I. SZÍN.
Philippi síkja.
Octavius, Antonius s Hadaik jönnek.
Octavius, Antonius s Hadaik jönnek.
OCTAVIUS.
Reményem, íme, teljesedve van,
Antonius. Te azt mondád, az ellen
Nem fog leszállni, a hegyen marad
S a felső tájakon. S máskép ütött ki:
Sergök közel van. Itt Philippinél
Akarnak bennünket csatára hívni,
Előbb felelve, mint mi kérdenénk.
Reményem, íme, teljesedve van,
Antonius. Te azt mondád, az ellen
Nem fog leszállni, a hegyen marad
S a felső tájakon. S máskép ütött ki:
Sergök közel van. Itt Philippinél
Akarnak bennünket csatára hívni,
Előbb felelve, mint mi kérdenénk.
ANTONIUS.
Ne hidd! szivökbe látok én, s tudom
Mért tesznek így; örűlnének bizony,
Ha más helyen volnának. S ím leszállnak
Félelmes kérkedéssel, azt remélve,
Velünk e mozgás által elhitetni,
Hogy szivök bátor: ám ez mind nem így van.
Hírnök jön.
Ne hidd! szivökbe látok én, s tudom
Mért tesznek így; örűlnének bizony,
Ha más helyen volnának. S ím leszállnak
Félelmes kérkedéssel, azt remélve,
Velünk e mozgás által elhitetni,
Hogy szivök bátor: ám ez mind nem így van.
Hírnök jön.
HÍRNÖK.
Készüljetek, vezérek; ellenink
Vitézi pompával közelgenek.
A harczi véres zászló fenn lobog,
S valaminek tüstént kell történnie.
Készüljetek, vezérek; ellenink
Vitézi pompával közelgenek.
A harczi véres zászló fenn lobog,
S valaminek tüstént kell történnie.
ANTONIUS.
Octavius, vezessed népedet
Balkéz felé a síkon lassudan.
Octavius, vezessed népedet
Balkéz felé a síkon lassudan.
OCTAVIUS.
Te balra, és én jobbra.
Te balra, és én jobbra.
ANTONIUS.
Mért vágod át ily szorgos pillanatban?
| Tervemet |
OCTAVIUS.
Nem vágom át; de tenni így fogok.
Dobszó mellett jönnek Brutus, Cassius és Hadaik. Lucilius, Titinius, Messala és Mások.
Nem vágom át; de tenni így fogok.
| (Hadzene.) |
BRUTUS.
Megállanak; szándékok szólani.
Megállanak; szándékok szólani.
CASSIUS.
Megállj, Titinius; szóljunk velök.
Megállj, Titinius; szóljunk velök.
OCTAVIUS.
Antonius, adjunk jelt a csatára?
Antonius, adjunk jelt a csatára?
ANTONIUS.
Ne Caesar, várjuk felhivásokat.
Távozzatok; a vezérek szólani
Akarnak.
Ne Caesar, várjuk felhivásokat.
Távozzatok; a vezérek szólani
Akarnak.
OCTAVIUS.
Várjatok, míg jelt adunk.
Várjatok, míg jelt adunk.
BRUTUS.
Ütés előtt szó, nemde honfiak?
Ütés előtt szó, nemde honfiak?
OCTAVIUS.
Nem mintha jobb szeretnők, mint ti a szót.
Nem mintha jobb szeretnők, mint ti a szót.
BRUTUS.
Jobb rossz ütésnél a jó szó, Octavius.
Jobb rossz ütésnél a jó szó, Octavius.
ANTONIUS.
Jó szót adsz, Brutus, rossz ütéseidhez;
Tanú a rés, melyet Caesar szivén
Ütél, kiáltva: Caesar üdvözöllek!
Jó szót adsz, Brutus, rossz ütéseidhez;
Tanú a rés, melyet Caesar szivén
Ütél, kiáltva: Caesar üdvözöllek!
CASSIUS.
Antonius, döféseid mivolta
Bizonytalan; mi szódat illeti,
Az megrabolta Hybla méheit
S mézetlen hagyta.
Antonius, döféseid mivolta
Bizonytalan; mi szódat illeti,
Az megrabolta Hybla méheit
S mézetlen hagyta.
ANTONIUS.
| S nem fulánktalan. |
BRUTUS.
Igen, sőt hangtalan; mert ellopád
Döngésöket, s nagyon bölcsen, fenyítsz
Előbb, mint szúrnál.
Igen, sőt hangtalan; mert ellopád
Döngésöket, s nagyon bölcsen, fenyítsz
Előbb, mint szúrnál.
ANTONIUS.
Tevétek úgy, midőn alávaló
Gyiloktok egymást éré Caesaron.
Vigyorogtatok mint a majom,
Csúszátok mint az eb, bókoltatok
Rabszolgaként, míg hátulról gazúl
Az átkos Casca nyakba szúrta Caesart.
Hizelkedők!
| Árulók, ti nem |
Gyiloktok egymást éré Caesaron.
Vigyorogtatok mint a majom,
Csúszátok mint az eb, bókoltatok
Rabszolgaként, míg hátulról gazúl
Az átkos Casca nyakba szúrta Caesart.
Hizelkedők!
CASSIUS.
Hizelkedők! köszönd
Magadnak, Brutus; most nem sértene
E nyelv, ha Cassius rendelkezik.
Hizelkedők! köszönd
Magadnak, Brutus; most nem sértene
E nyelv, ha Cassius rendelkezik.
OCTAVIUS.
Térjünk az ügyre. Szóváltás ha izzaszt,
A próba véresb cseppeket kivánand.
Im árulókra rántom kardomat:
Ha vélitek, hogy ismét visszaszáll?
Soha, mig Caesar huszonhárom sebe
Boszulva nem lesz, vagy vérébe dől
Egy másik Caesar árulók vasától.
Térjünk az ügyre. Szóváltás ha izzaszt,
A próba véresb cseppeket kivánand.
Im árulókra rántom kardomat:
Ha vélitek, hogy ismét visszaszáll?
Soha, mig Caesar huszonhárom sebe
Boszulva nem lesz, vagy vérébe dől
Egy másik Caesar árulók vasától.
BRUTUS.
Caesar, te nem halhatsz meg árulóktól,
Hacsak magaddal nem hozsz.
Caesar, te nem halhatsz meg árulóktól,
Hacsak magaddal nem hozsz.
OCTAVIUS.
Nem sorsom halni Brutus kardja által.
| Úgy hiszem |
BRUTUS.
Volnál fajodnak legnemesbje bár,
Oh ifju, nem halhatnál díszesebben.
Volnál fajodnak legnemesbje bár,
Oh ifju, nem halhatnál díszesebben.
CASSIUS.
Kényes fiú, e díszre érdemetlen,
Ily korhely czimborával frigyesülten.
Kényes fiú, e díszre érdemetlen,
Ily korhely czimborával frigyesülten.
ANTONIUS.
A régi Cassius.
A régi Cassius.
OCTAVIUS.
Szemben daczolva hivunk ki, árulók,
Ha víni mertek, szálljatok ma sikra;
Ha nem, mikor majd kedvetek derűl.
| Ej! jerünk, Antonius. |
Ha víni mertek, szálljatok ma sikra;
Ha nem, mikor majd kedvetek derűl.
| (Octavius, Antonius és seregeik el.) |
CASSIUS.
Fújj szél, dagadj hullám, és úszsz hajó:
Feljött az ár s koczkán van mindenünk.
Fújj szél, dagadj hullám, és úszsz hajó:
Feljött az ár s koczkán van mindenünk.
BRUTUS.
Lucilius, halld, egy szóm van veled.
Lucilius, halld, egy szóm van veled.
LUCILIUS.
Uram!
Uram!
| (Brutus és Lucilius elvonúlva beszélnek.) |
CASSIUS.
Messala!
Messala!
MESSALA.
Mit szól vezérem?
Mit szól vezérem?
CASSIUS.
Messala,
Ez születésem napja; e napon
Látott világot Cassius. Messala,
Add jobbod s légy tanúm, hogy a szabadság
Ügyét, miként Pompejus, kénytelen
S akaratom ellen bízom egy csatára.
Tudod, Epicurus oktatásihoz
Szítottam eddig; most megváltozott
Gondolkozásom s részint hinni kezdek
A jósjeleknek. Sardisból jövén,
Zászlóink elsejére két hatalmas
Sas szállt le s ott ült, harczosink kezéből
Mohón falván s evén. Philippiig
Kisértek el. Ma reggel elhagyának,
S fejünk fölött helyettök varju, holló
És kánya repked s mint kór martalékra
Néznek le ránk s gyász mennyezet gyanánt
Terűl ki árnyok, mely alatt hadunk
Lelkét feladni készen itt hever.
Messala,
Ez születésem napja; e napon
Látott világot Cassius. Messala,
Add jobbod s légy tanúm, hogy a szabadság
Ügyét, miként Pompejus, kénytelen
S akaratom ellen bízom egy csatára.
Tudod, Epicurus oktatásihoz
Szítottam eddig; most megváltozott
Gondolkozásom s részint hinni kezdek
A jósjeleknek. Sardisból jövén,
Zászlóink elsejére két hatalmas
Sas szállt le s ott ült, harczosink kezéből
Mohón falván s evén. Philippiig
Kisértek el. Ma reggel elhagyának,
S fejünk fölött helyettök varju, holló
És kánya repked s mint kór martalékra
Néznek le ránk s gyász mennyezet gyanánt
Terűl ki árnyok, mely alatt hadunk
Lelkét feladni készen itt hever.
MESSALA.
Ne higyed azt.
Ne higyed azt.
CASSIUS.
Mert lelkem ép, és eltökélt vagyok
Minden veszélylyel bátran szembe szállni.
| Csak úgy félik hiszem. |
Minden veszélylyel bátran szembe szállni.
BRUTUS.
Tedd azt, Lucilius.
Tedd azt, Lucilius.
CASSIUS.
Adják az istenek, hogy napjainkat
Baráti frigyben húzzuk agg korig.
De minthogy ember dolga tudva nincs,
Gondoljuk, a mi legrosszabb jöhet ránk.
Ha e csatát elvesztjük, úgy utószor
Van most, hogy egymással beszélhetünk.
Mit vagy határzott tenni ily esetben?
| Most, kedves Brutusom, |
Baráti frigyben húzzuk agg korig.
De minthogy ember dolga tudva nincs,
Gondoljuk, a mi legrosszabb jöhet ránk.
Ha e csatát elvesztjük, úgy utószor
Van most, hogy egymással beszélhetünk.
Mit vagy határzott tenni ily esetben?
BRUTUS.
Mit bölcseség azon szabálya tart,
A mely szerint Catót kárhoztatám,
Hogy önmagát megölte. Nem tudom mint,
De gyávaságnak tartom, életet
Az eshetők miatti félelemből
Így szegni meg. Tűréssel fegyverezve
Bevárom a hatalmak végzetét;
Kik minket itt alant kormányzanak.
Mit bölcseség azon szabálya tart,
A mely szerint Catót kárhoztatám,
Hogy önmagát megölte. Nem tudom mint,
De gyávaságnak tartom, életet
Az eshetők miatti félelemből
Így szegni meg. Tűréssel fegyverezve
Bevárom a hatalmak végzetét;
Kik minket itt alant kormányzanak.
CASSIUS.
És így, ha vesztjük e csatát, türended
Hogy Róma utczáin diadalmasan
Hurczoljanak.
És így, ha vesztjük e csatát, türended
Hogy Róma utczáin diadalmasan
Hurczoljanak.
BRUTUS.
Nemes római, ne hidd, hogy valaha
Rómába Brutus kötve megy. Magasb
Érzelme van. De mit Martius idusa
Kezdett, a munkát e nap végzi be,
S ha látjuk ismét egymást, nem tudom.
Azért utolsó búcsunkat vegyük.
Légy boldog mindörökre, Cassius.
Mosolygunk rajta, ha még találkozunk;
Ha tán nem, úgy e búcsuvét helyes volt.
| Nem azt, nem, Cassius, |
Rómába Brutus kötve megy. Magasb
Érzelme van. De mit Martius idusa
Kezdett, a munkát e nap végzi be,
S ha látjuk ismét egymást, nem tudom.
Azért utolsó búcsunkat vegyük.
Légy boldog mindörökre, Cassius.
Mosolygunk rajta, ha még találkozunk;
Ha tán nem, úgy e búcsuvét helyes volt.
CASSIUS.
Légy boldog mindörökre, Brutusom:
Ha találkozunk, mosolygunk rajt’ bizonynyal,
Ha nem, való: e búcsuvét helyes volt.
Légy boldog mindörökre, Brutusom:
Ha találkozunk, mosolygunk rajt’ bizonynyal,
Ha nem, való: e búcsuvét helyes volt.
BRUTUS.
Most rajta, menjünk! Oh hogy e napi
Dolgoknak végét tudná emberész.
De elég, hogy a nap véget ér s a vég
Most rajta, menjünk! Oh hogy e napi
Dolgoknak végét tudná emberész.
De elég, hogy a nap véget ér s a vég
| Majd akkor tudva lesz. Keljünk tova. | (El.) |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
