VIII. SZÍN.
Southwark.
Riadó. Cade jő csőcselékjével.
CADE.
A Halász-utczán fel! a Sz.-Magnus-saroknál le! Öljétek, üssétek, dobjátok a Themzébe! – (Harsona szól alkura, aztán takarodó.) Micsoda zaj ez? Ki olyan vakmerő, takarodót vagy alkut fuvatni, mikor én azt parancsolom, üssétek agyon őket?
Buckingham és vén Clifford jő hadakkal.
A Halász-utczán fel! a Sz.-Magnus-saroknál le! Öljétek, üssétek, dobjátok a Themzébe! – (Harsona szól alkura, aztán takarodó.) Micsoda zaj ez? Ki olyan vakmerő, takarodót vagy alkut fuvatni, mikor én azt parancsolom, üssétek agyon őket?
Buckingham és vén Clifford jő hadakkal.
BUCKINGHAM.
Mi merjük azt s zavarni tégedet.
Tudd meg, király követjei, jövünk,
A kit te, Cade, elcsábitál, a néphez,
S mindenkinek kegyelmet hirdetünk,
Ki téged elhágy s békén haza tér.
Mi merjük azt s zavarni tégedet.
Tudd meg, király követjei, jövünk,
A kit te, Cade, elcsábitál, a néphez,
S mindenkinek kegyelmet hirdetünk,
Ki téged elhágy s békén haza tér.
CLIFFORD.
Nos honfiak, engedtek, hajlotok
A kegyelemre, melyet fölajánlunk?
Vagy gyülevész kísérjen a bitóhoz?
Ki a királyt szeretve, él kegyével:
Éltesse őt, feldobva süvegét;
A ki gyűlöli s nem becsűli atyját,
A hódítót, kit Frankhon rettegett:
Az rázza fegyverét s vonuljon el.
Nos honfiak, engedtek, hajlotok
A kegyelemre, melyet fölajánlunk?
Vagy gyülevész kísérjen a bitóhoz?
Ki a királyt szeretve, él kegyével:
Éltesse őt, feldobva süvegét;
A ki gyűlöli s nem becsűli atyját,
A hódítót, kit Frankhon rettegett:
Az rázza fegyverét s vonuljon el.
MIND.
Isten tartsa meg a királyt! Isten tartsa meg a királyt!
Isten tartsa meg a királyt! Isten tartsa meg a királyt!
CADE.
Mi! Buckingham, Clifford, oly vitézek vagytok ti? – És ti, nyomorúlt paraszt nép, hisztek nekik? azt akarjátok mindenkép, hogy a pardonnal nyakatok körül, felakaszszanak? Azért törte át kardom London kapuit, hogy engem Southwarkban a Fehér Szarvasnál elhagyjatok? Azt gondoltam, ki nem adjátok addig kezetekből a fegyvert, míg ősi szabadságtokat vissza nem szereztétek; de ti mind golyhók vagytok, nyúlszivűek, örömötök telik a nemesség szolgaságában élnetek. Hát csak hadd rokkantsák meg terheikkel hátatokat, hadd szedjék le házaitokat fejetek fölött s szemeitek láttára fertőztessék meg feleségeiteket, leányaitokat! Én részemről majd szerit találom magam is, mit kell tennem. És most verjen meg mindnyájatokat az úr Isten átka!
Mi! Buckingham, Clifford, oly vitézek vagytok ti? – És ti, nyomorúlt paraszt nép, hisztek nekik? azt akarjátok mindenkép, hogy a pardonnal nyakatok körül, felakaszszanak? Azért törte át kardom London kapuit, hogy engem Southwarkban a Fehér Szarvasnál elhagyjatok? Azt gondoltam, ki nem adjátok addig kezetekből a fegyvert, míg ősi szabadságtokat vissza nem szereztétek; de ti mind golyhók vagytok, nyúlszivűek, örömötök telik a nemesség szolgaságában élnetek. Hát csak hadd rokkantsák meg terheikkel hátatokat, hadd szedjék le házaitokat fejetek fölött s szemeitek láttára fertőztessék meg feleségeiteket, leányaitokat! Én részemről majd szerit találom magam is, mit kell tennem. És most verjen meg mindnyájatokat az úr Isten átka!
MIND.
Cadet követjük! Cadet követjük!
Cadet követjük! Cadet követjük!
CLIFFORD.
Vaj Cade ötödik Henriknek fia tán,
Hogy úgy riogtok hűséget neki?
Vaj elvezérel-e Frankország szivébe,
S herczeggé bárkit s gróffá tehet-é?
Ah! neki nincsen honja, menhelye,
És meg sem élhet, hogyha nem rabol
S nem fosztogat minket s feleiteket.
Nem vón’-e szégyen, ha mig itt czivódtok,
A rettegő frank – az imént legyőzött –
Átkelne rögtön s minket győzne le?
És rémlik immár, e polgárviszályban,
Itt utczahosszat ő uralkodik.
Rátok rivallva e szót. „Villageois!”
Ezer silány Cade veszszen el előbb,
Semmint a franknak ti hódoljatok!
Az elveszettért föl Frankhonba! harczra!
Kiméljétek ten angol honotok’.
Dús a király; ti hősök, férfiak;
Velünk az ég: ki kétli győzödelmünk’?
Vaj Cade ötödik Henriknek fia tán,
Hogy úgy riogtok hűséget neki?
Vaj elvezérel-e Frankország szivébe,
S herczeggé bárkit s gróffá tehet-é?
Ah! neki nincsen honja, menhelye,
És meg sem élhet, hogyha nem rabol
S nem fosztogat minket s feleiteket.
Nem vón’-e szégyen, ha mig itt czivódtok,
A rettegő frank – az imént legyőzött –
Átkelne rögtön s minket győzne le?
És rémlik immár, e polgárviszályban,
Itt utczahosszat ő uralkodik.
Rátok rivallva e szót. „Villageois!”
Ezer silány Cade veszszen el előbb,
Semmint a franknak ti hódoljatok!
Az elveszettért föl Frankhonba! harczra!
Kiméljétek ten angol honotok’.
Dús a király; ti hősök, férfiak;
Velünk az ég: ki kétli győzödelmünk’?
MIND.
Éljen Clifford! éljen! A királyt követjük és Cliffordot!
Éljen Clifford! éljen! A királyt követjük és Cliffordot!
CADE.
| Lehet-e a pehelyt úgy ide-oda fúni, mint ezt a néptömeget? Ötödik Henrik neve száz veszélybe ragadja őket, ugy hogy engem is cserben hagynak. Látom, összedugdossák fejöket, hogy rám támadjanak; karddal kell utat törnöm, mert itt nincs maradásom. – Valamennyi ördög és pokol daczára keresztűlrontok rajtatok. Az ég és becsület legyen tanúm, nem eltökéltségem hiánya, hanem csupán pártfeleim pimasz, pironságos árulása kényszerít az elillanásra. | (El.) |
BUCKINGHAM.
Hah! menekűlt? Föl! keljetek utána!
Ki a királyhoz hozza meg fejét,
Katonák, utánam! – Majd módot találunk,
Hah! menekűlt? Föl! keljetek utána!
Ki a királyhoz hozza meg fejét,
| Ezer aranyt kapjon jutalmaúl. | (Néhányan el.) |
| Hogy a királylyal megbékéljetek. | (Mind el.) |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
