Időbeli tagozódás
Időbeli tagozódás
A történeti események időrendjében ábrázolva az 1919–1945 közti szakasz irodalma az alábbi képet mutatja.
A húszas évek eleje (1919–24) a megzavarodottság, a tanácstalanság esztendei. Az ellenforradalom győzelme után a konzervatív irodalom megkísérli a szervezkedést és sikerül létrehoznia egy (lényegében a harmincas évek végéig működő) gyenge, de a közönség közt népszerű író-, költő-, kritikus-gárdát. Ez éveknek másik ilyen eredménye egy hivatalos-félhivatalos, tehetségesebb, fiatalabb tudósokból álló tudós- és kritikusgárda fellépése. Hangosabb sikereket ér el az ellenforradalmat támogató kispolgári-középosztálybeli rétegek véleményét, indulatait kifejező irodalmi irányzat, amelynek ekkor kiemelkedő képviselője Szabó Dezső; hosszantartó, az egész korszakon át érezhető befolyása van mindazokra a fiatalokra, akik a magyar középrétegek ellenzékibb, társadalmi kérdések iránt fogékony, de a jobboldali megoldást kereső rétegeiből érkeznek. A Nyugat mint egységes tábor még áll; megtépázva, megfogyva, kétségbeesve; egyes tagjai megalkuvása, ingatagsága ellenére tovább védelmezi a színvonalat és az európai igényű, haladó magatartást, amely a változott körülmények között egyfajta folytatása 23az elmúlt évtized lendületének. Van egy konzervatívabb szárnya (Babits), s hasábjain él egy móriczi–kodályi megoldás: egy tisztultabb, demokratikusabb, reálisabb, józanabb Magyarország felé való sóvárgás. Ady művének folytatói, a magyar haladó irodalom erős gócai külföldön: Bécsben, Pozsonyban, Kassán fejlődnek ki. A kor érzéseit, indulatát legerősebben az emigrációs magyar irodalom tolmácsolja. Az ellenforradalom szörnyűségeit, a széttört reményeket, a meglódult világot Kassák Lajos és köre, a magyar avantgard balszárnya fejezi ki (ugyanakkor megindul a forradalomból való kiábrándulásnak az a folyamata, amelyet Kassák pályája mutat), a kitartás és helytállás mondanivalóját, magatartását a kommunisták művei tükrözik.
Az 1920-as évek második felében némiképpen változik a helyzet. A bethleni konszolidáció s a kapitalizmus európai stabilizációja idején halkabb a radikális ellenforradalmiság hangja; a Nyugat első nagy nemzedéke azonban – s maga a folyóirat is – ez időben a megbékélés, a közeledés, az ellenforradalmi rendszer liberálisabb elemeivel való összesimulás útján halad; egyeseken a "nemzeti egység" illúziója lesz úrrá (Móricz, Babits), mások pályája pedig akadozik, műveik íve megtörik (Karinthy). A Nyugat és az ellenforradalmi rend ellen egyként lázadó fiatalok rendszerint anarchisztikus-antikapitalista jellegű mozgalmai kapnak erőre – a Pandorától a Bartha Miklós Társaságig, jelezve egyúttal az irodalom s a társadalom mélyén rejlő, megoldatlan kérdéseket. Az emigráció egy része hazatér; s egy ideig itthon is folytatódik a magyar avantgard útja – Kassák és mások különféle folyóirataiban egyre inkább a művészeti forradalom irányában. S végül: mintegy kihasználva a konszolidáció adta lehetőségeket, s egyúttal építve az elégedetlenségre s a forradalmi energiákra – megszerveződik idehaza az első kommunista írócsoport, a 100%-é. Legjelentősebb hangjuk a tényleíró, lázító riporté, szociográfiáé, a valóságot a maga meztelenségében feltáró novelláé. Ugyanebben az időben szervezkednek az ország határain kívül, immár a RAPP elve szerint, a kommunista írók. Kettős irányú bizalmatlanság: részükről helytelen elzárkózás, a sokban szektás elvek, a nem kommunista írók részéről a konszolidációs idők hangulata gátolja az egymásratalálást.
Az elkövetkező nyolc-kilenc év (1929–1938) kétségtelenül a két világháború közti magyar irodalomnak legszebb, legteljesebb korszaka. Ekkor született vagy ekkor érlelődött szinte minden alkotónál, minden írócsoportnál azoknak a műveknek sora, amelyeket ma is maradandónak tartunk. De ezen túl: időleges visszaesések, hullámzások ellenére (ezek főleg 1932–35 közt ésszlelhetők, az 1931-es forradalmi hullám után, a nácizmus uralomrajutása közti időszakban) az a jellegzetes, hogy a magyar irodalom javarésze politikailag radikalizálódik, balfelé fordul, a rend alapvető megváltoztatásában keresi a kiutat. A kommunista mozgalomban ez a népfrontpolitika ideje, kommunista s nem kommunista erők sikeres összefogásáé és a népi mozgalom baloldali szakaszáé. Ugyanakkor a mi irodalmunkban is mintha kezdene kialakulni az a stílus- és ábrázolásbeli szintézis, amelyről az európai irodalommal kapcsolatban szóltunk; új stílus- és ábrázoláskísérletek, a magyar s világirodalom realista hagyományai kezdenek egyesülni egy újfajta klasszicizmusban, amelynek legszebb modellje az érett József Attila-i líra. De villódzó, izgalmas, új kezdeményekkel terhes prózánk is; s ez az időszak, amikor irodalmunk a legszabadabban termékenyül meg a kor haladó hatásaitól. 24A következő évek (1938–44) a magyar irodalomnak is legsötétebb évei. Az 1937-ben kikovácsolt egység nem bizonyul elég erősnek s csakhamar széttörik; s itt ismét a kor legnagyobb feszítő erejére, a nacionalizmusra kell utalnunk; mert alapjában a nácizmus előretörése feszítette szét az egységet, fordította jobbfelé az írói tábornak nem egy tagját, vitt emigrációba másokat. A kor más tényezői sem kedveztek: a személyi kultusz visszahatásai, a moszkvai perek hírei akadályozták a kommunistákkal való megértést. A magyar szellemi élet képe néhány évre ismét teljesen jobboldalivá vált: a haladó erők defenzívába szorultak; a zsidótörvények tovább sorvasztották a haladó írók lehetséges táborát. A haladás, a progresszió őrzésének bonyolult, ellentmondásos, különleges formái alakultak ki. Különösen nehéz helyzetben volt a Nyugat lényegében ekkor kibontakozó harmadik nemzedéke, amelynek tagjai ez időszakban értek íróvá; magatartásuk leginkább sajátos fasisztaellenesség: szellemi szigetre, a humanista kultúrába menekülnek, képzelt várakat építenek védekezésül a kor ellen. Az időszak vége felé, 1941-től, mintha kialakult volna a fasisztaellenes magyar irodalmi egység. Állandó veszélyek fenyegette laza egység volt ez, a németek elleni gyűlölet, általános humánum, a jövő kivárásának reménye fogta egybe. Néhány író művében – elsősorban a kései Radnótinál – a németellenes, antifasiszta, jobb jövőt váró, az üldöztetésben is helytálló magatartás klasszikus művekben nyert kifejezést.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
