Kis Ferenc | A magyar irodalom története

Kis Ferenc

1908-ban született a Szatmár megyei Nagygécén. Családja agrárproletár, apja meghal a háborúban. Ő maga nyomdászmesterséget tanul Mátészalkán és Budapesten. Bekapcsolódik a kommunista munkásmozgalomba, többször letartóztatják, munkaszolgálatra viszik. A háború végén partizánként harcol a Vörös Hadsereg soraiban. A felszabadulás után pártmunkás, könyvtáros. Írói munkásságáért József-Attila díjjal tüntették ki. 1964-ben halt meg.

Első versei a Munkában jelentek meg. A 30-as évek elején kibontakozó költészete azonban hamarosan maga mögött hagyta a formai kísérleteket. Többnyire a magyar alexandrinus keretei közt megszólaló költeményeit tiszta, világos képek jellemzik, ezek egyszerű és mély emberi érzéseket közvetítenek. Falun, szegénységben és árvaságban eltöltött gyermekéveinek emlékei mellé a városi munkás élményvilága társult, József Attila vonzásában így ő is az "utca és a föld fia"-ként énekelt. A szegénység életének föltoluló fájdalmai szövik át hivalkodás nélküli pártossággal, csendes keménységgel zengő verseit, de ez a fojtott nyugalom a rendíthetetlen biztonsággal hitt eljövendő felszabadulás valóságából táplálkozik. A munkásosztály elnyomása 619ellen lázadt, keserű és csillapíthatatlan dühvei szemlélte a hazai és a nemzetközi fasizmus terjeszkedését. A megpróbáltatások idején fájdalmas hangok telítik a proletárköltő verseit, de a hűség és a soha el nem homályosuló kommunista hit ott parázslik ekkor is költészetében.

Mert tudom: szép és érett lesz
itt a mező, dús kalászú, édes rengeteg!
egy-egy sorban máris fel-felragyognak
csillagaim, miként az aranytűhegyek!
Ne féltsél, kedves! bátor és elszánt
közösség az, amelyben állok –
intsél csak – oly szépek ujjaid,
megint megérett, barna kalászok…

(Végre is)

Melegszívű embersége, a munkás életek iránti szeretete tölti el a felszabadulás utáni költészetét, különösen szépek "önéletrajzi versei". Pártos és egyetemes érvényű mondanivalóját a szabadság és a munka ihlették, ezért is kerülte el verseit a megszürkítő sematizmus. Életének, költői pályájának révbe futása történelmi példázat; osztálya, az egész munkás nép méltó és természetes honfoglalása feletti öröm szakad ki szívéből, midőn így fejezi be Csendes diadallal (1951) című versét:

Csúnya volt, de szépen múlik az éj, távol
kakas kukorékol torkaszakadtából –
győztesen mosolyog keleten a hajnal,
mosolygok, lelkemben csendes diadallal!

A munkásosztály teremtő erejének nagy nyugalma árad versei világában, ez adja költészete szépségét és megragadó biztonságát.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir