A Morva-mező (Marchfeld). Becker M. A.-tól, fordította Paszlavszky József
A Morva-mező (Marchfeld).
Becker M. A.-tól, fordította Paszlavszky József
Becker M. A.-tól, fordította Paszlavszky József
Ott, a hol a Duna a Kahlenberg és a Bisamberg közt a szorosból kilép, a folyam mindkét oldalán tetemes síkság terűl: jobbról az úgy nevezett Bécsi medencze azon elébe telepűlt dombok sorával, melyeken Bécs főváros fekszik előhelységeivel együtt, balról pedig a Dunától mindjárt lapályosan tova terjedő Morva-mező, mely nevét a rajta éjszakról délre végig futó folyótól kapta.
Figyelmen kívűl hagyva a Morva bal partján fekvő, Magyarországhoz tartozó részt, az osztrák Morva-mező a legnagyobb síksága Alsó-Ausztriának. Nyugatról keletre való legnagyobb kiterjedése (Lang-Enzerswdorftól a Morva torkolatáig) közel 40, délről éjszakra való kiterjedése pedig több mint 40 kilométer; ehhez hozzá kell még számítanunk a Morva völgyének Stillfriedtől Lundenburg felé vonúló s Alsó-Ausztriához tartozó, mintegy 30 kilométer hosszú részét is, melyet részben a Morvába ömlő Thaya ágai és ligetei borítanak.
A talajnak a Morva mentében való lejtése igen csekély; azért folyik ennek a vize sokkal lassabban, mint a Duna más mellékfolyóié. Nagyobb a lejtés nyugat-keleti irányban úgy, hogy pl. Lang-Enzersdorf több mint 24 méterrel fekszik magasabban annál a pontnál, a hol a Morva a Dunába ömlik. Magán a síkságon belűl vannak egyes azonos vonulású dombok, melyek a Russbachot déli irányáról délkeletre térítik.
A Morva-mező déli része folyó hordta iszapos föld; éjszaki részén kavics és görgeteg fekszik a szántóföld hantja alatt s egyes részeit futóhomok borítja. Ez mind igen kedvezőtlen a mezőgazdaságra. Valóban igen gondos megmunkálásra s azon kivűl úgy nevezett nedves esztendőre van ott szükség, hogy a termés a középszerűnél jobb legyen. A termékenyebb mezők mellett vannak olyanok is, melyek teljesen műveletlenek és csak legelőűl szolgálnak. Gondos vizsgálat azonban kiderítette, hogy az alsó részeken minden föltétel megvan arra, hogy a talaj termékenysége mesterséges öntözéssel jelentékenyen emelhető legyen. Az előtanulmányok meg is vannak s foganatosításuk sem fog késni, mihelyt az ország, nevezetesen pedig Bécs városa fontolóra veszi, hogy mennyi jó háramolhatik rá egy ilyen közel fekvő, bőtermésű vidékről.
Volt idő, mikor a Morva-mező alsó részét a Duna ágai szeldelték keresztűl-kasúl és sűrű ligetek fedték. Ennek nyomai itt-ott a talaj hullámos voltában még ma is láthatók. Ezen a talajon mai napság, megművelt dűlőkkel körűlvéve, számos s jókora helység terűl el, a ligetek pedig részben mint sűrű, szarvasok és vízi szárnyasok lakta erdők, a Duna mai partjait szegélyezik s helyenként a Morva partjain is végig húzódnak.
A Morva-mező, ha felhőtlen nyári reggelen tekintünk végig rajta, kedves látvány. Kár, hogy csak némi kényelmetlenség árán juthatunk hozzá, talán Gross-Enzersdorf templomtornyából, mely városka az alsó résznek majdnem a közepén fekszik.
Életkép a Morva-mező síkjáról.
Blaas Gyulától (állatok) és Schindler Jakab Emiltől (tájkép)
Tekintsük meg legelőször magát a lábunknál fekvő városkát. Mindamellett, hogy az idők folyamában ellenségtől, a Duna jégzajlása okozta vízáradástól és pusztító tűzvésztől sok változást szenvedett, külső körvonalain még mindig láthatók ama szilárd erődítésnek nyomai, mely Gross-Enzersdorfot egykoron a tartomány katonai helyei között kitűntette. A XIV. század utolsó éveiben, fallal körűlvéve, hosszúkás ötszög volt a helység; falait öt helyen erős kaputornyok szakították meg s árok vette körűl, melyen a kapuk irányában felvonó hídakon lehetett csak átmenni. Majdnem a város közepén emelkedett, ugyancsak árokkal körűlvéve, a freisingi püspökök vára, a kik, a mennyiben a tartomány felsőbbségével megegyeztethető vala, a XII. század óta urai és parancsnokai, valamint a Duna két partján levő gazdag birtokaiknál fogva igen tekintélyes nagyjai voltak e vidéknek.
Tágas körben hullámzó vetéseken és zöld legelőkön tekint szét szemünk, melyek között mindenfelé helységek látszanak fehér házaikkal s fasoros útakkal, melyek e helységeket egymással nagy részt összekötik. A helységek közűl először is kettő köti le figyelmünket a dunai ligetek szegélyén: az egyik Orth helysége, sötéten kiemelkedő vártornyával, melyen ugyancsak meglátszanak a viharok, melyekkel a múltakban meg kellett küzdenie a másik Eckartsau gyönyörű vadászkastélya, mely az erődtől félig elfedve, tovább keletre fekszik.
Mind a két hely iránt való érdeklődésünk fokozódik, ha elmondjuk, hogy Orth erősségét a pártharczoktól izgalmas időben, 1452-től 1463-ig, három ízben szállották meg s három ízben foglalták el; először a főurak zsoldosai a császár ellenében, azután a pártütő Franau (Fronau), hogy a környék kifosztogatásában biztos pontja legyen s végre a csehek Podiebrad György király alatt; – s ha felemlítjük, hogy Eckartsau kastélyában Mária Terézia idejéből való műkincsek, mint Gran Dánieltől való freskók, Matielitől származó márványszobrok, a császári házra vonatkozó családi képek és a termeknek teljesen az akkori idők ízlésében készűlt berendezése és bútorai lepnek meg bennünket.
Kedves képet alkotnak a távoli magaslatok, melyek mindjárt a Dunánál a Bisambergtől kezdődnek, a Hochleiten-en meg a matzeni magaslaton át tág ívben egész a Morváig, a Stillfried fölött emelkedő Hirschensprungig vonúlnak s a Morva-mezőt éjszaknyugatról és éjszakról koszorúzzák. E magaslatokat többnyire erdők borítják, szegélyökön helyenként szőlővel, melyek közűl a reggeli nap megvilágította pontokon előtűnik Bockflüssd és Matzen vára, valamint a távol háttérben Stillfried messzire látható temploma.
A Morva-mezőnek ezen s előbb említett része között is van történeti vonatkozás. Bockflüss jelenleg Abensperg-Traun gróf tulajdona; a XIV. században Eckartsau urai bírták és vára, melyet 1683-ban a török ostrom alatt dúltak fel, miként megmaradt képmásából látjuk, a XV. századnak egyik legérdekesebb erőssége volt. Matzen vára jelenleg ugyanazon család – a Kinsky grófok – birtoka, a kik a XVIII. század elején Eckartsaunak is birtokosai voltak, s a várnak azt a csinos külsőt és azt a szép belső berendezést adták, a melylyel 1760-ban megvétel útján Mária Terézia férjének birtokába jutott. Mai napság azonban Matzen nem annyira várkastélyának ékességéről, mint arról nevezetes, hogy birtokosa a szőlőmívelésre fordít kiváló gondot, melynek méltó foganatja is van. A matzeni borok hírnevet szereztek a Morva-mezőnek.
Schlosshof.
Fischer Lajos Jánostól
Bécsből kiindúlva, két vasút szeli át a síkságot: az egyik (az államvasút) éjszaki irányban, egy szárnyvonallal kelet felé, a másik (az éjszaki vasút) éjszakkeleti irányban, mely azután szintén éjszak felé kanyarodik.
Kelet felé ellát az ember egész a Kis-Kárpátokig, melyek a dévényi fokkal egész a Morváig, a Morvának a Dunába való torkolásáig nyúlnak. Ezen a részen mindenek előtt Schlosshof nagyszerű építménye ötlik szemünkbe, mely a hős Eugen herczegnek köszöni létrejöttét; az előtérben van, zöld erdővel övezve, Nieder-Weiden kis vadászkastély, melyet Rüdiger, Starhembergi gróf, Bécsnek 1683-iki védője építtetett volt magának. E kettő, valamint Eckartsau és Orth is a császári család tulajdona jelenleg.
Dél felé a kilátást helylyel-közzel korlátozzák ugyan a Duna menti ligetek, mindamellett átláthat az ember közöttük a Duna jobb partjára, a hol Petronell, Deutsch-Altenburg és Hainburg ötlik először is szemébe, míg szemkörének határt nem vetnek a tágas körben vonúló magaslatok, melyek között a Lajta-hegység, délkeleten a Rozália-kápolna, a kimagasló Schneeberg szomszédhegyeivel s végűl délnyugaton a Kahlenberg meg a Leopoldsberg a legkiválóbb pontok.
Nieder-Weiden vadászkastély.
Schindler Jakab Emiltől
A világ minden zugának megvan a maga sajátszerű nevezetessége s a világ minden zuga oly mértékben igyekszik azt érvényesíteni, a mily mértékben együtt jár vele a közérdek. A Morva-mezőnek nem egy, de több olyan nevezetessége van, melyet leírójának nem szabad mellőznie. Már az úgy van, hogy a lúdtenyésztés az egész tartományban sehol sincs annyira elterjedve s a gazdaságra nézve sehol sem oly jövedelmező, mint a Morvamezőn, s ugyanezt mondhatjuk a lótenyésztésről is. A föltételeket erre maga a természet adta meg a talaj alakúlatában, a buzdítást pedig megadja az a haszon, melyet a lakosok e két gazdasági ágból húznak. És nevezetes, hogy e két gazdasági ágat, mint a Morva-mezőnek sajátját, a legrégibb időkig lehet visszafelé követni. A Morva-mezőnek egy részét már a XI. században „Ganserfeld” néven nevezték, s Gänserndorf (régebben Gänsetreiberdorf) helység neve, egy másik részében, ma is rávall a lúdtenyésztésnek tetemes voltára. Ha meggondoljuk, hogy a dunai ligetek a Morva-mezőn mint jelenleg minden évben, úgy régen is kedves tanyái voltak a vad ludaknak, föltehetjük, hogy a Morva-mező egyike volt azon helyeknek, a hol a vadludakat szelidíteni és tenyészteni kezdték.
Stillfried és temploma.
Fischer Lajos Jánostól
Épen így rávall a lótenyésztésnek régi időkben való gyakorlatára egy régi, ma már megcsonkúlt helynév. Stopfenreit falut a déli részen, közel a Morva torkolatához, a XI. században Stutenpferch-nek, vagyis ménesnek nevezték; és ugyanez a neve volt egy helységnek a Morva-mező éjszaki részén is, mely később, valószinűleg árvíz miatt, elpusztúlt.
Olyan nevezetességek ezek, melyek, történeti értékükön kivül, a lakosoknak általában javukra válnak.
Fel kell azonban még egy nevezetességet említenünk, még pedig a legnagyobbat, melyben a Morva-mező a tartomány valamennyi más vidékét felűlmúlja, s nem mondhatjuk róla, hogy a lakosoknak javukra szolgálna.
A háború általában rettenetes csapás s a népektől való elhárítása a legnagyobb kitűntetésre érdemes. Borzalmai azonban sehol sem rettenetesebbek, mint ott, a hol a küzdő hatalmak egymásra csapnak és a győzedelem pálmájáért öldöklő harczban viaskodnak. A Morva-mező hírnevéhez, ha nem is irigylésre méltó dicsőségéhez tartozik, hogy síkján annyi döntő csatát vívtak, mint hasonló csekély térségen sehol másutt.
A történet előtti időket itt fel se hozzuk, bár nem hiányzanak a jelek arra nézve sem, hogy a népek fontos ügyei akkor is gyakran találták a Morva-mezőn véres megoldásukat, valamint az is majdnem bizonyos, hogy a római légiókat a Morva-mezőn tették tönkre a quadok, mielőtt Carnuntum feldúlásához kezdtek (375). A germán quadok voltak nemcsak a Morva-mezőnek, hanem a Duna bal partján az egész országnak is urai.
Attól az időtől, mikor Ausztria egy nagyobb tartománycsoportnak volt fontos tagja, egész a mi századunkig, a következő nevezetesebb csaták említendők fel a Morva-mezőről: a Groiszenbrunn melletti ütközet (1260 július 12-ikén), a melyben Ottokár cseh hirály visszanyerte Stiriát Béla magyar királytól; a Weidenbach melletti csata (1278 augusztus 26-ikén), melyben ugyanaz az Ottokár király Habsburgi Rudolffal küzdve, megveretett és életét vesztette; az Aspern melletti ütközet (1809 május 21 és 22-ikén), melyben Ausztria az első érzékeny csapást mérte I. Napoleon kényuralmára; és a Wagram melletti ütközet (1809 július 4. és 5-ikén), melyben az osztrák hadsereg ugyanolyan hősiességgel, de balszerencsével harczolt ugyanazon kényúr ellen.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
