VI. SZÍN.
Most kicserélve túszainkat: itt
Beszélhetünk, míg harczolnánk.
Helyes volt |
Küldők írásba’ meg feltételinket
Miket ha jól megfontolál, jelentsd ki:
Ha visszatartják pártos kardodat
S Siciliába visszaküldik-é
E harczos ifjakat, kik itt különben
Egy lábig elvesznek.
Hallgassatok ki, |
S nagy istenek sáfári! Nem tudom:
Apám miért maradjon bosszulatlan,
Levén fia s baráti, a midőn
Nagy Julius, Brutust Filippinél
Kisértve, látá, mint harczoltok érte!
S mi indítá a sápadt Cassiust
Összesküvésre? Vagy mért öntözék
Becsűletes Brutus, s a szent szabadság
Több bajnoki vérrel a Capitolt?
Ha nem: hogy egyik ember ne legyen
Több, mint a másik! Im ezért hozok
Hajókat én is, miknek terhitől
A tenger itt nyög, megfenyíteni
A büszke Rómát, hogy hálátlanul bánt
Nemes apámmal.
Fontold meg! |
Hajóid, |
A vizen is megmérközünk veled.
A szárazon meg hogy kifizetünk,
Te is tudod.
A szárazon, tudom,
Apám házából hogy’ kifizetél!
De hisz’! a kakuk maga úgy se’ rak
Fészket! maradj hát benne, míg maradhatsz.
Kérlek, ha tetszik (mert ez messze visz
Czélunktól) arról szólj: miként vevéd
Ajánlatainkat?
Csak is ez a kérdés.
Nem rábeszélni akarunk; magad
Mérd meg, mit érnek.
És hová vezethet: |
Ti Siciliát,
Sardiniát igéritek nekem;
Én a kalózokat pusztítsam el;
S Rómába gabnát szállítsak: ha így
Kiegyezünk, kardunk csorbátlan és
Vértünk símán maradnak.
Ezt ajánltuk.
Jó. Úgy jövék, hogy elfogadjam ezt; de
Antonius kissé lehangola.
S bár elveszíté értékét a tett,
Ha én beszélem el, tudd meg, midőn
Caesar öcséddel versenygett, anyád
Siciliába jött s mi szivesen
Fogadtuk ott.
Hallottam, Pompeius.
Sokat törődtem, mivel róhatom
E tartozást le!
Addsza kezedet.
– Nem gondolám, hogy itt találkozunk!
Jó ágyat vetnek keleten. – Neked
Köszönhetem, hogy jönnöm kelle, mert
Nyertem vele.
Mióta láttalak, |
A balsors, nem tudom,
Mit vése arczaimra; kebelembe
Benyulni nem hagyom, hogy szivemet
Rabbá tegye.
üdvözöllek.
Köszönöm, |
Tennők papirra most a pontokat
S irnók alá.
Azonnal megtehetjük.
Míg szétmegyünk, vendégeljük meg itt
Egymást; ki kezdje, sorssal döntsük el.
Hadd kezdjem én!
Nem úgy! sorsot vonunk. |
Egyiptomi konyhádé a babér.
Julius Caesar is, hallom, ott hízott meg.
Sokat hallottál –
Jóra magyaráztam. |
S jól adod is elé.
A mint hallottam. |
Ne többet. Az igaz volt.
Mi? |
No, hogy |
Paplanba kötve vitt Caesarhoz.
Ej, |
Pompásan; úgy látszik, négy lakoma
Van készülőben.
Kezedet, vitéz! |
Harczolni, hogy irígylém!
Jó uram! |
Dicsértelek, mikor tízannyit tettél,
Mint én felőled mondtam.
Tartsd meg ez |
Kérlek, hajómra jőjetek be mind;
Tessék, urak!
Vezess, uram.
Jerünk. |
Atyád, Pompeius, ily frigyet sohasem kötött volna. (Fenn.) Uram, találkoztunk valahol?
Gondolom, a tengeren.
Ott ám.
Jól tartottad magad’ a tengeren.
Te meg a szárazon.
Kész vagyok dicsérni, ki engem dicsér.
Ámbár tagadhatatlan, mit a szárazon tevék.
S én a tengeren.
Igaz, valamit azonban jobb elhallgatnod. Tengeri rabló voltál.
S te szárazi.
Azt tagadom. Azonban add kezedet, Menas. Ha szemeink rendőrök volnának, két rabló találkozását lephetnék itt meg.
A szem mind igaz, akár milyen a kéz.
Nem áll; egy szép asszonynak sincs igaz szeme.
Az igaz; mert mind szív-rabló.
Úgy jöttünk, hogy verekszünk veletek.
Részemről sajnálom, hogy lakomára fordúlt a dolog. Pompeius ma szerencséjét vigadja el.
No, hisz úgy nem is sirja vissza soha!
Te mondád, uram. – Nem hittük, hogy Marcus Antonius itt legyen; kérlek, elvette Cleopatrát?
Caesar hugát Octaviának hivják.
Az igaz. A Cajus Marcellus neje volt.
Most pedig a Marcus Antoniusé.
Mit mondasz?
Úgy van.
Ezzel Caesar s ő örökre össze vannak kötve.
Ha jósolnom kellene e frigyről, nem azt jósolnám.
Lehet, hogy az érdeknek több része van e házasságban, mint az illetők szerelmének.
Azt hiszem. S meglásd, a mi barátságunk egybetartó kötelének látszik, az lesz’ épen megfojtója. Octavia kegyes, hideg, csöndes kedélyű nő.
Ki ne kivánná ilyennek nejét?
Ki maga sem olyan: mint Antonius. Visszatér egyiptomi lakmájához; akkor Octavia sohajai tüzet szítanak Caesarban; s mint előtt is mondám, a mi barátságunk kapcsa, lesz elszakadásunk első okává. Antonius ott keres szerelmet, a hol talál; itt csak érdeket vett nőül.
Meglehet. – De nem mennénk a hajóra,
Szeretnék egy poharat üritni rád.
Állok elébe. Egyiptomban jól begyakoroltuk torkunkat.
Menjünk hát | (Elmennek). |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir