Borsodmegye. Hidvégi Benőtől
Borsodmegye.
Hidvégi Benőtől
Hidvégi Benőtől
Az ország kellő közepétől valamivel éjszakra, a Tisza jobb partjáig ereszkedve fekszik Borsodmegye. Délkeleti része délibábos róna s a nagy magyar Alföldhöz tartozik; éjszaki és éjszaknyugati részén hegyes-halmos. Délkeleti szélén a Tisza a természetes határa; délnyugaton az Eger patak választja el Hevesmegyétől; nyugat és éjszaknyugat felől a magyar középhegység legkeletibb tagja, a Bükk-hegység egyes ágai és völgyei mutatják Heves és Gömör mesgyéjét; éjszakon és éjszakkeleten a Közép-Kárpátok legdélibb nyúlványai, a tornai és szendrői hegyek határolják.
Miskolcz az Avasról nézve.
Neogrády Antaltól
A megye kiterjedése 3.612 négyszögkilométer. Három külön terűlet válik ki benne: délkeleten az alföldi vidék, éjszaknyugaton a Bükk-hegység s ettől a Sajó völgye által elválasztva éjszakkeleten a szendrői dombos vidék.
A Bükk-hegység a megye terűletének körűlbelűl egyharmadát foglalja el. E hegytömb a magyar középhegységhez tartozik s a Mátra tömegével szomszédos, de attól élesen el van különítve. Fő törzsét az Alföld peremétől éjszak felé a Bán völgyéig terjedő rész alkotja, melynek legkiemelkedőbb pontjai: a Fodor-bércz 913, a Kopasz-hegy 918, a Tarkő 932 és a Bálványkő 957 méter magassággal. A Bálványkő környékén fekvő nagy fensíkon nem épűlt község, mivel a magas és sok helyt meredek szirtek közein szántóföld nincs. A Bán és Hangony völgyei közt eső rész nagyobb tetői a Kis-Bükk 323, a Bükk-hegy 356, Bükkfő 405, Csiga-hegy 441, Fekete-hegy 454 és a Háromkő 459 méter magassággal; a Hangony-völgy nyugati mellékén legkiemelkedőbb pont az 525 méter magasságú Vajdavár.
A hegyek többnyire erdősök és számtalan forrás, csermely, patak ered bennük. A folyók közt legnagyobb a megye délkeleti határán hömpölygő Tisza, mely az összes borsodi vizeket magába fogadja. Utána legnagyobb a Sajó. Ez Gömörből jön s délkeleti irányban szeli keresztűl a megyét, melynek délkeleti szögletén az Abaúj-Tornamegyéből érkező Hernáddal egyesűlten a Tiszába szakad. Jóval kisebb a meleg forrású Hejő, továbbá a megye délnyugati szélét érintő Eger. A megye éjszaki részében folyó vizeket mind a Sajó szedi magába. Ebbe szakad az Abaúj-Tornából érkező Bódva folyó is. Állóívz nincs a megye terűletén több, mint a hámori tó, a Taj, mely magas hegyek között mesterséges gáttal elrekesztett medenczében gyűjti egybe a Garadna és Szinva patakok, meg több forrás vizét. A múlt században ipari czélra, vashámorok hajtására fogták föl itt a vizet. Ma már a hámorok megszűntek, a tó azonban, mely a különben is elragadóan szép hegyes táj báját nagyon emeli, megmaradt s kellő gondozás alatt áll. Nagyobb mocsarak a Hejő mentén s a Tisza melletti lapályos terűleteken bőségesen találhatók. A sekélyebbek nyáron kiszáradnak, a nedves évszakokban ellenben rendszerint újra megtelnek vízzel.
A megye éghajlata általában szelid és enyhe mindamellett, hogy levegője hőmérsékét olykor-olykor az éjszaki és éjszakkeleti szelek nagyon lehűtik. Az oldalirányú szelek közűl emlékezetes az 1875. évi délnyugati erős vihar, mely a Bükk-hegységben egész erdőrészeket tördelt ki, s Miskolczon az épűletekben is nagy pusztításokat tett.
Földtani tekintetben a Bükk-hegységben a fiatalabb palaeozooi (carbon) és a régibb másodkorú szisztémák uralkodnak. E rétegeknek legalsó része 260–330 méternyi vastagságú carbon periodusbeli agyagpala, melyben Kis-Győrnél, Zsércznél és Visnyónál fekete fedőpala fordúl elő. Azon agyagpalákra, melyek a kőszén-képződményhez tartoznak, kovás és homokos mészkővel kevert zöldes és kékes homokkő következik, melyek vastagsága azonban csak egy méterig terjed s melyet világos színű triaszkorú mészkőtömegek fednek. A Bükk-hegységben a harmadkori képződménynek legalsó rétegét nummulitos mészkövek és kvarcz konglomerátok teszik, váltakozva agyagos rétegekkel, melyekben a kis-győri határhoz tartozó Rétmány árokban sok kövűlet van.
Mészkő és pala mellett nagy mennyiségben találjuk a kőszenet és vasérczet. Az egész Bükk-hegység körűl a neogén harmadkori rétegek barnaszéntelepeket rejtenek magukban s a hegység éjszaki része már számtalan aknával keresztűl-kasúl van fúrva, melyekből nagy mennyiségű barna-kőszén kerűl napfényre. Nagyobb kőszénbányák a Sajó jobb partján: a járdánházai, bánszállási, czenteri, királdi, kazinczi, sajó-szentpéteri, pereczesi; a bal parton a kaczolai, disznós-horváti, múcsonyi, szuha-kállói és szendrői. 1897-ben a széntermelés 9,142.375 métermázsára rúgott 2,121.903 forint értékben. A Bán-völgy e század első felében még a hámorok zajától visszhangzott, melyek számára a környékbeli hegyek szolgáltatták a vasérczet. Ma már csak tünedező nyomai vannak itt a vasiparnak és vasbányáknak, bár vasércznek most sincs híjával ez a környék. De annál kifogyhatatlanabb ez a hasznos ércz a Bódva két oldalán húzódó határszéli hegyekben. Rudóbánya s a vele szomszédos határok földje, bár ezelőtt ötszáz évvel is bányászták már, bőven adja a vasérczet, úgy szintén a Martonyi fölött emelkedő hegyek is. Vasérczekben az 1897. évi termelés 2,302.027 métermázsa volt 544.477 forint értékkel. Kőedény, kályha és tégla gyártására alkalmas agyag több helyen, de különösen Miskolcz és Apátfalva környékén van.
Ásványvizekben a megye szegény, mert 20–24 fokos hőforrásait leszámítva, melyek leginkább kötött szénsavat tartalmaznak, csupán Csernelyen van savanyúvíz-forrás, de ennek vize sem kerűl kereskedésbe.
Mivel a megye részben termékeny rónaság, részben hegyvidék, növényzete is ehhez képest kétféle. A hegyek között elvonúló tágasabb völgyekben épen azok a növények honosak, mint a rónaságon. Szőlő az egész megye földjén tenyészik, a Bükk nyugati fele tesz e részben némi kivételt. Bár a fillokszera csaknem az összes szőlőket kipusztította, új telepítések következtében ismét nagy terűlet lett termővé; 1896-ban már 10.500 hektoliter mustot szűrtek. Az erdőkben tölgy- és bükkfa az uralkodó. Az összes erdőknek csaknem egyharmada (48.000 hold) a kincstár birtoka.
Az állattenyésztés az erre kedvezőbb helyeken virágzásnak örvend. A lovat, szarvasmarhát, juhot és sertést nagyobb mennyiségben kivitelre is tenyésztik. Nagyon föllendűlt különösen a nemesebb fajú lovak tenyésztése, mióta az állam is kezébe vette ez ügy gondozását.
Vadakban gazdag a megye terűlete. Szarvas, őz, vaddisznó, nyúl, róka bőven van. A szárnyasok közűl nagyobb mennyiségben fordúl elő a vadkacsa, szárcsa, fogoly, fürj, rigó, császármadár, szalonka, seregély, sas, bagoly, ölyv, vöcsök, bíbicz, szürke és dobos gém, halász-sas, sirály, vércse, fehér és fekete gólya; vadlúd pedig őszszel és tavaszszal rengeteg számban vonúl át. Hal a kisebb vizekben kevés, a Tiszában azonban még mindig van elég hal, nevezetesen harcsa, ponty, márna, kárász, keszeg és a mindezeknél értékesebb kecsege.
Bár a föld természete a lakosságot inkább őstermelésre utasítja, Borsodmegye a fejlettebb iparral bíró megyék közé tartozik. Gyárai között legnevezetesebbek a diósgyőri, ózdi és nádasdi vasgyárak, a rudóbányai vaspörkölő és az államvasútak miskolczi gépműhelye. Ezeken kivűl van több különféle kisebb gyártelep.
A közlekedés kedvező. A miskolczi pályaudvarból öt irányba fut a vasút; van ezenkivűl a megyének nyolcz iparvasútja; állami és törvényhatósági közútjai, valamint községi útjai is mind jó karban vannak.
A lakosság lélekszáma 216.794, kik közűl 202.896 magyar (93.5%), 3.160 német, 9.738 tót. A tót nép telepítés útján kerűlt a megyébe, s bár anyanyelvét nem hanyagolja el, de magyarúl is tud. Közművelődési tekintetben Borsodmegye az előre haladottabb vármegyék közé sorakozik.
Borsodnak szépen fejlődő székvárosa, Miskolcz, a megyének csaknem a közepén s a legszebb részén, a diósgyőri kies völgy torkolatában, a Szinva patak két partja mentén fekszik, a hol a Bükk-hegység végződik s az alföldi róna kezdődik. Festői háttere a félkörben emelkedő Bükk-hegység. Különösen emeli a város szépségét a déli oldalán végig húzódó Avas hegy.
Miskolcz keletkezése a honfoglalás előtti időre esik; mai nevét azonban a Bors vezér családjával rokon Miskoucz nemzetségtől kapta. Zsigmond és I. Mátyás királyok alatt többféle kiváltságot nyert ugyan, de azért sokáig a diósgyőri kincstári uradalom földesúri hatósága alatt maradt. Mióta önkormányzattal bir, fejlődése rohamosan halad előre. Ma közel 40.000 lakosa van, kik mind magyarok. Útczáit szép épűletek díszítik, a helyi közlekedést pedig a két vasúti állomástól kiindúló útczai villamos vasút élénkíti. Középűletei közűl tíz templomán kivűl, melyek közt legnevezetesebb a régi csúcsíves avasi református templom; különösen kiemelkedik a nagyszabású új igazságügyi palota, a református új főgymnasium, a kiváló csinnal épűlt kereskedelmi kamarai palota, a jól berendezett Erzsébet-fürdő, továbbá a színház és a mintaszerű új megyei közkórház. Nagyobb épűletek még a vármegye és a városháza, a minorita rendház, az érseki leányiskola, az ágost. evang. egyház bérháza, a magyar állami vasútak űzletvezetőségi épűlete, az állami polgáriskola, több fényesen berendezett vendéglő. Feltűnő épűletek a megye és város által emelt nagy gyalogsági, lovassági, tűzérségi és honvéd kaszárnyák is. A nagy számú közművelődési és emberbaráti intézetek a város lakosságának a műveltség és jótékonyság iránti érzékéről és érdeklődéséről tesznek tanúságot. Van a városban református fő- és királyi katholikus algymnasium, felső kereskedelmi iskola, református felsőbb leányiskola, állami polgári fiú- és leányiskola, kereskedő- és ipartanoncziskola, női kereskedelmi tanfolyam, iparossegédek továbbképző tanfolyama, női ipartanműhely, zeneiskola, múzeum, 60 elemi osztály, 6 kisdedóvó, árvaház, aggok ápolóháza, szegényház, hajléktalanok menhelye s 37 társadalmi, közművelődési és jótékonysági egyesűlet. Öt különböző irányból ide futó vasútnak találkozó pontja levén, kereskedelmi és ipara kedvező fejlődésnek indúlt. Terménykereskedése, ló- és gyapjúvásárai igen látogatottak. A Széchenyi-útczán, mely a város fő útczája, gazdag, csillogó kirakatok láthatók. Miskolczot régente csizmadia-városnak gúnyolták, mivel a hajdani nemes csizmadia-czéhnek állítólag 999 tagja volt. Jelenleg ez a szám egyharmadára olvadt le s hasonlóképen hanyatlóban van a gubás ipar is, a mit a népviselet változása okoz. Az ipar többi ága azonban emelkedőben van, habár különösen a kovácsok és lakatosok az önálló iparűzés helyett a helybeli magán gyárakban, valamint az államvasúti gépműhelyben s a közeli diósgyőri vasgyárban keresnek és találnak alkalmazást. A folytonos terjeszkedés és gyártelepek szaporodása következtében a város határa egyre szűkűl ugyan, de a földmívelésnek még aránylag elég tere van. Mezőgazdái általában jómódúak és igen értelmesek. A városnak legszebb köztere az Erzsébet-fürdő-tér a Széchenyi-útcza nyugati végén, a város kellő közepén. Három oldalon palotasorok zárják, negyedik oldalát a Szinva s az ennek partjánál emelkedő Avasnak azon része zárja, a hol az ódon ref. templom áll komor méltósággal a hegy oldalán levő temető közepén, lombos fák és fenyűligetek által övezve. A templomnak a város felé néző oldalához közel két díszes síremléken akad meg tekintetünk. Egyikét Palóczy Lászlónak, másikát Szemere Bertalan egykori miniszterelnöknek, Borsod jeles szülötteinek emelte a vármegye kegyelete. A parkszerűen berendezett Fürdő-tér közepén Kossuth Lajos bronz szobra emelkedik, mely Róna József szobrászunk műve, s 1898-ban állíttatott föl. Különösen kedvelt üdűlő helye a közönségnek a város délkeleti szélén nagy terűletet elfoglaló Népkert és az Avas. A Népkerttel tőszomszédos Erzsébet-ligetet 1899-ben nagy emlékezetű Erzsébet királynénak Strobl által mintázott mellszobrával díszítette a város közönsége. Az Avas lejtői és fensíkja szőlővel vannak beültetve, a város felőli meredek oldalát dús lombozatú fák és cserjék borítják, melyek között jól gondozott sétaútak, pihenő helyek, lugasok, homokkőbe vájt boros pinczék, nyaralók és mulatóhelyek vannak. Az Avas, valamint a város éjszaki részén levő Tetemvár, Bábonyi bércz, Bedeg-völgy, stb. halmos oldalain hosszú pinczesorok húzódnak végig.
Az Erzsébet-tér Miskolczon.
Háry Gyulától
A város környékét a természet sok szépséggel ruházta föl. Dél felé, Hejő-Csaba község mellett elhaladva, a Görömböly község határában fekvő Tapolcza nevű fürdőbe érkezünk, mely kedvelt kirándúló helyök a miskolcziaknak. Gazdagon buzogó hőforrásokból itt ered a Hejő, melynek vize a forrásoktól több mérföldnyire is olyan meleg, hogy kemény télen sem fagy be. A források egy hegykatlanban fakadnak s 23–24 C. hőfokúak. A dúsabb források fölött fürdőépűlet áll tágas medenczékkel. Körűl hatalmas cser- és bükkerdő sűrűjébe hatolhatunk a gondozott sétaútakon. A fürdő közelében levő kőbánya a szerencsi czukorgyár számára nagy mennyiségben szállítja a mészkövet. A mostani fürdő terűletén valamikor Benedek-rendi apátság állott, melynek birtokát e század elején a munkácsi görög-katholikus püspökség kapta birtokúl a fürdővel együtt.
Miskolcz: Az avasi templom tornya, oldalbejárata; a templom a Szinva felől nézve.
Neogrády Antaltól
Nyugat felé a várostól a Szinva völgyében a diósgyőri nagy vas- és aczélgyár-telep van, mely mellett már egész kis várossá szaporodtak a szabályos útczasorokban épített szép munkáslakások, igazgatósági és más középűletek. A gyár az állam tulajdona s a pénzügyminiszterium kezelése alatt áll. Építése 1868-ban vette kezdetét. Alapítására az szolgált inditó okúl, hogy a Borsodmegyében fekvő barnaszén- és vaskőtelepeket, valamint a nagy kiterjedésű erdőket kellően lehessen értékesíteni. Száz évvel e gyár alapítása előtt a Szinva-völgy felső részén, Felső-Hámorban, egy egri lakatosmester nagy olvasztót létesített a közel fekvő tapolcsányi, upponyi és nekézsenyi vasérczek olvasztására, Alsó-Hámorban pedig hámort épített a nyers vas további földolgozására. Ez a vasgyár csakhamar egy részvénytársaság tulajdonába ment át, s 1770-ben a magyar kir. bányakincstár, mint fő részvényes vette át a kezelését és száz éven át vezette, a diósgyőri gyár fölépítésével azonban megszűntette. Az új gyár nagy befektetések után fokonként emelkedett mostani színvonalára. Vas- és aczélöntői, különböző vasműgyárai és gépműhelyei mindennemű vasmunkák elkészítésére képesítik. Vasúti sínek, gőzgépek, vashidak, csavar, szeg, szegecs, aczélkerék, arató-, kaszáló- és cséplőgépek, mindennemű kovácsolt és aczélöntésű hajóalkatrészek és aczéllöveg (ágyúgolyó), stb. gyártására a legtökéletesebben be van rendezve s ötezer munkást foglalkoztat. Kezdetben a munkások nagy része külföldi volt, ma már ezek száma alig 10%. A műhelyek villamos világítással és gőzfűtéssel vannak ellátva. Az alkalmazottak és munkások a jó díjazáson és nyugdíjon kivűl minden közegészségi, társadalmi, jótékonysági és közművelődési intézmény áldásaiban részesűlnek. Czélszerűen és díszesen épített kisedóvói, elemi fiú- és leányiskolái, valamint ipariskolája ritkítják párjukat. A miskolczi vasúti állomás és a gyár között rendes vasúti összeköttetés létesűlt, de ez csupán a gyár használatában áll. A vasgyári telepet külön iparvasút köti össze a gyárhoz tartozó parasznyai kőszénbányával, honnét a gyár szükségletére való kőszenet szállítják. Ez a vasút a pereczesi bányatelepnél a hegy alatt 2.3 kilométer hosszúságú alagúton halad keresztűl. Ennek a hatalmas iparvállalatnak az évi bevétele, a tulajdonához tartozó téglagyárral és szénbányával együtt, az utóbbi másfél évtized alatt 2 millióról 20 millió koronára emelkedett.
Innen nyugatra ugyancsak a Szinva völgyében Diós-Győr község fekszik. Már Miskolcztól kezdve lehet látni hatszáz évesnél régibb várának romokban is hatalmas falait és négy csonka tornyát. (Képét l. V. kötet 141. lap). Helyén már a honfoglaláskor földvár állott. Nagyobb szerepe a várnak Nagy Lajos, Mária, Zsigmond, Hunyadi Mátyás és a török uralom idejében jutott, a mikor a végvárak közé tartozott. A várárok közelében egy magántelken álló óriás magasságú és dús lombozatú mogyorófáról azt tartja a hagyomány, hogy csemetéjét még Mária királynő ültette. A XIV. század elején itt alapított pálos-rendi társház 1755-ben már az elhagyott kolostorok sorában említtetik. A vár közelében bő vízű meleg forrás fakad a hegy tövében, a hol csinos fürdő épűlt. A fürdő és a jó levegőjű kies környék kedvelt nyaralóhelylyé teszik ezt a kis mezővárost. Lakossága földmívelőkből, fuvarozókból és a diósgyári vasgyár munkásaiból áll. Van itt kir. erdészeti hivatal, mely a kincstárnak itteni 48 ezer holdnyi erdőségét kezeli. Házi kertekben és udvarokon mindenütt sok a diófa, mely itt a talajt nagyon kedveli és bő gyümölcscsel jutalmazza a termesztőt. Erről kapta előnevét a község.
A városház-tér Miskolczon.
Neogrády Antaltól
Diós-Győrön túl a völgy mindinkább szűkűl. A hegyeket mindkét oldalon erdő borítja. Az erdő alján, a Szinva patak mentén, majolika- és kőedénygyár, fürészmalom, majd a híres diósgyőri papirgyár látható. Az ide nyíló völgyben egy Királykút nevű forrásról a néphagyomány azt tartja, hogy Mátyás király vadászatai közben ott szokta pihenőjét tartani.
Odább a keskeny sziklahasadékon át szirtről-szirtre eső és habbá foszló Szinva patak csak egy szekérútnak juttat maga mellett helyet. Itt haladva alig veszszük észre az út alatt meghúzódó gyárat, a hol hajlított fából székeket, egyéb bútorokat és hintó-alkatrészeket készítenek. A gyár tulajdonosa nagy ügyességgel használja föl a Szinva vizét hajtóerőnek. Innét a hegy oldalán vonúl tovább az út. Fölöttünk magas hegy, alattunk a mélységben Alsó-Hámor község. A másik oldalon a Szinva patak szép vízesése, a Baross-alagúton túl pedig a hámori tó, a Taj, ragadja meg figyelmünket. A partját szegélyező magas és meredek hegyet erdőség borítja. A nagy kiterjedésű s magas fekvésű tó vizében pisztráng tenyészik. Közel a tóhoz és faluhoz fekszik Lilla-Füred nyaralótelep szebbnél-szebb villákkal, parkokkal s nagy vendéglővel.
A Bükkben odább délnyugat felé Gyertyánvölgy nevű telepet, szomszédságában Répás-Huta, dél felé pedig Ó- és Új-Huta községeket érjük. Az itteni tót eredetű lakosság az ezredévi ünneplés alkalmával papjának indítványára családi nevét egytől-egyig megmagyarosította. Új-Huta a megye legmagasabban (582 méter) fekvő községe, melynek határában a szőlő és kukoricza már nem érik meg. A hámori tó mellett nyugat felé Felső-Hámor nevű 767 méter magas hegyen a pálos-rend kolostorának romjai láthatók. E helyről elragadó kilátás nyílik a megye több szép pontjára, továbá a Kárpátokra s a nagy alföldi síkságra. Ezért a rom környéke igen kedvelt kirándúló hely.
Miskolcztól éjszaknyugati irányban a Sajó mellett jobbról Bessenyő és Szirma-Bessenyő községeket találjuk. Majd Sajó-Keresztúr és Sajó-Ecseg következnek, szintén a Sajó partján, gazdag határral, s értelmes, vagyonos magyar lakossággal. Ecsegnél a vasút vonala két ágra szakad: egyik a Sajó partján Bánréve felé, másik a Bódva völgyén Torna felé visz. Az előbbi vonalon Ecseg után Sajó-Szentpéteren áll meg velünk a vonat, mely közel négyezer lelket számláló csínos mezőváros, járási székhely. Lakossága földmívelést űz, elpusztúlt szőlejét újra telepíti, de a föld alatt, a közeli kőszénbányában nem örömest vállal munkát. A bánya munkásai többnyire bevándorolt felvidéki tótok. Sajó-Szentpéteren született (1825) Lévay József, jeles lyrai költőnk, ki előbb mint tanár, azután negyedszázadon túl mint főjegyző s végűl mint alispán nagy érdemeket szerezve és elismerést aratva szolgálta Borsodmegyét.
Miskolcz: Erzsébet királyné szobra az Erzsébet-ligetben. – Miskolcz: A református gymnasium új épűlete a Szinva partján.
Háry Gyulától
Szentpéternél ömlik a Sajóba jobb oldalról a Haricza – vagy a nép nyelvén Nyögő – patak, mely a Pitypalatty völgyből siet ki a nem magas hegyek közűl. Ebben a keskeny völgyben sűrűn épűlt apró községek sorakoznak egymás mellé. A völgy legbelső községei Varbó és mindjárt mellette Parasznya, mindkettő gazdag kőszéntelepekkel. Kifelé jöve Radistyánon át Lászlófalva mellett vezet el útunk. E kis község reform. paplakában született 1807-ben Egressy (családi néven Galambos) Gábor, kitűnő drámai színészünk. Kandó, Kápolna, Alacska helységen túl ismét a Sajó partjára jutunk, honnan Berentén felűl Kazincznál megint egy másik oldalvölgy nyílik. A Kazincztól csekély távolságra levő barczikai állomásnál mindkét oldalról iparvasút csatlakozik az állami vaspályához. Egyiken a Bükk felől a kazinczi kőszénbánya szállítja ide szenét. A bányán túl jó messze, erdős hegysorok által keskenyre szorított völgyben, a Kazincz patak eredeténél fekszik Tardona község, a megyének egyik legnehezebben megközelíthető helye. E félreeső faluban vonúlt meg 1849 végén nehány hónapig Jókai Mór s itt írta „Csataképek” czímű munkája köteteit. Tardonán túl van a gyümölcstermesztéséről híres Mályinka község. Sajó-Ivánkán felűl a Kazincz patak völgyénél hosszabb s egyszersmind lakottabb és érdekesebb völgy nyílik a Sajó völgyébe Vadna községnél: a Bán völgye. Vadna fölött egy hegyorom tetején ma is láthatók Walgatha cseh huszita vezér rablóvárának némi nyomai. A romba dőlt vár köveit a későbbi ivadék elhordta s egy részéből a falu mellett a Sajóba siető Bán patak fölé hídat építtetett a megye. A völgyön a víz ellenében haladva sűrűn következnek egymás után a kisebb-nagyobb helységek. Nagy-Barcza, Bán-Horvát, Bánfalva községeken túl a völgy összébb szorúl s az út igen szép erdővel borított hegyek között kanyarog. Bánfalván a Vladár család bástyatornyos szép kastélyában nagy magánkönyvtár van (a Kazinczy Gábor-féle) ötezernél több értékes művel. A Bán völgyén majd minden kiemelkedőbb ormon középkori földvárak nyomai láthatók. Nagyobb védelmi erősség volt az 595 méter magas hegykúpon emelkedő s romjaiban is büszke dédesi vár. Valamikor a királyi várak közé tartozott, s bölényvadászok tanyája volt. A törökök ostroma elől a vár utolsó parancsnoka, Kávásy László 1566-ban tizenöt napi védelem után kivonúlva, az ostromlók feje fölött a várat fölrobbantotta. A falu fölötti hegyen hajdan pálos kolostor és templom állott. A régi harczias időkből egyedűli emlékűl Kávásy László vas sisakját őrzi a szomszédos Visnyó község ref. egyháza. Ez a sisak az egyház malmában, melyet Kávásy adományozott, hosszú időn át „ficsór” (gabnamerítő) gyanánt szolgált, azzal szedte a molnár a vámot. Az egész völgyben bőven terem a gyümölcs. Visnyó határában e század eleje óta palabányát művelnek. A legközelebbi község Szilvás. Ennek egyik nevezetessége a magas dombon álló, köralakú kupolás és oszlopcsarnokos református templom, melyet e felekezetnek a katholikus gróf Keglevich Miklós építtetett a harminczas években. Közel ehhez egy másik dombon áll gróf Erdődy Rudolf gyönyörű kastélya. A parkot és kertet szépségre nézve csak a falu végétől a hegységbe vezető tündéries szilvási völgy múlja felűl. Szilvástól délnyugatra fekszik a népes Apátfalva. Múltja nevezetesebb, mint jelene. A Bükknek egyik sziklacsúcsa, a 784 méter magas Bélkő alatt három meleg vízű forrás mellett épűlt 1232-ben a Kilit egri püspök által ide telepített cisterciek kolostora, a bélháromkúti apátság. A kolostor temploma érdekes építészeti műemlék s maig épségben áll, de csak ünnepnapokon tartanak benne istenitiszteletet, mivel a községtől kissé távol fekszik. (Képe: V. kötet 54. lap). A reformáczió kezdetén elpusztúlt apátság birtoka kétszáz év óta az egri papnevelő intézet tulajdona. E községben, valamint a tőle éjszakra fekvő helységekben kun fajta nép telepűlt le, melynek szokása s nyelvjárása sokban elüt a szomszédos vidék lakosságáétól. Legközelebb áll a palóczsághoz, melytől barkó névvel különböztetik meg. Vallásra nézve mind római katholikusok. A Bán völgyétől éjsazknyugatra eső hegyek mindenfelé kőszénrétegeket rejtenek. Csermely község savanyúvíz-forrásaival a környéknek üdítő italt szolgáltat.
A diósgyőri vasgyár telepe.
Neogrády Antaltól
Az innen éjszaknyugatra eső Hangony völgye, bár földmívelésre sem alkalmatlan, inkább kőszénbányái és vasgyárai révén bír közgazdasági fontossággal. Nádasd, Járdánháza, Arló, Ózd, Várkony, Czenter határaiban gazdag kőszéntelepek vannak. Nádasd falu mellett, érdekes völgykatlanban szépen épűlt lemezgyár, Ózdon pedig nagyszabású vasgyár működik. Nádasdtól 1872-ben 30 kilométer hosszú iparvasút épűlt a magyar államvasútak miskolcz-füleki vonalának Bánréve nevű állomásáig, mely Ózd és Bánréve között személyszállításra is szolgál. A Hangony völgyében levő terjedelmes barna-kőszéntelepek egy vasfínomító-gyárnak adtak lételt. A „Gömöri vasművelő társúlat” 1845-ben építette az ózdi vasfínomító hengergyárat. Több gömöri vasmű-társaság egyesűlése folytán 1881-ben a „Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság” alakúlt tíz millió forint alaptőkével. Ez a társaság bírja ma a fölsorolt gyár- és szénbánya-telepeket. A társúlat hangony-völgyi bányáiban évente átlag két millió métermázsa szenet aknáz 600 munkás. A nádasdi lemezgyár a szükséges nyers anyagot az ózdi gyárból kapja. Évi termelőképessége középszámítással 100.000 métermázsa fínom lemez és fehér bádog. Ez a gyár 400 munkást foglalkoztat, kik többnyire a telepen laknak. Az ózdi vas- és aczélgyár kereskedelmi, rúd-, abroncs- és gépvas, továbbá sin, tartó gerendák, billet, universal-vas és mindennemű durva lemezek gyártására van berendezve. Tartozéka egy kavaró-, egy forrasztó-, egy Martin-aczél- és egy aczélhengergyár a szükséges fölszerelő és segédműhelyekkel együtt. A gyárak egy része villamos hajtóerőre van berendezve. Átlag 1.800 munkás dolgozik itt, kiknek nagy része a gyár mellett levő munkásgyarmaton kap lakást; a többiek a szomszédos községekben laknak.
Hámor falu és a Szinva patak vízesése.
Neogrády Antaltól
A Hangony völgyéhez tartozó községek általában is sok hasznát élvezik e bányák és gyárak közelségének, mivel lakosaik a földmívelés mellett szép keresetet találnak. Járdánháza határában, valamint a Hangonynak a Sajóba ömlésénél fekvő Sajó-Németi helység szélén egy-egy fölíratos, fülkés oszloppal jelölte meg a nép kegyeletes emlékezése azokat a helyeket, a hol IV. Béla király a mohi szerencsétlen csatából való menekűlése közben a hagyomány szerint pihenőket tartott. A szomszédos Velezd egykori várának birtokosai a Bors nemzetség, később a Rákócziak voltak. Sajó-Németi és Velezd közt egy keskeny völgy vezet Királd kisközség felé, hol nagy szénbánya-telep van, mely a Magyar általános kőszénbányatársaság tulajdona.
Áttérve a Sajó bal partjára, Velezddel szemközt Dubicsány községet találjuk, majd közel hozzá hegyoldalban épűlve Sajó-Galgóczot. A helység fölötti hegycsúcson a husziták egykori földvárának sánczai maig tisztán láthatók. Alább Sajó-Kaza a folyó partján, hegy tövében, szép képet tár a szemlélő elé. Három temploma és Radvánszky Béla báró koronaőr szép kastélya és parkja az egész völgy legszebb pontjává teszik e helyet. A báró nagy és becses könyvtára a kastély mellett külön e czélra emelt épűletben van elhelyezve. Közel a helységhez, alacsony hegy oldalában látható Kaczola bányatelep, honnét iparvasút szállítja a kőszenet a vadnai vasúti állomásra.
Innét a Szuha patak völgyének nyílásához jutunk, melynek két oldalán Szuha-Kálló és Múcsony görög-katholikus vallású tót községek fekszenek. Múcsony határában kőszénbánya van. A völgyön fölebb haladva Disznós-Horvát kőszénnel bővelkedő határát érintjük. Ebben a félre eső helységben született Izsó Miklós jeles szobrászunk 1830-ban. Kurittyánban Radvánszky Géza báró kastélya, szép gazdasági épűletei és mintaszerűen kezelt gazdasága vonják magukra figyelmünket. A gömöri határszél mentén fekszenek Felső-Nyárád, Felső-Kelecsény, Jákfalva és Dövény hegyes, de nem terméketlen határaikkal. Rudóbánya egyszerű, szegényes kisközség egykor bányaváros volt. Mostani református temploma a hajdan itt állott róm. kath. bazilikának egy részéből van alakítva. Mellette egy régi szerzetháznak rommaradványai még láthatók. 1881-ben a witkowiczi bánya- és vasmű-részvénytársaság (Rothschild báró és a gelsei Guttmann testvérek) és Andrássy Manó gróf újra mívelés alá vették a régóta szűnetelt vasbányát. Jelenleg a bányászat 209.650 négyzetméter terűletet foglal el. A vasércz-termelés évi átlaga 2,257.000 métermázsányi, melynek értéke ott helyben közel félmillió forintot tesz. A termelt vasérczet részint pörkölt, részint nyers állapotban a witkowiczi vasgyár és Andrássy Géza gróf vasgyárai, továbbá a magyar királyi bányakincstári vasgyárak számára szállítják. A munkások száma 1.500 körűl van.
A Bódva völgyének lapályos helyei igen jó, mérsékeltebb emelkedésű helyei pedig általában közepes termékenységűek. Mindjárt a Bódva folyónak a megyébe lépésénél fekszik Szalonna falu, vasúti állomással s termékeny határral. Majd Szendrő következik, melyet a gróf Csáky család szép kastélyai s angol-kertjei díszítenek. A törökvilágban itt nevezetes vár volt. Ma csak a várkastély áll; a helység fölötti hegytetőn állott régi várnak az alapzata is elromladozott. A Bódva medrében és partja mentén számos meleg forrás buzog. Borsodnál a Bódva folyása egyenesen annak a palakőzetből álló kerek halomnak irányúl, melyen a hagyomány szerint a honfoglalás idején Bors vezér várat épített. E várnak ma már nyoma sincs. Helyén a református templom és szegényes házikók állanak. A folyótól félkörben övezett várhalom mellett van a csekély népességű, de jómódú Borsod község, mely nevét Bors vezérről kapta s a mai Borsodmegyének adott nevet. Az ide közel fekvő Edelény mezőváros mellett kiszélesedik a völgy s Finke, Szirák és Bódva községek határainak enged szép téres helyet. Edelény a Koburg-Koháry herczegi család egyik uradalmának fő helye. A hatalmas, de most lakatlan herczegi kastély és nagy parkja méltó a megtekintésre; különösen érdekesek a kastély egyik termének művészi freskói. A kastélyt 1720–1727 táján a franczia eredetű gróf Lullier, az egri vár akkori parancsnoka, építtette. A mezőváros járási székhely; lakossága legnagyobb részt földmíveléssel foglalkozik. Alább Bódva községben számos földbirtokos úri család lakik. A reformátusok temploma igen régi épűlet. Közelében a pálosok egykori zárdájának omladéka látható.
A Bódvától a megye keleti széléig vonúló hegyes vidéken Martonyiban közelebb gazdag vasérczteleppel biztató vasbányát nyitottak. A megye keleti szélén dél felé haladva a gazdag határú Sajó-Vámost érjük. Itt hajdan a Mágócsy családnak vára volt; ma herczeg Odescalchi a birtokosa. Régi református temploma a husziták idejében épűlt. Általában az egész szendrői járás terűletén s a Sajó mellékének hegyes vidékein mindenütt huszita telepek voltak s abból a korból számos templom áll még épségben.
Miskolczon alúl a Bükk-hegység délkeleti és déli lejtőin is sűrűn sorakoznak egymás után a községek. Nyék, Emőd jól termő határai már az Alföldbe olvadnak át. Az odább fekvő Aranyos és Harsány községek hegyeiből építkezésre alkalmas követ szállítanak távolibb helyekre is. A Kis-Győr határában látható várhelyekről és romokról a néphagyomány többet tud beszélni a történetírásnál; regék fűződnek mindegyikhez. A görömbölyi határ közelében fekvő Leányvár romjai között a török időkből maradt fegyverdarabokat találtak. A Hársasvár, Majorvár, Kecskevár, Halomvár talán rablófészkek lehettek egykor; Latorvár (eredetileg Latour-vár) a franczia De-Latour nemzetségé volt; közelében egykori aranybányák beomlott szádái láthatók. Geszt község gesztje rég kipusztúlt; híres bort termő tőkéi is áldozatúl estek a fillokszerának. Vatta (Szemere Bertalan szülőhelye), Alsó- és Felső-Ábrány, Tibold-Darócz, az ős Tibold nemzetség fészke, és Sály községek határai nagyobb részt úri birtokok; a falvakban számos szép kastély látható. Legnagyobb kastély ezek közt Sályon a báró Eötvös-féle, melyben a negyvenes évek első felében báró Eötvös József is gyakran és huzamosan tartózkodott s „Karthausi”-jának jókora részét is e kastélyban írta. Innét éjszaknyugatra, a Bükk emelkedése alatt a kácsi patak forrásához jutunk. A bőven bugyogó forrásoknak 20–25 R° melegségű vize régi idők óta ismeretes volt gyógyító hatásáról s a jelen század eleje óta fürdő is épűlt e helyen. Csúzos bántalmak és idegbajok ellen sikerrel használják. A fürdőhöz közel fekvő Kács falu fölötti hegyen a honfoglalás idejével egykorú vár romjai láthatók. Anonymus szerint ezt a helyet Árpád Eörs vezérnek ajándékozta s ettől származott le a Tibold család. Mező-Nyárádtól a matyó lakosságú Tardon keresztűl Cserépváraljáig nyúlik föl egy másik völgy, melynek végpontján a most romban heverő Cserépvár állott. Eger elfoglalása után a török kézre kerűlt, 1703-ban pedig Rákóczi seregei egészen elpusztították. Nem messze innen, Cserépfalu fölött a Hór völgyet bekerítő hegyoldalnak egy meredek sziklacsúcsáról komoran tekint le nagy vidékre Odorvár omladozó fala. A Hór völgyén túl, a hevesi határszélig terjedő hegyes vidéken Zsércz, Noszvaj, Bogács, Szomolya, Ostoros, Kis-Tálya, Andornak és Novaj falvak sorakoznak, melyeknek hegyes határai, mint az előbb felsorolt helységekéi is, kötött agyagos és köves talajúak. Mészégetéssel és kőfejtéssel majd mindenikben foglalkoznak.
Az eddigiekben a hegyes-völgyes vidékekről szóltunk. Most tekintsük át röviden a sík vidéket és népét. A Miskolcztól Budapest felé futó államvasút és a Tisza folyó áldott földet zárnak közre. Népirtó csaták színtere egykor; tatár, török, kurucz, labancz dúlta, pusztította falvait. Ma a munkás, értelmes, tősgyökeres magyar nép békén űzi rajta az őstermelést.
Hazatérés a mezei munkáról.
Vágó Páltól
Miskolcz szomszédságában Szirma, Kis-Tokaj, Ládháza zöldségféléket szállítanak a miskolczi piaczra. Felső-Zsolczán Szathmáry Király Pál szép gazdaságában a megyei gazdasági egyesűlet 20 holdas faiskolát rendezett be, melynek fele a gyümölcskertészet, egynegyede a szőlészet és egynegyede mezőgazdasági kisérletezés czéljaira szolgál. Alsó-Zsolcza az ősi Vay család Szabolcsból ide szakadt ágának fészke. Itt született (1789) az a később grófi rangra emelt Vay Ábrahám, a ki az 1825-diki pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi Istvánnak az akadémiára fölajánlott nagy alapítványa után az aláírások sorát 8.000 forinttal megkezdette. A hazánk közéletében nagy szerepet vitt államférfi, báró Vay Miklós kanczellár, majd koronaőr szintén itt született 1802-ben. Félszázad óta mintegy öröklődött a megye főispánsága e családban. Alsó-Zsolcza határán túl nagy történeti események színhelyére lépünk. Sajó-Ládon még áll az az ódon kolostor a hozzá épített templommal, melyben negyedfél századdal ezelőtt a pálosrend leghíresebb tagja, Martinuzzi György apát szőtte Magyarország sorsára vonatkozó nagy terveit. Kegyeletes utódok gondossága maig épségben megőrizte a régi oltárt, képeket, karos gyertyatartókat a templomban. A szerzeteseknek mesteri berakásokkal ékített s a hagyomány szerint sajátkezűleg készített templomi székei is érintetlenűl állanak régi helyeiken. A kolostor épűlete és vagyona jelenleg a vallásalapé. Sajó-Ládtól keletre Belső- és Külső-Bőcs falvak a Hernád két partján Zemplén terűletébe ékelődnek. A határban látható halomról a református egyház jegyzőkönyve azt állítja, hogy az alatt az I. Ferdinánd és Zápolya idejében történt török mészárlás áldozatai porlanak. Alább Sajó-Ládtól és a folyó túlsó partján fekvő Sajó-Petritől délre Ónod mezőváros, hajdan a Rákóczi család birtoka, fekszik termékeny síkság közepette. Határának legnagyobb része a gróf Erdődy családé, melynek a közeli környéken is terjedelmes birtokai vannak. Hajdan híres várának csak kopasz falai meredeznek a Sajó partján (képét lásd a II. kötet 265. lap). Ónod nevéhez igen nevezetes történeti emlékek fűződnek. Ezek közűl legnagyobb és leggyászosabb 1241 április 11-dik napja, a mikor Batu mongol khán IV. Béla király seregét az Ónod melletti Mohi (vagy Muhi) pusztán iszonyatosan tönkre verte. A Mohi puszta ma két kis falu, Poga és Szakáld községek határához van beosztva. Ónodon tartották 1707-ben azt az emlékezetes országgyűlést, melyet II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelem I. József király ellen hivott össze. A megyei jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tatárjárás után itt Muhi nevű város keletkezett, s a vármegye a XVI. században, midőn Miskolcz a törökök miatt nem volt biztosságban, Muhi városba helyezte át törvényszékét. Ma a városnak nyoma sincs. A Sajó mentén Nagy-Csécs, Sajó-Szöged és Sajó-Örös községekben sok az úri birtok, a mit ez egyszerű falvakban látható számos kastély is elárúl. A megye délkeleti kiszögellésébe szorúlt Szederkény községben vagyonos földmíveseket találunk. Innét kezdve a Tisza mentén minden község: Tisza-Palkonya, Tisza-Oszlár, Tisza-Kürt, Tisza-Tarján, Tisza-Keszi, Ároktő, Dorogma, Tisza-Bábolna, Tisza-Valk védsánczokkal van körűl kerítve, mert a Tisza áradása kisebb-nagyobb mértékben minden évben fenyegeti ezt a vidéket. A gyakori áradások miatt a határoknak csak emelkedettebb helyei használhatók szántóföldnek, a többi kaszálónak és legelőnek marad. Ároktő község arról nevezetes, hogy innét indúl ki a Csörsz árka, melynek eredete a történelem előtti időkben vész el, de maga az árok még mindig határozottan fölismerhető. Dorogma és különösen Bábolna határában a Szil pusztán mai nap is sok régi cserép és ékszer kerűl napfényre, melyek a honfoglalást megelőzött időkből származnak.
