SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként és első szóban hadd mondjak köszönetet azoknak a képviselőtársaimnak, akik segítették és támogatták, hogy létrejöjjön ez a vitanap. Azt gondolom, egy nagyon fontos témáról beszélünk. Most, amikor az elmúlt hetekben volt itt építésügyi javaslat, amely 300 négyzetméter fölötti lakások engedélyezését támogatta, volt a nemzeti szabványosításról, a hivatalos statisztikákról törvényjavaslat, civiltörvényről, CEU-ról, állami tulajdonú ingatlanok átadásáról, tehát egyszer eshetne szó olyan dolgokról is, ami a magyar emberek életét közvetlenül befolyásolja. Egyszer beszélhetnénk a magyar vidékről és az ott élő emberekről és az ő sorsukról, hogy mit fog nekik hozni a következő egy-két évtized.
Külön köszönöm Lázár János miniszter úrnak a felvezetőjét, hiszen nagyon-nagyon fontos adatokat közölt az Országgyűléssel, ami fontos, hogy elhangzottak itt. Ugyanakkor kicsit sajnálom, hogy az utolsó mondata az volt, hogy kész a vitára, mert hát mit gondoljak egy olyan emberről, aki azt mondja, hogy gyere ki a kocsma elé, majd mire kiérek, elszalad és eltűnik onnan. (Gőgös Zoltán: Felmérte az esélyét!) Ez mindenképpen tanulságos arra vonatkozóan, hogy a vidékről hogyan tudunk beszélni, de bízom benne, hogy itt maradt fideszes képviselőtársaim és az államtitkári kar ki fog ebben segíteni.
Elsőként is arról szeretnék beszélni, hogy a vidék mint színtér, nem csupán gazdasági és mezőgazdasági termelő helyszín, hanem mindenkor meghatározó sorsfordító része a magyarságnak, a nemzetnek. Nem pusztán árutermelő terület, hanem egyben a természeti erőforrásoknak, a biológiai sokféleségnek a helyszíne, hiszen ott alapszik meg az a gazdaság, amit egy ország fenntarthatóan meg tud valósítani. Azért akartam ezt direkt szóba hozni, hiszen ma még nem esett szó a parlamentben arról, hogy ma van a biológiai sokféleség világnapja. A biológiai sokféleség világnapján beszélnünk kell azokról a természeti erőforrásokról, amelyekre hosszú távon fenntartható gazdaságot lehet építeni. A mai nap folyamán, bízom benne, erről lesz szó azzal, hogy akár történelmileg áttekintjük a magyar vidék és a magyar vidék népességének helyzetét, akár pedig úgy, hogy a jövőbe tekintünk.
Néhány adatot engedjenek meg, amelyek részben elhangzottak, részben pedig jó, ha összefoglaljuk. Ezek egyszerű tények lesznek, amelyek közvetlen statisztikai kutatásokon alapulnak, és nagyjából jellemzik most a magyar vidék helyzetét.
Kezdjük a bérekkel! Volt már szó róla, hogy ha Magyarországon valaki egy vidéki térségbe születik, mondjuk, Szabolcsba, akkor feleannyit fog keresni, mint ha a központi régióban keres munkát. Feleannyit fog keresni csak azért, mert ott született és ott keres munkát. Szabolcsban a meghirdetett új állások 99 százaléka támogatott munkahely jelen pillanatban, ami azt jelenti, hogy vagy támogatásokkal, agrártámogatásokkal, mezőgazdasági támogatásokkal, EU-s támogatásokkal, vagy statisztikailag lényegesen nagyobb arányban a közmunkával van szoros összefüggésben.
A szegénység: 2010 óta a mediánbérek vonatkozásában az Eurostat adatai szerint a második legrosszabbat produkálja Magyarország, egyedül Görögország van mögöttünk, mindenütt másutt jobban nőttek a jövedelmek. A legrosszabb órabérek is majdnem Magyarországon vannak, illetve az ötödik legrosszabba tartozunk, Románia, Bulgária, Lettország és Litvánia van csak mögöttünk, és mindenki más az EU-ban lényegesen többet keres egy óra alatt. Az egy főre jutó GDP-ről Vona elnök úr már beszélt részletesen.
Egyszerűen ténykérdés, hogy a 263 európai uniós régióból a legrosszabbak között van Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl. Bízom benne, hogy jobbikos képviselőtársam Somogy problémáit fogja még ma a parlament elé hozni, hiszen fontos, hogy ezekről időről időre beszéljünk, hogy hogy is él a magyar. De nemcsak az egy főre eső GDP-ről vannak ilyen adatok, a versenyképességi index is ugyanazt mutatja, hogy az adott régió mennyire volt képes gazdaságilag vonzó lenni, és ebben is a legrosszabb adatot, illetve a harmadik legrosszabbat produkálja az egész Unióban Magyarország.
Az elvándorlásról szintén érdemes beszélni. Különböző adatok vannak; a Népességtudományi Kutatóintézet idáig 335 ezerre teszi, Matolcsy György még miniszterként 500 ezer fölé helyezte ennek a számát. A legfrissebb közlés 2016 januárjában az Eurostat alapján 410 ezres lélekszámot mondott az európai uniós államokban, akik legálisan munkát vállaltak, és ebben nincsenek benne Franciaország és Spanyolország adatai, mert az Eurostatnak ők nem küldték meg az adatot, és ezek csak a legális munkavállalók. A Központi Statisztikai Hivatal becslése szerint a 18-40 éves korosztályból további 680 ezren tervezik elhagyni az országot, akik már elgondolkoztak, s 370 ezer konkrétan el is hagyná az első lehetőségre, amint Nyugat-Magyarországról kap adatot. (Sic!)
Ha demográfiai adatokról beszélünk, akkor nyilván beszélni kell a népességelöregedési viszonyokról is, hiszen a Népességtudományi Intézet szakértői azt prognosztizálták, hogy 2060-ban átlagban optimális körülmények között 7,9 millióra csökken a magyar, a legjobb esetben 8,69 és a legrosszabb esetben 6,7 millióra csökkenhet a magyarság. Itt a Központi Statisztikai Hivatal igazgatóhelyettese azt írta, hogy 2050-re megfeleződhet a magyarság, akik a Kárpát-medencében éltek e vonatkozásban.
Az infrastruktúra vonatkozásában az egyik legrosszabb vidéki infrastruktúrával rendelkezünk szerte Európában, ami a közúthálózat, a közszolgáltatások elérésére vonatkozik.
A birtokstruktúráról, gondolom, fogunk ma még vitázni, de az egyik legrosszabb adatokkal rendelkezik az Európai Unióban, illetve itt is az ötödik legrosszabbak vagyunk, 64,44 százalék a 100 hektár fölötti birtok, és ez mindössze a birtokosok 1,69 százaléka. Lázár miniszter úr említette példaként Ausztriát, hogy vajon hogy csinálják másképp. Ott ugyanez a szám, ahol engedték, hogy 100 hektár fölé nőjenek, 16,4 százalék, tehát kábé egynegyede a magyarországi birtokstruktúrában megengedettnek.
A rossz agrárstruktúra is egy nagyon fontos kérdés, hiszen alapvetően a vidék foglalkoztatására ez mindig is hatással volt. Hogy a kertészeti ágazatainkat hogyan növeltük, a kistermelőknek hogyan adtunk teret, az öntözési infrastruktúra hogyan változott az elmúlt években, a foglalkoztató ágazatokba mennyi pénzt tettünk, az állattartásban az intenzív gyakorlat hogyan csökkentette a munkahelyeket a hagyományos extenzív állattartási lehetőségekkel kapcsolatban, és mindennek milyen vonatkozása volt az élelmiszer-biztonságra. Az eltűnő kisgazdaságok vonatkozásában csak 2016-ban háromszor döntött rekordot a kis- és középvállalkozások megszűnése Magyarországon. Konkrétan: ha csak a mezőgazdaságot nézzük, 2010 óta az öt fő alatti foglalkoztatási létszámú agrártermelőknek a közel 10 százaléka tűnt el Magyarországról úgy, hogy közben nem csökkent a foglalkoztatás érdemben, ami azt jelenti, hogy nagybirtokosokhoz mentek el a kisbirtokosok, tehát az alkalmazotti világ nőtt.
A központosítás és a centralizáció növekedett Magyarországon, a járási rendszerekkel gyakorlatilag a legkisebb településekről 20-30-40 kilométereket kell utazniuk, hogy az alapvető ellátásokat elérjék. Az iskolai oktatásban nem ritka egyáltalán - most januárban is, amikor a legnagyobb mínuszok voltak -, hogy hajnalban kisgyermekek 6 évesen, 7 évesen, 8 évesen buszt várnak egy-egy buszmegállóban, hogy bejussanak a 10-20 kilométerre lévő iskolába. Az egészségügyben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van olyan 36 település, aminek összesen egy háziorvosa van, és van, ahol havonta egyszer van nőgyógyászati ellátásra lehetőség.
Mindezek a tendenciák folyamatosan azt mutatják nekünk, hogy akár tetszik, akár nem, és bocsánatot kérek, még nem tartottam ott, hogy bárkit hibáztassak, csak folyamatokról beszélek az országban, hogy egy elöregedő, elnéptelenedő, elszegényedő magyar vidékről kell hogy beszéljünk, amelyekben a feudális viszonyok egyre inkább jellemzők lesznek, bárkik is teremtették, bármelyik kormány hozta létre, néhány nagybirtok, néhány nagyvállalkozás, néhány kiemelt személy kaphatott lehetőséget, hogy változtasson a saját sorsán, és ez megteremtette azt az esélyegyenlőtlenséget, amely Magyarországon már megteremti azt, hogy nem a származás, nem a személyek, egyének neme, hanem a születés helye a legnagyobb esélyegyenlőtlenség, ami megteremtődik. Ma Magyarországon egy többségi közösséghez tartozó férfinak, ha Borsod-Abaúj-Zemplénben születik, sokkal kevesebb az esélye, mint egy hölgynek bármilyen kisebbségben, mondjuk, a II. vagy a XII. kerületben.
A regionális különbségekből adódó hátrányos hátrányt a legtöbben nem tudják leküzdeni, és csak azt látják megoldásnak, ha elmennek. Nyilvánvalóan ezekről a problémákról kell beszélnünk, és ha most itt vagyunk a parlamentben, akkor mindenben kell hogy a jelenlegi kormányról beszéljünk és ennek valamilyen szinten a felelősségéről.
Huszonhét év telt el a rendszerváltás óta, abból tizenegyet közvetlenül a Fidesz irányított Magyarországon. Ha hozzászámítok MDF-es éveket, hiszen Nagy István államtitkár úr, Font Sándor képviselőtársam, volt MDF-esek is itt vannak, akkor 15 évről beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy több mint felét már ilyen jellegű jobboldali kormányok adták, és nyilvánvalóan a felelősséget valamilyen szinten meg kell hogy határozzuk.
Jelen pillanatban a kormányzat láthatóan lemondott a falvakról. A kisfalvakban nem hatékony kampányolni, nem lehet kampányolni, szemlátomást a források elosztásának a lehetősége, az EU-s támogatások egy főre esően, ha megnézzük ezeken a településeken, amely kistelepülésekre vonatkoznak, itt a legrosszabb az egész országban. Nyilvánvalóan ha Magyarországon több mint ezer törpefalu van, ahol a népesség létszáma nem éri el az ötszáz főt, és további 309 községben még a 200 főt sem, akkor láthatjuk azt, hogy nyilván nehéz feladat áll előttünk. Csak az a kérdés, hogy az a fajta szemlélet, amit volt liberális politikusoknak tulajdonított Lázár János miniszter úr, mennyire hatja át a mostani kormány szemléletét, hiszen akármiben is nézzük, a felelősség megjelenik.
(16.30)
A bérpolitika: jelen pillanatban a Fidesz-KDNP hét éve Magyarországon a legfontosabb versenyképességként az olcsó munkabért és a közmunkát teremti. Ez a bérpolitikája a kormánynak. Vajon ennek van hatása, a vidékről való elvándorlási igénynek? Az elhibázott birtokpolitika továbbra is a nagyoknak kedvez, és ma már rosszabbak a viszonyok, mint az 1935-ös feudális viszonyok között, hiszen egyértelműen a nagybirtokok aránya és a 100 hektár fölötti gazdaságok aránya lényegesen rosszabb lett, mint ’35-ben. Lehet itt szerencsenmosdatást csinálni a termőföld-privatizációra és egy halom más kérdésre, de az, hogy a külföldiek földszerzését konkrétan megteremtette a magyar állam, az, hogy a nagyoknak a növekedést tovább biztosította, ez egyszerűen ténykérdés.
A „Modern városok” programból a három és négy számjegyű utakat szinte teljesen kizárták az elmúlt időszakban, amiket sajtónyilatkozatokból lehet tudni, holott az Országos Közúti Adatbank adatai szerint a hazai utak több mint felén, 51,2 százalékán rossz az útminőség, és 11,8 százalékán pedig nem megfelelő a burkolat, ami csak sebességkorlátozással használható.
Több mint 60 százaléka elérhetetlen ezeknek a településeknek, úgy, hogy közben a közösségi közlekedés érdemben nem fejlődik, és mondjuk - épp a múlt héten vitáztunk erről Fónagy államtitkár úrral -, Szarvas meg Mezőtúr között vagy Kisújszállás és Kisköre között ugyanaz a kis dízelmozdony közlekedik, mint a ’70-es években, mikor létrehozták. Nyilvánvalóan, ha közösségi közlekedést és közúti közlekedést sem fejlesztünk, akkor itt nagyon-nagyon nehéz lesz érdemben változtatni.
Lázár miniszter úr említette, hogy 350 ezer eladó ingatlan van szerte a vidéken, ennek ellenére a CSOK konkrétan, a jelenlegi tendenciákban azt segíti, hogy a vidéki térségekből elvándoroljanak a családok. Az önök támogatáspolitikája nem azt segítette ezzel a családtámogatással, hogyan maradjanak helyben, hanem azt segítette, hogy eladhassák a pár milliót érő vidéki ingatlanjaikat, és elmenjenek Nyugat-Dunántúlra vagy a központi régióba. Kérdés nyilvánvalóan, hogy ez a jóindulatú vagy jó szándékú családtámogatási rendszer milyen eredményeket hozott.
Az EU-s támogatások felelősségéről hiba lenne nem beszélni, hiszen, ezt önök is tudják, mióta EU-s támogatás van Magyarországon, a mindenkori kormánypártok lenyúlási szándéka, a támogatások hatékonytalansága, az, hogy oda megy a támogatás, ahol a legkevésbé szorulnak rá, akiknek önerejük van, akik meg tudják előlegezni ezeket a pénzeket, azok fognak hozzáférni.
Érdekes volt, egyik képviselőtársam a tanyaprogramot is említette mint hazai unikumot vagy mint magyarországi különlegességet. Valóban különleges, hogy a tanyaprogramban V. kerületi piacon cápauszonyt áruló éttermeket tartunk fenn, hiszen ez tipikusan olyan példája ezeknek a kormányzati intézkedéseknek, amely szimbóluma lehetne ennek az egész támogatásnak.
Még nyilvánvalóan arról kell beszélni leginkább, hogy mit hoz 2018, mit ígér Putyin bábkormánya Magyarországnak, mit ígér a Fidesz-KDNP a magyar vidéknek, és hogy hogyan fog változni. Önök idáig egy szavakkal kampányoltak, eljött annak az ideje, hogy nyíltan játsszanak, hogy mi az, amire számíthat a magyar vidék, és mi lesz a vidéken élő emberek sorsa.
Lázár János miniszter úr a globális világ kihívásairól beszélt. Ez a kihívás folyamatosan növekszik minden egyes olyan munkahelyteremtéssel, amikor önök külföldről egy tőkést betelepítenek, és a külföldi gazdaság kitettségével növekszik a magyar vidék esélye. Lázár miniszter úr azt mondta, hogy azért szavaztak az EU-s csatlakozásra, hogy tudjanak munkát vállalni. De miért is kell munkát vállalni külföldön? Miért nem lehet itthon olyan feltételeket teremteni? Miért kell feltétlenül a mobilitást erősíteni, miért nem lehet helybe vinni a munkahelyeket? Miért kell olyan támogatáspolitika, ami ezt nem erősíti?
Lázár miniszter úrnak az SZDSZ-ezésére meg a liberális gondolataira csak annyit szerettem volna mondani, hogy jelen pillanatban az LMP-ben nulla képviselő van, akinek köze volt az SZDSZ-hez, ami a Fideszről nem mondható el, hiszen az egyik szóvivőjük is egy volt SZDSZ-es politikus. Tehát annak az ideológiának, ami a magyar vidék és a magyar falu sorsáról gondolkozik, minden bizonnyal el kell gondolkozni, hogy az önök soraiban vagy pedig nálunk van nagyobb esélye.
Nagyon-nagyon fontos gondolat még, az utolsó perceimben, hogy még egy dologra utaljak. Konkrétan miniszter úr nagyon-nagyon helyesen említette a nemzeti vidékstratégiát. Nagyon gyorsan: kinyomtattam az indikátortáblázatot a nemzeti vidékstratégiából, ami az egyik kedvenc kiadványom (Felmutatja.), és gyakorlatilag kijelöltem miniszter úrnak azokat, amiben rosszabbak az eredmények, mint amit 2020-ra terveztek, és amiben nincs eredmény. 90 százalékában rosszabbak az indikátorok, és ha végignézünk akár a jó ökológiai állapotot elérő vidéki térségektől a biodiverzitáson át, az elvándorláson keresztül az iskolázottságig, akkor azt kell mondjam, hogy az önök vidékpolitikai teljesítménye eddig sajnos elégtelen, hiszen a saját maguk által kitűzött célokat indikátoraiban, amiket önök határoztak meg és nem az ellenzék, nem tudják teljesíteni.
Ennek ellenére én is azt szeretném, hogy lehetőség szerint egy konstruktív szakmai vitán beszéljünk arról, hogy mit tehetnénk mindazokért, akik nem tudnak magukért tenni, és ezt a Fidesz-KDNP soraiban, ahol a legtöbb vagy szinte kizárólagosan a vidéki országgyűlési képviselők megválasztásra kerültek, mit tudunk még tenni a következő egy évben, hogy ezek a folyamatok ne erősödjenek. Ebben kérem az önök közös gondolkozását, ebben kérem a támogatásukat. Azt kérem, hogy lehetőség szerint gondoljanak azokra az emberekre, akik vidéki falvakban soha nem fognak parlamenti közvetítést nézni, akiket nem érdekel a politika, akik nem hallottak még a politikai pártokról, akiket önök sem érnek el, ugyanakkor mind jó magyarok, és csak dolgozni akarnak ott, ahol megszülettek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ahol a nagyszüleik sírja van. Ebben kérem a támogatásukat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
