk, Magyarországon, eközben pedig az ember elgondolkodik, miről van itt szó, vagy nem értjük azt, amiről beszélünk vagy öngyilkos kijelentéseket teszünk, mert vagy az egyik igaz, vagy a másik. Következésképpen azt gondolom, egyértelművé kell tenni, visszakanyarodva a törvényhez, a mentelmi jog kérdésének nagyon nagy súlya és jelentősége van. A súlyának megfelelően kell kezelni, mert ha ez a mentelmi jog hiányzik, ha ez a mentelmi jog nem működik, vagy csak nem jól működik, akkor azok az alapvető szabadságjogok éppen a törvényhozásban, éppen azokon a helyeken, ahol annak érvényesülnie kellene, nem tudnak működni.
Végül összegezve, tisztelt Ház, nagy örömmel látom azt, hogy a kormány most megteszi azt, amire szükség van. Magyar nyelven is meg kell jelennie ennek a statútumnak, magyar nyelven is értenie és tudnia kell minden polgárnak, hogy miről van itt szó, hogy Magyarország egyértelműen és világosan állást foglal minden olyan nemzetközi bűncselekmény ellen, minden olyan népirtással szemben, amely meggyőződésem szerint a múltban, sajnos a jelenben elkövetésre került, és ami erejéhez és lehetőségéhez képest lehetséges, azt meg is fogja tenni ez ellen. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
