Erdőgazdaság, vadászat, ipar, kereskedés, kézműipar és közlekedés Görczben és Gradiskában. ifj. Czoernig Károly bárótól | Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

Erdőgazdaság, vadászat, ipar, kereskedés, kézműipar és közlekedés Görczben és Gradiskában.
ifj. Czoernig Károly bárótól

Erdőgazdaság és vadászat. A kataszter följegyzései szerint Görcz grófság területének egy ötödrésze erdőtalaj. A rajta levő erdők azonban nagyon meg vannak ritkítva, sőt letarolva. Újabban a kormány alkalmas rendszabályokhoz nyúlt, hogy legalább a meglevő állományt s a háborítatlan új sarjadzást biztosítsa. A Juli-Alpesek nyúlványaiból álló középhegységben így is vannak még szálas erdők. Ezek között különösen említendő a Görcz közelében levő ternovani államerdő, mely valóságos gyöngye a görczi közgazdaságnak. Ez az erdő, mely a tenger színtája fölött 1.000–1.400 méter magasságban fekszik s 9.000 hektárnyi területet borít, az erdőgazdaság összes szabályainak megtartásával ápoltatik s az összeköttetést közötte és az alföld között jó útak és egy szállítható sín-pálya tartják fönn. Ezen kivűl méltók a fölemlítésre az Isonzo-völgy felső részén 10.000 hektárnyi területet elfoglaló községi erdők (a flitschi kerületben), aztán a Tolmein és Kirchheim kerületeiben levő (20.000 hektárnyi) s meglehetősen jól ápolt középerdő, továbbá a Görcz melletti panoviczi államerdő szépen gondozott tölgyállabokkal, valamint a podsabotinói is, melynek termékeit ügyesen szerkesztett drótkötél-vaspályán szállítják a völgybe. Sajátságos különlegessége a tartománynak a Duino melletti örökzöld tölgyerdőcske, mint az egykori nagy kiterjedésű állab maradványa, meg az Aquileja melletti centenarai fenyőliget. E kis ligetnek több százados fái azon nagy fenyveserdőből maradtak meg, mely a rómaiak idejében az Adriai tengernek állítólag egész nyugati szegélyét elborítá, Aquilejától egész Ravennáig.

A Karszt, mely egykor erdős volt, növényzet nélkűli, köves talajáról ismeretes. Az évszázadok óta űzött közlegelő-rendszer és a kecskegazdaság az erdőállományt elpusztították. A kormány, a községek és egyes magánbirtokosok nehány évtized óta sikeresen fáradoznak a Karsztnak újabb befásításán. A terjedelmes községi legelőket fölosztották a földbirtokosok között, a kik bekerítik a maguk részletét s oltalmazzák is úgy, hogy a sarjak, melyeket az előtt mindig lerágott a legelő állat, most már háborítatlanúl fejlődhetnek. A községek közt eddigelé 13, egyesek közt pedig eddigelé 5 millió facsemetét osztottak ki ingyen s a községek az új ültetvényeknek szigorú gondozására utasíttattak. Ezen erdőmívelés vezetésére külön Karszt-erdősítő bizottság állíttatott föl, úgy, hogy jelenleg a görczi Karszt nem csekély részének egészen más külsője van, mint előbb s bizton várhatni, hogy itt új erdőségek fognak keletkezni. Az erdei fák közűl a magas és középhegységben a lúczfenyű az uralkodó; a ternovani erdőt az őserdőkre emlékeztető magas szálú bükk-, erdei- és lúczfenyűk koronázzák. A Görcz melletti, Coglio nevű halmos vidéken, aztán a panoviczi erdőben és a Wippachi-völgyben találni egyes kocsányos tölgy állabokat; a déli részekben nemes gesztenyét és diót, valamint a szilfa is gyakori. A fekete fenyű az a fanem, melylyel a Karsztnak beerdősítése a legjobban sikerűl.

Változatos, de egészben véve nem igen jutalmazó a vadászat. Jelentéktelen számú zerge, aztán alpesi nyúl és hó-tyúk lakja a magas hegységet, őz a középhegység és a Karszt erdősebb tájait. Mezei nyúl és fogoly, a középegységben pedig a siketfajd és a császármadár kevésbbé vonják magukra a vadász érdeklődését, mint a pompás színezetű kövi tyúk, mely a Karsztnak legmeredekebb, legsziklásabb lejtőit lakja, és a gyors röptű barlangi galamb, mely a Karsztnak legkevésbbé megközelíthető szurdokaiban fészkel. Medve és farkas mint ritka vendégek jönnek a krajnai és horvát erdőségekből.

Kacsavadász a gradói lagúnákon.
Charlemont Húgótól

Az alföldi lagúnák és vadvizes mocsarak gazdag vadászatot kinálnak a vízi szárnyasokra. Tömérdek vadkacsát és nádi tyúkot lőnek itt a „schioppettone” nevű kacsázó puskával. Egy kicsi, lapos ladik közepén egy oda erősített villa két ága között fekszik egy tölcséres szájú, mintegy két méter hosszú puskacső erősen megtöltve. A vadász a parton lapúl meg puskája mögött s közéjük durrant az úszó madaraknak, melyekből negyven, ötven, sőt több darabot is elejt egyetlen lövéssel. Ezen kivűl a hoszszában ketté vágott s a mocsárba sűlyesztett hordókban való les is szokásos, és a vadász az ily lesből nem ritkán ejti zsákmányúl a vad ludat, vad hattyút, pelikánt s a madárvilágnak más jövevényeit.

Ipar, kereskedés, kézműipar, közlekedés. Azok a vizek, melyek a Juli-Alpesekből fakadva s a Isonzóban egyesűlve az Adriába ömlenek, felső és közép folyásokban a lakosság gyér volta s a fahiány miatt egyátalán nem is hasznosíttatnak ipari czélokra. De már lejebb élénk ipar fejlődik, kivált Trieszt, e nagy kereskedelmi kikötő közelsége miatt. A hol a víz lejtése nem ad elég hajtó erőt, ott a gőz pótolja. Egészben 1780 lóerejű gőzgép dolgozik. Ezen fölűl a birnbaumi és ternovani erdő fensíkságának aljából fakdó nagyobb vízereket is befogják az ipar szolgálatába.

A tartomány legrégibb iparága, a selyemipar, mintegy két évszázad óta áll fönn s föllendűlését jobbára annak a fölkarolásnak köszönheti, melyben Mária Terézia részesíté. Gőzzel hajtott nagyobb selyemfonó és szövő gyárak ez időszerint Monfalconeban, Görczben és Brazzanóban vannak. A selyemgubókat forró vízbe vetik, melyben egy czirokkefe gyorsan mozog ide oda. A kefe rostjaiban beleakad a föláztatott selyemszál vége, melyet a selyemfonó leány egy tűfokon s különböző apró karikán keresztűl vezet és több nyers selyemszállal kellő vastagságúvá egyesítve, pászmává (matassa) fon össze. A kevésbbé értékes anyag a floret-selyemfonó házban kerűl feldolgozásra. Ilyen fonóházak Sdrausinában és Strazigban vannak; készítményeik a külföldön (különösen Franczia- és Németországban) igen becsesek.

Görcz közelében az Isonzó vízerejét a strazig-podgorai nagy gyártelep használja föl. Strazigban a floret-selyemfonó gyáron kivűl van egy műmalom, egy gyapotfonó gyár (9.600 orsóval) és szövőgyár is. Az Isonzo másik partján, Podgorában van egy nagy papír- és rostszövetgyár, mely 800 munkást foglalkoztat.

Selyemgombolyító műhely (filanda) Brazzano mellett.
Charlemont Húgótól

Görcz és vidéke az iparnak is a góczpontja e tartományban. Van itt egy török (vagy olajos) piros szövetfestő gyár, mely külföldre, keletre egész Bombayig szállítja készítményeit. Ugyanoda van a kivitele a görczi gyújtóárúgyár termékeinek is. Két aszaló és czukrozó gyár a grófság gyömölcs termését értékesíti; jó hírük van s készítményeiket Ausztria határain túl is messze kiviszik. Különösen a helyi és tartományi szükséglet számára dolgozik egy szappan-, faggyú- és borkő- (cremortartari) gyár, két kisebb serfőző, egy viaszgyertya-gyár, valamint egy említésre méltó bőrgyár is (Görczben). Ez utóbbi iparágat Mernában, Sagradóban, Monfalconében és Savognában is űzik; Salcanóban egy szalmapapírgyár dolgozik. Haidenschaftban van a gépekkel dolgozó gyapotfonó-gyár (17.000 orsóval), mely fonott készítményeinek legnagyobb részét vermeglianói szövőgyárában dolgozza föl. E fonó gyár közelében, a krajnai határon van a pali-i nagy malom.

A Karsztnak Nabresina és Santa Croce melletti rég ismert nagyszerű kőbányaiban egy igen becses fajtáját nyerik a mészkőnek, melyet három helyen gőzerő segítségével faragnak meg. Újabb időben nagy mértékben alkalmazták e követ Bécs díszépületeinél, de egyebütt is; a közönségesebb darabokat Egyiptomba viszik. Komen mellett szép fekete márványt fejtenek. Kisebb ipari középpont Monfalcone, hol a már említett selyemfonó gyáron kivűl egy jelentékeny bőrgyár s 20.000 orsós gyapotfonó gyár, továbbá egy festőanyag- és sumach (eczetbogyó) kivonat-gyár is működik. Ez az iparág, melynek Medeazzában is van egy ilyen gyára, a sumachból, a Karszt és a szomszéd Isztria e termékéből a festők és cserzők által használt kivonatot készíti. Egy, Gradiska mellett Brumában dolgozó csiszolóanyag-gyárban a Görögországból szállított követ őrlik s részben porrá tört üveg hozzáadásával csiszolópapír és csiszolóvászon készítésére fordítják. Gradóban két, Duinóban pedig egy gyár szardina-conservek gyártásával foglalkozik (évenkint mintegy 700.000 dobozt készít). Aquileja mellett, Monasteróban van egy rizshántó-gyár. Keletindiai rizst Scodovaccában keményítőnek dolgoznak föl.

A kormánynak köszönhető, hogy újabban a bútorkészítés s az avval rokon iparágak terén is jelentékeny háziipar keletkezett. Az állam tart fönn Marianóban egy asztalos-iskolát, melyben az esztergályosságot is tanítják. A férfiak készítik a famunkát, asszonyok, leányok és gyermekek a hozzá való fonást. Leginkább székeket készítenek, melyeket keletre szállítanak. Ez a kereseti ág már kilépett az egyszerű háziipar keretéből; a kik űzik, szövetkezetbe léptek s már gépekkel is dolgoznak. Az állam, a tartomány, a kereskedelmi kamara és a község hozzájárúlásával Foglianóban, az Isonzo alsó folyásánál, a kosárfonás tanítására létesűlt egy iskola s egy rajziskola is áll fönn. A növendékek két évi tanfolyam után szülőhelyükön: Foglianóban, Pierisban, S. Cancianóban, Turriacóban telepűlnek meg s már mintegy 900-an vannak. Az elkészített közönséges kosarakat (melyekből Fogliano maga mintegy 400.000 darabot készít) leginkább a tartomány gyümölcskereskedésénél használják föl.

Gyártelep Strazig-Podgorában, Görcz mellett.
Charlemont Húgótól

A nagy közlekedési útaktól félre eső, hegyes Kirchheim kerületben a föld népe kötélárút, szeget, késeket készít eladásra. A Mernában házilag készített lábbelinek nagy kivitele van Boszniába és Dalmácziába. Lokovec-en Görcz kerületének Tribuša és Chiapovano (Čepovan) nevű helységében, kivált télen, vasszeget, kést és közönséges faneműt, Prebačinában fonott kosárneműt készítenek. Dol, Otelca, Chiapovano és Soča helységekben a csipkeverésnek, mint házi iparágnak, mutatkoznak kezdetei. Házi használatra jó daróczot a Karszt különféle falvaiban készítenek. Iparszerűleg Görczben és Cormonsban az asztalosságot űzik. Említésre méltó még az ostornyél, melyet a Celtis australis szívós fájából készítenek s Cseh-, Magyar- és Oroszországba visznek ki.

Nyaranta sok friauli vándorol külföldre kőmívesmunkára. A flitschiek nyáron földjeiket mívelik, de az esztendő többi szakaiban mint házalók járnak posztóval, rövidárúval és más effélékkel. Triesztnek az év egész folyamán át megvan a vonzó ereje a szomszédos helységekre nézve, melyeknek lakói mint fuvarosok, útczakövezők, kőmívesek, de mint teherhordók és kézmívesek is jövedelmező foglalkozást nyernek.

Görcz pompás kertjei enyhe telekről tanúskodnak, a mi sok idegent vonz ide, kik itt töltik a hidegebb évszakot. Grado tengeri fürdőjében sok görvélyes gyermek keres üdűlést még Bécsből is. Monfalcone jó hatású kénes meleg fürdője szintén igen látogatott.

A kereskedés főként a helyi szükségletnek szolgál s a belföldi termékek kiszállítását eszközli. Selyemgubó és szarvasmarha leginkább az olasz piaczokon talál keletet; gyümölcs, korai zöldség, conservált hal éjszakon; az aszalványokat egész Amerikáig elviszik, a bor Krajnába, Triesztbe, Velenczébe, a sumach Triesztbe küldetik. Az osztrák birodalmi határ közel volta Görcz városában a szállítási üzletnek ad lendűletet, míg ellenben a nagykereskedést a közeli Trieszt vonja magához.

A közlekedésnek, kivált az átviteli kereskedést illetőleg, fővonala a déli vaspálya, mely 53 kilométernyi hosszaságban metszi a tartományt. A közúti hálózat a szükségletnek eleget tesz, a folyókon való hajózás azonban jelentéktelen. A tengermelléken, mely 38 kilométernyinél hosszabb, nincsenek jó kikötők; a meglevők a parti hajók és halásznaszádok forgalmának szolgálnak, mely főleg Trieszt felé irányúl, hová friss halat és építő homokot szállít, és Isztria felé, a cervignanói kikötőből lisztet visznek, mely az itteni malmokban őrletik. Beviteli czikk a só, melyet Isztriából szállítanak.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir