Építés, várak és helységek. Hauser Alajostól, fordította Pasteiner Gyula | Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

Építés, várak és helységek.
Hauser Alajostól, fordította Pasteiner Gyula

A jelentékenyebb építmények Isztriában majdnem kivétel nélkűl a tartomány nyugati partvidékén vannak. Ott keletkeztek, a hol a biztos öblök és kikötők kedveztek a kereskedelemnek és a közlekedésnek. A Quarnero felé néző és kikötőkben szegény keleti partvidék, valamint a tartomány belseje, sokkal inkább félre esnek, semhogy részük lehetett volna a műveltség fejlődésében, mely kiváló művészi jelentőségű építményekben nyer kifejezést. A nyugati part kedvező fekvésénél fogva itt igen élénk volt a külföldi hatás, a mi észrevehető az építmények művészi alakításán is. A tartománynak sokkal kedvezőtlenebb helyzetben levő belsejét ez alig érintette, az ottani számos hűbéres várkastély vagy azoknak maradványai a legritkább esetben bírnak azon építészeti jelentőséggel, melyen itt is fölismerhető az élénk művészi tevékenység hatása. A nyugati partvidék építményeit összevéve azt látjuk hogy az építészet három különböző korszakának hatása alatt keletkeztek. Három hatalmas birodalom, mindegyik a maga módja szerint ajándékozá meg egykori isztriai birtokát becses és napjainkig tartó emlékekkel, melyek a tartomány hasonlíthatatlan díszeivé váltak. A római és a byzanczi építmények fényes világot vetnek a tartomány történetére; ezekhez csatlakoznak a velenczei építmények, melyek legszámosabbak, és sokféle czélnak szolgálva, a legtöbb város jellemző vonását teszik, a nélkűl azonban, hogy nagyszerűségre nézve a korábbi emlékekkel mérkőzhetnének.

A Polában levő római építményeket egy előbbi czikk méltatta. Az amphitheatrum Augustus és Róma temploma, a Sergiusok diadalíve, Diana templomának romjai, a Porta gemina, Herkules kapuja és számos más maradvány fogalmat nyújtanak a város egykori jelentőségéről és azon építésbeli tevékenységről, melyet a rómaiak ide hoztak. Isztriában egyebütt is vannak római épületek maradványai, névszerint Parenzóban Mars és Neptunus templomainak alapépítményei jelölik a római időt; magában a tartomány belsejében is vannak különféle épületek töredékei, melyek nyilván római eredetűek.

Ezeknek rövid fölsorolására szorítkozva, áttérünk azon alkotásokra, melyek az Isztriában, úgy látszik, igen korán gyökeret vert keresztény tanítás hatása alatt jöttek létre. A partvidéken nem csekély az ó-keresztény templomok maradványainak száma; e bazilikák közűl sok később átalakíttatott, vagy lényeges változtatáson esett át, sok pedig egészen elpusztúlt és csak nevüket ismerjük. Szerencsére ez építmények közűl, melyek részben való átalakíttatásuk daczára is érdekesek, egy egész épségben fenmaradt. Ez a parenzói székesegyház. Mostani alakja a byzanczi uralom idejéből való, midőn Parenzo a ravennai exarchatus alá tartozott és egyik legkiválóbb alkotása a művészet és a történelem ama korszakának, mely Isztriára nézve is nagy jelentőségű. Eredeti elrendezését kevés ó-keresztény egyház óvta meg oly teljesen és épen, mint a parenzói templom. Oly építmények sorából áll, melyek mindannyian megfeleltek az egyház és az isteni tisztelet követelményeinek és hűen föltűntetik az ó-keresztény templom elrendezését minden hozzátartozóval együtt.

A Basilica Euphrasiana Parenzóban.
Nordio Henriktől

Egy hosszanti tengely mentén egy sorban következnek a babtisterium, az atrium, a templom és a torony, mely valószínűleg csak a XV. században építtetett a baptisteriumhoz. Most az atrium déli kapuja szolgál bejáratúl. A templomnak ezen négyzetes alaprajzú és nyílt előterét négy oldalt befelé szolgáló oszlopcsarnok övezi. Az oszlopok és a rajtuk nyugvó ívek, melyek mindegyik oldalon három árkádot képeznek, valamint a sarokoszlopok is részben régi állapotukban vannak, részben pedig eredeti helyükön újíttattak meg. Az előtér nyugati oldalához csatlakozik a keresztelő-ház, átellenében pedig, tehát az előtér keleti oldalán, emelkedik a templom. A keresztelő-ház nyolczszögű; belsejét fülkék élénkítik, közepén pedig még megvan a piscina, a bemélyített medencze, melyben kereszteléskor a keresztelendőt a vízbe merítették. A templom háromhajós bazilika, a középhajó nagyobb, az oldalhajók aránylagos kisebb apsissal végződnek. Már itt meg kell említeni, hogy a parenzói bazilika, a hozzá tartozó építményekkel együtt, úgy az elrendezésnek egésze, mint az építés részletei tekintetében byzanczi alakítású és közeli rokona a ravennai bazilikáknak. A templomnak nincs kereszthajója, a középső apsis belűl félkörű, kivűl hatszögű és pedig akként, hogy az egyik szög a főtengelyre esik, az oldalhajóknak a falba vájt apsisai kivűl nem láthatók, belűl félkörűek. Két rendben kilencz-kilencz oszlop választja el a magasabb középhajót az alacsonyabb oldalhajóktól; az oszlopokat boltívek kötik össze egymással; ezeken nyugosznak a középhajónak az oldalhajók félereszű teteje fölött kiemelkedő falai. Az előtérből byzanczi keretű három ajtó nyílik a templom három hajójába. A belépőt azonnal megragadja a templom belsejének nagysága és szépsége, nemkülönben a nemes anyagnak pompája. Az oszloptörzsek kivétel nélkűl szürke márványból valók; a gazdag faragású oszlopfőknek határozottan byzanczi formáik vannak, egészen hasonlók a ravennai St.-Vitale templomban és Konstantinápolyban látható oszlopfőkhöz; fölötte változatosak, mindegyiknek van vállköve, melynek a középhajóra szolgáló oldalát Euphrasius püspök monogrammja díszíti. A templom legpompásabb részei a főapsis és a főoltár mennyezete, melyeknek teljes épségben fönmaradt eredeti díszítménye fogalmat nyújt az épület belsejének egykori nemes gazdagságáról. A főapsis félkörében még ott állanak a régi kő székek, melyeken a papok ültek; a sor közepén nehány lépcsővel magasabban emelkedik a püspök kathedrája. A székek sora fölött az apsis falán az ablakokig érő, két méternél szélesebb szalag fut végig, mely több függőleges mezőre van osztva és mindegyiknek a legnemesebb fajú márvány darabokból és nagy gyöngyházakból összerakott díszítmény teszi páratlanúl nemes ékességét. E díszítmény nem a szó szoros értelmében vett mozaik, hanem inkább berakott mű, mely bizonyára a római időből fönmaradt eljárás szerint készűlt, a mint hogy az egyes formák is elárúlják eredetét. A szalag fölött az apsis falát mozaik művű alakok és egyéb díszítmények borítják. Azon kivűl jelentékenyen növeli az apsis pompáját az oltár fölött emelkedő menyezet.

A papi székek, a gazdag színű márvány, a mozaik burkolat és a menyezet az apsisnak pompás, de egyszersmind a helynek emgfelelő komoly és tisztes összhatást kölcsönöznek. A templom belsejének e teljes épségben fönmaradt részét látva, könnyen elképzelhetjük az egésznek egykori pompáját, mert bizonyos, hogy a díszítés nem szorítkozott csupán az apsisra. A templom homlokzatának az előtér fölött kiemelkedő részét szintén pompás mozaik díszíté. Sajnos az időjárás viszontagságai itt nagy pusztítást végeztek; a díszítmény legnagyobb része lehullott, s a mi megmaradt, abból alig lehet ráismerni az egykori pompára. A templom baloldali apsisához több kisebb helyiség csatlakozik, melyek öt kisebb apsisban végződnek; ez a Szent András kápolna, vagy is az úgy nevezett martyrium, mely bizonyára a bazilikával együtt a cultus czéljainak szolgált.

Az utóbbi években megejtett kutatások a bazilika korára és eredetére nézve meglepő eredménynyel dicsekedhetnek. A templom belsejében és annak éjszaki oldalán elterűlő kertben tett ásasátosk kiderítették, hogy korábban e helyen két templom állott. A kertben 1.80 méter mélyen szép mozaik padlót találtak, mely egy II. századbeli kis bazilika maradványa; ez volna e helyen az első templom; majd Nagy Constantin májusi edictuma után épűlt a második bazilika, mely a mostanihoz hasonló elrendezésű és vele egyenlő nagyságú volt. Az ásatás alkalmával előkerűlt e második templom mozaik padlója is, sőt a mostani küszöb alatt 0.85 méternyi mélységben megtalálták az előtérből a templomba nyíló ajtónak a küszöbét is. A mostani bazilika Euphrasius püspök alatt a VI. században épűlt és valószínű, hogy ebből az időből való az apsis gazdag dísze is. Ez időben az előtér és a keresztelő-ház mellé egy nagyobb oratoriumot is építettek, melynek nyomai világosan fölismerhetők a püspöki palota alapépítményében.

A parenzói templom, ámbár az átalakítások rontottak rajta, névszerint megfosztották eredeti ablakaitól és mennyezetétől, mégis az épületek tömege, a torony, az atrium, a keresztelő-ház, a bazilika, az oratorium, a martyrium és velök a régebbi pompás mozaik padlók, valamint a később említendő kanonoki épület ritka épségű és nagyszerűségű egészet képeznek. A parenzói páratlan becsű építészeti emlékhez hasonló nincs több Isztriában. Azonban a tartomány számos temploma tanúskodik arról, hogy az első évrezredben az építészeti tevékenység itt nem csekély volt; Isztriában itt is, ott is találkoznak bazilikaszerű épületek, de azok a legritkább esetben óvták meg eredeti alakjukat. Legnagyobb részüket a régi alapokon, sőt gyakran a régi anyag fölhasználásával később újjá építették, a mi rendszerint nem vált javára az épület összhatásának. Ezek közé tartozik a polai székesegyház, mely háromhajós, oszlopos bazilika, két oldalt tíz-tíz tompa csúcsos ívű árkáddal. Apsisai nincsenek; csak sejteni lehet, hogy volt kereszthajója. Az oszlopfők részben rómaiak, részben byzancziak, részben pedig a XV. századra mutatnak. A régi templom állítólag 857-ben épűlt volna; azonban a genuaiak 1379-ben elpusztították; a mostani templom a XV. században épűlt. A szentélyben nehány évvel ez előtt ráakadtak az eredeti mozaik padlóra. Majdnem egészen elpusztúlt a Szent Szűz temploma Cannetóban és S. Michele in Monte Pola melett és Polában. A muggiai bazilika épebb állapotban maradt fönn; ez háromhajós, egyszerű pilléres templom; középhajójának záradéka félkörű, az oldalhajók záradékai egyenesek; atrium és nartex egészítik ki. A szentélyt a hajótól fonatos keretű kő lapoktól álló korlát választja el; van itt azonkivűl egy oszlopokon nyugvó igen régies ambo, a hozzá tartozó könyvtámasztékkal. A templom az említett korláttal együtt az ezredik év előtti időből való, s így a maga nemében igen becses. A Parenzótól nem messze eső S. Lorenzo del Pasenatico egyszerű oszlopos bazilikájának három apsisa van; ablakainak fonatos kő rácsozata részben fönmaradt. Isztria építményeiről szólva, nem szabad megfeledkeznünk Cherso és Veglia szigetekről. Főhelyeiknek többnyire dűledező építményei régen elmúlt jelentékeny virágzásról tanúskodnak. Sokféle római eredetű maradványhoz az ó-keresztény és a velenczei időből való építmények csatlakoznak, melyek alakra és kimunkálásra nézve rokonok az Isztria nyugati partvidékén található emlékekkel. Ossero romokban heverő régi székesegyháza fölötte csudálatos építmény. Hathajós, oszlopos bazilika volt félkörű három apsissal; miként valószínűleg a trieszti székesegyház is, a S. Michele in Monte Pola mellett, úgy talán ez is több templom egyesítéséből keletkezett. Hetedik hajóként építtetett hozzá Szűz Mária temploma, melyhez számos szobrászati töredéket használtak föl; megemlítjük különösen a püspöki széket, mely eredetileg más czélú, fonatos díszítményű kő lapokból van összeállítva. Veglia háromhajós temploma szintén oszlopos bazilika, de utóbb többféle átalakításon esett át, a miről a byzanczi és egyéb oszlopfők tanúskodnak.

Isztriában kevés középkori építmény maradt fönn. Kiválóbb nevezetességű román vagy csúcsíves templom nincs a tartományban. A legkülönbözőbb hatalmak közti folytonos harczok, a tartomány tartós eldaraboltsága az őrgrófok és az aquilejai patriarchaság között, a Velenczével, Genuával, Pisával és másokkal folytatott háborúk nem kedveztek az építésbeli tevékenységnek, sőt bizonyára sokat elpusztítottak, a mit békésebb idők alkottak. Csak akkor állottak be kedvezőbb körűlmények, midőn a partvidék végleg a velenczei köztársaság birtokába kerűlt; de ennek jó hatása csak lassanként mutatkozott. Ez időben keletkezett legrégibb épületek egyike a parenzói székesegyház szomszédjában épűlt kanonoki ház. Ez román művészetű építmény; koczkakövekből rakott és ép állapotban levő homlokzatának földszintjén kis négyszögletes ablakai vannak, az emeletnek egyenlesetesen elosztott hat ablaka pedig félkörívű. Emezeket közbeállított íves oszlopocskák két részre osztják. Építészeti formái egyszerűek, de nemes hatásúak. A félkörívű kaputól két oldalt a homlokzatba beillesztett fülkealakú táblákon olvasható fölíratok szerint az épület 1251-ben keletkezett. Ép állapotban levő román épületrész Vegliában a S. Quirino templom szentélyzáradéka. Ezen érdekes kettős templom többi része sokféle átalakításon esett át, a szentélyzáradék azonban megőrizte eredeti alakját, s három kiszökő apsisból áll, melyeknek főpárkányát félköríves öv képezi.

A polai San Francesco templom a szentély felől.
Nordio Henriktől

Különösen említésre méltó az a kis templom, mely a polai várdomb tövében áll. A Ferencz-rendi kolostorhoz tartozik és ezzel együtt rendeltetésétől elvonatván, most katonai raktárúl szolgál. A Sergius nemzetség, mely Polában a római időktől fogva nagy tekintélyű volt, sokféleképen támogatta és segítette a kolostort, a templom pedig állítólag e család közreműködésével keletkezett. Mivel a Sergiusok az aquilejai patriarcha ellen az autokraták pártjának élére állottak és korlátlan hatalomra törekedtek, a felháborodott lakosság 1271-ben nagypénteken a család valamennyi tagját felkonczolta, csak egy ifjú talált menedéket a Ferencz-rendiek kolostorában, s általa egyszersmind megmentetett a család, mely utóbb ismét hatalomra és tekintélyre vergődött. A templomocska egyhajójú, egyenes záradékú épület; a belőle kiemelkedő áttört fal nyilt haranglábúl szolgál. Az építészeti részletek részint román, részint csúcsíves jelleműek, a mi Olaszország középkori művészetében nem ritkaság. Az ablakok csúcsívesek, ellenben román a gazdag díszű, szép kapu, mely most be van falazva.

A tengermelléki városok építészetileg jellemző alakjokat, melyet mind máig megőriztek, csak akkor nyerték, midőn Isztria Velencze birtokába kerűlt. Ámbár itt általában minden szűk térre van korlátozva, mégis lépten-nyomon szembe ötlik, hogy a városok elrendezése és megerősítése, valamint az építésmód is hosszú ideig a velenczei szokások hatása alatt állott, e hatás azonban a hely különféle követelményeihez mérten különféleképen érvényesűlt. A tengeri városokat a szárazföld felől falak és tornyok védelmezték, melyeknek maradványai még több helyen láthatók. A tornyokkal megerősített és most is egészen ép, csipkés ghibellin pártájú falak, melyek az üde növényzetű dombokon tovahúzódva övezik a lépcsőzetesen emelkedő Pirano várost, régi időből maradt pompás díszességűl szolgálnak és kivált a tenger felől igen szép, festői látványt nyújtanak. Tornyok és falak maradványai gyakoriak az egész tengermelléken és a szigeteken, egyiket-másikat Szent Márk oroszlánja, vagy czímer, vagy valami fölírat teszi még érdekesebbé. Capo ď Istria városnak a szárazföld felé nyíló kapuja egyszerű renaissance építmény, melyet Sebastianus Contarenus praetor emeltetett; Pirano kapuja a külső kikötőből a Mandracchio, vagyis belső kikötő felé kettős nyílású. A lagunák városának képére az isztriai városok mindegyikében keletkezett egy-egy kisebbszerű Márk-tér, mely körűl a hatósági épületek csoportosúltak, s mely a városi élet és közlekedés középpontjáúl szolgált. Az ilyetén elrendezésű terek közűl legépebben maradt fönn Capo ď Istria főtere, melyet a székesegyház, a harangláb, a kormányzó és a polgármester palotája, meg a Loggia pubblica környeznek. Piranóban a főtér a Mandracchio mellett fekszik, s jellemző házai, régi zászlórúdjai, egészen velenczei modorú hídja, mely a város kapujánál a belső kikötőt a külsővel összeköti, meg hogy a tenger egészen beér a város belsejébe, mindez olyas hatást tesz, mint maga Velencze. Más városok főterei, így Poláé, első alakjukat a római időben nyerték, noha a fönmaradt épületek későbbi korszakokból valók.

A köztársaság építészeti tevékenysége természetszerűleg meghonosította Isztriában a velenczei formákat is, melyek többnyire vagy a késő csúcsíves, vagy a kora renaissance művészet jellemével bírnak. Azonban akár terjedelem, akár kifejezés, vagy nagyobb szabású alakítás és tagoltság tekintetében nevezetesebb emlékszerű alkotás nem keletkezett sem az egyházi, sem a világi építkezés terén, ellenben az épületek nincsenek híján a kecses, tetszetős részleteknek; különösen gyakoriak a czímerek, föliratok, nemkülönben mindenféle ékítményes és alakos díszek.

A polai San Francesco templom kapuja.
Nordio Henriktől

Az ide tartozó templomok közűl első sorban a capodistriai székesegyházat kell megemlítenünk. E tágas, háromhajós építmény több korszaknak a műve, a mit azonnal elárúl a homlokzata is, melynek alsó felén XV. századbeli csúcsíves, felső részén pedig XVI. századbeli renaissance formák vannak. Velenczei építményen épen nem föltűnő e kétféle formák találkozása, sőt az sem lehetetlen, hogy akkor, midőn e két művészet közűl az egyik múló, a másik pedig keletkező félben volt, ugyanazon egy mester építé így az egészet. A templomnak különben egészen puszta hosszanti oldalain ajtók nyílnak, melyeknek kerete nemes renaissance díszítményű. Belseje szép arányú, hatalmas pilléres alkotmány, a dór falpillérek s a rajtuk nyugvó háromrovatos gerendák, stb. komoly, de rideg hatásúvá teszik. A régi oszlopos bazilika lebontása után Giorgio Vasari velenczei mérnök 1714-ben építé.

A piranói és rovignói székesegyházak magas tornyú nagy templomok, melyek a tengerbe messzire benyúló lépcsőzetes alapépítményen emelkednek, s e pompás helyzetüknél fogva hatalmas látványt nyújtanak; egyszerű építészeti formáik azonban csekély becsűek; a tornyok, miként Isztriában rendesen, kisebbített másolatai a velenczei Szent Márk toronynak. E templomok is régibb épületek helyét foglalják el s mellettök, miként a capodistriai székesegyház mellett is, még áll a többé, vagy kevésbbé átalakított régi keresztelő-ház.

Capo ď Istriában a székesegyház mögötti S. Giacomo templomocska csúcsíves téglaépítmény; homlokzatából kiszökő gyámokon kecses torony emelkedik. Tekintélyes kora renaissance építmény az osserói székesegyház; kivált több színű márványnyal burkolt homlokzata jellemző alkotása az építészet e korszakának. Állítólag Giorgio Orsini építőmester építé 1465-től 1498-ig. – A poranói Ferencz-rendi kolostornak szép kapuval nyíló dór oszlopos keresztfolyosója van. A hozzá tartozó templomban nehány szép kora renaissance díszítményes mű igen kedvező világot vet a velenczei hatásra. Az oldalkápolna, mint az oldalhajó egyik része, kis középponti épület, de gazdag díszítményű; az oltárkép Carpaccio festménye. Az építészeti részletek, úgy mint: a pillértörzsek, pillérfők, gerendák és az ívek darabjai még nem régen szét voltak szórva, vagy itt-ott be voltak falazva a templomban; most ismét összeállítva a becses festmény méltó keretéűl szolgálnak. A fából való szép szószék is említésre méltó.

A legszebb díszítményes művek és templomi bútorok azonban a vegliai székesegyházban vannak. Különösen szép a szentélynek gazdag díszű korlátja, továbbá a vele építészetileg nemesen összehangzó s gyámok által mezőkre osztott két állvány (ambo), melyeken alakok tartják a könyvtámlát. Mindannyi vörös márványból van és igazi képviselői a velenczei kora renaissance díszítő építészetnek. Ugyanezt mondhatjuk a chersói Mária templom kapujának pilléres keretéről, s a fölötte levő ívmezőről, melyben Mária a gyermek Jézussal ábrázoltatik. – Miként a fölsorolt egyházi épületek és bútorok, azonképen a világiak is elárúlják a velenczei hatást. Kivált a part mentén minden kisebb-nagyobb helységben találunk a velenczei uralomra emlékeztető műveket, akár egész házakat, akár azoknak részleteit, úgy mint: erkélyeket, ablakokat, czímereket, fölíratokat, stb. E téren sem keletkeztek nagyobb emlékszerű alkotások, noha gyakran találkozik olyasmi, a mi elég nevezetes tanúja Velencze művészeti hatásának. Capo ď Istria főterén a székesegyház mellett épűlt Loggia pubblica csúcsíves építmény. Főhomlokzatán hét, egyik keskeny oldalán pedig két nyilása van. Az oszlopokat összekötő csúcsívek tagozatai között előfordúl a rovatos szalagtagozat is, mely Konstantinápoly byzanczi építészetéből származik és Velencze közép-kori építészetét kiválóan jellemzi. Az épület erdeti állapotában egyike lehetett Isztria és Dalmáczia hasonló czélú legszebb épületeinek. A velenczei kormánynak a Loggiával szemben levő palotáját érdekessé teszik csúcsíves ablakai, ghibellin pártája és a homlokzatbók kiszökő nyílt lépcső, mely az első emeletre vezet. Azon kivűl számos kiváló praetornak, s a tartomány nevezetes férfiának, többek között Pietro Gradenigo, későbbi dogénak képmása díszíti az épületet. Hasonló díszítményű a Brolon (piazza grande) fekvő „antico fondaco”, melyben a „fonticari” nevezetű tisztviselők a szegény lakosságnak ingyen osztották, vagy olcsó áron adták a gabonát.

Piranói ház.
Nordio Henriktől

Különböző időkben alkotott építmény Pola főterén a mostani városháza. Boltíves földszíntje és számos érdekes részlete, név szerint az emléktáblák és fölíratok előkelő hatásúvá teszik. Az épület hátúlsó része egészen római és a Diana templomához tartozott, melynek helyén utóbb, állítólag 1275-ben, e palota épűlt; homlokzata azonban más maradványok fölhasználásával 1651-ben ismét újjá építtetett. Az isztriai őrgróf palotája volt, utóbb a velenczei rectorok vagy Pola grófjai laktak benne.

Isztria nagyobb világi középületeihez nagy számú kisebb magánházak csatlakoznak, melyek többnyire késő csúcsíves művészetűek és szintén a velenczei uralom hatásáról tanúskodnak. Minden partmelléki városban vannak ilyen házak, melyek néha, mint példáúl Parenzóban, két útczára szolgálnak, s jó állapotban levő homlokzataik érdekes vonását teszik az útczák képének. A kőből épűlt homlokzatoknak íves ablakaik vannak, melyek vagy egyenként, vagy kettesével és hármasával egy keretbe foglalva, mintegy külön épületrészletként illeszkednek a falba, a mi kiváló sajátsága a velenczei építészetnek. A homlokzat két szélén oszlopok, vagy törzsek nyúlnak föl egészen a főpárkányig, mely utóbbi többnyire fából van erősen kiszökő szarufákkal, melyek a fal hoszszában futó és külső lapján csavart szalag módjára faragott sárgerendán nyugosznak. A szarufákon van a deszkaburkolat és a cserépfödél. Az isztriai helységekben föltűnő sok a XV., vagy a XVI. századból való és jó állapotban levő ilyen fapárkány. A régi házakkal együtt ezek is egyik jellemző vonását teszik az útczáknak, s jobban gyönyörködtetik a szemet, mint azok a rideg újabb épületek, melyek a régiek helyét elfoglalták. Piranóban a Tartini-téren egy, habár kicsiny, de különösen gazdag s festői sarokerkélyű csúcsíves ház áll. Capo ď Istriában még számos ház homlokzatán láthatók a késő csúcsíves festett díszítmény nyomai, míg Parenzóban a házaknak csak koczkakövekből gondosan épített homlokzata s tető párkánya szép és komoly hatást tesz. Hasonlóképen Pola és Isola, valamint a többi parti város, nemkülönben Cherso és Veglia szigetek többé, vagy kevésbbé jó állapotban levő házakkal dicsekedhetnek, melyet a velenczei építészet és élet sajátszerűségének a hatása alatt keletkeztek. Végűl a cisternák és a kútak között is találkoznak csínos építészeti művek; különösen említésre méltó Capo ď Istriában a Piazza da Ponte érdekes kútja. Da Ponte velenczei podestŕ építé; olyan alakú, mint egy velenczei csatorna-híd s egy víz-medenczén vezet át. Az eddig említett és velenczei hatás alatt keletkezett építmények részint késő csúcsíves, részint kora renaissance művek.

A városoknak a XVII. és XVIII. századbeli háborúk és a pestis miatt való pusztúlását az építészeti alkotások teljes hiánya jelzi, nemkülönben az is, hogy a kifejlett renaissance, azután a barokk, meg az arra következő művészet Isztriában teljesen ismeretlen maradt; művészeti tevékenységre nem volt semmi alkalom; legalább erre nincs egyetlen adat sem.

Már előbb mondottuk, hogy Isztriában, kivált a tartomány belsejében, sok várkastély és várkastélyrom található. Többnyire a közép-korban keletkeztek; elrendezésük azt bizonyítja, hogy első czéljuk az volt, hogy a hűbéreseknek fallal jól védett lakhelyekűl szolgáljanak; a művészet alig érvényesűlt rajtuk. A változó idők és a védelem változó követelményei kivetkőztették őket eredeti alakjukból; azonban még mindig van akárhány olyan építmény, mely festői látványt nyújt és melynek általános megemlítése bele tartozik az Isztria építkezéséről vázolt képbe. Figyelemre méltók a S. Servolo, Orsero, Castell di Lemme, Gimino, S. Vincenti, Pisino, Vragna, Lupoglava várkastélyok és ezeken kivűl még számos más. Névszerint S. Vincenti várkastély tornyai és falai, a kastély urának és apródjainak lakószobái, a fegyverterem, a kastély udvara és annak cisternái, a vonóhídak és csapórácsok élénk képét nyújtják az isztriai várkastélynak; hasonlóképen úgy külsejének, mint belsejének festői voltánál fogva különös figyelemre méltó a pisinói várkastély, mely már a XI. században említtetik.

Várkastély Pisinóban.
Nordio Henriktől

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir