Kárász József (1914)
458Kárász József (1914)
(CSŰRÖS MIKLÓS)
(CSŰRÖS MIKLÓS)
Kárász József hányatott fiatalság, többször megszakított tanulmányok és néhány erdélyi emigrációban töltött év után csatlakozott a népi írókhoz. Egy időben a Bartha Miklós Társaság titkára, szerkeszti a Hidat, 1938-ban egy írótársait védő cikkért perbe fogják. Bár a cenzúra erősen megcsonkította, az irodalmi közvélemény fölfigyelt Asztagok (1942) című regényére, amely a valóban megtörtént tiszatáji asztagégés fölidézése ürügyén lázító képet fest a nagybirtokkal elszántan küzdő parasztok, cselédek életéről. A Magyar Csillag kritikusa, Gulyás Gábor joggal állapította meg a mű szerzőjéről, hogy "kiváló érzéke van a nagy kérdések meglátásához és írása határozott mesterségbeli ügyességre vall", de célba talál – Kárász későbbi műveire is – bíráló megjegyzése is: "azt érezzük, hogy kiváló riportsorozatot olvasunk és nem regényt".
Az Asztagokban megidézett világtól Kárász a felszabadulás után sem tud elszakadni. Újabb kötetekben írja tovább a korai regény hőseinek sorsát (A gyújtogató, 1957; Pörben, 1973), s az ettől a ciklustól független munkáiban is visszatér a háború előtti évek nyomorgó, papokkal, gazdagokkal viaskodó, az osztályharc hatékony formái felé tapogatózó szegényparasztságról megőrzött emlékeihez (A templomkerülök, 1963). Nemcsak a gyakori önismétlés, a terjengős, mégsem eléggé mélyre hatoló naturalisztikus ábrázolásmód, hanem az élmény távolodása, történelemmé válása is aláássa e regények mai érvényességét. A jól-rosszul megírt múltbeli epizódok egyre kevésbé tudnak meggyőzni arról, hogy intellektuális vagy hangulati-érzelmi síkon szoros közük van napjaink paraszti életéhez. Ahol viszont Kárász mai helyzeteket, típusokat, konfliktusokat vesz szemügyre, ott még inkább riportszerűvé válik az ábrázolás és didaktikussá az írói mondanivaló: a Judit (1961) még az 1956-ban szétzilálódott parasztság megújulásának, a szövetkezeti mozgalom fellendülésének élményéből meríti tárgyát, de másutt a "nagy kérdések" iránti érzék is cserbenhagyja az írót. Az 1954–1955-ös racionalizálások ellen emeli fel szavát (Tél a tavaszban, 1959), vagy az emberéletet tékozló abortuszok ellen tiltakozik (Amíg megszületett, 1967), s a pillanat gondjaival való telítődés meg a közírói hevület elnyomja benne a nagyobb távlatokban, emberi sorsokban gondolkodó írót.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
