VII. SZÍN.
Trónján ülünk meg’ ujra Angliának:
Elleneinknek vettük vissza vérén.
Mily daliákat, őszvetés gyanánt,
Learatánk mi legbüszkébb diszökben!
Három Somerset dűlt le, híresek
Háromszorosan, mint ismert nagy leventék;
S a két Clifford, atyjával a fiú;
S két Northumberland: hősibb bajnokok
Kürtszóra ménjök’ nem sarkantyuzák még;
Warwick, Montague, medvepár, kik ön
Lánczukba verték a királyi arszlánt,
S ha orditának, remegett az erdő.
Trónunktól ekkép elüzők a kételyt
S a biztosságot tettük zsámolyunkká.
Jer, Bessy, hadd csókoljam meg fiam’.
Bátyáid és én éretted virrasztánk,
Fegyverben állván téli éjszakákon;
Gyalog bolyongtunk égő nyár hevében,
Hogy békeségben bírd a koronát
S arasd gyümölcsit fáradalmainknak.
Csak te ne légy: megrontom aratását:
Mert föl se vesz még eddig a világ.
Hogy súlyt emeljen, lett ily zömök e váll,
És fog! avagy derekam megszakad.
Koholj te tervet és te végrehajtsd!
Clarence, Gloster! szeressétek királyném’
S csókoljátok meg fejdelem-öcsétek’.
Hűségemet, mely, fölség! téged illet,
E drága kisded ajkán megpecsétlem.
Nemes Clarence, jó testvér, köszönet!
Hogy termő fádat szeretem, legyen
E csók bizonyság, a gyümölcsnek adva.
(Félre). Igy csókolá meg Júdás mesterét,
S kiálta: „üdv!” bár azt gondolta: „átok!”
Ugy állok im most, mint szivem ohajtja,
Honomba’ béke, testvérim szeretnek.
Mit tész Margittal? Atyja, Reignier,
Zálogba adta Frankország urának
Siciliát és Jeruzsálemet,
S ezt küldte érte váltságdíjaul.
El frank honába szállítsátok őt.
Mit van most tennünk? Töltsük az időt
Víg színi játék, pompa, dísz között,
Udvarhoz illő kedvtelésekűl.
Kürt, dob riadjon! – Ég veled, bubánat!
Hiszem, tartós lesz örömünk utánad. | (Mind el.) |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir