Zengg. Hirc Károlytól, fordította Hodinka Antal
Zengg.
Hirc Károlytól, fordította Hodinka Antal
Hirc Károlytól, fordította Hodinka Antal
A 3000 lakost számláló ősrégi Zengg (Senj) a tengerbe meredeken aláeső utolsó karsztlépcső kopasz kősziklájába vágott s 500 méternyi magasságban vezető Senjska draga (zenggi országút) kijáratánál fekszik. 500-nál több háza sziklába van vésve és tiszta kőből építve úgy, hogy méltán nevezik „Sziklás Zengg”-nek. A házak 9 hektárnyi terűleten egyenszárú háromszögalakban részint a sík tengerparton, részint a Strmac sziklahegy lábánál sorakoznak egymás mellé. Zengg egykor igen nagy erősség volt; régi körfalából éjszakon ma is három gömbölyű és egy négyszögű torony áll; nyugaton csak a régi szent Szabbás-torony van még meg. A város keleti oldalán az ogulin-otočaci út mentén a meredek Vratnik hegy emelkedik 698 méter magasságba, a délin még daczol az idők viharával az 1558-ban a horvát-szlavon végek fő kapitánya, Lenkovics János építette Nehaj váracs. Építésekor Lenkovics a várfalon kivűl lévő összes házakat, templomokat és kolostorokat lehordatta. Ez a Nehaj-grad kétemeletes, szöglettoronynyal biró négyszögű épűlet. Két méter vastag falai jó állapotban vannak.
A tengerből kiemelkedik Veglia (Krk), délfelé meg a dalmát Arbe sziget; mellettük s mögöttük más sziklaszigetek nyúlnak föl a vízből, mig a messze távolban, mint valami ködfátyolon keresztűl, Novi, Selce, Cirkvenica és Bribir helységek látszanak.
Zenggnek legélénkebb útczája, a Potok, a Cilnice fő piaczról a tengerre nyílik s a gőzhajók állomásáúl szolgáló molo mellett visz el. A félkör alakú kikötőt Vukasovics Fülöp tábornok építtette ki. Mélysége 3 és 19 méter között váltakozik. A hegyről lerohanó áradat ellen két hosszú vízfogó gát, az erős bóra ellen két óriási sóraktár védi. A városon kivűl fekszenek a hajóépítő műhelyek, a melyekben régen sok hajó épűlt helybeli és idegen hajótulajdonosok részére; sok velenczei gálya is itten készűlt abból a fából, a melyet a közeli hegyeken akkor még nagyban díszlő erdők szolgáltattak. Ma az egész vidék irtózatosan puszta; az 1732-ben még sűrű erdővel födött hegy és a kopasz talaj befásítása rendkivűl lassan halad előre. A vállalkozó szellemű, becsűletes és jellemes zenggi kereskedők kezei már régi időben átnyúltak a szomszéd Olaszországba, de megfordúltak Franczia- és Spanyolországban, sőt a régi Misirbe (Egyptom) is elvergődtek. 1730–1764-ben 14, 1767–1781-ben 24 nagy hajó épűlt Zenggben. Ma elhagyatott a kikötője és egészen üresen állana, ha az egykori határőrvidék erdőségeiből szállított fával való kereskedés nem vinne némi élénkséget a városba.
Zengg.
Tišov Ivántól
Csak vasút volna képes a Tengerpart és Zengg kereskedelmét és jóllétét újból föleleveniteni.
Az egész kereskedelem még mindig a tengerparton mozog. Ott áll a püspöki palota is említésre méltó könyvtárával és a püspöki levéltárral. Barlabaševaci Ožegović Imre báró, a kedvelt püspök építtette jókora költséggel, ugyanaz, a ki a zenggi gymnasiumot és az internatust is alapította.
Templomai között legkiválóbb a Szűz Máriának szentelt egyház. A XII. vagy XIII. században épűlt, de későbbi átalakítások teljesen kivették eredetiségéből. A benne őrzött káptalani levéltár különösen gazdag glagol íratokban. Fő oltárán őrzik Clissa várának kulcsait, a melyeket 1596-ban az uszkókok hoztak át ide. Alatta van a káptalan sírboltja, a melyben Pohmajević Miklós († 1730) és az említett Ožegović Imre zenggi püspökök nyugszanak.
Sekrestyéje 1497-ben épűlt, mellette áll De Cardinalibus Iván püspöknek 1392-ben készűlt síremléke. Az egyik oldalhajóban fehér márványból való oltár van az őrző angyal tisztéletére A templom nevezetesebb műemlékei még: Kristófnak, az utolsó modrusi püspöknek, pásztorbotja a XV. századból, egy XVI. században készűlt művészi monstranczia, egy nagy becsű kehely és egy byzanczi modorú aranyozott kereszt.
Nagy érdekű a székesegyház mellett külön álló harangtorony Zvonimir horvát király idéjéből, 1362-ből való harangjával. Történeti nevezetesség az 1558-ban faragott kövekből épűlt Szent Ferencz temploma. Homlokzatát nagy, kőcsillagos körablak és alatta hét apostolnak kőből faragott szobra ékesíti. Jobbról a Frangepánok, balról a Lenkovicsok kőbe vésett czímere van a falba beillesztve. A 30 méter hosszú és 17 méter széles templom sok híres uszkók hősnek a nyugvó helye. Régebben a templom egész hajóját sírlapok borították, melyek ma a hajó oldalába vannak befalazva. Itt nyugszanak: Parižević Gergely, knéz és vajda († 1561), Smoljan Vinko, vajda († 1637), Miovčić Iván, a Tengerpart alispánja († 1690), Skadinjanin András, ledenik várnagy, a ki a bihácsi ütközetben esett el. († 1689), Lasinović Pál († 1638), Desantić György († 1707), Tvrdislavić Máté († 1580); Brozović Vinko († 1610), Cidinović Veit († 1659), Daničić György, a híres zenggi vajda és mások.
A templomok közűl említendők még a görög-keletieknek Boldogasszonyról (Velike gospojine) nevezett Mária-temploma, az egy glagol fölírás szerint 1303-ban épűlt Szent Márton-kápolna és a püspöki palota mellett álló Szűz Mária-kápolna 1728-ból. A városon kivűl épen a tengerparton van az arbei Szűzanya temploma egy márvány emlékkel és falain tengeri baleseteket ábrázoló képekkel.
A XVIII. század elején Zenggnek még 11 temploma volt, köztük az 1540-ben épűlt Szent György templom. Közelében állott egykor a templomos vitézek székháza, a kik IV. Béla testvére Kálmán, volt halicsi király idejében Zengg urai voltak.
Zengg és vidéke a XII. század közepéig a spalatói érsekség alá rendelt vegliai püspökséghez tartozott. 1150 táján püspöki székhelylyé lett.
Van Zenggben elég magán építészeti műemlék is: zenggi patricziusok és híres uszkók főnökök, knézek és vajdák lakó házai glagol és latin fölírásokkal s kőbe vésett czímerekkel. Több ilyen ház történeti érdekkel is bir, így az Ostermann-féle 1425-ből, a Škalacé 1483-ból, a Vlahović Antalé 1487-ből, a Homolić Péter csúcsives ablakokkal biró háza, a mely egykor a Daničić vajdáé volt, továbbá a haza és a kereszténység iránt érdemeket szerzett Posedarić Márton knézé, a ki a dalmát Posedarje faluból származott. Pekić Ferencz zenggi polgárnak a XVI. század második felében épűlt háza a néphagyomány szerint minden gonosztevő menedékhelye volt. Szép a Vukasovicsoknak a XVI. század második felében faragott kővekből épűlt családi háza, s végűl a Domazetović család háza egy XVIII. századbeli fölírással. Jellemzetes a természet kövezte szűk és görbe útczácskákból álló Gorica városnegyed.
Zengg széltében hírhedt a bórájáról. A „Senjska bura” elannyira közmondásos, hogy ha Zenggről foly a beszéd, okvetetlenűl szóba jön a bórája.
Évi közép hőmérséke egyezik a Záráéval, 14.7°C.; a legmelegebb és a leghidegebb hónapokban + 23.8 és + 5.8°C. között váltakozik. Ha nem volna bórája, hat hónapig tartó száraz tavaszt s ugyanolyan hosszú szintén száraz nyarat élvezhetne. Környékén sok gyümölcsfaj: mandula, füge, fekete és fehér eper, alma, körte, naspolya, berkenye, meggy, cseresznye, baraczk, gránátalma, pöszméte és ribiszke terem, de az olaj- és a babérfa is megnő. Különösen szép és zamatos az őszi baraczkja, mellyel az egész Quarnerót elárasztják, de külőnösen Fiumét, a honnan aztán a monarchia minden részébe szállítják.
Zengg a szülővárosa Vitezović Pálnak, a termékeny írónak, Gáj előfutárjának, a ki Zágrábban nyomdát állított föl. Zenggben született Zenggi (Senjanin) Márton, a nagy tudományú szerzetes, Boccacciónak egyik legjobb barátja is.
Zenggi (Senjanin) Antal, Pasković Gáspár, Čolić Vuk jól ismert nevek a horvát irodalomtörténetben. A költő Kuhačević is itt született.
Királyaink többször időztek falai közt, Nagy Lajos 1350 ápril 18-án innen indúlt Apuliába, s a horvát lázadás idején, 1385 szept. 12-én itten szállott partra Durazzói Károly. Horváthy Pál zágrábi püspök s nehány nápolyi főúr kíséretében érkezett ide hajón s innét folytatta útját Zágrábon keresztűl Magyarország felé.
Frangepán Miklós idejében Zsigmond király gyakran megfordúlt Zengg városában, sőt az utóbb Kőrösön összeült gyűlést is ott akarta megtartani. 1818 május 6-án I. Ferencz király tartózkodott itten felséges nejével, Auguszta Karolinával, 1869 márczius 16-án pedig dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József királyunk tisztelte meg látogatásával Zengg városát.
Ez ősrégi város keletkezéséről és első lakosairól nincs biztos tudomásunk. A régi történetírók közűl Plinius, az idősebb, említi Senia néven s a Tersatica és Lopsica között fekvő liburniai városok között sorolja föl. Már régi írók is ismerték Seniát, mint népes római várost, a melyet Sisciával 97 mérföld hosszú út kötött össze. Nehaj mellett római temető is van.
A VII. század első felében Liburnia és vele Zengg is az akkori Horvátország része lőn. A IX. században frank uralom alá kerűlt.
A horvát nemzeti királyok idejében a likai és krbavai župákkal egy bánságot alkotó gackai župához tartozott. II. István, az árnyékkirály halála után Kálmán magyar király birtokába kerűlt, később a templomosok birták, kik 1269-ben Dubiczáért elcserélték; végre a Frangepánok lettek urai, kik alatt Zengg háborítatlanúl élvezte ősi önkormányzatát, melyet a rektorokkal együtt a városi tanács gyakorolt. 1316-ban Róbert Károly király Dujmo grófnak adományozta Gacka megyét Otočac várával és nehány faluval együtt. Dujmo halála után Frigyes fiának a kérésére megerősitette részére az összes adományleveleket, sőt még Dresnik megyét is oda adományozta neki.
A Nagy Lajos és Velencze között folyt háborúban a velenczei hajóhad 1380 aug. 29-én megjelent Zengg előtt és nagy részét fölégette. Kiss Károly király halála után Mária királynő ellen lázadás tőrt ki, a melyben a zenggiek grófjukkal, Frangepán Jánossal, a királynő pártjára állottak és a dalmát Novigradot ostrom alá fogták. Miután a velenczeieknek sikerűlt a fogoly királynőt megszabadítani, a zenggiek 1387 június 16-án velenczei hajón haza tértek s a királynőt ünnepélyesen fogadták. A fogadtatáson jelen volt a velenczeiek követsége is. A királynő Zágrábban találkozott férjével, Zsigmond királylyal, a ki, hogy Zengg grófjának e nagy szolgálatát megjutalmazza, 1387 november 25-én Budán kelt oklevelével neki adományozta Cetin várát és a klokoći kerűletet. Az oklevélben elismeri, hogy János grófnak köszönheti, hogy ellenségeit legyőzte és a királyi méltóságot Horvátországban és Szlavoniában újból fölemelte.
Előkelő családi ház udvara Zenggben.
Tišov Ivántól
János gróf, a ki horvát bán is volt, fivérével, Istvánnal, 1388 május 5-én egy 168 czikkelyből álló városi szabályzatot bocsátott ki. Meghalt 1393 november 29-én. Jószágait Miklós gróf, akkor Horvátország leghatalmasabb fő ura örökölte, a kitől maga Zsigmond király is kölcsönzött pénzt. Sőt kiadásai födözésére 17 ezer aranyon zálogba vetette; utóbb 42 ezer aranyon örökre el is adta neki Ozalj várát.
Miklós gróf idejében Zengg olyan élénk kereskedelmet folytatott Velenczével, hogy a velenczei tanács 1408 június 26-án kereskedelmi szerződésre is lépett Miklós gróffal.
A hatalmas fő úrnak 1432 június 26-án történt halála után fiai osztatlanúl föntartották Zengget.
A midőn a Frangepánok III. (IV.) Frigyes német császár és fia, Miksa pártjára állottak és Mátyás királylyal háborúba keveredtek, Magyar Balázs horvát bán 1471-ben elvette tőlük Zengget s ő maga lett a város kapitánya. Ő utána kétszáz éven át királyi kapitányok igazgatták Zengget a régi szabályzat alapján, a melyekhez idővel új királyi kiváltságok is járúltak.
Mátyás király halála után Zengg fia Corvin János horvát bán kezére kerűlt, ki ellen a jószágaik, köztűk Zengg, elvesztésén elkeseredett Frangepánok hosszas harczokat folytattak. Később Corvin János kibékűlt velük s a hatalmas Frangepán Bernát leányát, Beatrixet nőül nyerte.
A krbavai mezőségen 1493-ban a törökökkel vívott öldöklő csata után Zenggre mind roszabb s roszabb idő következett, mert a királyi kapitányok nyomták és üldözték a polgárságot. II. Ulászló király 1512-ben Perényi Imre nádort nevezte ki horvát bánná s egyszersmind zenggi kapitánynyá. De a zenggiek föllázadtak s agyonverték a nádor tisztjeit és szolgáit. Erre a következő esztendőben Beriszló (Berislavić) Péter veszprémi püspök lett horvát bánná és zenggi kapitánynyá. A zenggiek élén esett el a korenicai ütközetben 1520 május 20-án. Egy év múlva Orlovcsics (Orlovčić) kapta a zenggi kapitányságot, a ki a mohácsi csatában esett el.
II. Lajos király halála után a zenggiek 1527 július 27-én I. Ferdinándhoz csatlakoztak, aki Bécsben kiállított oklevelében kötelezte magát, hogy városukat minden ellenség ellen védelmezni fogja. Ugyanabban az évben igen kitűntették magukat a törökök ellen. 170-en kapitányuk vezérlete alatt bevették a török Salona várost, a 170 főből álló jancsár őrségét lekaszabolták, 20 ágyút, 100 baltát, 260 fegyvert, sok eleséget és hadiszert ejtve zsákmányúl.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
