HÁRS ERNŐ (1920)
HÁRS ERNŐ (1920)
Hárs Ernő (1920) költői pályája még a második világháború idején indult egy saját kiadású versfüzettel, életkörülményei aztán úgy alakultak, hogy ritkán, rendszertelenül jelentkezhetett csak újabb verseivel és műfordításaival. Későn érő költő, aki tudatosan nem az ünnepek ragyogását, fényét idézi, hanem a dolgos hétköznapok egyensúlyt adó, fáradságos tevékenységét. Csillagóra (1964) című kötetében halál és élet kettősségében mutatja föl az örök újrakezdés lehetőségét. Szívesen kalandozik emlékei közt, de a messzi múlt lassan elfeledett alakjait, tetteit nem pesszimista, kiábrándult tartással idézi, hanem erőt adó eszményekként, melyek segíthetik nehéz óráiban:
… lelkemben legbelül
még ott maradt kísértetül
az angyal, kinek szárnyait
szegtem, s aki már ott lakik
halálomig.
még ott maradt kísértetül
az angyal, kinek szárnyait
szegtem, s aki már ott lakik
halálomig.
(Harc az angyallal)
Költői példáinak megválasztásában műfordításai is segítették. A Csillagórában közölt tolmácsolások jól jelzik érdeklődésének, ízlésének irányát. Különösen Thomas Hardy verseit fordította nagy beleéléssel. A Lépcsőfokok (1972) című kötetben még egyértelműbben, szenvedélyesebben fogalmazza meg sorssal szembeszálló, attól boldogságát kiküzdő ember személyessé érlelt hitvallását, s így tekint előre, "a harmadik évezred felé".
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
