Az anekdota korszaka
Az anekdota korszaka
Illés felszabadulás utáni munkásságának kisebbik íve az elbeszéléseknek, novelláknak, anekdotáknak az a sorozata, amelyben közvetlenül a felszabadulás utáni életről, a születő új embertípusokról törekszik képet adni. Ezek mind tartalmazzák 419Illés elbeszélő kvalitásait: emberábrázoló plaszticitását és elbeszélő könnyedségét – annak ellenére, hogy ezeken a műveken olykor-olykor kiütközik az új irodalom egynémely gyermekbetegsége is. Mint a túlzott, idealizáló romanticizmus A Guszev-ügyben, vagy az új konfliktusokat megkerülő, leegyszerűsítő felfogás nyoma a Háztűznézőben vagy A Bogár-ügyben. Később, 1956 után azonban novellisztikája is árnyalatosabbá válik. A Válaszúton (1958) ellenforradalomról szóló történetei pontos és hiteles pillanatképek a tragikus események sorából, a Kenyérben megjelentetett új novellái (1960) pedig árnyalatos, megértő emberszeretettel teli rajzok, olyan emberekről, akik megállták a történelmi idők próbáit, akiknek használt a súlyos "történelmi lecke". Kétségtelenül egy újabb regényciklus csírái bontakoznak ezekben az írásokban olyannyira, hogy a kritika – nevezetesen Pándi Pál – az Anekdotás könyvvel (1960) föl is vetette egy újabb nagyregény megírásának lehetőségét s igényét. A Tanácsköztársaság évfordulójára Illés drámát ír, Szivárvány címmel (1959), melyben Kun Béla alakját idézi.
Az életmű eddigi mérlege, összképe alapján Illés kitűnő, az élet új jelenségeire gyorsan s eredetien reagáló novellistának bizonyult. Egész prózairodalmunkban betöltött szerepét mégis inkább regényei határozzák meg, ezek jelentenek egy-egy mérföldkövet egész újabb irodalmunk fejlődésében. Illés jelentőségét az általa megalkotott – hatalmas történelmi, politikai és gondolati koncepcióra épülő – prózai szintézis mutatja. Három nagy regénye tulajdonképpen három nagy történelmi korszak – a forradalom és ellenforradalom, a népfront fasizmus elleni küzdelme és a felszabadulás korszakának – ábrázolása. Illés e korszakok lényegét ragadja meg azáltal, hogy mindegyik művében az adott korszakot jellemző, formáló eszméket szólaltatja meg. S éppen azért, hogy megszólaltathassa ezeket az eszméket, s emellett regényeiben az "érzelmek iskoláját" is megteremthesse, mindig sokrétűségre, eleven teljességre törekszik az emberábrázolásban, formában, stílusban, hangvételben is. Fogékony a hagyomány iránt, a magyar nemzeti próza legjellegzetesebb vívmányait viszi tovább, s egyesíti az európai próza korszerű vívmányaival, az orosz realizmus plaszticitásra való törekvésével és az avantgardizmusban született prózai stílus gyorsító, tömörítő eljárásaival. S később is, öregkorában is igen fogékony az újra – nemcsak az élet új jelenségeit veszi észre, hanem a művészetben jelentkező új igényeket, hangokat is, s természetes könnyedséggel vált át újabb hangnembe. E sokrétűséget a legjobb művekben mindig szoros egységbe fogja erős írói egyénisége, az intellektualitásnak és a derűs, szeretetteljes életszemléletnek tehetsége. Mindezek alapján Illés nemcsak egyik első úttörője, nemzetközi szerepet játszó alakja a szocialista realista magyar irodalomnak, hanem egyike ezen irodalom első klasszikusainak, maradandó értékű alkotóinak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
