DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy Kósa frakcióvezető úr teljes részletességgel elmondta és feltárta az indítvány lényegét. Mégis néhány dologra magam is szeretném felhívni a figyelmet, mindenekelőtt a javaslat azonnal bekövetkezett utóéletére. Ez az utóélet bennem, meg kell mondanom, megrázó érzéseket váltott ki. Ha van tisztességes előterjesztés, akkor ez az. Azok, akik itt előzetesen a kifogásaikat elmondták, valószínűleg nem olvasták el magát a célt, amelyet megjelöl a jogszabályhely, amelyet előterjesztettek: „a közérdekű nyugdíjas szövetkezet, továbbiakban: nyugdíjas szövetkezet célja, hogy tagjai, illetve a még aktív időskorúak számára foglalkoztatást, munkaerőpiaci reaktivizálást biztosítson annak érdekében, hogy a következő generációk számára a náluk felhalmozódott tudás, szakmai és élettapasztalat átadásra kerüljön, érvényre juttatva ezzel a közérdeket”. Na már most, aki ebből a negatív következtetéseket tudta levonni, meg kell mondanom, hogy nagy tehetséggel megáldott ember kell hogy legyen.
Ehhez képest ilyen nyilatkozatok jelentek meg: hagyják békén a nyugdíjasokat, nem kell őket dolgoztatni; a másik, egyenesen egy kifejezetten nagy támogatottságú párt részéről: ostoba törvényjavaslat; aztán van olyan vélemény, amely csak egyszerűen arról beszél, hogy szövetkezetbe akarják terelni a nyugdíjasokat.
Én megvallom, hogy már semmi nem lep meg a hazai közéleten belül, de ezek a fajta megnyilvánulások arra utalnak, hogy valószínűleg úgy nyilatkoznak egyesek, hogy sem a tartalmát, de különösen annak a lényegét nem értik meg. Az adott esetben, én azt gondolom, két szempontot mindenképpen figyelembe kell venni. Az egyik: azt a tényhelyzetet, hogy hogyan alakult Magyarországon az aktív dolgozók és a nyugdíjasok viszonya.
Egy csomó statisztikai szám áll a rendelkezésemre, de egyet azért kiemelnék: 1920-ban, amikor kevesebb mint 8 millió lakosa volt ugyanezen a területen Magyarországnak, 9 százalék volt az, amely nyugdíjkorú és -állományú volt. Ma ugyanez Magyarországon közelíti a 20 százalékot. Itt tehát egy olyan népességrészről beszélünk, amely népességrész ma már meghatározó jelentőségű az országon belül, és meghatározó jelentőségű abban is, hogy hogyan alakul az országnak az a jövője, amihez meggyőződésem szerint nemcsak az aktívak, a nyugdíjasok is szeretnék hozzátenni mindazt, amivel rendelkeznek: tudást, szorgalmat és természetszerűleg munkát.
Az adott helyzetben messzemenően, azt kell mondanom, az látszik ebben az előterjesztésben, hogy arra törekedtek az előterjesztők, hogy oly módon érjék el ennek a javaslatnak a sikerét, hogy pozitív lehetőségeket biztosítsanak a nyugdíjasok oldalán, de - és ezt ki kell emelni - pozitív lehetőségeket az alkalmazók oldalán is. A kettőnek együtt kell megjelenni.
(12.50)
Ha a kettő nem együtt jelenik meg, akkor lesz olyan nyugdíjas, aki szeretne szövetkezetben dolgozni, de nem biztos hogy lesz, aki alkalmazza. Ha a kettő együtt van, és ez az egyik erénye ennek az előterjesztésnek, kiegyensúlyozottan együtt van, akkor meggyőződésem szerint lesz, aki dolgozni kíván, és lesz, aki őt alkalmazza.
Egy tévedést még szeretnék eloszlatni, s talán ebben már elég nagy gyakorlatom van a koromnál fogva. Az egy merő tévedés, ha valaki azt gondolja, hogy aki elér egy bizonyos kort, az ettől a kortól kezdve kizárólag a Ferenc téren szeretne sakkozni, ezen kívül pedig a jól megérdemelt nyugalomban tölteni és várni az elmúlást az elkövetkezendő időben. Ez merőben tévedés! Itt az adott helyzetben arról van szó, hogy aktív és tényleges életre törekszik az is, aki már egy bizonyos koron túl van. S azt is világosan látni kell, hogy az a korosztály, amelyik már 65 év fölött van, nagymértékben kiszolgáltatott lehet vagy kiszolgáltatott is éppenséggel a munkaadók felé. Ezt a védelmet meggyőződésem szerint egy szövetkezet nagymértékben tudja biztosítani, hogy egyenrangú felek között jöjjenek létre azok a kapcsolatok, amelyek a munkakapcsolathoz szükségesek.
És szeretnék még egy nagyon-nagyon durva tévedést eloszlatni. Még mindig élénken él egy, azt kell mondanom, hogy stupid, buta nézet, amely a kolhozszövetkezeteket minden szövetkezettel azonosítja. Meg kell mondanom, hogy ez egy akkora szamárság - s akkor finoman fogalmaztam -, amely még mindig él a társadalom egy részében. A szövetkezés meggyőződésem szerint egy olyan lehetőség, amely szövetkezést nemcsak gazdaságilag kell, hanem társadalmilag is ki lehet és ki kell használni. Erről szól többek között ez a törvény. Arról szól ez a javaslat, hogy adott esetben a társadalmi lehetőségek és érdekek a munkaérdekkel összhangba kerüljenek és itt érvényesülhessenek.
Szeretnék még egy fontos elemre rámutatni. Az is meggyőződésem, és örülök, hogy az előterjesztésben is szerepel, hogy ez sikeres csak akkor lehet, ha további segítségeket fogunk ebben az ügyben adni. Bonyolult lehet az indulás, ezért az indulásnál eleve segítség kell. Bonyolult lehet az induláson túlmenőleg önmagában a működési rendek szabályozása és fenntartása, ezért ebben is segítséget kell majd adni. Ezek nem a törvény feladatai, hanem a törvényt meghaladó lehetőségek és szükségszerűségek. Azok, akik - egyébként velem együtt - a civil szervezeteknek oly nagy szerepet szánnak, azok szerint jó és pozitív irányba működő civil szervezeteknek itt is szerepük lehet; előmozdítása annak, hogy ezek a szövetkezetek tényleg megtalálják a maguk helyét és működni tudjanak. Ha ez a törvény majd kihirdetésre kerül, az állam megteszi, ami tőle telik.
Személy szerint egyébként azért is örömmel vállaltam szerepet a támogatásban, mert azt remélem, hogy annyi év után egy kicsit változik a szemlélet a kormányoldalon is; változik a szemlélet, és a következőkben másként nézünk a szövetkezetekre. Vannak nálunk kiváló szövetkezetek, amelyek még parlagon hevernek, hogy ne mondjam, például a Hangya-szövetkezet. Hosszú-hosszú időn keresztül, fél évszázadon keresztül szolgálta a magyar gazdaságot. A lehetőséget ott is biztosítani kell, és ebben az esetben a szövetkezeti lehetőségek a társadalmon belül megtalálják a saját helyüket.
Visszatérve végül is erre a javaslatra: az én meggyőződésem szerint nem fog ez úgy menni, hogy egyik nap kihirdetjük a törvényt, és másnap tömegesen alakulnak a szövetkezetek, de ha megtesszük azokat a lépéseket, amelyek az induláshoz szükségesek, akkor ez az indítvány sikeres lehet, és meggyőződésem szerint mind a két célt szolgálja, szolgálja azt, hogy a nyugdíjasoknak teljesebb legyen az életük, biztonságosabb legyen az életük, és természetesen szolgálja a munka világát is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