A Hejő alsó folyása, nem levén a víznek elég esése, számos és terjedelmes mocsarat alkot, melynek nádasaiban szárnyas vadak tenyésznek. Ezen terűletek mentesítése végett a szabályozási munkálat már folyamatban van. A part mentén fekvő Hejő-Keresztúr, Hejő-Szalonta, Hejő-Papi, Hejő-Bába és Nemes-Bikk községek virágzó földmívelést űznek. Ennek a vidéknek legnagyobb községe az 5.216 lakost számláló és csínos építkezésű Mező-Csáth mezőváros, mely járási székhely. Ipara és kereskedelme csekély, de kiterjedt határában annál virágzóbb a földmívelés és baromtenyésztés. Népe szép, értelmes magyarság és legnagyobb részt református.
Csáthtal szomszédos jómódú községek: Igriczi, a hol Tompa Mihály néhai jeles költőnk gyermekéveit élte; Gelej, honnét az első magyar nyelvű magyar nyelvtan és a Geleji kánonok szerzője, Geleji Katona István, XVII. századbeli erdélyi református püspök származott; továbbá Nagy-Mihály és Mező-Keresztes. Rendes tiszta házaik, jó karban levő gazdasági épűleteik, kitűnő lovaik és szarvasmarháik egyaránt hirdetik e községek népének szorgalmát és jóllétét. Határaik lapályosak, s így a belvizek és a Bükkből erre futó patakok lefolyást nem találhatván, számos tavat, mocsarat és vízállást alkotnak, melyek egy része száraz nyárban kiszárad ugyan, de helyök ilyenkor sem mívelhető; csak sást, gyékényt és nádat nevel.
Azok a néprajzi sajátságok, melyek a borsodi magyar népet általában jellmezik, Keresztes és vidéke földmíves népénél tűnnek föl legtisztább eredetiségben; műveltség tekintetében igen kiváló helyet foglalnak el a megye többi vidékei közt. E mellett munkaszeretők, józanok, takarékosak. Lakásaik kivűl, belűl tiszták és rendesek. A konyháúl is szolgáló pitvaron kivűl legalább két szoba van minden házban: nappali és háló szoba. Nappali szobájok padlózott, csinosan bútorozva, még pedig már nem tulipános ládával és tornyos nyoszolyával, hanem divatos ruhaszekrénynyel, divánnal, nádszékekkel, csipke függönynyel. Öltözetük a legszebb magyar népviseletek közé tartozik. A férfiak fekete dolmányt, mellényt és tizenegy szél gyolcs gatyát viselnek. Emebből egyszerre kettőt vesznek magukra, hogy ne simuljon egészen a testhez. Télen nadrágban járnak. Felső ruhájuk a szűr, a korosabbaknál télen báránybőr bunda. A női viseleten jobban erőt vett a divat. Ünnepen a vagyonosabbak már divatos szabású selyem ruhába öltöznek és kalapos fővel mennek a templomba. Télen a nők rövid bundát viselnek, mely barna színű és fekete virágokkal van hímezve. Fejöket selyem kendővel kötik be.
Mező-Keresztes 4.400 főnyi lakossága között a kereskedők és iparűzők száma csekély. Egy iparczikke azonban jó hírre és nagy kelendőségre tett szert: ez a keresztesi szórórosta, melyből évenként átlag 1.000 darabot szállítanak szerte az országba. Ennek a szórórostának föltalálójáúl, illetőleg tökéletesítőjéűl a keresztesiek egy földijöket, a vak Gaál Pált tartják, a ki katona korában látott valahol hasonló készűléket s azt saját eszméje szerint tökéletesítve szerkesztette meg. Mező-Keresztes és a tőszomszédságában épűlt Keresztes-Püspöki határa volt színtere 1596-ban annak az ütközetnek, melyet a török sereg III. Mohamed szultán személyes jelenlétében vivott Rudolf és Báthory Zsigmond egyesűlt hadaival.
Mező-Kövesden mintha idegen földre lépnénk. Házainak építési módja, különösen pedig a népviselet (rajzban lásd II. kötet 267. lap) annyira elüt minden borsodi község lakosságáétól, hogy külön néprajzi sajátossága első pillanatra szembe ötlik. E mezővárosnak 14.000 főnyi lakossága tiszta matyó. E nép eredetére nézve kétféle vélemény közt ingadoznak az ethnografusok. Egyik fél szerint a palócz népnek egy külön szakadt töredéke s a matyó név Mátyás király után ragadt rá, a ki városuknak többféle kiváltságot adott. Másik vélemény az, hogy tatár eredetűek s a muhi ütközet után telepűltek meg az akkor elhagyott néptelen vidéken. Külsejére nézve ez a község semmi városi színt nem mutat; valóságos falu. Egyetlen tűrhető útczája van, a melyen az országút halad végig; a többi keskeny zeg-zug a házak közén. A kövesdiek közt sok a jómódú, sőt gazdag ember, de a vagyonosságnak ezeken sincs semmi külső jele. Sajátságos ruházatuk rikítóan pompázó; el van halmozva tarkasággal, czifrasággal. Munkában a matyó kitartó. Iparos pályára nem igen adja magát, legfölebb a legszükségesebb ipar-ágakat tanúlja, mint a csizmadia, szűrszabó- és gubásmesterség. Legszívesebben marad földmívesnek. A kinek földje nincsen, az napszámosnak szegődik. Tavaszszal férfiak, nők, serdűlő fiúk és leányok nagy csoportokban mennek szét az ország minden részébe mezei munkákra nagybirtokosokhoz és késő őszig ott maradnak. A miskolczi „emberpiacz”-ot (munkások gyűlő helyét) csupa matyó napszámos özönli el. Nyelvjárásuk, kiejtésök hasonlít a palóczokéhoz. Ilyen matyó nép lakik még Tard és Szent-István községekben is. Összes számuk mintegy 20.000-re tehető.
Szent-Istvántól délre az Eger patak mentén Négyes, Ivánka, Eger-Lövő, Eger-Farmos, továbbá a Rima patak partján Szemere és Szihalom határszéli népes községek vannak jómódú lakossággal. Szihalomban a falu szélén álló halmot a nép Árpád várának nevezi. A néptudatban meg van gyökeresedve a hit, hogy ezen a halmon épűlt Árpád számára az a leveles szín, melyről Anonymus szerint ezt a helyet Szinhalomnak nevezték.
Nádas a Hejő mellékén.
Spányi Bélától
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
