Reményi Béla (1914–1962) (Munkaközösség)
Reményi Béla (1914–1962)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Reményi Béla tisztviselő volt, a felszabadulás után népművelőként, majd az Irodalmi Újság szerkesztőségében dolgozott.
Először drámaíróként és költőként mutatkozott be a negyvenes évek második felében. Első novelláskötete, a Láthatatlan főnök (1956) a sematizmus meghaladásának igényével született. Az író vallomása szerint: "Meggyőződésem, hogy az irodalomnak az az egyetlen célja, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljon: hogy van? 891Mit érez?" A novellák egy része kísérletet tesz a közéleti konfliktusok hivatali, üzemi közegben való ábrázolására; más részükben a magánélet: a szerelem és a család tematikája jelenik meg. Legsikerültebbek azok az írásai, melyek az ostrom, a háborús időszak élményvilágából merítenek (Egy akol).
1961-ben megjelent regénye, a Szembesítés túlságosan nagy feladatra vállalkozik, az 1956-os krízis eszmei, ideológiai előzményeit próbálja meg érzékeltetni, néhány értelmiségi figura sorsán, tevékenységén, vívódásaikon és párbeszédeiken keresztül. A könyv hét szereplője hétféle nézőpontból mondja el a történetét; amely azonban nem áll össze egységes egésszé. A választott forma (az egyes szám első személyű előadásmód) nem teszi lehetővé az író szándéka szerinti, széles társadalmi körkép kirajzolását – s így olykor rendkívül erőltetett regénytechnikai megoldásokra kényszerül. A módszer inkább a mélyebb pszichológiai ábrázolást tenné lehetővé – az író azonban a külső társadalmi mozgásokra figyel elsősorban, s így mindkét területen csak a sematikus klisék, általánosítások szintjén mozog. Akárcsak novelláiban, itt is az erkölcsi tisztázás, a felelősség megállapításának igénye mozgatja a figurákat; ez az igény és szándék azonban egy vulgáris, leegyszerűsített világképen belül fejti ki hatását.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
