18. GYULAI PÁL (1826–1909) (SOMOGYI SÁNDOR) | A magyar irodalom története

18. GYULAI PÁL (1826–1909)
(SOMOGYI SÁNDOR)

Tudását és tekintélyét szakadatlan küzdelemben másokkal, de békében önmagával szerezte meg; neve és életműve szoros egységbe forr össze a Világos utáni félévszázad irodalomtörténetével. Nagyszámú írásaiból az elveibe vetett erős hit, az igazságkeresés igénye sugárzik. Szellemétől semmi sem idegenebb, mint a megalkuvás, a beletörődés gondolata.

Esztétikai, irodalomelméleti és kritikai gondolkodásunk egyik legnagyobb kodifikátorának tekintjük. Ha nem is előzmények nélkül, irodalmunk első törvénytárát szerkesztette meg, szinte önerejéből. Miközben irányzatokat mérlegelt és minősített, miközben műfajelméleti fejtegetéseit írta, olyan törvényeket fogalmazott meg s olyan ideálokat tűzött ki célul, amelyek hatásukat napjainkban is éreztetik.

De nemcsak serkentőleg – jó értelemben. Életművében és hagyományában a progresszív és a retrográd elem egymást váltogatják. Mindenekelőtt azért, mert eszmerendszerének gyökérzete a nagy korszakváltás éveibe nyúlik vissza. Társadalom- és irodalomszemlélete, egyrészt a nemesi liberalizmus, a 48 előtti romantika hagyományaiból nő ki, másrészt a negyvenes évek – Világos után erősen átalakuló – realizmus-örökségéből.

Ifjúsága Kritikusi bemutatkozása Petőfi-értékelése Véleménye a regényíró Keményről Szépirodalmi szemléje Tragikumfelfogása Polemikus levelei. Vitája Erdélyivel Pályafordulata. Szépírói tevékenysége csúcsán Harca az ellenzékkel, ítélete Jókairól Tudományos munkássága Költészete A konzervatív irodalompolitikus Kiadások Irodalom

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir