II. SZÍN.
Eltéve bizton.
Hamlet! Hamlet úr! |
De csitt! – Mi zaj? ki szólít? Íme, jönnek.
Rosenkrantz és Guildenstern jönnek.
Fenséges úr, mit tőn a holt tetemmel?
Porral vegyítém, a melylyel rokon.
Hát mondja, hol van; hogy kivéve onnan,
Vigyük a kápolnába.
Ne hidd azt.
Ne higyem, mit?
Hogy én a te titkod’ meg tudom őrzeni, s a magamét nem. Aztán meg, egy szivacs kérdésére mit is válaszoljon egy királyfi?
Engem szivacsnak néz, fönség?
Annak hát; ki a királytól pártfogást, jutalmakat és tekintélyt szí magába. De az efféle tisztek utoljára tesznek legjobb szolgálatot a királynak; mint majom, tartja őket egy ideig a pofazacskóban; elébb nyalja-falja, hogy végre elnyelje; ha rászorúl, a mit össze böngésztetek, fogja kifacsar, és ti, szivacsok, ismét szárazon vagytok.
Nem értem, fönséges úr.
Örvendek rajta. Fortélyos beszéd alszik a bolondos fülben.
Uram, meg kell mondania, hol a test; s jőjön velünk a királyhoz.
A test a királynál van, de a király nincs a testnél. A király egy afféle izé –
Mizé, uram?
Semmizé. Vezessenek hozzá. Búj’ be róka, mind utána! | (Elmennek.) |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir