18. A MAGYAR DRÁMA A SZÁZAD ELEJÉN (OSVÁTH BÉLA) | A magyar irodalom története

18. A MAGYAR DRÁMA A SZÁZAD ELEJÉN
(OSVÁTH BÉLA)

A huszadik század elején a magyar drámairodalomban két egymástól élesen elváló áramlat jelentkezik. A folyamat már a múlt század második felében, a kiegyezéstől kezdve elindult, a millennium környékén, az üzletszínházak kivirágzásával, a század elején meggyorsult. Drámairodalmunk egyik vonulata irodalmunk nagy társadalombíráló, a nemzet sorskérdéseit megfogalmazó, tettrekész hazafiságra sarkalló hagyományaihoz kapcsolódott, szószéknek tekintette a színpadot, s ki többet, ki kevesebbet visszaadott abból a nyugtalanságból, amely a társadalmi osztályokat s a különböző rétegeket átjárta. A másik vonulat, s ez jutott többször színpadra, tagadta a színház szószék-jellegét, csak szórakoztatni akart, egyetlen célja volt: az egyre nagyobb fogyasztóvá váló üzletszínházak szükségleteinek kielégítése.

Színházak és közönség. Naturalizmus, impresszionizmus Társadalomkritikai és filozófiai törekvések a század eleji drámában Barta Lajos (1878 Kistapolca – 1964 Budapest) Lengyel Menyhért (1880 Balmazújváros –) Biró Lajos (1880 Bécs – 1948 London) Karinthy Frigyes Kísérletek új népdrámára Gárdonyi Géza Móricz Zsigmond Kísérlet az esztéta dráma megteremtésére Szomory Dezső Hevesi Sándor (1873 Nagykanizsa – 1939 Budapest) A dzsentri és a polgár összebékülése. Konzervatív drámairodalom Herczeg Ferenc Molnár Ferenc (1878 Budapest - 1952 New York) Kiadások Irodalom

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir