Palocsay György
Palocsay György
A kor nemesi verselői közül a legnagyobb terjedelmű "életművet" Palocsay (Horváth) György († 1730) hagyta hátra. Az előkelő, Sáros megyei családból származó költő a pozsonyi kamaránál mint tanácsos szolgált, 1686-ban bárói címet kapott, majd a császári hadsereg huszártisztje lett, s a francia hadszíntéren harcolt. A szabadságharcot mint kuruc brigadéros küzdötte végig; 1711-ben feleségül vette Vak Bottyán özvegyét, Forgách Juliannát; majd haláláig visszavonultan élt birtokain. Néhány kivétellel máig kéziratban maradt verseit saját maga írogatta össze.
Költői hagyatékában a kisebb terjedelmű nemesi epika keveredik a moralizáló és oktató műfajokkal. Epikus énekei egyikében (Szerencse magában szüntelen forgandó…, 1707) a franciákkal vívott neustadti ütközet (1703) 443történetét verselte meg, emlegetve benne az ott fogságba esett Lipthay András vitézkedését, s átszőve előadását a szerencse forgandósága feletti elmélkedéssel. Egy másik – elöl csonka – elbeszélő versében hazaszökésének eseményeit írta meg.
Munkásságának sajátos területe volt a verses anekdota, melyet Gyöngyösi epikáját követve, kortársainál valamivel magasabb színvonalon művelt, a moralizálás azonban az ő előadásában is túltengővé válik. Megírta többek között az 1717. évi Sáros megyei insurrectio történetét, hogy a megye pénzének elköltésével vádolja meg a felkelők kapitányát (Világi mód szerint nevezetesb dolog…); egy vagyonát elprédáló nemes históriáját a bibliai tékozló fiú történetéhez társítva tette moralizáló jellegűvé (Az ezerhétszáznak tizennyolcadikban…); egy párbajhistóriát azzal zárt le, hogy mindkét fél "bécsi utat" jár, s a civódás legfőbb tanulsága az erszény "üres lapossága" (Egynéhány rendbéli elmúlt saeculumban…, 1717).
A nemesi osztályerkölcs megfogalmazása az ő verseiben jelentkezett a legérettebb formában. A vidéki földesúri életmód legnagyobb veszedelmével, a Bécsből és az idegen kultúrájú arisztokrata udvarokból szétáramló költséges divattal, a "náj módi"-val szemben a nemesi közvélemény elutasító álláspontját a legnagyobb hatással Palocsay juttatta kifejezésre Új idő, új világ, új élet, mind újság… (1704) kezdetű versében. A divat eszerint aláássa a nemesség anyagi függetlenségét, amellyel elvész a politikai szabadság is:
Ha végig maradnánk a régi óságban,
Az tartana bennünk régi szabadságban.
Az tartana bennünk régi szabadságban.
Palocsay intette a nemeseket, hogy ne házasodjanak össze a németekkel, s hangoztatta azt is, hogy a módi viselet a természet ellen való. Szemlélete, érvei Apor Péter Metamorphosisához hasonlóak.
Oktató versben írta meg, a szórakozás szükségességére hivatkozva, hogy miképpen kell vadászni (Méltóságos úri az nagy főrendekhez…, 1700) és moralizáló keretben foglalta versbe azokat a gazdasági ismereteket, melyek a nemesi birtok stabilitását voltak hivatva biztosítani (Egész esztendő által való gazdaság praktikálásának leírása, 1701). A jó földesúrnak e szerint "rendtartásba foglalt" a birtoka; jobbágyaival szemben "kegyes, kellemetes könyörületesség" vezeti; ő maga "együgyű konyhánál" él; takarékos, de nem kapzsi.
Ha hangoztatta is Palocsay, hogy unaloműzésből ír, nem volt műveletlen, tudatosság nélküli költő. Megbírálta mások verseit, jól ismerte a divatos poétai fogásokat, járatos volt korának keresett, nehézséget nehézségre halmozó nyelvi és formai játékaiban. Egyetlen szerelmes verse, a későbbi feleségéhez intézett névnapi köszöntője (Felséges istentül minden szent áldási… 1710) például azzal kelt figyelmet, hogy az egyes versszakokban minden sor egyforma betűvel kezdődik és végződik, s az elöl állók a Forgács, a hátul levők a Iuliana nevet adják. Szerkesztett olyan négyes rímű tizenkettősöket is, melyekben az egymás alá írott sorokból kiugratott színes nagybetűk virágalakká állnak össze, s ha helyes sorrendben olvassuk azokat, értelmes latin nyelvű gratuláló szöveget kapunk (Mennyei áldásit éggel Isten bíró…).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
