IV. SZÍN.
Síkság Tewkesburynél.
Induló. Margit királyné, Edvárd herczeg, Somerset, Oxford és katonák jőnek.
MARGIT.
Nem jajgat a bölcs, tétlen, veszteségin:
Sorsán javítni hozzáfog vigan.
Bár árboczunk most lezuhant a mélybe,
Széttört a horgony, tépve az alattság
S ár nyelte el matrózaink felét:
Kormányosunk él: illnék-é, hogy ő,
Elhagyja a kormányt remegő fiúként,
Tenger vizét növelje könyivel
S az úgyis erősnek adjon új erőt,
S míg ő jajong, hajója szirtet érjen,
Bár munka s hős sziv még megmentheté?
Ah! mily gyalázat, mily bűn volna az!
Bár horgonyunk volt Warwick: mit se tesz!
Fő árboczunk volt Montague: se baj!
Elhullt, barátink, a kötélzet: s aztán?
Vajon nem újabb horgonyunk-e Oxford
És Somerset derék új árboczunk,
S kötél-vitorla frank híveink? – Ez egyszer,
Járatlanok bár, én s fiam miért ne
Lépnénk a jártas kormányos helyére?
Mi nem kesergünk, elhagyván a kormányt,
S bősz szél „nem”-et mond bár, mi elkerűlünk
Vészszel riasztó zátonyt, szirteket.
Az árt dicsérni, szidni, egyre megy.
S vaj Eduárd nem ádáz tenger-é?
Nem a csalás futóhomokja Clarence?
És borzadályos, vészes szirt Rikhárd?
Szegény naszádunk ellenségi mind.
Tán tudtok úszni: ah! csak percznyi mentség!
A homokra léptek? tüstént elsülyedtek;
A szirtre másztok? a hullám lemos
S éhség megöl: háromszoros halál!
Azt czélzom ezzel, hogy meggyőzzelek:
Ha bárki is elhagyná táborunk’,
A testvéreknél nem lel több kegyelmet,
Mint bősz hullámok-, szirtek-, zátonyoknál.
Hát rajta! Ami elkerülhetetlen,
Kesergve félni, gyermekgyöngeség.
Nem jajgat a bölcs, tétlen, veszteségin:
Sorsán javítni hozzáfog vigan.
Bár árboczunk most lezuhant a mélybe,
Széttört a horgony, tépve az alattság
S ár nyelte el matrózaink felét:
Kormányosunk él: illnék-é, hogy ő,
Elhagyja a kormányt remegő fiúként,
Tenger vizét növelje könyivel
S az úgyis erősnek adjon új erőt,
S míg ő jajong, hajója szirtet érjen,
Bár munka s hős sziv még megmentheté?
Ah! mily gyalázat, mily bűn volna az!
Bár horgonyunk volt Warwick: mit se tesz!
Fő árboczunk volt Montague: se baj!
Elhullt, barátink, a kötélzet: s aztán?
Vajon nem újabb horgonyunk-e Oxford
És Somerset derék új árboczunk,
S kötél-vitorla frank híveink? – Ez egyszer,
Járatlanok bár, én s fiam miért ne
Lépnénk a jártas kormányos helyére?
Mi nem kesergünk, elhagyván a kormányt,
S bősz szél „nem”-et mond bár, mi elkerűlünk
Vészszel riasztó zátonyt, szirteket.
Az árt dicsérni, szidni, egyre megy.
S vaj Eduárd nem ádáz tenger-é?
Nem a csalás futóhomokja Clarence?
És borzadályos, vészes szirt Rikhárd?
Szegény naszádunk ellenségi mind.
Tán tudtok úszni: ah! csak percznyi mentség!
A homokra léptek? tüstént elsülyedtek;
A szirtre másztok? a hullám lemos
S éhség megöl: háromszoros halál!
Azt czélzom ezzel, hogy meggyőzzelek:
Ha bárki is elhagyná táborunk’,
A testvéreknél nem lel több kegyelmet,
Mint bősz hullámok-, szirtek-, zátonyoknál.
Hát rajta! Ami elkerülhetetlen,
Kesergve félni, gyermekgyöngeség.
HERCZEG.
Ugy gondolom, hogy ily hőslelkü asszony,
Ha igy beszélni hallja őt a gyáva,
Eltölti lelkét férfi-érzülettel,
Hogy puszta kézzel fegyverest lebír.
Nem, mintha bárkit kétely érne itt,
Ki gyávaságnak állna gyanujában;
Mehet, miattunk, annak idején,
Veszélyeinkben mást hogy meg ne rontson
S ön gyáva lelkét öntse abba is:
Ha itt van ilyen, a mit ég ne adjon!
Menjen, mielőtt karjára szorulunk.
Ugy gondolom, hogy ily hőslelkü asszony,
Ha igy beszélni hallja őt a gyáva,
Eltölti lelkét férfi-érzülettel,
Hogy puszta kézzel fegyverest lebír.
Nem, mintha bárkit kétely érne itt,
Ki gyávaságnak állna gyanujában;
Mehet, miattunk, annak idején,
Veszélyeinkben mást hogy meg ne rontson
S ön gyáva lelkét öntse abba is:
Ha itt van ilyen, a mit ég ne adjon!
Menjen, mielőtt karjára szorulunk.
OXFORD.
Nők, gyermekek ily férfilelküek,
S harczos remegne? – Szégyen vón’, örök.
Hős ifjú herczeg! dicső nagyatyád
Él benned ujra: vajha élj sokáig,
Képét viseld s ujítsd meg hirnevét!
Nők, gyermekek ily férfilelküek,
S harczos remegne? – Szégyen vón’, örök.
Hős ifjú herczeg! dicső nagyatyád
Él benned ujra: vajha élj sokáig,
Képét viseld s ujítsd meg hirnevét!
SOMERSET.
S ki ily reményért víni nem akar,
Bujjék az ágyba, s mint nappal bagoly,
Legyen, ha fölkel, csúfság, csoda tárgya!
S ki ily reményért víni nem akar,
Bujjék az ágyba, s mint nappal bagoly,
Legyen, ha fölkel, csúfság, csoda tárgya!
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Köszönet, jó Oxford, drága Somerset!
Köszönet, jó Oxford, drága Somerset!
HERCZEG.
S tőlem, kinek még nincs más semmije.
Hirnök jő.
S tőlem, kinek még nincs más semmije.
Hirnök jő.
HIRNÖK.
Készüljetek! közel van Eduárd,
Hogy harczra szálljon: elszántság tehát!
Készüljetek! közel van Eduárd,
Hogy harczra szálljon: elszántság tehát!
OXFORD.
Ezt vártam épen: ez az ő fogása,
Sietni így, hogy váratlan találjon!
Ezt vártam épen: ez az ő fogása,
Sietni így, hogy váratlan találjon!
SOMERSET.
Csalatkozott: mi készen várjuk őt.
Csalatkozott: mi készen várjuk őt.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Lelkem üdül, látnom buzgalmatok’.
Lelkem üdül, látnom buzgalmatok’.
OXFORD.
Hadsorba állunk s meg nem mocczanunk.
Harsonák; induló. Edvárd király, Clarence, Gloster és hadaik jönnek.
Hadsorba állunk s meg nem mocczanunk.
Harsonák; induló. Edvárd király, Clarence, Gloster és hadaik jönnek.
EDVÁRD KIRÁLY.
Bajtársak! ott áll a tövises erdő:
Az ég segélye azt s a ti erőtök
Kell, hogy kiirtsa még ma gyökerestül.
Tüzeteket nem szükség szítanom:
Égetni őket lángoltok, tudom.
A csatajelt hát! rajta, uraim!
Bajtársak! ott áll a tövises erdő:
Az ég segélye azt s a ti erőtök
Kell, hogy kiirtsa még ma gyökerestül.
Tüzeteket nem szükség szítanom:
Égetni őket lángoltok, tudom.
A csatajelt hát! rajta, uraim!
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Urak, leventék! a mit kéne szólnom,
Elfojtja könyem, mert imé szememnek
Kell innom árját mindenik szavamnál.
Azért csak ennyit: Henrik fejdelmtek
Az ellen foglya! trónját bitorolják,
Országa vágóhíd, híveit ölik,
Kincsét fecsérlik, törvényit tapodják;
S ott túl a farkas, e dúlás oka.
Harczunk jogos harcz! Most Isten nevében
A csatajelt hát! hősök legyetek!
Urak, leventék! a mit kéne szólnom,
Elfojtja könyem, mert imé szememnek
Kell innom árját mindenik szavamnál.
Azért csak ennyit: Henrik fejdelmtek
Az ellen foglya! trónját bitorolják,
Országa vágóhíd, híveit ölik,
Kincsét fecsérlik, törvényit tapodják;
S ott túl a farkas, e dúlás oka.
Harczunk jogos harcz! Most Isten nevében
A csatajelt hát! hősök legyetek!
| (Mindkét sereg el.) |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
