I. SZÍN.
Leverve vagy most, nyilas Parthia!
S Crassus halálát megboszulnom, im
A sors megadta. – A királyfi testét
Vigyétek a had-él előtt. – Orodes!
Pacorusod fizet meg im, nekünk
Marcus Crassusért!
Nemes Ventidius! |
Űzd a futókat, által Médián,
Mesopotámián, s valahová
Szétszórva futnak. Így ültet vezérünk,
Antonius majd diadalszekérre
S övez babérral.
Oh Silius, Silius! |
Nem jó, alárendeltnek, fényleni;
Jobb tétlen ülni, mint fölötte nagy
hírt nyerni tetteinkkel, főnökünk
Ha nincs jelen. Caesar s Antonius
Szolgáik által többet nyertenek,
Mint ön-személyök által; Sossius
(Ki itt előttem alvezére volt)
Kegyet veszíte, csak mert hirtelen
Nevét a hír magasra emelé.
Ki harczba’ többet tesz, mint a vezér,
Az a vezér vezére lesz; s a dicsvágy
– E hős-erény – könnyebben tűri el
A veszteséget, mint oly diadalt,
Mely rá homályt vet. Tennék többet is
Antonius javára, ám ez őt
Csak sértené; s e sértődésbe veszne,
A mit tevék is.
Benned, Ventidius, |
És kardja közt alig tehetni választ.
– Irsz-é Antoniusnak?
Megjelentem |
E bűvös harcz-jelszó alatt tevénk;
Mint űzte a győzetlen parthusok
Lovasait zászlója s jól fizetett
Zsoldos hada.
Hol most Antonius? |
Athénba készült; s oly sietve, mint csak
A had s a zsákmány terhe engedi.
Hozzá megyünk mi is. Előre hát!
(Mind el.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir