6. SZEMLÉLETI ÚJDONSÁGA
6. SZEMLÉLETI ÚJDONSÁGA
A Borsszem Jankó hangja, élclapi ábrázolásmódja egyedül állt a korban. A többi lap tréfás, gúnyos vagy goromba magyarázatot fűzött az eseményekhez, a Borsszem Jankó elsősorban magukat az eseményeket és szereplőiket mutatta meg görbe tükörben. A megjelenítés, a torzítás módjával értelmezte ezeket. E módszeréből következett, hogy nem az elvont elveket ismételgette, hanem képes volt a tényleges torzulásokat és visszaéléseket felmutatni, ezeket szembesíteni az elvekkel.
Szerkesztőségi postájában – ugyancsak a többiektől eltérve – nem egyszerűen gúnyos formában közölte olvasóival, hogy a beküldött kéziratok közül melyiket használja fel vagy sem, hanem indoklásaival a közönséget nevelte is. Ezzel számos adalékot adott a Kávéforrás-kör eszméi, szerkesztési elvei és humorfelfogása megismeréséhez.
A Borsszem Jankó magatartását meghatározta, hogy áttételesen kívánt csak politizálni. Nem kizárólagosan politikai élclap volt, hanem „a politika beefsteakjéhez a szükséges mustár” amint Pompéry János mondta. A politizálás itt megmaradt egy társadalom és kultúrája egyik megnyilvánulási területének, amelyet a szerkesztőség felfogása szerint csak azért illethetett meg kitüntető figyelem, mert a társadalom és kultúra fejlettségének mércéje lehetett. A többi élclapnál a politizálás azonos volt a személyeskedéssel; csak a Borsszem Jankóban találjuk meg kimondva – s általában gyakorolva is 206–, hogy „az ügyet s a személyt mindig különválasztja”. (1868. 401.) A személyeket karikírozta, az eszméket és magatartásokat viszont támadta, többnyire az irónia fegyverével. A pellengérre állítottak nem teljes személyiségükkel voltak ellenségei, inkább játszott velük. „…Vannak az ellenzék sorában (noha kevesen) oly karakterek, melyeknek túlnyomó jó tulajdonságaiért apróbb botlásokat örömmel megbocsátunk – írta az egyik portré szövege. – Hanem van nekünk egy kitűzött határunk: aki ezen túllép, az hatalmunkba esik s ezzel azután űzzük pajkos játékunkat, ép úgy mint hatalmat nyertek Puck és ármányos tündértársai azon embereken, kik éjszakának idején az Athene melletti ligetbe tévedtek.” (1869. 312.) Ilyen határnak tartotta a lap, ha valaki vágyai kedvéért megmásítja a valóságot, és ha az egyén mások érdekeinek szolgálatába állva, puszta eszközzé válik.
A kulturált polgári magatartás igénye jelent meg formai tanácsaiban is. Elutasított kéziratot például azzal, hogy „minek rúgni ott, hol a csípés is fáj” vagy azzal, hogy „elébb egy kis helyesírást, aztán egy kis elmésséget, mindenek fölött pedig tiszteletet minden osztály iránt!”.
A szerkesztőség néha esztétikai tanácsokat is adott, ezek azonban meglehetősen felszínesek és formálisak voltak. Nem valamiféle végiggondolt humorfelfogás volt a lap könnyed humorának és népszerűségének magyarázata, hanem főként az élceiben megnyilvánuló mentalitás és részben az, hogy élő, beszélt nyelven szólaltak meg írásai, ami ugyancsak különbözött a többi élclap stílusától, leginkább az Üstökös irodalmias hangvételétől.
A Borsszem Jankó az 1860–70-es évek egyetlen európai mércével mérhető hazai élclapja volt, amelynek frissesége, élményszerűsége máig megmaradt.
A társadalmi fejlődés és ellentmondásai közismertté tételében nagy szerepet töltött be, főleg állandó figurái segítségével. Ezek a figurák ugyanakkor a reformkori vígjáték-irodalom továbbélései és a politikai vígjátékok úttörői is voltak. Így irodalomtörténetünknek is szerves része lett e lap. Mindezeken felül az irodalmi paródia, a travesztia nem egy olyan formáját teremtette meg és művelte irodalmi szinten, mely Karinthy Frigyes művészetének egyenes őse.
IRODALOM
[Ágai Adolf] Csicseri Bors: A Borsszem Jankó története. = BJkó 1887. ápr. 10. (melléklet) – Horváth Cyrill: Tóth Kálmán emlék-albuma. Baja, 1894. – Hírlapjaink. Bp. 1896. – Szana Tamás: Jankó János élete és munkái. Bp. 1899. – Jókai album. Bp. 1910. – Kéky Lajos: Ágai Adolf. = BpSz 1918. CLXXIII. 189–221. – Takács Mária: Jankó János (1833–1896). Bp. 1936. – Újság, 1936. márc. 29. 74. sz. (melléklet Ágai Adolf születésének 100. évfordulójára) – Harstenstein, Liesel (Hrsg.): Facsimile-Querschnitt der Kladderadatsch. München – Berlin – Wien, 1965. – Dersi Tamás: A Borsszem Jankótól a Herkó Páterig. In: Századvégi üzenet. Bp. 1973. 5 – 76. – Németh G. Béla: Fejezetek az irodalomkritika történetéből a kiegyezés után. In.: Létharc és nemzetiség. Bp. 1976. 236–335. – Piltz, Georg: Geschichte der europaischen Karikatur. Berlin, 1976. – Szalay Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában. Bp. 1977. –Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúráik a XIX. század második felében. Bp. 1983. – Műferdítések és poétai rugamok. XIX. századi élclapjaink paródiái és travesztiái. (vál., szerk.) Buzinkay Géza Bp. 1983.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
