GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Hát, a vita vége felé, azt gondolom, nagyjából már lehet csinálni egy kasszát. Majd nekem a Gábor még segít, hiszen itt nagyon sok minden elhangzott. Meg kell mondjam, hogy olyan értelemben egyértelműen hasznos volt ez a dolog, hogy a probléma feltárása nagyjából sikerült. A megoldásban különböző javaslatok meg vélemények vannak. Én csak azt tudom mondani, amit az elején mondtam a vezérszónoklatban, hogy az a baj, hogy ezt a problémafeltárást szerintem nagyjából a rendszerváltás környékén kellett volna megcsinálni.
Nyugodtan mondhatom, hogy itt több trauma érte a magyar vidéket. Szerintem az is trauma volt, amikor kollektivizáltak, de az is, amikor ’90-ben azzal a szisztémával ment szinte teljesen tönkre a működő mezőgazdaság, amit akkor kitaláltak, a kényszer-átalakítással, és nem a szerves fejlődés eredményeként jött sok minden létre. Nem bírja ki ez a szakma, ahol azért nagyjából egyrészt a biológiát kell kiszolgálni, másrészt minimum 20 éves mechanizmusok vannak, hogy ilyen gyakran ekkora vagyonvesztés érje. Ez sajnos többször bekövetkezett.
Ezért vannak most előnyben velünk szemben a versenytársak, mert gyakorlatilag ők egyenes pályán mentek. Persze, hogy ez a pálya mennyire versenyképes például egy amerikai vagy egy új-zélandi mezőgazdasággal, az egy más kérdés. Mert azért se felejtsük el, amikor vidékfejlesztésről meg vidékpolitikáról beszélünk, hogy nekünk, Európának nem teljesen nyitott a világ, mert azért vannak még vámok meg sok minden, de valahol a termékek itt vannak. Mondjuk, arra is figyelni kell, hogy miért csak új-zélandi sajt van az összes repülőn a világon. Ezekre szerintem, ha komolyan vesszük magunkat, figyelni kell.
A másik az a fajta jövedelem-helybenhagyás, a megtermelt jövedelem helyben hagyása, ami tipikusan Ausztriára jellemző, ezt Gábor elég részletesen elmondta, meg itt többen, olyan szinten tudatosodott a vidéken élőkben, hogy ha nem segítik egymást, akkor a végén nekik is rossz lesz, amihez még nekünk biztosan sok idő kell. Mert egyelőre itt én az irigységi faktort sokkal erősebbnek látom, mint a segítő szándékot. Ez egy nagyon nagy probléma.
A másik, amikor viszonylag dinamikus fejlődés volt, függetlenül a társadalmi berendezkedéstől, és szerintem sokan visszasírják ám - bármit is mondunk, a ’70-es évek közepétől a ’80-as évek végéig - a magyar falusi létet, annak egy titka volt. Sok titka volt, de egy biztosan, hogy nem lett elvéve onnan a megtermelt jövedelem. Most meg beékelődött egy olyan réteg ebbe a mechanizmusba, itt különösen a mezőgazdaságról beszélek, ami nem abban érdekelt, hogy a helyi közösség fejlődjön, hanem abban érdekelt, hogy minél nagyobb profitot tudjon onnan kihozni. Ez a nagy baj. Aki ezt a szisztémát alkalmazza, azzal szemben egyértelműen degressziót kell alkalmazni. Soha nem vitattuk, hogy ne legyen támogatási limit, de nem olyan alapon, hogy 1200 hektár, és akkor mindegy, hogy az most 10 aranykoronás föld, vagy 25 aranykoronás föld, vagy 30, mindegy, hogy mondjuk, az a vállalkozás 200 embernek ad megélhetést, vagy éppen 10-nek ad megélhetést 5 ezer hektáron. Ezzel nem értünk mi egyet.
Mi azt mondjuk, kell, hogy legyen ilyen típusú lefölözés, mert nyilván más a nyereségtermelő képessége egy nagyobb kapacitásnak, de sokkal inkább kényszerpályára kellene tenni, hogy igenis tegyen hozzá sokkal többet mindenki, aki a mezőgazdaságból akar megélni, a saját környezetének fejlődéséhez. Mert ez most jelenleg nincs semmilyen módon preferálva. Sőt, olyan helyzet állt elő, hogy van olyan falu, amelyik egy fillért nem tud profitálni a saját környezetében lévő földekből. Gondoljuk azt végig, hogy ha olyan vállalkozás működteti vagy művelteti ott a földeket, aki nem azon a településen van bejelentve például, nem azon a településen vannak a gépei. Attól még súlyadót sem tud beszedni a saját széttaposott útjai után. Nem beszélve arról, hogy semmiféle adóbevétele nincsen, még akkor sem, ha egyébként az a vállalkozás komoly nyereséget termel.
Nem beszélve arról, hogy én egyébként nemcsak a mezőgazdaságban, de a mezőgazdaságban különösen az osztalékkivételt iszonyatosan megadóztatnám. Iszonyatosan megadóztatnám! Ugyanis az mégsem működik, tudunk mezőgazdasági vállalkozásról, ahol nagyon alacsonyan tartják a fizetéseket, majd egyébként több száz milliós osztalékot vesznek ki a tulajdonosok. Azt gondolom, hogy ezt valamilyen szinten lehetne szabályozni, hogy mondjuk, aki az átlagbér alatti szinten fizeti az embereit, és osztalékot vesz ki, az ne a sima 15 százalékos osztalékadót fizessen, hanem fizessen 50 százalékot vagy akár 80-at. Ha ilyen javaslat érkezik, biztosan támogatjuk. Ugyanis abból az osztalékból azon a településen semmi nem fejlődik. De ha ott megfizetné az embereit például, és az most mindegy, hogy magánvállalkozás vagy társas cég, ha ezt csinálja, akkor az államnak valahogyan bele kell avatkozni ebbe a mechanizmusba.
Viszont azzal is egyetértek, itt több ember elmondta, hogy a valódi kistermelők sarcolását meg a hatósági vegzálását minimálisra kell csökkenteni. Én biztos vagyok benne, hogy ha csinálnánk egy normális őstermelői rendszert, amibe nekem például a gabonatermelés nem fér bele… - a gabonatermelés nem őstermelés, az egy adóelkerülési trükk, semmi egyéb. Mert az, hogy beérkezik egy szállítóra egy szerelvényen 40 tonna gabona nyolc szállítójeggyel, az nem őstermelés, emberek. Az egyszerűen arról szól, hogy ne kelljen adózni. És ez egy iszonyatos versenyelőny, mert több száz hektáron működnek őstermelői háttérrel. Őstermelő a nagymama, a nagypapa, az unoka, a nagybácsi, a nagynéni, mindenki őstermelő. Ez nem normális. Az őstermelő az, aki a maga által megtermelt termékfeleslegéből a környezetét el tudja látni. Ebben nekem például biztosan nem fér bele a gabonatermelés. És ha abban megegyeznénk, hogy ki az őstermelő, és az ne árulhasson banánt a pápai piacon, akkor minden további nélkül be lehetne vezetni az átalányadót, úgy, ahogy van Ausztriában, és akkor nem kellene azzal szórakoztatnunk, hogy most ellenőrizgetik hetente kétszer, hogy adott-e blokkot vagy nem. Fizesse ki, ami egy bizonyos kapacitás után megképződik, és akkor ez rendben van!
Azt gondolom, hogy bizonyos dolgokat a vidék fennmaradása érdekében alapjognak kell tekinteni, például a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, ebbe beleértem a közlekedési infrastruktúrától kezdve az oktatási és egészségügyi szolgáltatást is. Ezeket valahogy szerintem Alaptörvényben vagy alkotmányban kellene rögzíteni. Ugyanis az a baj, hogy most ezt semmi nem védi vidéken. Semmi! Akár az önkormányzat is dönthet úgy, hogy megszüntet bizonyos tevékenységet, de az állam is. Sajnos, volt már erre példa, és ebben mi sem voltunk különbek.
Erről beszéltem az expozéban is, hogy igenis van ebben mindenkinek sara. Nekünk az például, hogy megszüntettünk járatokat, a Fidesznek meg az, hogy mindent megígért 2010-ben, oszt’ nem állított vissza egyet sem. Mert akkor lenne ez fair mondás visszafelé, ha közben minden visszakerült volna a helyére. De nem került vissza itt semmi. Azt gondolom, ezek azok a pontok, és ebbe beleértem az idősgondozást is.
Robinak mondanám, hogy többgenerációs családban nőttem fel. Nem volt kérdés, hogy a dédit éppen ki látja el, aki ráért, meg kell mondjam. És nem is volt probléma. De te sem élsz már többgenerációs családban szerintem, meg sokan nem élnek itt. Mert mi volt a lényeg? Hogy a gyereknek jobb, ha külön van a szülőtől. Nem mondom én, hogy nem volt konfliktus a többgenerációs családban. Hogyne lett volna! Ahol négy generáció élt együtt, el lehet képzelni, hogy közöttük nem volt minden felhőtlen, de ez volt a normális és megszokott. De most már nem ez van. És nem hiszem, hogy ebbe az irányba vissza lehet menni.
Ahogy abba az irányba sem lehet visszamenni, hogy egy szem disznótartó a falu közepén 300 disznót tart. Ilyen nincs! Mert amikor mindenki tartott, akkor egyformán büdös volt mindenhol, meg mindenhol egyformán volt légy, ezért nem zavarta a másikat. Ugyanúgy zavarta, csak nem foglalkozott vele. De most azért azt is látni kell, hogy ez a világ már nem ilyen. Akkor úgy kell szervezni az életet, hogy legyen lehetősége valakinek akár állatot is tartani, csak olyan mederben, hogy tartsa be a normális együttélés szabályait. Mert nem a tisztességes állattartással van a probléma, hanem azzal, aki mondjuk, négy hónapon keresztül nem viszi el a trágyát az udvaráról. Ebből persze nem lehet a hatóságot sem kihagyni, és azzal egyetértek, hogy teljes felügyelet nélkül nem lehet hagyni ezt a helyzetet.
(22.10)
A másik, hogy egyelőre úgy látszik, hogy arra az infrastruktúra-fejlesztésre és az abból következő jövedelemigényre vagy fizetésigényre, ami bekövetkezett a rendszerváltás után hál’ istennek, nem volt fedezet. Régen nem volt szemétdíj a faluban, csatornadíj meg ilyenek. Nem volt szemét sem. Meg volt oldva, hogy ott nincsen fölösleges input se meg output se, ott nem volt semmi ilyen, mert nem kellett. A falusi berendezkedés, a falu majdnem ugyanúgy működött, mint egy tanya, csak egy porta volt egy tanya. S szóba került a tanyaprogram. Mondtam az államtitkár úrnak, hogy jó lesz, ha ott majd körülnéznek, mert ott biztos, hogy Btk.-s történet van, tehát az tuti. A nagy fővárosi piac működésében sem látom tömegével a termelőket, de ez egy mellékszál, ebben van közös feladatunk, majd ebben mi is körülnézünk természetesen.
Tehát én azt gondolom, hogy ha ezekben az ügyekben nagyjából meg tudnánk egyezni, hogy mi az a határ, ameddig bizonyos engedményeket tudunk még adni a termelésbe, mire szorítsuk rá azokat, akik most ebből élnek, akkor énszerintem meg lehetne valamit mozdítani. De azért illúziónk ne legyen, nem lesz többet tízmillió disznó, se piaci oldalról, mert nem tudjuk kezelni; most egyébként 2,8 millióra sikerült magunkat leküzdeni, pedig 400 forint fölött van az ár, ezt én se nagyon értem, de úgy látszik, mindenki a fejlesztésre vár, most már nem akarnak a meglévő kapacitásokba újabb létszámot bővíteni. Ezt föl is kell pörgetni, ezt mondom államtitkár úrnak is, mármint Csepreghynek is, hogy tényleg csinálni kellene valamit, el kellene dönteni a pályázatokat, mert másfél éve áll minden, és ez nem jó. Ez nem jó a településeknek se, de leginkább a mezőgazdasági vállalkozásoknak.
Énszerintem sok mindent meg lehetne itt oldani, ha meg lehetne beszélni. Én úgy látom, ebben vannak is partnerek. De ma is, én nem tudom, hogy keveredett ide a „Modern városok” program, de én nem hiszem, hogy az ennek a vitanapnak volt a tárgya. Én szívesen meghallgattam Győr iszonyatos fejlődését - azon jövök keresztül szinte mindennap, tehát én pontosan tudom, hogy ott mi van -, de nem hiszem, hogy ennek a vitának volt a tárgya. De ez ugyanúgy igaz Debrecenre is.
Ennek ellenére persze az is biztos, hogy egy-egy vidéki térség nem tud működni, ha nincs normális, környezetben lévő kapacitás, mert azért Európa se úgy működik, hogy mindenki falun dolgozik, hanem úgy működik, hogy ott jobb élni, aztán eljárogat 15-20-30 kilométerre dolgozni. Ezt nekünk is segíteni kell szerintem, ez egy alapkérdés, meg ehhez olyan utak kellenek, amik járhatóak, mert tényleg vannak olyan utak, amin már a terepjáró sem lesz lassan elég.
Én szeretném mondani, hogy mi ebben partnerek vagyunk. Az, hogy sokat kekeckedünk, meg az, hogy állandóan kérdezünk, azért van, mert nem lehet olyan helyzet, hogy a támogatások május végén százmilliárdos nagyságrendben nincsenek kifizetve, mert ezt például a szakma nem nagyon viseli el.
A másik, hogy jogbiztonság kell. Ezek az elmúlt évekbeli beavatkozások akár a földbérleti rendszerbe, akár a földtörvénybe, nem a jogbiztonságot szolgálták. Így nagyon nehéz befektetőket várni, márpedig azért egyet látni kell: más falusi tőkevonzó erő, mint a mezőgazdaság, nincsen. Tehát azon keresztül lehet további tőkevonzást csinálni, nem mezőgazdasági tevékenységre, ezt ne felejtsük el, mert ott megvan hozzá az infrastruktúra - ez igaz a családi gazdaságokban is, meg igaz a társas gazdaságokban is -, és az ideális arányt nyilvánvaló, hogy segíteni kell kialakulni, de nem durva beavatkozásokkal.
Én azt gondolom, hogy ha ezekben az ügyekben meg tudnánk nagyjából egyezni, akkor talán, nem azt mondom, hogy meg lehetne menteni azt az 500-600 falut, amire sajnos rá kell mondani, hogy akkora volumenű népességfogyás volt, hogy nem valószínű, hogy azokat hosszú távon meg lehet menteni, de legalább a többit kellene megpróbálni, hogy a teljes vidéki lakosságnak ne kelljen máshol élni, mint ahol egyébként ezt megszokta évtizedeken keresztül. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
