Erdőgazdaság. Petraschek Károlytól, fordította Arató Gyula.
Erdőgazdaság.
Petraschek Károlytól, fordította Arató Gyula.
Petraschek Károlytól, fordította Arató Gyula.
Bosznia és Herczegovina parasztjai még kevéssel ezelőtt is főképen pásztorkodásból éltek s vagyonosságukhoz a meglehetősen nagy marhaállomány is hozzájárúlt. A nagy csordáknak azonban sok legelő kellett; e végből aztán új meg új erdőrészeket gyérítettek meg, vagy égettek le, s a nagy erdőségek határa messze visszaszorúlt a lakott vidékektől. Senki sem lépett közbe, hogy ennek a pusztításnak gátat vessen. Földesúri jogról, legalább a török uralom alatt, szó sem volt, s ha itt-ott történt is kisérlet ilyen jog érvényesítésére, ez a jogbitorlás tartósan sehol sem verhetett gyökeret. Országszerte dívott ugyanis az a fölfogás, a mely különben a Seri-jog elméletében is megvolt, hogy az erdőségekben bárki, már t. i. az illető község vagy vidék lakosai közűl, teljes szabadsággal gazdálkodhatott azon a határon belűl, a melyet a használati jog közössége megszabott. A benszülötteknek ez az erdőhasználati és legeltetési joga a későbbi török erdőtörvénybe is minden megszorítás nélkül fölvétetett. Ez a törvény azonban az erdők leégetését immár tilalmazta s az erdőkárosítóra igen nagy büntetést és kártérítési kötelezettséget rótt; csakhogy a törvény, melyet a szultán a messze Sztambulban hozott, a parasztságnak úgy szólván tudomására sem jutott, s így a pásztorkodó nép, mely mindig csak marhacsordáinak gyarapítására gondolt, folyton hadilábon állt az erdővel s meggondolatlanúl pusztította azt továbbra is.
Ez az oktalan gazdálkodás Herczegovinában a legnagyobb részt mészhegységeknek elkarsztosodását okozta, mert a mészhegyek sekély, törmelékes talaja csak úgy tartja meg termőerejét, ha a nagyobb szárazság és a bóra kártékony hatásától a rajta élő növényzet oltalma állandóan védi. Bosznia e tekintetben szerencsésebb, mert ott az altalaj kitűnően alkalmas a termőréteg folytonos gyarapodására úgy, hogy ott a rosz gazdálkodással megrongált szép erdők helyén legalább cserjések maradtak. Még a boszniai mészhegységekben is, kivált a melyek a legnagyobb magaslatoktól éjszakra terjednek, a csapadékok kedvezőbb megoszlása következtében gyérebben mutatkozik a karsztosodás.
Bosznia erdős terűlete 2,233.210 hektárnyi, tehát az ország egész terűletének 53%-a. E szerint Bosznia erdőben gazdagabb az osztrák-magyar monarchia bármelyik országánál, s gazdagabb Európa bármelyik államánál. Még az útasoknak is, a kik pedig csak az útvonalak mentén tekinthetik át Boszniát, föltűnik az erdőségeknek ez a sokasága. Mivel azonban épen a járt útvonalak mentén inkább csak bokros erdők terűlnek el, sokakban kétség támad az iránt, vajon bővelkedik-e Bosznia jókarban lévő szálerdőkben is? Kétségtelen, hogy a bokros erdők kiterjedése csakugyan igen nagy, a mennyiben azok terűlete (beleszámítva a sarjerdő-gazdaságra átalakított és a tilalom alá helyezett bokros erdőket is) 732.237 hektárra, vagyis Bosznia egész terűletének a 17˝ %-ára rúg. A szálerdők azonban, melyek előfordúlása bármely országra nézve úgy az éghajlatnak és a csapadékok megoszlásának szabályozása szempontjából, valamint egészségi és erdőgazdasági tekintetből egyaránt a legfontosabb, tényleg még nagyobb terűletet borítanak. Ez a terűlet ugyanis Boszniában 1,500.933 hektárnyi, tehát az összes terűletnek kereken 36%-a, így Boszniát az osztrák-magyar monarchia s egyszersmind Európa legjobban erdősűlt országai közé kell számítani. Ellenben a déli testvértartományban, Herczegovinában, nem tekintve a 261.677 hektárnyi bokros erdőket (melyek közé már a sarjerdő-gazdálkodásra átalakított és a tilalom alá helyezett bokrosok is be vannak számítva), csak 86.798 hektárnyi zárt szálerdő van. Bosznia és Herczegovina terűletén tehát együtt véve 1,587.771 hektárnyi szálerdő (31%) és (beleértve a sarjerdő-gazdaságra átalakított és a tilalom alá helyezett bokrosokat) 993.814 hektárnyi bokros erdő (13˝ %) található. Vagyis Bosznia és Herczegovina összes erdőállománya 2,581.585 hektárra, s így az összes terűletnek kereken 50%-ára rúg.
Birtokosaik szerint megkülönböztetve, Bosznia és Herczegovina összes erdei közűl az állam tulajdonában van 2,029.815 hektár, magán tulajdon, vagy vakuf-birtok 551.770 hektár. Az erdőbirtokoknak ez az elkülönítése épen nem önkényszerű és ingatag, mint a hogy még ma is sokfelé gondolják, mert az elkülönítés a jog, törvény és méltányosság szerint már az egész országra nézve végre van hajtva. A méltányosság szempontjából majdnem minden olyan esetben, a mikor valakinek valamely erdőterűlet iránt támasztott joga kétséges volt, az az elv érvényesűlt, hogy az erdő ahhoz az általa széttagolt magánbirtokhoz csatoltassék, a melynek kikerekítésére alkalmas. Ekképen az erdők tulajdonjogának rendezése a sajátképeni erdészeti érdekeken túlcsapva egyszersmind általános gazdasági, sőt politikai érdekűvé is lett s kétségtelenűl a jog rendezésénél követett tapintatos eljárásnak köszönhető, hogy azok a szerfölött rendezetlen állapotok, a melyeket Ausztria-Magyarország Bosznia és Herczegovina megszállásakor talált az erdők birtoklása tekintetében, alig másfél évtized alatt a lakosság teljes megelégedésére tisztába hozattak.
Az erdők birtoklása tekintetében létrehozott rendes állapotok biztosítása czéljából az állami erdők határai egészen egyszerű, de azért teljesen kielégítő módon megjelöltettek. Jelenleg Boszniában 1,363.120 hektár, Herczegovinában 83.246 hektár, együtt véve tehát 1.446.366 hektár zárt szálerdő van az állam tulajdonában, a minek rendkivűl nagy fontosságát könnyű belátni, meggondolva, hogy a jókarban lévő szálerdők bősége mily kedvező hatással van bármely ország lakhatóságára és közművelődési fejlődésére.
A szálerdők ma már majdnem kivétel nélkül a magasabb hegységekre vannak visszaszorítva. Ehhez képest Bosznia és Herczegovina hegyalakúlatához simúlva, vagyis az éjszaknyugatról délkeletnek vonúló hegylánczok irányát követve, hosszan elnyúló s az egész országon áthúzódó terűleteket borítanak. Mindamellett ezek a terűletek a fensíkszerűen ellaposodó hegyhátakon, a milyenek főként a délkeleti mészhegységekben fordúlnak elő, meglehetős szélesek is. Kiterjedtebb szálerdők találhatók Boszniában az Una és Sana folyó közt vonúló hegylánczon, a Pliva folyóra és a Vrbas folyó balpartjára hajló – Jajcza és Gornji-Vakuf közötti – hegylejtőkön; a „boszniai Ércz-hegység” név alatt ismeretes hegységben Fojnica körűl, az Igman, Bjelašnica és Treskavica nevű magaslatokat környező hegycsoporton, a Szerajevótól keletre emelkedő Javorina és Romanja planinán és a Crni Vrhen, a Žepa patak és a Jadar, Drinjača, Krivaja és Gostović folyók vizkörnyéke közt terjedő fensikon, az Ugar, Vrbanja és Usora vízére hajló hegységeken, az Ukrina, a Jošavka és Turjanica patak forrását környező emelkedéseken s végűl az ország éjszaki felében magánosan emelkedő hegységeken: a Kozara, Prozara, Gumjera, Motajica, Vučiak, Ozren és Majevica planinán. Herczegovinában a szálerdők javarészt csak a keleti vidékekre szorúlnak.
Bosznia és Herczegovina szálerdeiben mindössze nyolczféle uralkodó fanem fordúl elő. A kocsántalan tölgy a lapályokon, a hol legkedvezőbb termőhelyét találja, meg a dombvidékek és előhegységek melegebb lejtőin; a kocsános tölgy főként a Boszniában számos helyen hatalmas tömegekben előfordúló serpentin- és gabbro-kőzet fölött, részben pedig a Bosznia belsejében és Herczegovinában előfordúló flysch-rétegek fölött és más harmadkori neogen hegyalakúlatokon s végűl az ország őskori származású emelkedésein; a bükk első sorban az összes mészhegységeken, s e mellett a többi közepes magasságú hegységeken is, leereszkedve az előhegység és dombvidék árnyas lejtőire; a jegenyefenyű a legkiemelkedőbb magaslatok mentén (vagyis a Pontus és Adria közötti vízválasztón), valamint a többi magas hegységben is, különösen a mészhegységek magas fensíkjain; a lúczfenyű a jegenyefenyű régiójának zordonabb talaján, de mélyebb fekvésű helyeken is, hol az altalaj tömöttebb, vagy a hol a felső rétegeket nedvesen tartó palából áll az altalaj; a fekete- és erdeifenyű Boszniában főképen a serpentin és gabbro-kőzet alkotta dombhátakon, napsütötte oldalakon, továbbá Bosznia délkeleti részén és Herczegovinában az összes mészhegyeken, kivált a silány termőhelyeken; a fehérhéjú fenyű ép úgy a köves és sziklás, magas régiókban, mint a mélyebb és védettebb fekvésű helyeken és Herczegovinának éjszaki és éjszakkeleti részén, valamint Boszniában Opančac mellett a Bjelašnicán. Az őserdőszerű szálerdőkben mindezek a fanemek egyebütt ritkaságszámba menő, valósággal óriási vastagságot és magasságot érnek el. Részint elegyetlen, részint elegyes állabokat alkotnak.
A bokros erdők mindenfelé igen különböző fanemek elegyéből állanak. Ezekben az erdőkben mindenütt előfordúl Boszniában a mogyoró, Herczegovinában pedig a gyertyánnak egy faja, a Carpinus duinensis.
Az a körűlmény, hogy az erdőségek Boszniában és Herczegovinában oly nagy tömegben fordúlnak elő, természetesen szükségessé tette az erdészeti kezelés szervezését az erdők föntartása, okszerű kezelése s jövedelmező használata érdekében. Hogy pedig a Bosznia és Herczegovina különleges körűlményeinek és az ott szervezett államerdészet szükségleteinek megfelelő erdőőri és műszaki segédszemélyzet képeztethessék, szükségessé vált a szerajevói ipari középiskolának erdészeti tanfolyammal való kiegészítése.
Az erdőkezelésnek legsürgősebb föladata az volt, hogy a gazdasági és politikai körűlményekkel számolva útat és módot találjon arra nézve, hogy a Bosznia és Herczegovina megszállásakor talált oktalan fatékozlásnak és az erdők pusztitásának elejét vegye s a haszonvételeket úgy a fatermelés, valamint a legeltetés terén kellő korlátok közé szorítsa. Nem győznénk mindazt fölsorolni, a mi ebben az irányban történt. A fö czél mindig az volt, hogy a parasztságnak fahasználati és legeltetési joga, a mi fő veszedelme volt az erdőségeknek s a minek a török erdőtörvény elfeledte határát megszabni, lehetőleg megszoríttassék. E végből a parasztság gazdálkodása lépésről-lépésre oda tereltetett, hogy a rendszertelen és szabad faizás helyett szükségletükhöz mérten évenként vagy időszakonként vágjanak bizonyos meghatározott mennyiségű fát, még pedig az erre kijelölt erdőrészben.
Az erdőőrizet szigorúbb gyakorlása folytán viszont a fölfedezett s büntetés alá vont erdőkárosítások száma annyira fölszaporodott, hogy e miatt az osztrák-magyar kormány által átvett török erdőtörvénynek módosítása is szükségessé lett, a mennyiben ez a törvény kisebb fajta kihágásokat is olyan drákói szigorral büntetett, hogy a törvény alkalmazása az erdőkárosítóknak gazdasági romlását idézte volna elő. Ma az erdei kihágások különféle nemeire egy enyhébb és egy magasabb büntetés van megállapítva, a mi lehetővé teszi, hogy a törvény végrehajtói a büntetés mértékét egyrészt az okozott kár nagyságához, másrészt a károsító egyéniségéhez szabhassák. A kártérítési összeg megállapítása bizonyos érték és árszabás szerint külön történik. Ha a károsító a megállapított kártérítési összeget nem bírja megfizetni, köteles azt erdei munkában leszolgálni, mely eljárás rendkivűl hozzájárúl az erdőkárosítások apasztásához. Eredeti, de Bosznia és Herczegovina különleges körűlményeinek teljesen megfelelő az a határozmány, mely szerint minden olyan esetben, ha valamely erdőégés tettese meg nem kerűl, az a község, melynek határában az erdő kigyúladt, nemcsak a kárt köteles megtéríteni, hanem egyszersmind köteles a leégett terűletet bekeríteni s a kerítést mindaddig jókarban tartani, míg az a terűlet az újra beerdősűlés biztosítása érdekében legeltetési tilalom alatt marad. Ennek a határozmánynak életbelépése óta majdnem teljesen abbahagyták a gyújtogatást, a minek czélja rendszerint az volt, hogy ekként a legeltethető terűleteket gyarapítsák.
Az erdők tulajdonjogának rendezése folytán létrejött magánbirtokokra nézve az erdőhasználati jog tulajdonképen érintetlen maradt; hogy tehát a gazdálkodás rendje és a fönnálló jogrend mélyebbre ható bonyodalmaktól rnegkiméltessék, szükségesnek mutatkozott, hogy az említett erdőbirtokok kezelése kellő határozmányok által tartósan szabályoztassék. Az erdőbirtokosokat el kellett tiltani mindattól, a mi a jogosúltakat jogaik gyakorlásában akadályozhatná. Viszont a jogosúltakat is el kellett tiltani attól, hogy mértéktelen haszonvételek gyakorlásával, vagy káros eljárással az erdők állományát megtámadják. Ez erdők fölújítására nagy a gond, és a kivágott terűletek újra beerdősitése szükség esetén hatóságilag is elrendeltető.
Az állami erdők kezelésénél két fő körűlménynyel kell számolni: egy részt azzal, hogy a bükkösök igen nagy kiterjedéssel fordúlnak elő, más részt, hogy a nagy, holt tőkét képviselő, kelleténél korosabb szálerdők előfordúlása szintén aránytalanúl nagy.
Addig, a míg a parasztság kezében a mezőgazdaság Boszniában és Herczegovinában olyan fejletlen marad, a milyen még ma is, a bokros erdők lesznek hivatva a népet lombtakarmánynyal és alommal kisegíteni, s ez a rendeltetésük talán soha sem szűnik meg teljesen, mert a csapadékok kedvezőtlen megoszlása következtében és a nagy nyári forróságok miatt az ország fűtermése mindig csekély vagy legalább is nagyon korlátolt mennyiségű lesz. Az erdőgazdálkodásnak tehát itt az a fő feladata, hogy a bokros erdők lehető nagy mennyiségű lombtakarmányt és almot szolgáltassanak; miért is ezeket az erdőket sarjerdő üzemmód, vagy sarjerdő jellegű középerdő üzemmód szerint kezelik. Ilyen erdőalakok létrehozására a még előfordúló lomberdőmaradványok levágása és sarjasztása útján törekesznek különösen a karsztvidéken, mert itt a parasztság egyedűl csak állattenyésztéssel tudja magát föntartani. Igaz, hogy a karsztvidéki parasztnak is kell fa, de hosszú és vastag törzseket soha sem szokott használni; épűleti és szerszámfának jó neki a vékonyabb fa is, tüzelésre pedig rőzsefánál egyebet nem kiván. Ellenben lombtakarmány és alom nélkül nem tudná marhaállományát eltartani, s így magát és háznépét sem. E miatt tehát azt az eszményi tervet, hogy a karsztvidék sivár térségein végtől-végig szép szálerdők létesíttessenek, – nem is tekintve a mérhetetlen nagy erdősítési költséget, – megvalósítani nem lehet. Arról kell itt gondoskodni, hogy a népesség legelső szükséglete a marhacsordák számára kellő takarmány előteremtése útján mihamarább (s mennél kevesebb költséggel) kielégíthető legyen. Ott pedig, a hol – mint pl. Bosznia éjszaki részein, – a bokros erdőt jó talajon, nagyobb kiterjedésű, összefüggő, elegyetlen, vagy majdnem tiszta tölgyesek alkotják, addig, a míg a körűlmények megengedik, a cserkéreghántó erdők nevelése mutatkozik ugyan jobbnak; vágási koruk ezeknek is rövid időközű; csakhogy ezeknél a czél nem a lombtakarmány- vagy fa-, hanem cserzőkéreg-termelés. Erre a czélra ma már ezer meg ezer hold tölgyes van a bokros erdők sorából átalakítva s alakíttatik át még ezentúl is, de nem annyira a nagyobb pénzbeli jövedelem kedveért, hanem inkább azért, mert a kéreg termelésénél és szállításánál, a hántott fa földolgozásánál, valamint az erdők ápolásánál sok munkáskézre van szükség, az pedig a népre nézve sokat jelent.
A mi a szálerdőket illeti, legelőször is több százéves faóriásokban fölhalmozott anyagkészlet kihasználásának és értékesítésének kérdését kellett dűlőre juttatni. Az őserdők fakészletének jövedelmező kihasználására azonban csak akkor lehetett gondolni, a mikor az ország vasúthálózata már kiépűlt. Ennek a vasúthálózatnak éjszaki és déli végállomásain (Boszna-Bródon és Metkovićon) át Bosznia és Herczegovina a világpiaczczal egyenes összeköttetésbe jutott, sőt azt egy új s még kedvezőbb úton is (Ragusán át) mihamar megközelítheti. Mindazonáltal az erdők föltárása, mivel a vasúthálózattól rendszerint messzire esnek, nagy tőkebefektetést kiván. Így aztán az igen vén fák anyagát haszonnal értékesíteni könnyűszerrel nem igen lehet. A nagy faiparvállalatok kezdetben szintén igen tartózkodó állást foglaltak el. Végre az érdeklődés mégis megmozdúlt, még pedig a jártabb útvonalak mentén elterűlő tölgyesek iránt. De aztán lassanként a távolabbra eső erdőkre is kiterjedt. Most már nincs messze az idő, a mikor az ország összes tölgyerdeiben megindúl az értékesítés, és fa nem korhad el több, mint a mennyi az évi gyarapodás. Legnehezebbnek mutatkozott a magas hegységeknek messze félre eső fenyveseiben fölhalmozott fatömeg értékesítése. Ott, a hol ez a fakészlet mészhegységeken fordúl elő, pedig ez a leggyakoribb eset, a mészhegyeknek e vidéken tapasztalható sajátos alakúlata miatt a fa kiszállítása valósággal nagy mesterség. Mindemellett a fenyvesekben fekvő holt tőkének fölhasználása is már jól előre haladt, a mit annak lehet köszönni, hogy a fa döntését és szállítását maga az erdőkezelő személyzet vette kezébe s helyenként erdei vasútat is épített. Még az erdők hamupipőkéje, a bükk is évről-évre nagyobb keresletre talál. Szénné égetve nagy mennyiségű bükköt fogyaszt ma már az országnak újabb keletű bányaipara is. A bosnyák-herczegovinai államvasútak majdnem kivétel nélkül (telített) bükk talpfát használnak.
A fatermelés fejlődésével lépést tartva, egymás nyomán keletkeztek az újabb keletű faiparvállalatok.
Az erdők kihasználása konzervativ irányzatú. A kihasználás körébe vont erdőkre rendszeres gazdasági tervek készűlnek.
A tölgyesek újon erdősítése majdnem kivétel nélkül, a bükkösöké pedig átmenetileg természetes úton történik. A fenyvesek maghúllásból természetes úton újúlnak föl, vagy mesterséges erdősítés útján. Régi tisztásoknak, tönkre tett legelőknek és kopároknak erdősítése már hosszabb idő óta folyamatban van; ép úgy a bokros erdőknek és a bebokrosodott karsztterűleteknek jobb karba helyezése, a fáknak újra sarjasztása és a terűleteknek legeltetési tilalom alá helyezése útján, a minek következtében ezek a tönkre tett erdőrészletek jó növésű sarjerdőkké és sarjerdő jellegű középerdőkké alakúlnak át; a hézagokat rendszerint fekete fenyűvel töltik be.
A mondottakból kitűnik, hogy az erdészet immár Boszniában és Herczegovinában is életre ébredt mélységes álmából. Bátorság és erős akarat kellett ahhoz, hogy a zavaros birtokjogi viszonyoknak és az erdőkre vészt hozó népszokásoknak összefonódott indái széttépessenek; bölcseség és kitartás kellett ahhoz, hogy az erdészet a korlátozatlan használati jognak fojtogatva ölelő karjai közűl kiszabadíttassék. Ámde megtörtént minden. A határok megjelölése, a terűletek fölmérése és térképezése, az állami erdőkre nézve már nagyon előre haladt; az erdők gazdasági állapota általában véve megjavíttatott; a megrongált erdők maradványaiúl talált bokros terűleteken nagy kiterjedésű jó sarjerdők állanak; a magas korú fák kivágása és értékesítése a technika vívmányainak gondos fölhasználásával folyamatban van; meghatározott czélokra új erdők telepíttetnek; a faipar jó reményekre jogosító élénkséggel indúlt lendűletnek; az erdőkezelés és őrizet szervezve s a szükséges erdőőri és műszaki segédszemélyzet kiképzése biztosítva van; az erdei kihágások büntetésének és a károk megtérűlésének ügye minden körűlmények közt beváló módon rendezve van és végűl a magánerdők gazdasági kezelése és felügyelete is szabályozást nyert. Joggal el lehet tehát mondani, hogy Boszniában és Herczegovinában az erdészet minden ágában sikeresen halad a fejlődés útján előre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
