PAPP LAJOS (1936)
PAPP LAJOS (1936)
Papp Lajost (1936) a szegedi írócsoport indította útnak; első kötete, a Kikiáltó, 1960-ban jelent meg a Tiszatáj írói munkaközössége kiadásában. Ezt hamarosan követte a Magvető Új Termés-sorozatában való bemutatkozás: a Friss szélben (1961) című kötetben gazdag formakultúrájú, csiszoltan verselő költőt ismerhetett meg a közönség. E kötetek tanúsága szerint sikeresen elsajátította a magyar költészet hagyományos eszköztárát; ír felező tizenkettesekben éppúgy, mint könnyed dalformában vagy népies, balladás hangon – s kedveli az időmértékes verselést is. Versei szépen megformált költői utánérzések; hol a romantikus, 19. századi leíró és hangulatlíra, hol egy puritánabb, Juhász Gyulára emlékeztető líraeszmény, hol a rokokó idillikus világképét idéző bukolikus költészet jegyében fogantak. Közlendői nem lépnek túl a költői általánosságokon, lírai sablonokon. Két későbbi kötetében (Áramlások, 1964; Sugárút 55, 1968) kísérletet tesz egy önállóbb és korszerűbb lírai kifejezésmód meghódítására. Ír politikai, közéleti tartalmú verseket, s próbálkozik a hétköznapok apró tényeinek, eseményeinek, saját gondolat- és érzésvilágának költői tolmácsolásával is. A személyesség, a szubjektív líra területén azonban ügyetlenül mozog; a könnyeden verselő költő hangja nehézkessé, darabossá válik, prózaivá szürkül, mihelyt saját, belső élményvilágáról kellene számot adnia.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
